Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-15 / 165. szám

» ** I t y* Javult a munkaerő-gazdálkodás és a személyi érdekeltség az építőiparban Drágulnak a mezőgazdasági gépek Az építő- és építőanyagipari termelőerők fejlesztése és ha­tékonyabb felhasználása cél­iából tavaly több átfogó mun­kaügyi Intézkedést hajtottak végre az ágazatban. Tovább­fejlesztették, kiterjesztették a népgazdaság számára fontos ifjari beruházásokon foglal­koztatott dolgozók személyi érdekeltségi rendszerét, amely az átadási határidők pontos teljesítésére ösztönöz. Az épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi- íiisfctérlum és az Építők Szak- szervezete mintegy 15 válla­latnál folytatott helyszíni vizsgálatot, 25 vállalattól rész­letes beszámolót kértek be, továbbá a szakszervezet me­gyei éS vállalati információi, valamint a statisztikai adat­szolgáltatások elemzése alap­ján tették széleskörűvé az el­lenőrzést. Megállapították, hogy a múlt évi munkaügyi A Magyar Agrártudományi Egyesület Tolna megyei Szer­vezeté elkészítette a Tolna me­gyei műszaki hetek program­ját, amely a szekszárdi mező- gazdasági és élelmiszeripari kiállításhoz kapcsolódik. A program augusztus 10-én kezdődik, az „Országos vörös- borfesztivál”-lal, amelyet a Garay étteremben rendeznek. Augusztus 12—20. között tart­ják a nagyüzemi zöldségter­mesztés szakmai bemutatóit a rhözsi. a tolnai, a bogyiszlói termelőszövetkezetek kertésze­teiben, és ugyanezen időszak alatt tartják Szekszárdon, öcsényben, Decsen „A szek­szárdi borvidék rekonstrukció­ja és talajvédelme” című szakmai bemutatósorozatot, a kertészeti szakosztály szerve­zésében. A gépesítési szakosz­tály állandó gépesítési bemu­tatón ismerteti a kiállítás ide­je alatt a jelentősebb, Import­ból származó mezőgazdasági gépeket, berendezéseket, a háztáji gazdaságok gépeit, be­rendezéseit, a legújabb nö­vényvédő szereket, műtrágyá­kat, a BMG legújabb gépelt, valamint a bajai kukoricater­mesztési rendszer komplex gépsorát. Augusztus 15-én a növény­termesztési és gépesítési szakosztály közösen szervezi a décsi termelőszövetkezetben a cukorrépa-termesztés gépesíté­sének bemutatóját. Augusztus 16- án a kertészeti szakosztály rendezi a szőlészeti szakembe­rek országos tapasztalatcseré­jét. Ugyahezen a napon a nö­vényvédelmi szakosztály „A növényvédelmi szakemberek, vadászok és méhészek közös feladatai a hasznos élő szer­vezetek védelmében” címmel rendez ahkétot. Az agrárgazdasági szakosz­tály országos párt- és állami Vezetők részvételével idősze- fű gazdaságpolitikai kérdések­ről rendez kerekasztal-konfe- renciát augusztus 16—17-én. 17- én Hőgyészen az Agroké­mia KFT tevékenységével, a műtrágya korszerű tárolásá­nak, rakodásának gépesítésé­vel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Augusztus 1 *t—18-án tartják az állatorvosnapokat, amely­nek keretében prof. dr. Dieter Strauch, a stuttgart-hohenhei- mi mezőgazdasági főiskola tá­rnára tart előadást a koncent­rált állattartó telepek trágya- kezelésével és hulládékanya-; intézkedések is segítették az állami építőipari vállalatokat abban, hogy tavaly 73 különö­sen fontos ipari beruházáson az előző évinél 14 százalékkal több muhkát végeztek el. Nem volt olyan késés az épí­tési határidők teljesítésében, sem, amely miatt alkalmazni kellett volna a személyi érde­keltségi rendszer szankcióit, a vezetők nyereségprémiumának csökkentését, és egyéb anya­gi megterheléseket. Az idénypótlék alapbéresíté­sével és az új munkástarifa­rendszer megvalósításával kedvezően módosult a bér- struktúra. A múlt év második felében az összes munkabéren belül a zömmel teljesítmény­hez kötött törzsbéres keresetek aránya az állami építőiparban 77-ről 86 százalékra, a tégla- és cserépiparban 79-ről 85,5- re, a kő- és kavicsiparban gainak megsemmisítésével kapcsolatos higiéniai problé­mákról, dr. Horváth Zoltán, az Állatorvostudományi Egyetem belgyógyászati tanszékének ve­zetője pedig „A szarvasmarha leucosis Magyarországon” cím­mel. A tőgygyulladás elleni védekezés Tolna megyei ta­pasztalatairól dr. Kováts Jenő, a Tolna megyei Állategész­ségügyi Állomás igazgatója számol be. A program két állattenyész­tési témájú bemutatóval zárul szeptember 5-én, illetve 12-én: a faddi Lehin Tsz-ben a hús­hasznosítású szarvasmarha-te­nyésztés, majd az utódellenőr­zésben levő bikák bemutató­jával. Több mint húsz év telt el azóta, hogy lapunk — akkor még Tolnai Napló volt — ha­sábjain tudósításban számol­tunk be arról, hogy a tamási járási könyvtárban 1952 má­jusában kétetet kötetet köl­csönöztek, s az olvasók száma 576 volt. Most, több mint két évtized múltán arra próbáltunk vá­laszt kapni, hogy mi változott a járási könyvtárbán ez alatt az idő alatt. Dr. Koppán József nyugal­mazott középiskolai tanár vé­leménye szerint rengeteget változott a könyvtár. — Én itt voltam a nyitási ünnepségen, és olvasó vagyok azóta is. Az első, ami a leg­jobban észrevehető, hogy a kö­tetek száma nagyon megszapo­rodott. Bella Matyit, a könyvtár igazgatója közbeszól, hogy az olvasók száma ez év július el­sejei adat szerint 1393 volt. — Hány kötetes a könyvtár? — Huszonhétezer-ötszáz. Akkor, 1952 májusában, mi­kor a könyvtárat átadták ren­deltetésének, úgy látszott, hogy a helyiségek bőven elegendők a meglevő igények kielégítésé­re. Napjainkban viszont hely­szűkével küszködnek. Kicsi, zsúfolt a könyvtár, az igények túlnőttek rajta. — Úgy hírlik, építenek majd egy új könyvtárat, erről persze pontosat most még nem tudok, — mondja az igazgató. A beszélgetésből az tűnik ki, hogy a tamásiak majd húsz százaléka rendszeres olvasója a járási könyvtárhák. A könyvtárosok örömmel újsá­golják ezt, de ahogy elmondot­75,5-ről 84 százalékra emel­kedett. Az építőipari munkásszállá­sok építésének pénzügyi fede­zetére vonatkozó intézkedések alapján a IV. ötéves terv idő­szakában az ÊVM vállalatai­nál mintegy 550, a Fővárosi Tanács építőipari szervezetei­nél 65—70, a KPM Vállalatai­nál mintegy 25 millió forint­nyi központi alap képződik. Ezzel és a vállalati fejlesztési alapok tervezett felhasználá­sával együtt 13 000—14 000 dolgozó korszerű elhelyezésé­re alkalmas munkásszállók építését teszik lehetővé. A különféle intézkedések hatására tavaly mát érezhető volt az ágazatban a munka­erő-forgalom mérséklődése. Ál­talában az újonnan felvett dol­gozók száma kettő, a kilépet­teké három százalékkal csök­kent. Az állami vállalatoknál viszont az eltávozottak ará­nyának 3 százalékos csökkené­sével egyidóben a felvételek aránya két százalékkal növe­kedett. Tavaly a kivitelező építőiparban mintegy 12 ezer­rel több munkást foglalkoz­tattak, mint az előző évben, s 50 százalékuk az állami építő­ipari vállalatoknál helyezke­dett el. összehangolt intézkedések alapján és az idény-munka­rend következetesebb alkal­mazása révén javult a mun­kaidő kihasználása. Általában 31 százalékkal, dolgozónként tehát 26 órával kevesebb túl­órára volt szükség, mint az előző évben. Az átfogó munkaügyi intéz­kedések tehát jelentősen hoz­zájárultak ahhoz, hogy az ál­lami építőiparban tavaly a termelésnövelésnek csaknem kétharmadát hatékonyabb munkával, a termelékenység javulásával érték el. Hasonló a helyzet ez év első felében, s a munkaügyi Intézkedések kö­vetkezetes végrehajtásával to­vábbi előrehaladás érhető el. tik, ezzel még nem elégedet­tek. Hiszen, a könyvtárak köz­művelődésünk „fellegvárai’’, s ők is szeretnék, ha ezt a bizo­nyos Húsz százalékot még jó néhánnyal megtoldhatnák. Húsz éve Az eltelt időszakban nagyon hasznos előadásokat szervez­tek, író—olvasó találkozókat is, s mindezt azért, hogy az olva­sókat közelebb hozzák a mű­vek szerzőihez. Ottjártunkkor vigasztalanul esett az eső. Mégis, a könyvtár két olvasó-kölcsönző termében sokan voltak. Közöttük régi és új olvasók. Két gimnazista lánnyal be­szélgettünk. Hamar Zsuzsa arról beszélt, hogy a könyvtár azon túl, hogy könyveket biztosít az érdeklő­dőknek, egy kicsit azt a funk­ciót is betölti, amit az emberi közelség, közeledés, jó kapcso­lat megkíván. Ügy mondta, hogy a könyvkölcsönzésen kí­vül gyakran összejönnek itt azért, hogy elbeszélgessenek, vitatkozzanak az olvasottakról. A fiatalok természetesnek, kézenfekvőnek tekintik a könyvtár működéséi, s azok­kal a művelődési, kulturálódási lehetőségekkel, amit a könyv­tár nyújt, élnek és kihasznál­ják. A tamási járási könyvtár a könyveken kívül díafilmeket is kölcsönöz. Igaz ugyan, hogy Különösen ez év eleje óta a mezőgazdasági szakemberek szűkebb és tágabb körben tar­tott megbeszélésein egyre gyakrabban fogalmazódik meg: drágák, drágulnak a mezőgazdasági gépek. A kér­désre — bonyolultsága és sok­rétűsége miatt — áltálártoS- ságban nem lehet egyértelmű választ adni. Attól függ, hogy ezt a „drágaságot” mihez vi­szonyítjuk. Nem drága egy gép akkor, ha legalább az év tíz hónapjában üzemeltethető, ha jól kihasználható, ha bírja az iramot, ha nem avul el idő előtt. Az ár viszonyítható a teljesítményhez és az anyagi eszközökhöz is. Drága viszont, ha avatatlanok, hozzá nem ér­tők kezébe kerül, ha kellő­képpen nihcs kihasználva. Tény: a gépek ára magas, s amit egy stabil, kiegyensúlyo­zott anyagi körülmények kö­zött gazdálkodó termelőszövet­kezet, állami gazdaság meg tud vásárolni, ahhoz à gyen­ge, vagy kedvezőtlen körül­mények között gazdálkodó szövetkezet nem, vagy leg­alább ds áldozatok árán tud hozzájutni. Hét évvel ezelőtt, 1965-ben a fnezőgazdasági gépek árát leszállították. A műszaki, technikai fejlődés következté­ben az ezt követő években újabb konstrukciók jelentek meg a mezőgazdasági géppia­con, s ezeknek az ára csak­úgy, mint űj konstrukció ece­tén a tartós fogyasztási cik­keknél tapasztalható, emelke­dett. A mezőgazdasági gépek, alkatrészek ára ez év janu­árjától átlagosan 8—10 száza­lékkal lett több. Az árváltozás szélsőséges esete a már több­ször is emlegetett jugoszláv ekevas, amelynek ára először 110 forintról 900 forintra emelkedett, majd 300 forintra csökkent. Egyes gépek eseté­ben nem történt árváltozás, más gépek esetében viszont az átlagos emelkedésnél lényege­sen magasabb volt. Különösen ez nem olvasási, hanem vizuá­lis élményt nyújt, arra min­denesetre jó, hogy azokat is, akik nem a könyvért jönnek elsősorban, bevetesse, beavassa a könyvtár életébe. A könyvtár igazgatója nem egy olyan esetet mondott el, amikor az érdeklődő először csak filmért jött be, aztán az idő teltével átpártolt a könyv- barátokhoz, s rendszeres olva­só lett. A járási könyvtárnak nem­csak felnőtt, hanem ■— szép számmal — gyermekolvasói is vannak. A polcokon ott sora­koznak a különféle ifjúsági re­gények, mesekönyvek. — Az utánpótlásra is gon­dolni kell, — jegyzi meg Bella Margit. — Terveik? — Az első, hogy még a mos­taninál is több olvasónk le­gyen. Azt szeretnénk, hogy a könyvtár még jelentősebb he­lyet tudjon elfoglalni Tamási kulturális életében. A látottak és a hallottak is­meretében úgy gondoljuk, hogy a tamási könyvtár dol­gozóinak szándéka nem marad eredménytelen, s a húszéves munka után legalább ilyen hasznos évek következhetnek. A változások érzékeltetésére végezetül még egy kérdést tet­tünk fel: — Húsz éve egy hónapban kétezer kötetet kölcsönöztek. És most? — 1971-ben összesen har­minchétezer-huszonhét kötetet kölcsönöztek tőlünk. Ez havi átlagban majdnem négyezer. Tehát mintegy kétszerese az \ 1952. évinek. a jugoszláv és a tőkésim- pöftból származó alkatrészek ára emelkedett számottevő mértékben. A termelőszövetkezetek egy’ része az árváltozás miatt visszamondta a megrendelése^ két. Nem csoda, hisz egy gyen­gébb termelőszövetkezetben, ahol nyilván alaposan, jó elő­re megfontolják, hogy mi az, amire legsürgősebben szükség van, néhány ezer, esetenként több százezer forint többlet- kiadás is gondot jelent. Gon­dot, különösen akkor, ha ép­pen az általuk vásárolandó gépek ára nem 10, hanem 30 —40 százalékkal nőtt. Az egyik közepes adottságú ter­melőszövetkezetben a tervké­szítés idején a gépi beruházá­sok összegét hétszázezer forint körüli értékben állapították ffiég. Ez az áremelkedés után egymillió forintra rúgott. A tételekből mindössze egyet: az osztrák szórószerkezettel ellá­tott szervestrágya-szóró ára ' 40 ezerről 70 ezer forintra emelkedett. A szövetkezetnek idén le kellett mondania né­hány, a munkáját könnyítő gép vásárlásáról: képtelenek vagyunk úgy termelni, hogy a drága gépek árát kigazdálkod. juk. A drága, nagy teljesítményű^ nem szocialista importból szár­mazó gépeket jobban meg kell fizetni. Ezeket az erő- és mun­kagépeket inkább az erős térj melőszövetkezetek, állami gaz­daságok tudják megvenni* Perszé ez sem szabály. A me­gye legerősebb gazdaságában, a Dalmandi Állami Gazdaság­ban hosszú évek óta az ol­csóbb; nagyteljesítményű szov­jet gépekkel dolgoznak. Ered­ményesen. Vannak mezőgaz­dasági üzemek, ahol meg tud­ják vásárolni a hétezer dol­lár értékű John-Deer kukorica- betakarító gépeket, ugyanak­kor másutt az alkatrészek be­szerzése Is gondot jelent. A legdrágább azonban min­den kétséget kizáróan az el­avult, korszerűtlen, selejtezés­re érett erő- és munkagépek javítása Kopik, törik egyik al­katrész a másik után, s ha fi­gyelembe vesszük, hogy csak egyetlen csavar ára öt forint hetven fillér, nem biztos, hogy az ilyen gépeket megéri javítani. Az árnövekedéssel párhuzamosan egyes mező- gazdasági termékek — zöld­ségfélék, állati termékek — felvásárlási ára nő. Tény azon. ban, hogy a mezőgazdasági üzemek a fejlődés követelmé­nyeinek megfelelően — ha hem akarnak évekig egy hely­ben topogni — sokszor erejü­kön felül kénytelenek megvá­sárolni a szükséges gépeket. A lehetőségek azonban ko­rántsem olyan korlátozottak, mint azt egyes túlzottan pesz- szimisták hinni vélik. A ter­melőszövetkezetek, állami gaz­daságok társulhatnak egyes gépek, gépsorok vásárlására és üzemeltetésére. A kooperá­ció egyik példája a Szekszárdi Állami Gazdaság által kezde­ményezett Kukoricatermeszté­si Szocialista Együttműködés. Remélhetőleg egyre többen lesznek, akik az ehhez hason­ló közös vállalkozások mellett döntenék. V. M. Népújság 5 1972. július 15. Tolna megyei műszaki hetek Ankétok. szakmai bemutatók, tapasztalatcserék

Next

/
Thumbnails
Contents