Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-13 / 163. szám

J V J ? 1 Illést tartott a megyei tanács vb Napirenden : A megye vendéglátóipari ellátottsága A szarvasmarha tbc mentesítés helyzete, a mentesítés befejezésének feladatai Magyar—koreai találkozók megyénkben A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap délelőtti ülésének napirendjét két nép- gazdaságilag és társadalmilag egyaránt fontos téma alkotta. A testület ezen az ülésen foglalkozott ugyanis Korsós Istvánnak, a megyei tanács kereskedelmi osztálya vezető­jének beszámolója alapján me­gyénk vendéglátóipari ellátott­ságának helyzetével, a közét­keztetés lehetőségeinek elem­zésével és a vendéglátóipar megkívánt fejlesztésének fel­adataival. A végrehajtó bizottsági ülés e napirendjének megtárgyalá­sában tanácskozási joggal vett részt a Belkereskedelmi Mi­nisztérium vendéglátó és idegenforgalmi főosztályának helyettes vezetője, Andrinkó Sándorné, továbbá a Tolna megyei Vendéglátóipari Vál­lalat igazgatóján és a MÉSZÖV elnökén kívül dr. Tóth Bálint, a NEB elnöke, valamint az SZMT képviseletében Egyed Mihály, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának titkára is. A megyei tanács kereskedel­mi osztálya vezetőjének írásos beszámolójával a vb második napirendként foglalkozott. Ezt megelőzően — Szabópál Antal megyei tanácselnök távollété­ben — dr. Gyugyi János el­nökhelyettes — aki ezúttal a végrehajtó bizottság ülését ve­zette — számolt be a lejárt határidejű vb-határozatok vég­rehajtásáról. Mit állapíthatott meg a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága vendéglátásunk helyzeté­ről az elébe terjesztett jelen­tésből? Megállapíthatta azt, hogy a gazdasági mechaniz­mus bevezetésének éve, 1968. döntő fordulatot jelentett ven­déglátóiparunk fejlődésének történelmében is, noha e fejlő­désre ma még megközelítően sem az jellemző, ami kívána­tos volna. A végrehajtó bizottság elé terjesztett beszámoló bősége­sen tartalmaz imponáló és ke­vésbé rokonszenves számada­tokat. Ha a tudósító kivétele­sen elhagyja a számadatokkal való operálást, azért teszi, mert a vendég — ha csak nincs ná­la valami baj — éttermeink­be, falatozóinkba, eszpresszó­inkba nem statisztikai szám­adatok fogyasztása végett tér be, hanem mert éhes és szom­jas. Sőt, éhét és szomját lehe­tőleg kulturált körülmények között, a választás lehetőségei­vel megtisztelve óhajtja ese­tenként csillapítani. Senki ne tekintse következetlenségnek, ha néhány számadatot ennek ellenére mégis csak idézünk. Míg 1965 és 1970 között ven­déglátásunk üzlethálózata a megyében 21 üzlettel, tavaly csak egy év alatt 24 üzlettel gyarapodott. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy szép iramú a mennyiségi növekedés. 1971. végén a megyében a Tolna megyei Vendéglátóipari Vál­lalatnak és az áfészeknek 461 üzlete működött. Javultak a technikai fölszereltség felté­telei, meggyorsult a konyhai sütő-főző berendezések átállí­tása korszerűbb energiahordo­zókra és megindult a kisgé­pesítési folyamat. A jelentés vitájában számo­sán kértek szót, mind a vb tagjai közül, mind pedig a tanácskozási joggal meghívot­tak köréből. Szinte valameny- nyi felszólalás a minőségi fej­lesztés fontosságát hangsúlyoz­ta a mennyiségi fejlődés ered­ményeinek elismerése mellett, mintegy „visszaigazolva” —• ha szabad ezt a megfogalma­zást használni — a Belkeres­kedelmi Minisztérium számos mostanában hozott rendelkezé­sének szükségességét. Mint azt a napirend feletti vita zárszavában dr. Gyugyi János elmondotta, a vendég­látóipar helyzetéről szóló be­számoló — amelyben érthető okodból igen nagy teret ka­pott legkínzóbb gondunk, az üzemélelmezés, közétkeztetés — örömmel üdvözölhető fejlő­désről adott számot. De jelez­te egyúttal azt is, mik a ten­nivalók. A jelen tervidőszak tartama alatt nem lesz meg­oldható mindez, ami a további fejlődéshez • kívánatos lenne, ha figyelembe vesszük, hogy a fejlesztés anyagi ..lehetőségei szűkösebbek a kelleténél. De akad a vendéglátóipar háza- táján bőségesen számos olyan feladat, ami alapvető és nem is igényel külön költségeket. Ilyen például többek között a jobb munkaszervezés, vagy a vendéglátóegységek tisztasá­ga. A vb e tárgyban hozott ha­tározata első pontjában azt ígéri, hogy a vendéglátóipar a lakosság fogyasztási igényei­nek kielégítésénél az elkövet­kezőkben jobban figyelembe veszi a családok differenciált jövedelmi viszonyait és külö­nös figyelmet fordít az ala­csonyabb jövedelmű családok és rétegek jobb ellátására. A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésének harmadik napirendi pontjaként tárgyalta meg a Tolna megyei Állategészségügyi Állomás igazgatójának, dr. Kováts Je­nő főorvosnak azt a beszámo­lóját, ami KÖZEL TÍZ ÉV Munkájának eredményeit summázva tar­talmazta a szarvasmarhagü- mőkór-mentesítés helyzetét és a mentesítés befejezésének feladatait. A mentesítés országos fel­adatában megyénknek megle­hetősen jelentős szerep jutott Baranya, Komárom, Vas és Veszprém megye mellett. A kormány 1963-ban rendelte el a gümőkórmentesítés munká­jának megkezdését az imént említett megyék összefüggő te­rületén. Itt emlékeztetünk ar­ra, hogy hazánkban a felsza­badulás előtt nem volt szerve­zett szarvasmarhagümőkór- mentesítés, noha ennek jelen­tősége aligha szorul különö­sebb hangsúlyozásra, ha uta­lunk arra, hogy a szarvasmar- ha-gümőkór idült — az em­berre is veszélyt jelentő — fertőző betegség, amelynek fel­számolása mind közegészség- ügyi, mind gazdasági szempon­tokból igen nagy fontosságú. Megyénk 1963. második fél­évében kapcsolódott be a tbc- mentesítés munkájába, aminek tiszteletet és elismerést érdem­lő eredményeként sikerült el­érnünk, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink összes tehéntar­tó telepén — számuk százhar­minchárom — 94,7 százalékos a mentesség. Baranya megyét követően mienk tehát az or­szágos második hely. Mint ezt a beszámoló vitá­jában szót kérők fejtegették, nem lesz könnyű feladat a mentesítés munkájának befe­jezése, de tekintve, hogy a gümőkórmentesítés nem egy­szerűen csak’ az állategészség­ügy ügye, hanem társadalmi feladat is, a munka finisében szükség lesz az eddiginél szé­lesebb körű megértésre és ösz- szefogásra. Az, hogy 19 megye között a második helyen ál­lunk, küzdelmek árán meg­szerzett előnyt is jelent. A MÉM állategészségügyi és élelmezéshigiéniai főosz­tályának vezetője, dr. Kádár Tibor és dr. Soltész István is részt vettek e napirendi pont tárgyalásában. Dr. Kádár Ti­bor a minisztérium elismerését fejezte ki a szarvasmarha- gümőkór-mentesítés Tolna me­gyei eredményeiért és úgy vé­lekedett, hogy a jeléntéssel egyidejűleg a vb elé terjesz­tett intézkedési terv irányelvei — amelyek a mentesítés be­fejezésének munkájához bizto­sítanak alapot — bizonnyal kitűnően vizsgáznak, illetve érvényesülnek 1973. január 1-től. A vitát követően dr. Gyugyi János foglalta össze a napirend kapcsán fölmerült észrevételeket, javaslatokat. A végrehajtó bizottság, mind a jelentést, mind pedig az elő­terjesztett határozati javasla­tokat elfogadta. Hasonlókép­pen jóváhagyta a szarvasmar­ha-állomány gümőkór mentesí­tésének sikeres befejezését célzó intézkedési tervet is. A dunaföldvári „Földvár” Gumiipari Ktsz négy kommu­nista vezetőjével, ifjú Hoimár József elnökkel, Kertész Zol­tán párttitkárral, termelési osz­tályvezetővel, Szabadkai End­re műszaki vezetővel és Vida József pártvezetőségi taggal, meo-vezetővel hosszas beszél­getést folytattunk. A téma az volt, ami manapság minden üzemben a leggyakrabban ke­rül szóba: a termelékenység és annak az áralakulási vonzata. A párt Központi Bizottságá­nak tavaly decemberi határo­zata nagy nyomatékkai hívta fel a figyelmet a termelés szervezési oldalára. Általános tapasztalat, hogy csupán jobb munkaszervezéssel is jelentő­sen javíthatók a termelékeny­ségi mutatók, tehát e téren sok a kihasználatlan tartalék. Nemrégiben megyénkben járt Pullai Árpád, a KB titkára, s az aktívaülésen a többi közt arról is beszélt, hogy az esetenként tapasztalható kedvezőtlen áralakulások a termelésnél kezdődnek. Egyes helyeken a könnyebbik megoldást választják: a ter­melékenység növelése helyett az árakat igyekszenek felfelé variálni, minden elfogadható- indok nélkül, és ezáltal elv­telenül növelni a nyereséget. Ilyen helyeken formálisan ja­vulnak az egyes termelési mu­tatók, de ha jól utánanézünk, kiderül, hogy nincs mögötte tényleges termelés. Ez nem jó a népgazdaság egészének sem, az egyes dolgozóknak sem, mert a dolgozó a boltban, mint vásárló jelenik meg. s nem közömbös számára, hogy ezt vagy azt a holmit mennyiért tudja megvásárolni. Éppen ezért minden üzem kommunistái­nak feladata, hogy határo­zottan fellépjenek az ilyen tendenciák ellen. NINCS ÁRMANIPULÁCIÓ — Amikor megjelent a Köz­ponti Bizottság határozata az üzem- és munkaszervezés kor­szerűsítésére vonatkozóan, mi éppen nagyarányú belső szer­vezeti intézkedésekkel voltunk elfoglalva: Hónapokon keresz­tül azon fáradoztunk, hogy a „házon belüli” tartalékok fel­tárásával megteremtsük a ter­melékenyebb termelés aiaoia­it. Minket tehát nem „feléb­resztett” ez az egyébként na­gyon időszerű határozat, ha­nem megerősített a rrár folya­matban lévő törekvéseinkben — mondták a ktsz kommu­nista vezetői. — Részletezzük ezt egy ki­csit mélyebben! — A munkáslétszám és a volumen tekintetében a na­gyobb ipari szövetkezetek kö­zé tartozunk, de a techni­Magyar—koreai barátsági találkozókat és békegyűlése­ket rendezett megyénkben a Hazafias Népfront megyei bi­zottsága, a járási és a községi népfrontbizottságokkal közö­sen. Ebből az alkalomból, An Gi Szón, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság buda­pesti nagykövetségének taná­csosa és Kim Szé Zong, a nagykövetség munkatársa hét­főn a paksi „kiváló járási könyvtárba”, a tanácsházára, valamint a dunaföldvári ken­dergyárba látogatott, este pe­dig Dunaföldváron, a nagy­községi tanácsházán gyűlésen találkozott a vezetőkkel, köz­életi személyiségekkel és dol­gozókkal. Kedden Tamásiba látogattak, majd a Simontor- nyai Bőrgyárban rendezett kánk az iparűg szintjéhez ké­pest rendkívül elmaradott. Nálunk sokkal rosszabb tech­nikai feltételek mellett folyik a termelés, mint azokban a nagyüzemekben, lamelyeíc azo­nos vagy hasonló cikkeket ál­lítanak elő. Mivel a termelés, a termelékenység technikai feltételei hátrányosak, és mi csak kis volument képviselünk az iparágon belül, érthetően nem mi uraljuk a piacot sem. Magyarán, nem mi vagyunk az ár meghatározói, hanem nekünk kell alkalmazkodnunk a jobb technikájú, jobb ter­melékenységű nagyüzemek ál­tal kialakított alacsonyabb árakhoz. Igen ám, csak ho­gyan? Az egyik lehetőség len­ne technikailag felzárkózni a nagyüzemekhez, azaz gyors ütemben korszerűre kicserélni minden gépet, berendezést. De ez jelenleg csak elvi lehető­ség: bár számottevő nyereség­gel zártunk az előző években, erre nincs anyagi fedezetünk. Ármanipuláció nem jöhet szá­mításba már csak azért sem, mert nem mi vagyunk a piac irányítói, másrészt pedig na­gyon jól tudjuk, hogy ez előbb- utóbb visszaütne. Tenni pedig mindenképpen kell valamit, mert különben „lehúzhatjuk a rolót”. Marad egy lehetőség: kihasználni a belső tartalé­kainkat, a korszerű üzem- és munkaszervezéssel növelni a termelékenységet, hogy termékeinkkel a piacon odaállhassunk a nagyüzemek termékei mellé. KORSZERŰ MUNKASZERVEZET Érdemes néhányat megem­líteni a termelékenység növe­lése érdekében tett intézke­dések közül. Mindenekelőtt az üzemi élet reflektorfényébe állították a munkaszervezést. Kidolgoztat­ták a KISZORG-gal. az ipari szövetkezetek organizációs in­tézetével a szövetkezet korsze­rű munkaszervezetét, kezdve a termelő brigádoktól, az ad­minisztrátorokig. A tanulmánv részletesen leírja az eeves munkaköröket, azok egymás­hoz való kapcsolódását. Ami az előző évek gyakorlatában jónak bizonyult, azt meghagy­ták. azt csunán rendszerbe foelntták. de a tanulmánv ké­szítői sok helyen szervereti módosításokat írtak elő. Pél­dául kimutatták hogy főbb Keinen párhuzam nesnq volt, s p’»le menszűntntnsp- vei munkaerő szabadítható Jel. Mos» van folyamatban a fa. nulmánvtían tavaséit módosí­tások bevezetése. Man's csök­kentették az adminisztratív és a karbantartó létszámot. A termelés alaposabb elem. nagygyűlésen vettek részt a vendégek. A nagygyűléseken Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizott­ságának titkára mondott be­szédet és felszólalt An Gi Szón nagykövetségi tanácsos is. A vendégek Simontomyán -4 a megyei, járási és községi ve­zetők társaságában — megte­kintették a helyi termelőszö­vetkezet lótenyésztését és a restaurált várat is. A vendégekkel eszmecserét folytatott Rigóczky István, a paksi járási pártbizottság első titkára, Vas János, a járási hi­vatal vezetője, Süth Miklós, a Hazafias Népfront járási bi­zottságának titkára és Jankó János, a tamási járási párt- bizottság titkára is. zésekor kitűnt, hogy laza aä anyaggazdáLkodási fegyelem, és sok a selejt. A takarékos­ság jegyében új anyagfelhasz­nálási normákat dolgoztak ki, és azok betartását megköve­telik. A selejtgyártók ellen korábban alig léptek fel, most szigorúan felelősségre vonják azokat, akiknek a keze alól rossz minőségű tennék kerül ki. Jelenleg , nyári karbantar­tás folyik az üzemben. Az elő­ző években 20 napig szokott szünetelni a termelés, most 10 nap alatt végzik el az időszerű karbantartást. Egyúttal több helyen módosítják a berende­zést, azok elrendezését, meg-:' felelően az új munkaszervezet ti feltételeknek. SZEMÉLYCSERÉK — ÁRCSÖKKENTÉS A különböző belső intézke­dések közvetlenül érintettéit, érintenek személyeket is. Részben úgy, hogy fegyelmileg felelősségre vontak sok hanyag dolgozót, másrészt pedig sok gazdasági tisztségviselőt levál­tottak. A szövetkezeten belüli középszintű vezetőknek — bri­gádvezetők, üzemvezetők — mintegy 50 százalékát (!) ki­cserélték az elmúlt egy év­ben. Köztük még olyanokat is, akik „régi bútordarabok” a szövetkezetnél. A szövetkezet párt- és gazdasági vezetése úgy látta, hogy generál-intéz­kedések nélkül nem várható érdemi változás. Nincs értel­me egyes részfeladatokkal küszködni, hanem az egész szövetkezet életében gyökeres változás szükséges, méghozzá olyan, hogy valóban előtérbe kerüljön a termelékenység. Ennek pedig megvannak a személyi feltételei is: hiába volt a jó elgondolás, tudomá­nyos felmérés, ha az egyes re-: szortfelelősök képtelenek sza­kítani a megcsontosodott „ahogy esik, úgy puffan” mun­kaszervezeti elvekkel. Akadt hely, mint például a hengerüzem, ahol leváltották az összes brigádvezetőt és az üzemvezetőt. A személycse­rékre jellemző volt, hogy a le­váltottak helyébe lépő újak szakmailag felkészültebbek és fiatalabbak. A különböző belső intézke-' dések hatása máris észrevehe­tő. Az idei évre például jelentősen csökkent a főbb termékek termelői ára. A „Földvár” gumicsizmáét már tavalv sikerült leszoríta­ni 127.87 forintról 121 forint­ra, s ezt most tartják. A női posztócipőét a tavalyi 105:16 forintról 94,65 forintra csök­kentették. a férfi posztócipőét 110.29 forintról 99 27-re, az olajálló csizmáét pedig 216,10t: ről 190,87-re. BODA FERENC j A jobb munkaszervezés első eredményei Dunaföldváron Beszélgetés kommunista vezetőkkel

Next

/
Thumbnails
Contents