Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
A szovjet autóipar reneszánsza Magyar műszerek és szakemberek Kairóban A kilencedik ötéves terv, — az 1971—75. évek — időszakában a szovjet autóipar jelentős mértékben fejlődik. À tervidőszak utolsó évében másfélszer több tehergépkocsit, 3,5—3,8-szor több személygépkocsit, gyártanak, mint jelenleg. A fejlődés várható eredményeiről, az autóipar munkájáról három szovjet szakember nyilatkozott: Alekszandr Taraszov autóipari miniszter: — A múlt évben, 1970. eredményeihez viszonyítva, 42 ezerrel több teher- és 185 ezerrel több személygépkocsit gyártottak. Befejezettnek tekinthetjük a Volgái Autógyár építkezését. Az üzem évente 660 ezer személygépkocsit fog gyártani. A közeljövőben jelentős mértékben fokozzák a tehergépkocsik gyártását a moszkvai Lihaosov, gorkiji és uljánovszki autógyárak. A nagy teljesítményű tehergépkocsik termelését az uráli és minszki, valamint más autógyárak növelik. A fejlődés nemcsak a termelés mennyiségi növekedésében mutatkozik majd. Ebben a tervidőszakban a gyártmánystruktúra is megváltozik. A gyártó szalagokat egyre nagyobb teljesítményű teher- és egyre kényelmesebb személy- gépkocsik hagyják el. A tehergépkocsik átlagos teherbírását 1975-re már 5, sőt pótkocsival együtt számítva 5,8 tonnára kívánjuk emelni. Ez összteljesítményt tekintve annyi, mintha 102 ezerrel több 4 tonnás tehergépkocsit gyártanánk. Külön említést érdemelnek a külszíni bányafejtéseken, dolgozó 27 és 40 tonnás billenőplatós tehergépkocsik. Előirányoztuk 120 tonna teherbírásig különféle változataik gyártását, amit a Bjelorusz Autógyár vállalt magára. A tervezőiket már' új gondolat foglalkoztatja, az új ötéves tervben 200 tonnás tehergépkocsikat terveznek és gyártanak is majd. A népgazdaság minden ága. zatát kielégíti a tatárföldi épülő Kámai Autógyár, idővel a világ legnagyobb, nagy teljesítményű tehergépkocsikat gyártó komplexummá válik, amely példaképül szolgálhat — minden túlzás nélkül «*» a korszerű beruházások tervezői és kivitelezői számára. A gépkocsigyártás fejlesztéséhez és új üzemek építéséhez felhasználjuk a szocialista országok és egyes kapitalista cégek nyújtotta lehetőségeket, de lényegében saját erőnkre támaszkodunk. Mihail Szicinszkij, a kámai ipari komplexum tervezőfőmérnöke: — A világon nem nagyon tudnának találni olyan objektumot, amely műsy.aki-gazda- sági paramétereit tekintve fel- vehetné majd a versenyt a kámai gépjárműipari komplexummal. Ez lényegileg gyá- ■ - 'dlMIIB pu——pm Népújság 4 1972. július 2. rak sorozatából áll, amelyek hat szakosított gyártási ágat szolgálnak, mint például a Diesel-, aiváz és karosszéria, valamint a közvetlen gépkocsigyártást. Ezek az ágazatok terveink szerint ezer hektárnyi területet foglalnak el, kétszer annyit, mint Togliattiban. Az építkezésen leggyakrabban hallott szó napjainkban az „ütem”. Az első üzemegység — 4,5 milliárd rubel értékű beruházás — beindítására összesen öt évet kaptunk. Ilyen rövid idő alatt csak a tudomány és technika legkorszerűbb vívmányainak alkalmazásával lehet a célt elérni, Napjainkban szinte forr az építkezés színhelyén a munka. Egyedül ebben az évben 195 ezer tonna acélszerkezetet kell a helyére tenni, több tucat kilométer út. és vasútpályát kell építeni. A hőerőmű és -központ 250 méteres kéménye már a helyén ált A gőz- és melegvízszolgáltatás mellett az 1200 ezer kilowatt teljesítményű berendezései villamos energiát termelnek. A szerelőcsarnok nem a hagyományos alapokra, hanem a föld alá 25—30 méter mélyen nyúló vasbeton lábazatokra épülnek, ezzel lényegesen csökken — több millió rubellal — a beruházási költség és az építkezés időigénye. Vlagyimir Szuskov, a szovjet külkereskedelmi minisztérium gépimport főigazgató- ságinak vezetője: Az utolsó fél évszázadban a köztudat szembetűnően megváltozott Mongóliában; — ez az egyik legfontosabb következménye az életforma és az életszínvonal rohamos fejlődésének. A nép túlnyomó többsége csillapíthatatlan erővel igényli a kulturálódást. Mongólia ma olvasni tudó ország, s ez nem kis mértékben köszönhető ennek a lendületnek. A kulturális igények növekedésével párhuzamosan mindXIX. Szász a logikai sorban már csak egyetlen figurát keresett. Frischt, a Gestapo megbízottját, bár ugyanilyen erővel lehetett a keresett személy Carl von Clodius, a német birodalmi külügyminisztérium gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője is. A német követelések tételei Szász előtt feküdtek, s elő sem kellett vennie gyűjteményéből, már fejből tudta: „...A németek követelik egymillió tonna bauxit kiszállítását... A németek követelik 400 ezer tonna bauxit kiszállítását... A németek követelik 50 ezer hízó sertés kiszállítását..." És így tovább. A tételek egyre nőttek, s velük arányban a német fél fokozatosan megszüntette a fizetéseket. A szállító vállalatokat a Magyar Nemzeti Bank kártalanította, kliringhitel alapján, s a német adósság egyre jobban növekedett. Horthy kabinetirodáján talált feljegyzés tanú— Egyes külföldi cégekkel 1966-ban kerültünk szorosabb kapcsolatba, amikor az első megállapodást kötöttük a Renault céggel. E megállapodás alapján kötöttünk szerződéseket az Izsevi — 220 ezer Moszkvics—412 személygépkocsit gyártó — Autógyár tervezési munkálataira. Hasonló feladattal — új üzemrészek tervezésével — bíztuk meg a Renaultékat a moszkvai Lenini Komszomol Autógyár részéről. Itt 200 ezer Moszkvics —412 típusú gépkocsit gyártanak. A Zsiguli gépkocsikat előállító Volgái Autógyárat a Fiat-céggel kötött szerződés alapján építettük feL A tehergépkocsigyártás fejlesztésében, konkrétan a Kámai Autógyár felszerszámo- zásában a szocialista országok is részt vesznek. Csehszlovákia színesfémöntő berendezéseket, NDK sajtollókat, Lengyelország öntödei segéd- berendezéseket szállít. A kámai komplexum szerves része egy hatalmas öntöde lesz, amelynek tervezésében az amerikai Suindell-Dressler cég is részt vesz. Ezenkívül francia, angol, olasz, nyugatnémet és japán cégektől vásároltunk különféle gépeket, és berendezéseket a karbantartó-szerszámkészítő üzemünk részére, amely már ebben az évben megkezdi' a munkát VEÄGYIMIR SZAFRONOV inkább összefonódik a termelő munka és a szocialista tudat az emberekben: a dolgozók nagy tömege az alkotó ember szemszögéből ítéli meg a munkát és annak eredményeit. A párt és a kormány fokozott figyelmet fordít arra, hogy a nép egyre növekvő szellemi igényeit kielégítsék. Ma 400 nyilvános könyvtár, félezer klub és kultúrház, tizenegy színház működik és naponta tízféle újság jelenik meg Mongóliában. sága szerint Németország tartozása 1943-ra már 640 millió márka volt, ami az akkori pengő-márka értékét véve alapul, egymilliárd pengőnek felelt meg. Ezt a folyamatot indította el Gömbös, az akkori Bauxit Trösztnél pedig Clodius vagy dr. Werner Daitz. Ha ebből indulok ki — gondolta Szász —. akkor szinte lényegtelen a bizonyítási eljárásomban, hogy megtudjam, Frisch maga járt-e el, vagy parancsnoka, feljebbvalója, dr. Werner Daitz. Ki támadhatta meg a Bauxit Trösztöt?... Nem a személy fontos, hanem a szándék. Valószínűnek látszik azonban, hogy Daitz körülnézett előbb Magyarországon, Berlinben megtárgyalta a dolgokat Hugenberggel, a Gestapo gazdasági osztálya délkeleti csoportjának vezetőjével, s aztán Hugenberg szemelte ki Frischt, a rátermett embert. Mert a végrehajtás — ha személyekről volt szó — mindenképpen a Gestapo haAz Egyesült Arab Köztársaság, amely az ókorban mint Egyiptom, a Földközi-tenger térségében nagy és viharos múltra tekinthet vissza, 1966- ban államközi szerződést kötött a Magyar Népköztársasággal. E szerződés keretében — mint fcmeretes — Magyarországról sok szakember utazott az EAK-ba, ahol részt vettek a Nasszer köztársasági elnök által megindított nagyszabású újjáépítési és fejlesztési munkában. Ennek a programnak leggrandiózusabb eredménye volt az asszuáni gát megépítése, amely a túlnyomórészt sivatagi birodalomban új alapokra állította át az egész földművelést. Ugyanakkor megkezdték az Egyesült Arab Köztársaság iparának és műszaki ellátottságának újjászervezését. Erre azért is szükség volt, mert a ma már 10 millió lelket szám. láló nagy ország sokáig volt idegen uralom alatt. Az államközi szerződés Magyarország és az EAK között az idén újabb állomáshoz érkezett. Hazánkban évtizedek óta fontos probléma az egyes intézmények, gyárak és vállalatok műszerrel való ellátása. Magyarországon (eredetileg 1952-ben hozták létre a Méréstechnikai és Műszerügyi Szolgálatot, amely 1957. december 1-től önálló hatáskörrel és saját vezetéssel a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt folytatta munkáját. Az MTA Műszerügyi Szolgálata azóta a kölcsönzés mellett méréstechnikai osztályt szervezett, majd mintegy nyolc évvel ezelőtt megkezdte működését a kutatófilm osztály is. Mindezekben a relációkban a szolgálat élénk összeköttetést tart fenn mind a tókés országokkal, mind a szocialista nemzetekkel. Az idén a TESCO keretében az államközi szerződésnek megfelelően Magyarország és az Egyesült Arab Köztársaság kölcsönösen felvette a kapcsolatokat a műszerügyi ellátás kérdésének megbeszélésére. Az EAK illetékes szervei szeretnék a magyar intézmények 19 éves műszerügyi tapasztalatait, valamint a szervizek terén élért eredményeket ismerni. Az év elején konkrét lépés táskörébe tartozott. Frischnek gazdasági képzettséggel kellett rendelkeznie, mint bizonyos vonatkozásban a téma szakértőjének. Nyilván több hetes útra küldték Budapestre, tanulmányozza a bauxit-ügyet. Talán Svájcba is elment, s megkereste azt a személyt, aki tudott egyet, s mást a híres Blancart bankházról. Hogy a németek miért határozták el a Bauxit Tröszt megtámadását? Napnál világosabb. Schröder elnökön kívül a legtöbb vezető inkább angolszász beállítottságú, a nyugati tőkés viszonyokat kedvelő ember volt, akiknek ragyogóan megfelelt a svájci tőke megbízhatósága, soha el nem apadó forrásként való bugyogása, a részvények csendes és állandó emelkedése. A német érdekeknek pedig csak az felelt volna meg, ha a Tröszt — legalábbis a részvények többsége, s ezáltal az irányítás — német kezekbe kerül. Svájc viszont független és erős volt, ami a pénzvilágban betöltött szerepét illette. A Bauxit Tröszt vezérkarát meg kellett nyerni, meg kellett hódítani, vagy el kellett őket veszejte- ni. Ami nem hajlik, törik ... történt ez ügyben. Még a tél folyamán három kitűnő magyar szakember Utazott Kairóba, ahol az ottani nemzeti kutató központ szakembereivel számos értekezletet és konzultációt tartottak. A magyar szakbizottságnak három tagja volt, Wölfel Lajosné, az MTA Műszerügyi Szolgálata müszerkölcsönzási osztályvezetője, Gellai Illés, a Műszerügyi Szolgálat méréstechnikai osztályának osztályvezetője, továbbá Henk Károly osztályvezető, a Kohó- és Gépipari Minisztériumból. A kairói szakemberek nagy érdeklődéssel fogadták a magyar kollégák tájékoztatóit, és számos értekezleten beszélték meg a javító és kölcsönzési szolgálat feladatait. Konkrét megállapodás ekkor még nem jöhetett létre, mert a magyar szakemberek szerint elsősorban az volna, üdvös és hatékony, ha az egyiptomi szakemberek Magyarországon a helyszínen tanulmányoznák a szolgálatok működését, szervezetét és egyéb problémáit. Nálunk ezek a szolgáltatások már annyira kiépültek és általánosan ismertté váltak, hogy hatósugaruk úgyszólván az egész országot bejárja. A magyar társaság csaknem másfél hónapi kairói tartózkodás után érkezett haza. A napokban alkalmunk volt beszélgetést folytatni a társaság egyik tagjával, Wölfel Lajosné osztályvezetővel, aki 1953- ban került szakemberként a Műszerügyi Szolgálathoz. — Azt hiszem, hasznos időt töltöttünk az afrikai fővárosban — mondotta informátorunk. — Vendéglátóink részéről nagy érdeklődés nyilvánult meg a mi szolgáltatásaink iránt. A műszerezettségi szempontok és a szervezet alapos tanulmányozása végett fontos volna, ha egy arab szakértő bizbttság jönne hozzánk. Ez rövidesen meg is ,fog történni. Ezek szerint még az államközi szerződés lejárta előtt ellátogat Magyarországra a kairói kutató központ szak- bizottsága, hogy itt a helyszínen tanulmányozza az MTA Műszerügyi Szolgálatának s a vele kapcsolatos szolgáltatások szervezetét, melynek az Egyesült Arab Köztársaságban való megvalósítása elsőrendű nemzetgazdasági érdek. Az első lövés leadására ki kellett szemelni egy magyar honpolgárságú, megbízható, jó helyzetben levő személyt. Miért éppen Rajniss Ferencre esett a dr. Wemer Daitz— Hugenberg—Frisch trió választása? Mi sem egyszerűbb ennél! Rajniss Ferencről nem hiába mondta Bajcsy-Zsilinsz- ky: Erről a csirkefogóról mindent feltételezek... A későbbi laptulajdonos, a hírhedt Magyar Futár a nácimegszállta Európa legvadabbul uszító, legdurvább hangú szócsövének szerkesztője 1932 végén Németországba ment és visszatérve, jobboldali csoportot kezdett szervezni. Hamarosan munkatársa lett az Uj Magyarságnak, a német pénzen indított nácitámogató lapnak. Rajniss hirtelen bekerült a parlamentbe is. Frisch keresve sem találhatott volna Rajnissnál alkalmasabb, megfelelőbb embert arra, hogy a parlamentben megtámadja az akkor még svájci érdekeltségű Bauxit Trösztöt. (Folytatjuk) A kulturális igény rohamos növekedése Mongóliában il i Kaszinó utcába» *
