Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-06 / 131. szám
À windsori herceg regénye Pintér István dokumentum-riportja r Áz új választások után, november 3-án nyílt meg az angol parlament új ülésszaka. VIII. Edward — ez volt lemondásán kívül egyetlen alkotmányos ténykedése — trónbeszéddel nyitotta meg az új ülésszakot. A Lordok Házának üléstermében a királyi trónszék mellett — hosszú idő után először — nem állt ott a királyné trónszéke. A király her- melines palástban, hatalmas aranylánccal a vállán beszélt. A királyi koronát még nem viselte, a koronázást ugyanis májusra tűzték ki. Az alsóház megkezdte a trónbeszéd nyilvános vitáját, a királyi palotában és a miniszterelnökségen pedig, egyelőre a legnagyobb titokban, tovább folytak a tárgyalások a király tervezett házasságáról. Baldwin ismételten megpróbálkozott azzal, hogy a királyt a trónon tartsa, és így oldja meg az udvari válságot. „Aranyhidat” épített az uralkodó számára. Egy bizonyos Mr. Stevenson, azonban tiltakozást jelentett be a Simpson házaspár válása ellen, s beadványát a bíróság az aktákhoz csatolta. Stevenson — aki nyilván a király házasságát ellenző körök megbízásából cselekedett — azzal indokolta kifogását, hogy a két házasfél előzetesen hallgatólagosan megállapodott egymással a békés elválás kieszközlése céljából. Ezek után a bíróság köteles volt kikérni a királyi ügyész véleményét. Ha az egyetért a beadvánnyal, akkor a házasság felbontása nem emelkedik 'jogerőre. Akkor viszont a király sem veheti el szerelmét. A hagyománytisztelő körök befolyására á miniszterelnök ismét felkereste a királyt, és ultimátumot intézett hozzá: vagy a házasságról, vagy a trónról kell lemondania. Mrs. Simpson ugyan többször is kijelentette, hogy ő beleegyezik a szakításba, a kényszerhelyzetbe hozott király azonban inkább a trónról való lemondást választotta. Az angol uralkodó — a brit birodalom történetében először — önként lemondott rangjáról, forma szerint azért, hogy elnyerhesse egy akkor már negyvenkét éves és kétszer elvált hölgy ■ kezét. 1936. december 10-én, az angol alsóház ülésterme zsúfolásig megtelt, a 615 képviselő közül csak a betegek és a külföldön tartózkodók maradtak távol. Mindenki tudta, hogy ezen az ülésen olvassák fel a királyi lemondólevelet, igyekezett hát tanúja lenni az angol történelemben példa nélkül álló eseménynek. Nem is jutott minden honatyának ülőhely: a karzatok roskadoztak, voltak nagykövetek, akik a lépcsőkön ültek. Egyelőre azonban még csak kis interpellációk és jelentéktelen miniszteri válaszok hangzottak el. A terem zúgott — a képviselők és a vendégek hangosan beszélgettek egymással. A zaj mintegy varázsütésre akkor ült el, amikor Baldwin miniszterelnök, fekete zsakettben, sötétkék zsebkendővel a felső zsebében, elindult a pa- rókás speaker, a Ház elnökének emelvénye felé. Mivel királyi üzenetet hordozott, a hagyományos szokás szerint háromszor mélyen meghajolt, miközben az uralkodó címerével ellátott gépírásos okmánnyal a kezében a speaker felé közeledett. Odaérve utoljára hajolt meg, és hangosan bejelentette: — Üzenet Őfelségétől, a királytól, saját kézjegyével ellátva! .. , A méltóságteljes; szobor- szerű speaker átvette az okmányt. Baldwin újabb hajlon- gások közepette visszaindult a helyére, ahol kormányának tagjai is ültek. A speaker nyugodt hangon felolvasta a királyi kéziratot« „Ma délelőtt a következő lemondási okiratot állítottam ki és írtam alá: Én Vili. Edward, Nagy-Britannia, Írország és a tengerentúli domíniumok királya azt a megmásíthatatlan elhatározásomat nyilvánítom, hogy lemondok a trónról, mind önmagámra, mind pedig utódaimra nézve. Kívánságom az, hogy ez a lemondási okirat azonnal hatályba lépjen, aminek jeléül kézaláírásommal látom el. 1936. december 10-én, alulírott tanúk jelenlétében. Edward R. I. Jelen okirat kiállítását és aláírását tanúsítja három fivérem, a yorki, gloucesteri és kenti hercegek, ő királyi fenségeik.” A speaker a királyi lemondónyilatkozat után felolvasta a király üzenetét is: „Hosszú és legalaposabb megfontolás után elhatároztam, hogy lemondok a trónról, amely atyám halálával reám szállt, és ezennel közlöm ezt a visszavonhatatlan elhatározásomat. Teljes tudatában vagyok e lépés súlyának; csak azt remélhetem, számíthatok arra, hogy népeim George Weerth Kuba fővárosa, Havanna „Espada” nevű régi temetőjében van egy sír, amelynek márványtábláján a következő vésett felirat olvasható: „George Weerth, a német proletariátus első nagy költője, Marx Károly és Engels Frigyes fegyvertársa”. George Weerth 1822. február 17-én született Dctmoldban. 1844-ben kötött személyes ismeretséget Marxszal és Enmegértik elhatározásomat és az okokat, amelyek engem erre késztettek. Nem kívánok most egyéni érzelmeimmel foglalkozni, de mindenkit kérek, emlékezzenek arra, hogy a teher, amely az uralkodó vállára nehezedik, olyan súlyos, hogy azt csak az én viszonyaimtól eltérő körülmények között lehet elviselni. Úgy érzem, nem tévesztem szem elől azt a kötelességemet, hogy a közérdeket helyezzem előtérbe, midőn kijelentem: tudatában vagyok annak, hogy nem tudom többé megfelelő módon, vagy saját magam megelégedésére ellátni ezt a súlyos feladatot. A legőszintébben nagyrabe- csülöm azt a szellemet, amely a hozzám intézett azon felszólítást sugallta, hogy döntsék másként, és a legalaposabban megfontoltam ezt a tanácsot, mielőtt végleg határoztam volna. Döntésem azonban már végleges. A további késlekedés szükségképpen károsítaná azokat az embereket, akiket mint walesi herceg és mint király szolgálni akartam, és akiknek jövendő boldogsága és jóléte szívem állandó kívánsága. Abban a feltevésben búcsúzom havannai sírja gelsszel. Egész életét, irodalmi munkásságát a forradalmi mozgalomnak szentelte, 1848- ban ő szerkesztette a Neue Reinische Zeitungot, amelynek irányítója Marx volt. Weerth az 1848. évi németországi forradalom egyik vezető alakja volt. 1856. július 30-án Havannában hunyt el latin-amerikai kőrútján. tőlük, hogy az út, amelyet választottam, helyes, és a legjobb, a legcélszerűbb a trón szilárdságára, s a birodalom és népeim boldogságára nézve. Mélységes hála tölt el azért a megbecsülésért, amelyet mind trónra lépésem előtt, mind utána velem szemben tanúsítottak, és amelyben bizonyára utódomat is részeltetni fogják. A legnagyobb súlyt helyezem arra, hogy az okirat, amelyet kiadtam és aláírtam, haladéktalanul hatályba lépjen, és hogy megtörténjenek az összes szükséges intézkedések törvényes utódom, fivérem, a yorki herceg őkirályi fensége azonnali trónra lépése érdekében. Edward R. I.” Miután a speaker befejezte a királyi leiratok tolmácsolását, Baldwin miniszterelnök kapott szót. Beszédét így fejezte be: — A tegnap délelőtt tartott minisztertanács, amelyen a király közölte végleges és hivatalos válaszát, egyhangúlag kérte a királyt, fontolja meg még egyszer döntését, amely mély gyászba borítaná alattvalóit. A király erre azt felelte: a király ismét megfontolta a kérdést, és őszintén sajnálja, hogy elhatározásán nem változtathat. Meg vagyok győződve arról, hogy mindenki, aki ismeri őfelségét, tudni fogja, hogy senki sem bírhatta volna őt elhatározása megmá- sítására ... Viselkedjünk méltósággal, mert ezzel szolgáljuk legjobban az ország érdekeit. Teljesítsük minél előbb őfelsége kívánságát, bármilyen nehéz is az. Ne ejtsünk ki egyetlen szót sem, amelyet később megbánhatunk. Tv-notesz Rágógumi, ecettel Irene és Soames újból megjelent (pénteken este) a képernyőn, ezúttal Clara és Richard néven. Természetesen ismét luxuskörnyezetben, s újfent a házastársi hűtlenség és a féltékenység tárgyköréből vett jelenetekben. Ezúttal azonban Soames (bocsánat: Richard) hűtlenkedett, Irene (Cbzra) csak mímelte a félrelépést, hogy kívánatosabbá tegye magát a férje számára (a leányálom ifjú legénylakásán csupán — tekézett). Persze, ha valóban csal, akkor sem történik semmi. Az ö köreikben, úgymond, nem nagy ügy az ilyesmi. Kellemetlen, de legfeljebb annyira, mint egy pohár kiömlött pezsgő, mondja Soames—Richard; vagy a kiömlött eset, mondja Irene— Clara. Irene—Clara nagyvonalú, mentséget is talál az ecet kiömlésére: Soames—Richardnak étvágygerjesztőül kell a kis stewardess, ez érthető, ugyebár .., A tálalás természetesen kulturált, kellemes: márványmedencés fürdőszoba, luxus- apartement-ok, estélyi ruhák, Rolls Royce, csembalókoncert, kitűnő színészek, szellemes párbeszédek. Az egész együtt: rágógumi a szemnek. Ám ha kissé megkaparjuk a felszínt, elgondolkozunk ezen a kiömlött pezsgő és étvágygerjesztő nőcske elméleten — megutáljuk a rágógumit. Bizonyos vagyok benne, hogy a tv-nek is ez volt a célja. (?) 3COU^ructÀs Sirvci+© : 12. A PÉNZ A BÖRTÖNBEN IS PÉNZ A kapcsolatok másik ága, hogy ha egy amerikai—olasz gengszter körül szorul a hurok, elrejti Dél-Olasizország és fordítva. Néhány hónappal ezelőtt sikerült az olasz rendőrségnek több esztendős bull- dog-szívósságú nyomozás után szenzációs leleplezéseket foganatosítani a két maffia kapcsolatairól. Több év szünet után Ismét találkozunk Anastasia testőrsofőrjével, az 50 ezer dollár óvadék ellenében szabadlábra engedett Frank Coppolával. Kiderült, hová szökött és mit csinált. A szicíliai főváros egyik luxusszállójában, a Palma Hotelben szervezte aiz ösz- szeköttetésf a Cosa Nostra és a délolasz szervezet között. Persze, betartotta konspiráció törvényeit: ő maga nem lakott Palermóban, sőt Szicíliában sem; A Róma környéki An- zióban volt emeletes villapa- lotája a „bosszú üzletemberi karrier után Amerikából visz- szatért honfitársnak”. KÜLÖNÖS KÖNYVSIKER Az amerikai könyvpiacon néhány éve jelent meg egy 1180 oldalas munka, amely a legnagyobb példányszámban elkelt, az úgynevezett bestseller-könyvek listájának élére került. íróját, a 62 éves olasz származású Joseph Valachit harminckét gyilkosságban való részvétellel vádolta az ügyész. A vádak be is igazolódtak, és a fogoly soha többé nem hagyhatja el a Districh of Columbia börtönét. De ha elhagyhatná, valószínűleg akkor is maradna. Ez az egyetlen lehetősége ahhoz, hogy ne haljon meg azonnal. Fejére ugyanis már vallomása miatt is 100 ezer dollár vérdíjat tűzött ki a Cosa Nostra, ráadásul Valachi vaskos könyve, „Az igazi” csaknem teljes egészében az amerikai maffia hálózatát, viselt dolgait leplezi le a szerző saját gazdag tapasztalatai nyomán. A tömeggyilkos addig is gazdag ember volt, és sikeres müve nyilvánvalóan újabb dolláresőt jelent. Amerikában, a pénz, a börtönben is pénz. Joseph Valachi negyedik emeleti cellájában televízió van és hűtőszekrény, elektromos főzőlap és bárpult, gazdag ital- választékkal. Mindenütt dobozszámra áll a fogoly kedvenc cigarettája, a Camel. Most pedig vessünk egy pillantást arra, ki is a luxir- c"a lakója, és hogyan került oda? (Folytatjuk.) A dolog úgy kezdődött, hogy egy monstre kábítószerügy szálai elvezettek a Cosa Nostra néhány vezetőjéhez. Aggasztó lebukási hullám kezdődött a szervezet közkatonái körében, Robert Kennedy, akkori igazságügyminiszter ezt a sikeres, 1962. évi lecsapást „frontáttörésnek” nevezte — mint később kiderült, kissé korán. 1962. június 22-én reggel 8 órakor az atlanti állami fegyházban mosdáshoz készülődtek a rabok. Az egyik kollektív fürdőszobába beengedték az első csoportot. Az őrök hamarosan furcsa hangokra lettek figyelmesek : a rabok izgatottan kiáltoztak. A kör közepén teljesen szétvert fejű férfi feküdt. Az orvos másodpercek alatt megállapította a beállott halált. A gyilkos, társai és a saját bevallása szerint ás egy 60 éves, de bikaerős, zömök férfi volt: Joseph Valachi, a kábítószerrel kapcsolatos lebukási hullám egyik áldozata. A halott „csodálatosképpen” szintén olasznak bizonyult, Joe di Pa- lermónak hívták. Valachi először megjátszotta az örjöngőt, de a fegyház rutinos idegorvosa gyanút fogott: szimulálásnak tartatta az egészet. A fogoly (kartotékjából ki is derült, hogy cinikus, végtelenül nyugodt, kötélidegzetű alkat, és a hirtelen idegösszeomlás sehogy sem illett bele ebbe a rendőri szakemberek által gondosan megalapozott képbe. Hosszas vallatás után Valachi végre mondott valami érdekeset. Közölte, hajlandó részletesebben is beszélni, de ehhez megfelelő helyre kell szállítaniok őt. A rendőrök eleinte gúnyolódtak: talán a börtönt nem tartja eléggé biztonságosnak? Valachi hatá(homoród i) rozott nemmel válaszolt, és ha nem is mondta ki, de érzékeltette, hogy van egy hatalom, amely a rendőrségnél sokkal nagyobb félelemmel tölti el őt. Elérte, hogy magasabb rangú tiszt hallgassa ki, és az már — mind a gyilkos, mind az áldozat olasz nevéből — sejteni kezdte, hogy itt nagy fogásról lehet szó. A HALÁL CSÓKJA A börtönbeli gyilkosság tettesét — egyébként a fürdőszobában felejtett ólomcsődarab- bal ölte meg Di Palermói — egy katonai tábor kellős közepére vitték, és itt végre közölte tettének okát. Azért gyilkolt — mondotta —, mert néhány héttel azelőtt a Kansas állambeli Leavenforth börtönében egy látogató, név szerint Vito Genovese, ., megcsókolta őt. Hogy mi köze van ennek a csóknak az egészhez, azt a gyilkos csak újabb hosszas faggatás után, szemmel látható félelemmel volt hajlandó elárulni, A csók — vallotta Vlachi — szicíliai jel, ami azt jelenti: „Áruló vagy, meg kell halnod!” így aztán amikor a Vádlott új börtönbe került, az atlantebelibe, ráadásul ott olasz szobatársat kapott, a mozaikok összeálltak : szent meggyőződése volt és maradt, hogy a maffia Joe di P-aler- mót jelölte ki Genovese parancsának végrehajtására. Mikor a vallató tisztek csodálkozva megkérdezték tőle, mégis hogyan képzeli, hogy Genovese szabhatja meg a cellabeosztások rendjét, a kihallgatott gúnyos nevetésbe tört ki... (Folytatjuk.)
