Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-22 / 171. szám
i ï Egy román és egy francia néptáncegyüttes fellép ése elé Július 24 — Simontornya © Július 25 — Sxehszárd Lapunkban korábban ismertettük már az 1972. évi szegedi ünnepi hetek programját, így a tudósítás címében említett néptáncegyüttesek Tolna megyei vendégszereplése kapcsán nem szükséges ismétlésekbe bocsátkoznunk. Mint azt már jelentettük, az idei ünnepi hetek egyik érdekes, látványos programjaként látja vendégül Szeged a III. nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál külföldi és hazai résztvevőit. A hét külföldi és hat hazai együttes — akárcsak a korábbi években — most is ellátogat az ország számos városába. községébe. Simontornyán hétfőn, július 24-én, Szekszár- don pedig július 25-én, kedden este ad műsort a Satu Mare-i Tara Oasulki táncegyüttes az Ensemble Populaire de Paris nevű francia együttessel közösen. Előzetesünk olvasásának időpontjában, a megyénkben az SZMT meghívására érkező két együttes minden valószínűség szerint javában készül a július 17-én megnyílt III. nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál parádés záróeseményére, a Dóm téri föllépésre. A jelentős esemény — ha az időjárás nem szól közbe — ma, szombaton este gálaesttel zárul. E gálaesten a fesztivál legjobbjai adnak kétrészes műsort Hegyen-völgyön lakodalom címmel. Jövő heti vendégeinkre tehát nem túl sok pihenés vár Tolna megyébe való indulásukig. De nem kétséges, hogy akárcsak a nemzetközi küzdőteret jelentő fesztiválon, vendégfellépésük során is tudásuk javával ajándékozzák meg Simontornya és Szek- szárd közönségét és itt is a népek barátságának eszménye mellett tesznek hitet. Éppen azért, mert az utóbbiakban bizonyosak lehetünk, a színpadi bemutatkozást megelőzően közreadjuk mindazt, amit a két külföldi tánc- együttesről jó tudni. A Tara Oasului táncegyüttesnek a gazdája a Satu Mare-i megyei szakszervezeti tanács. Az együttes gazdag és sokszínű repertoárjának köszönheti mind hazai, mind pedig nemzetközi hírnevét. Satu Mare folklórhagyományai, szinte kimeríthetetlenek. A Román Szocialista Köztársaság északnyugati területéHáttérben a híres Zsóíé-házzal, a Tara Oasului iancosai így ropták a csárdással valamelyest rokon táncukat 17-én, a XII. nemzetközi szakszervezeti néptáncfe^.itivál ünnepi megnyitóján. (Foto: Dr. Somogyine.) nek ezt a vidékét etnikai változatossága és történelmi hagyományai miatt az ország egyik legszínesebb népművészeti területeként tartják számon, mivel itt a falvak lakossága még ma is őrzi az eredeti folklórkincseket, melyeknek ápolására hosszútávon Vállalkozott a Tara Oasului. A franciaországi Ensemble Populaire de Paris még 1945- ben alakult a CGT párizsi területi szövetségén belül működő Forradalmi írók és Művészek Szövetségének kezdeményezésére. Tagjai munkások, parasztok, alkalmazottak, diákok, kisiparosok és értelmiségiek, olyan emberek, akik a francia népművészeti örökség felkutatását, megőrző színpadra állítását tekintik feladatuknak. Az együttes Franciaországon kívül csaknem valamennyi európai szocialista országban, közöttük hazánkban is vendégszerepelt már. Korábbi és friss szegedi sikereik titka, hogy művészetük nem kötődik szorosan egyik francia tájegysék folklór-hagyományaihoz sem, egyaránt kutatják és feldolgozzák Bretagne, BGf'rÿ-Provence és . ajPays Basque terület népi zene- és tánchagyományait. De nem idegen az együttestől a reneszánsz zene, a forradalmi hagyományok és a modern zenei művek színpadi feldolgozása sem. Ennyit hétfői és keddi vendégeinkről, akik megérdemlik, hogy ismerősöknek, jóbarátoknak kijáró melegséggel kó- szöntsük őket, jóval megelőzve a közös műsort ünneplő tapsokat, amiben aligha lesz hiány... Huszonötezer Ennyien lesznek idén a csalódottak, az elkeseredettek és boldogtalanok. Ennyi családhoz viszi a posta ezekben a hetekben az egyetem vagy főiskola elutasító végzését. Az elutasítottak kisebbik része — a felvételizők 6 százaléka — még reménykedik, hátha fellebbezése során a miniszteri döntés besegíti a hőn áhított intézménybe és szeptembertől ő is az egyetemi polgárok sorába kerülhet. Az ország 62 í'ek-óoktatási intézményébe, — az idén tetőzött demográfiai hullám eredményeként! — 39 251-en adtait be felvételi kérelmet tizennégy és fél ezer helyre. Akárhogy is számoljuk, az elutasítottak száma csaknem 25 000. Ez a tény vitaihatatlanul súlyos társadalmi konfliktus gyújtópontja, hisz többen maradnak az egyetemek, főiskolák kapuin kívül, mint ahányan belül kerülnek. A gimnáziumban végzett középiskolásoknak mindössze 30 —35 százaléka jut be a főiskolára, egyetemekre, a többiek évek óta ott állnak minden szakképzettség nélkül és többnyire íróasztalt keresnek maguknak. Próbáljuk meg végiggondolni mi az oka ennek a csaknem háromszoros túljelentkezésnek, és mi lesz a sorsa a lemaradottak népes tartalékseregének? Elsőnek a jelentkezések aránytalansága tűnik szembe, ami azért rendkívül káros, mert a frekventált karokról, szakokról túlságosan sok jóképességű fiatal marad ki évről évre, s válik esetleg megkeseredett, pályatévesztett emberré. Tény, hogy a jogi, az orvosi és bölcsészkarra jelentkezők legkevesebb 4—6 vetélytárssal állnak szemben, azok viszont, akïk~ a nagy - távlatokat- nyújtó műszaki egyetemekre, vagy a tanárképző matematikával kombinált 'szakaira jelentkeznek, szinte verseny nélkül kerülnek a felsőoktatásba. Az idén a budapesti ELTE pszichológiai szaka vezetett, itt 15,5-szer annyi volt a pályázók száma, mint a rendelkezésre álló helyeké. Ugyancsak ilyen „mértéktelen” az érdeklődés a biológiai tudományok iránt. Budapesten biológiakémia szakra hétszer annyian jelentkeztek, mint amennyien felvehetők. A pálmát Debrecenben a történelem-földrajz szak vitte, ott minden egyes helyért tízen versengtek, viszont ugyanitt a matematika- ábrázoló geometria tanári szakon nem akadt elég jelentkező. Szegeden pedig, ahol általában csak minden ötödik jelöltet tudtak felvenni, kevés pályázó akadt a kémia-fizika szakon. Mindez azt mutatja tehát, hogy hiába javult a felsőszintű pályaválasztási tájékoí- tatás, és hiába tudja előre az érettségiző fiatal, hogy a különböző felső iskolákban milyen mértékű versennyel kell Számolnia, még mindig igeh Sdk az illúzió, a divatos pályákhoz való görcsös ragaszkodás, a realitások figyelmen kívül hagyása. És ez a középiskolák pályairányító tevékenységének elégtelenségét is mutatja. Feltűnő például, hogy mennyire nem képesek felkeltéfti az ér- dekődést a gimnáziumokban a természettudományok, különösen a matematika iránt, amely pedig egyre inkább, sz.nte minden értelmiségi munka alapját képezi. A keretszámokat az egyetemek kapacitása, a munkaerő-gazdálkodás szempontja, a túlképzés veszélyének elkerülése együttesen szabja meg. Célszerűtlen lenne tehát a nyomásnak engedve, úgy segíteni a huszonötézres tartalákseregen, hogy velük később a diplomájuknak meg nem felelő munkakörben dolgozók létszámát gyarapítsuk. Mégis, a kívülmaradókfa gondolva nem lenne helyes lebeszélni bárkit is a jelentkezésről azzal, hogy jóhéhány helyen csekélyek az esélyeit. Bölcsebb, mert nagyobb erőfeszítésre sarkall, ha tudomásul vesszük, hogy aki ma diplomát akar, ahnak népes mezőnyben és igen nehéz versenyt kell „futnia". Ezt a versenyt ma a közoktatás vezetői igyekeznek a lehető legtisztáb- bá tenni, a képességek, a pályaalkalmasság és az adott teljesítmény értékelésével. Aki egyetemi végzettséget akar szerezni és rátermett a pályára, az, ha vargabetűvel Is, ha sok nehézség árán is, — a statisztikák makacs számai szerint két-három évi próbálkozás után, — de rendszerint eléri célját. Az egyén számára pedig nincs biztatóbb, mint az, hogy akiben kellő mértékű reális, a társadalmi érdekkel összhangban álló pályaérdfek- lődés alakul ki, az tartósan nem marad kívül az egyetemi kapukon. K. É. A Tolna megyei MEZO- GÉP az ország legjobb ilyen vállalatai közé tartozik. Ezen belül a várdombi üzem is régóta élvonalban jár. A MEZŐGÉP Tröszt a legjobb vállalatok szakvezetői közt a közelmúltban értékes jutalmakat osztott ki, ebből az egyik a várdombi üzem fiatal igazgatójának, Kása Jánosnak jutott. Utazás Spanyolországba, oda- vissza repülőgéppel, június 21 és július 6 között. Az utat az IBUSZ szervezte. — Június 21-én este szálltunk fel Ferihegyről — meséli Kása igazgató — és majdnem négyórás repülés után Madridban ért földet velünk a MALÉV különgépe. — Kik voltak az utasok? — Mi hatan a MEZÖGEP- től, a többiek egyéni turisták. Javarészt magánkiskereskedők, kisiparosok. Budapesti órás éppúgy akadt köztük, mint zöldséges, de főorvos is. — Milyen útiprogramot állított össze az IBUSZ? — Kifogástalant és ami fő, nem megerőltetői. Tekintettel voltak a javarészt hatvan év körüli utasok korára, ugyanakkor épp annyi érdekességet mutattak, amivel nem terhelték túl az embert. — Merre jártak? — Madridban és környékén négy napot töltöttünk. Jártunk Toledóban, ahol — igaz, hogy ma már idegenforgalmi céllal, Várdombról Spanyolországba de — még mindig a hagyományos manufaktúrák készítik a híres pengét. Láttuk az El Escorialt és voltunk az Elesettek Völgyében, ahol a polgár- háború egymillió-kétszázezer áldozata közül mindkét fél hetvenötezer halottját temették el. Utunk ezután autóbusszal, sa- ragossai megszakítással, ahol szállást kaptunk, Barcelonába vezetett. Közben megálltunk a 880-ban alapított híres mon- serati kolostorban. Ez egy ezerkétszáz méternél magasabb hegynelj majdnem a csúcsán lévő óriási épület, amit az egyház pompás idegenforgalmi érzékkel hasznosít. Világhírű gyerekkórusának előadásából lemezfelvételeket hallgattunk. Barcelonában két napot időztünk és ismerkedtünk a várossal, majd útunknak a tényleges „üdülés” része. következett, hat nap Blanesben, a tengerpart Costa Brava-nak nevezett részén. — Hogyan fogadják az idegent, vagy éppen a szocialista államból érkezett idegent Spanyolországban? — Kifogástalanul, szinte családiasán. Nyoma sincs annak, amit sajnos idehaza is sokszor tapasztalhatunk, hogy megkülönböztetést tesznek aszerint, ki honnan jött, vagy éppen az idegent meg akarják „vágni”. Ez egyformán vonatkozik a madridi tizenkét emeletes, légkondicionált szállodára és a sokkal szerényebb, turistaszállás színvonalú blanesire. — Említette igazgató elvtárs, hogy a program nem volt túlzsúfolt. Milyen tapasztalatokat szereztek a mindennapi spanyol életről? — A szokásos árösszehasonlítással kezdjem? 2100 pezeta költőpénzt kaptunk, ami 1020 forintnak felel meg. Az élelmiszerek általában drágábbak, mint nálunk, például a 4,80- ashoz hasonló felvágottat 7,50 —8,00 forintért árusítják. Az iparcikkek, háztartási gépek viszont nagyjából fele árúak. Nagyon sok az üres, kiadó lakás, de ez nem azt jelenti, mintha jó lenne a lakáshelyzet, hanem azért van, mert a lakbér roppant magas, az átlagos keresetű jövedelmének hatvan százalékát is kiteszi egy modern lakásnál. — Mint mezőgazdasági szakembereknek volt-e módjuk valamilyen tapasztalatot szerezni a spanyol mezőgazdasággal kapcsolatban? — Szervezetten nem, hiszen mint említettem, nem voltunk éppen mezőgazdasági jellegű turistacsoport. De az autóbuszból így is lehetett megfigyeléseket tenni. Például azt, hogy Madridtól délre a nag-ibirto- kok világa terül el, északra, szinte azonnal a szövetkezeti kisbirtokoké. Szövetkezet alatt persze nem a nálunk megszokottat, hanem kapitalista jellegű társulást kell érteni. Láttunk traktorokat, gépeket, kombájnokat. Feltűnő volt a vízszegénység, a már nyár elején is sok kiszáradt patakmeder. Megítélésem szerint a Szárazabb területeken jó, hz négyhat mázsa búzát tudnak aratni. Ugyanakkor ott, ahol csak egy kevés víz is van, szinte nem mediterrán, haver.', trópusi bujaságú a növényzet. — Különleges érdekesség? — Természetesen egy bikaviadal, amit Barcelonábah. az egyik leghíresebb torreádor részvételével láttunk. — Idehaza, Várdombon beszd- molt-e már az élményekről? — Először családi, baráti körben. Aztán a KlSZ-vezető- ségünknek tartottam másfélórás beszámolót. Ha majd túljutunk a munkák csúcsán és a színes fényképeim is elkészülnek, szélesebb körben is elmesélem majd élményeimet, élményeinket. O l. I
