Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-20 / 169. szám

Harminc év alatt, 4 decibellel csökkent hallásélességünk Akusztikus tudós a zajártalmakról Ártatlan az őcsényi motoros Becsületet oltalmaz, bűnösséget bizonyít a rendőreim Április 27-i lapszámunkban jelentettük, hogy Czudor Jó­zsef szekszárdi motorkérékpá- ros a borkombinát és a Sió- híd között elgázolt egy gyalo­gost, majd felbukott gépével. Ebben a pillanatban ért oda Tóth Ferenc őcsényi motorke­rékpáros, — és már nem tud­ta megelőzni, hogy gépe ke­resztülmenjen Czudor Józse­fen. A szekszárdi motoros éle­tét vesztette. A rendőrség igazságügyi or­vosszakértők bevonásával álla­pította? meg, hogy Czudor Jó­zsef a zuhanás, nem pedig a másik motoros járművétől el­szenvedett sérülések következ­tében halt meg. Tóth Ferenc tehát ártatlan. A megyei köz­lekedésrendészet bűncselek­mény hiányában jogerősen megszüntette a nyomozást. Ehhez az esethez igen ha­sonlót részletesen tárgyal a szakirodalom. A különbség mindössze annyi, hogy az utóbbi esetben a földre zuhant motoroson egy súlyos jármű kereke gördült át. A sérülés a motorkerékpáros szívét ron­csolta szét. A teherautó veze­tőjét mégsem ítélte el a bí­róság. A tárgyaláson az igaz­ságügyi orvosszakértők előad­ták, hogy a bukósisakot nem viselő motoros a betonhoz ütő- dés következtében olyan mér­tékű agyalapi károsodást szen­vedett, hogy azt egy másod­perccel sem élhette túl. Á szocialista törvényesség szolgálatában A rendőrorvos, az igazság­ügyi orvosszakértő, a szocialis­ta törvényességet szolgálja az­zal, hogy munkájával megelő­zi ártatlan emberek megvádo­lását, elítéltetését ; máskor viszont cáfolhatatlan bizonyí­tékot ad a nyomozó, az ügyész, a bíró kezébe. Az, hogy bűn- cselekmény elkövetője ne ke­rülhesse el a büntetést, fontos társadalmi érdek. A bűnös megbüntetését követeli a tör­vény, az állampolgárok ép er­kölcsi érzéke; a büntetés —. a legsúlyosabb kivételével — megjavíthatja az elítéltet; a büntetés másokat is vissza­tarthat hasonló cselekmények elkövetésétől. A rendőrség fe­lelősségteljes feladata az ösz- szes bizonyítékok megszerzése a tényállás pontos meghatáro­zása érdekében. Az élet és tes­ti épség ellen elkövetett bűn- cselekmények esetében a bizo­nyítékok közül sosem hiányoz­hat az igazságügyi orvosszak­értői vélemény. Dermedt szem is lehet beszédes A Tolna megyei Rendőr­főkapitányság emlékezetes nyomozásai között szép szám­mal akad, amely azt példáz­za, hogy jó képességű, hiva­tásszerető rendőrorvos hiányá­ban súlyos bűncselekmény el­követője maradhatott volna büntetlen. Egy alkalommal csecsemő holttestének vizsgálatához hív­ták ki a rendőrorvost. A kis­gyermek anyja, nagyanyja el­mondta, hogy az újszülött egy óráig sem élt. A rendőrorvos felhúzta a gyermek szemhéját. A szem kötőhártyáján pont­szerű bevérzéseket észlelt. A bevérzéseknek többféle okuk lehet, még fojtogatás is... A további vizsgálat a nyak kö­tőszövetében szintén bevérzé­seket tárt fel; a tüdőn észlelt elváltozások pedig kétségtele- tül amellett szóltak, hogy bűn- cselekmény történt. A többi már a nyomozók dolga volt.' Most „csak” a tettes szemé­lyét kellett felderíteniük; né­hány másik esetben előbb azt, kié a meggyilkolt újszülött. Százalékos arányban aligha lehetne kifejezni, hogy meny­nyire rendőr és mennyire or­vos a rendőrorvos; de az nem vitás, hogy egyszemélyben mindkettőnek kell lennie. Elő­fordul, hogy az ő szakvélemé­nyén múlik, megindul-e a bűnüldöző apparátus az isme­retlen tettes felkutatására. Gyilkosságra vall a helyszín Az ebéd mellől riasztották a rendőrorvost. A rövid előzetes tájékoztatás szerint emberölés történt. A helyszínelő bizott­ság félig ülő, félig fekvő hely­zetben lévő, koros férfihalot­tat talált. Az elhunyt bordája alól véső nyele állt ki. A seb környékén semmi nyoma az öngyilkosságnál szokásos, — úgynevezett próbaszúrásoknak. A helyszínt biztosító rendőrök valószínűleg furcsát — és aligha hízelgőt — gondolhat­tak a .rendőrorvosról, amikor kijelentette: — Nem történt emberölés, elvtársak. A halál oka: öngyil­kosság. Merész következtetés ez olyan helyszínen, amely ennyi­re gyilkosságra vall. Ugyan, min alapult? Egy kis logikán, egy kis anatómián... Elképzelhetetlen, hogy az áldozat a gyilkos kí­vánsága szerint helyezkedjék el a halálos szúrás előtt. Az adott esetben pedig, — s ezt ismerte fel azonnal a rendőr­orvos! —, a véső csak úgy hatolhatott a szívig, ha a szú­rás pillanatában a sértett ülő helyzetben előre görnyedt, s behúzta gyomrát, hasát. A rendőrorvos gyors, helyes kö­vetkeztetésének eredménye­ként emberölés gyanúja miatt senki becsületére nem esett árnyék; e súlyos bűncselek­mény alapos gyanúja miatt senki sem került előzetes le­tartóztatásba. Az orvostudomány — és ezen belül az igazságügyi or­vosszakértői tudomány — fej­lettsége ismert. Egyesek olykor mégis azt hiszik, hogy tévútra vezethetik a bűnüldöző szerve­ket. A főkapitányságon még ma is jól emlékeznek arra a famíliára, amely szívszaggató sírás-rívással panaszolta: sej­telme sincs, miért akasztotta fel magát a nagyapa. Szegényt, — hangoztatta a halottas ház népe — nem sikerült idejeko­rán levágni a kötélről. Ha a „megrendült” gyászo­lók igazat mondtak volna, az öregembernek tört hátgerinc­cel kellett volna a gerenda alá állnia, s vetnie saját nyakába a hurkot. Ez, persze, képtelen­ség. A rendőrorvosi vizsgálat előbb ázt állapította meg; hogy a halál oka nem önakasztás, hanem idegenkezűség — sú­lyos bántalmazás — volt; a nyomozás pedig ezt követően derítette fel, kik és miért rug­dosták agyon, majd akasztot­ták fel immár halott áldozatu­kat. Ölt-e a halálos méreg ? Közhely, hogy az élet gyak­ran a legmerészebb írói kép­zeletre is rádupláz. Itt, Tolna megyében fordult' elő, hogy nem az élet, hanem a halál okozott meglepetést a tapasz­talt rendőrorvösnak. Búcsúlevél, üres gyógyszeres üveg, halott volt a helyszínen. A szomorú sorok írója részle­tesen megindokolta végzetes elhatározását. A temetési en­gedély kiadásához azonban mindez kevés; jogszabály kö­telez az öngyilkosok holttesté­nek felboncolásá.rá, A rendőr­orvos a halott gyomrában csaknem teljes épségben talál­ta meg annak a jellegzetes színű altatónak húsz tablettá­ját, ami ebből az orvosságból a halálos adag többszöröse. A fel nem szívódott méreg — természetesen — nem ölhetett. De ki, vagy mi ölt? Egy vérrög. Egy parányi vér­rög, amely a test valamelyik pontjából elindult, a vérpá­lyán eljutott a tüdőbe, s ott embóliát okozott. Fehér vérsejt, szénmonoxid kerestetik A regényhős mesterdetekti- vek kora régen elmúlt, — fel­téve, hogy volt egyáltalán va­laha... A modern bűnüldözés jellemzője, hogy szorosan együttműködnek a tettes elfo­gására hivatott bűnügyi nyo­mozók a vizsgálati osztály szakembereivel, akikre a bizo­nyítás oroszlánrésze jut. Füstölgő, a tűzoltáshoz hasz­nált víztől még gőzölgő rom­halmazhoz vonult ki egyik al­kalommal a helyszínelő bizott­ság. A tűz roppant forrósággal éghetett, hiszen még egy sú­lyos üveg hamutartót is meg­olvasztott. A romok alól csak­nem teljesen megszenesedett férfi holtteste került elő. Lát­tán a rendőrorvosban azonnal megszólalt a rendőr... A ha­lott hanyatt feküdt, lábbal az ajtó .felé. „Tegyük fel, — gondolko­dott hangosan a rendőrorvos — hogy valaki menekül a füs­tölgő, égő épületből, de elesik. A legnagyobb valószínűség szerint arcra bukik, és fejjel az ajtó irányába zuhan. Másféle esés teljesen valószínűtlen ...” A valószínűség latolgatása helyett a rendőrorvos a bizo­nyítékok összegyűjtéséhez lá­tott. Ä holttest háti f&Szétt né­hány tenyérnyi ép felületet ta­lált; az ép és a megégett terü­let határán . pedig néhány, égés okozta hólyagot, ezekben vérsavót. A vérsavóban azon­ban a leggondosabb laborató­riumi vizsgálattal sem volt ki­mutatható fehér vérsejt; noha feltétlenül kimutatható lett volna, ha élő szervezetet ér a tűz. Egy igen fontos bizonyíték ezzel megszületett. A másikat a következő vizsgálat eredmé­nye szolgáltatta, ami kimutat­ta, hogy a holttestből vett, a tűz által el nem roncsolt vér­ben nincs szénmonoxid, — no­ha füstmérgezésnél ez mindig megtalálható. Ilyen súlyú bizo­nyítékok tették cáfolhatatlan­ná: a tűz keletkezésének ide­jén az áldozat már nem élt. Régebbi olvasóink bizonyára emlékeznek a most elmondott! esetre. Egy asszony és a szere­tője megölte a nő férjét, majd a holttestre rágyújtotta a há­zat, hogy öngyilkosság, vagy baleset látszatával leplezze a bűntettet. Az elkövetők még ' mindig töltik megérdemelten súlyos szabadságvesztés-bün­tetésüket. Á tudomány erősebb Minden kultúrember szeret olvasni, a rendőrorvosok is. Közülük nem egytől kérdezte meg már e sorok írója: „Vál­lalkozna-e olyan bűnügyi re­gény megírására, amelyben az igen nagy orvosi tudással ren­delkező gyilkosra nem sikerül rábizonyítani a bűncselek­ményt?” Egyöntetűen „nem” volt a válasz. A megkérdezettek mind azt állították, hogy ilyen eset nem lehetséges. Sem méreg­gel, sem árammal, sem gyi- lokkal nem lehet úgy ölni, hogy az elkövetés módja és az emberölés ténye ne legyen meghatározható, bizonyítható. A tudomány erősebb, mint az indulat, a nyereségvágy, a "szú sugallta bűnözés. BORVÁRÖ ZOLTÁN Figyeümet keltő és figyelmet érdemlő tudományos megálla­pítás, hogy az emberiség halló­képessége fokozatosan romlik. A zaj terhelő hatása ugyanis generációkon át összegeződik. Harmincéves időközzel vég­zett vizsgálódások azt bizo­nyítják, hogy ez idő alatt — az akusztika szaknyelvén szól­va —, hallásélességünk 4 deci­bellel csökkent. Ezzel párhu­zamosan a korral járó hallás­csökkenés is fokozódott, ami­ből joggal levonható a követ­keztetés, hogy — ha környeze­tünk nem válik csöndesebbé — az emberiség a lassú meg- süketülés felé halad. Dr. Tarnóczy Tamás, a Ma­gyar Tudományos Akadémia akusztikai kutatócsoportjának vezetője úgy vélekedik, hogy a mind tűrhetetlenebbé váló zaj fokozódásáért nem egyedül a technikai fejlődés hibáztatha­tó. — Az emberiség minden technikai kényszer nélkül is szinte belerohfin a zajos élet­formába; egy beat-zenekar hangjának zajte’jesitménye tíz­szer nagyobb a Saturnus űr­hajó kilökésekor keltett hang­hatásnál. A munkafolyamat zajosságát sem a technológia követeli meg. Több figyelem, törődés önmagában is elegendő volna a zaj tetemes csökken­tésére. Sajnos egyre gyakrab­ban találkozhatunk olyan ra­kodókkal, akik szinte kéjjel dobálják le a teherautóról a csörömpölő vasdarabokat; mo­torkerékpárosokkal, akik ép­pen a legszűkebb utcákban túráztatják motorjukat; rádió- íókkal, akik maximális hang­erőre állítják készüléküket. Akusztikusaink becslése sze­rint ""a Világ háttérzajának ál-' talános hangossága megfelelő technológiai és munkafegye­lemmel, valamint a fölösleges egyéni zajkeltés kikapcsolásá­val mintegy felére csökkenne. — A zajterhelés felmérése­kor érdekes és egyben jellem­ző pszichológiai sajátosságokra figyeltünk fel: a zajt keltő alany, a motoros, munkás, gye­rek, zenész a saját zajkeltésé­vel szemben kevésbé érzé­keny, mint másokéval szem­Az elmúlt hét nagy esőzé­sei, a viharos erejű szél és a Somogybán végigsöprő tor­nádó a vasútnak is súlyos ká­rokat okozott. À szélvihar következtében vasúti telefonoszlopok száza­it döntötte ki, ill. a pályatest­re a szél, légvezetékek hosz- szú kilométereken át szét­szaggatva tették lehetetlenné a vasúti beszélgetést. A megduzzadt patakok, fo­lyók, a Dráva, a Mura. súlyo­san veszélyeztetik a partjuk­hoz közel húzódó vasúti töl­téseket, a rajtuk átvezető hi­dakat. A vasút dolgozói Kanizsá­ról, Kaposvárról és a vasút­építő századok eredeti mun­kájukat otthagyva megfeszí­tett munkával dolgoznak éjjel nappal már napok óta a vas­úti töltések védelmén. A töltések védelmében fel­használnak, illetve készenlét­ben áll több száz vagon kő, kavics, 5 teherautó hordja a vasút dolgozói által megra­kott homokzsákokat. A vízzel elöntött vasúti épü­letek pincéit és műtárgyait mint pl. a vízzel megtelt fordítókorongot a tűzoltók ben; a szomszéd gyerek sírá­sa jobban zavar, mint a saját szórakozásunkra bekapcsolt, lényegesen hangosabb tévé. Az előbbi kimutathatóan idegi megterhelést és károsodást idézhet elő, míg az utóbbi vi­szont a pihenést és a kikap­csolódást szolgálja. Éppen ezért nagyon nehéz meghatározni, hogy mi a csend és mi a zaj. Hogy. kinek milyen helyzet­ben mi kívánatos és mi nem, az bizonyos hangerősség alatt csak nagyon körülményesen határozható meg. Ezért koráb­ban pszichológiai tesztekre voltunk utalva a zaj értékelé­sénél, ma már azonban van néhány olyan mértékünk, amely objektívan mérhető ada­tokat szolgáltat: leggyakrab­ban a logaritmusos jellegű de­cibel (db) skálát használjuk. — Megvizsgáltuk ennek se­gítségével a különböző erőssé­gű zajok hatását. Megállapí­tottuk, hogy a legkisebb erős- ségűek elsősorban az alvást zavarják. Ennek vizsgálata többféleképpen, leggyakrab­ban ujjhegyen mérhető lükte­téssel és elektroenkefalogram- mal történik. — A közepes erősségű zajok azonban már keringési zavart és hőmérséklet-csökkenést is okozhatnak. Már 60 decibel in­tenzitású szélessávú zörej elő­idézhet ilyen és hasonló rend­ellenességeket. Szellemi mun­kában még kisebb hangerő is zavar: iskolák, tudományos munkahelyek zajszintje nem emelkedhet 35 -45 decibel fő­ié, mert ellenkező esetben a koncentráció nehezebbe válik és a munka értéke csökken. — A következő fokozat az ipari és közlekedési zajforrá­sok okozta háttérzajszint, amely már az agy számos köz­pontját ingerli és az egész szervezetre káros befolyással van. Vérnyomás-rendellenes­ségeket, szívdobogást okoz, izomreakciókat indít meg, fej- remegéssel, összeeséssel járhat, látászavarokhoz vezethet. Csöndes helyen eltöltött pi­henőknek a munkába való közbeiktatása nagyban csök­kenti a zaj káros egyéni ha­tását. (MTI) közreműködésével szabadítot­ták meg a víztől. Nagyon fontos érdek, hogy Muraxeresztúr és Gyékényes ál­lomások határmenti forgalmát fenntartsuk. Az itt átáramló áru nagy tömege lelkiismere­tes — áldozatos munkát kö­vetel még normális körülmé­nyek között is. Jelenleg az állomások kút- jait az ár elöntötte és ihatat­lanokká váltak. A murake- resztúron átlépő előküldemé- nyek (borjú, sertés, marha, birka stb.) részére Nagyka­nizsáról tartálykocsikban, kell a vizet szállítani. Ez az elemi csapás bizony előre nem lá­tott kiadásokat eredménye­zett igazgatóságunknál is. Még nem mérték fel az okozott kárt, de előreláthatóan min­dent összevetve millió forint­ra rúg. Elismerően kell megemlé­kezni az ott őrködő és dolgozó munkásokról, a védelmet szer­vező-irányító vezetőkről egyaránt. Az ő munkájuk nagymértékben hozzájárul a vasúti forgalom fenntartásá­hoz, a Jugoszlávia felé és vissza irányuló tranzitfor­galom fenntartásához. H. J. Súlyos károkat okozott az időjárás a Tas útnak

Next

/
Thumbnails
Contents