Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-29 / 151. szám

Pártszervezés — partir anyitâs Nyitott szemmel a világban Ismeretlen tájak, országok, emberek megismerése az em­beriség legősibb vágyai, tö­rekvései közé tartozik. Ennek érdekében ma milliók és mil­liók indulnak útnak és járják a világot. 1971-ben több, mint 180 millióan vándoroltak or­szághatárokon át; a turizmust joggal tartják a szakemberek korunk egyik legjelentősebb mozgalmának. Ebből a modern népvándor­lásból természetesen hazánk sem marad ki. Magyarország­ra tavaly hatmillió külföldi utazott: nagy részük rövidebb- hosszabb időt töltött nálunk, kis részük csak átutazott ha­zánkon. Az egymilliót is meg­haladja azoknak a magyarok­nak a száma, akik külföldre utaztak. Az adatok azt is érzékelte­tik, hogy az idegenforgalom jó bevételi forrás. Az orszá­gok az elmúlt évben összesen 20 milliárd dollárra tettek szert ezen az úton. A nemzetközi turizmus gaz­dasági haszna tehát könnyen felismerhető. De legalább any- nyira magától értetődőek po­litikai előnyei is. Igen, politi­kai vonatkozásait említjük, s ez nem valamiféle erőltetett belemagyarázás, hanem a té­nyek reális számbavétele. Va­jon nem szolgál-e nemes po­litikai célokat az idegenforga­lom azzal, hogy — mint a vi­lágon elterjedt jelszava hirde­ti — „útlevelet ad a béké­hez”? Elősegíti, hogy a népek jobban megismerjék egymást, következésképpen közelebb ke­rüljenek egymáshoz. Érvel az emberiség kultúrkincseinek megőrzése, a természet, az emberi környezet védelme, a jószomszédi kapcsolatok mel­lett. S vádolja mindezek el­lenségeit, akik a békés érint­kezés helyett a háború meze­jén akarnak találkozót adni a népeknek. Az idegenforgalom jól szol­gálja politikánkat azzal is, hogy a szocialista országok barátságát a tömegek barát­ságává segít fejleszteni. Az in­ternacionalizmus milliók és milliók ismeretsége, kölcsönös látogatása révén is mind erő­sebbé, teljesebbé válik. A tőkésországokkal bo- lódó idegenforgalmunk politi­kailag ugyancsak hasznos. A kiutazó magyarok saját sze­mükkel győződhetnek meg a kapitalista világ valóságáról, ezáltal látókörük is bővül, fo­kozatosan eloszlik a nyugati propaganda által mestersége­sen húzott ködfüggöny és job­ban előtűnnek a realitások. S elsőrendű érdekünket szolgál­ja az is, hogy a kapitalista országokból — sokszor előíté­letekkel, a hamisító propagan­dától megtévesztve — érkező turisták meggyőződhetnek ró­la: Magyarország hagyomá­nyait ápoló, korszerűsödő, di­namikusan fejlődő szocialista ország. Társadalmunknak tehát elő­nyös a nemzetközi turizmus, hozzászámítva azt a kedvező politikai hatást is, amit a nagyvilággal tartott intenzív kapcsolatok kiváltanak. Joggal beszélhetünk tehát az idegenforgalom politikai össze­függéseiről. Ezek az összefüg­gések rávilágítanak, hogy a turizmus két ellentétes világ- rendszer országai között is bonyolódik, ennél fogva nem választható el mereven a két világrendszer harcától. Sőt, színtere is ennek a harcnak olyan értelemben, hogy lehe­tővé teszi a szocialista és a kapitalista valóság összeveté­sét, a ' személyes vélemény- formálást. Ebben a felfogás­ban — vagyis, hogy harci te­repről van szó — nyilvánvaló, hogy a politikai előnyök mel­lett politikai veszélyekkel is számolnunk kell. Szembe kell néznünk azzal, hogy ellenfe­leink tudatosan felhasználják ellenünk az idegenforgalom kínálta lehetőségeket. A tu­rizmus szélesre tárja egy-egy ország vendégváró kapuját, de azon keresztül nemcsak be­csületes emberek, hanem rossz szándékúak is közlekednek. Az idegenforgalom már régen megjelent a szocialista világot támadó úgynevezett fellazító taktika fegyvertárában. A burzsoá propaganda főleg a kapitalizmus iránti illúziók keltésére használja fel az ide­genforgalmi lehetőségeket. Igyekszik felkészíteni a szo­cialista országokba utazó turis­tákat arra, hogy a nyugati élet­forma, életfelfogás szószólói le­gyenek. Ez a felkészítés ese­tenként direkt, tehát közvet­len propagandafeladatok, ellá­tására szól, esetenként közve­tett, vagyis a szokásos turista- információk között sorolja fel a propagálásra javasolt témá­kat. A turizmus csatornáit nyugati propagandaanyagok becsempészésére és terjeszté­sére is kiaknázzák. A Nyugatra érkezett ma­gyarok „megdolgozása” ugyan­csak a fellazítás gyakorlatá­hoz tartozik. Ez helyenként már a programszervezésnél kezdődik és tart a magyarul tudó ügynökök egész hadának bevetéséig. Közismert példák vannak arra, hogyan próbál­tak disszidálásra csábítani ma­gyar turistákat, s hírhedt a Szabad Európa Rádió ún. ki­kérdező akciója, amelynek ke­retében provokatív kérdéseket tesznek fel a hazánkból kapi­talista országokba érkezőknek. Az idegenforgalomban rejle­nek olyan veszélyek is, ame­lyek főleg akkor fenyegetnek ténylegesen, ha közvélemé­nyünk bizonyos kérdésekben nem eléggé tájékozott. Akad­nak például, akik az idegen- forgalom adta képet félreértve úgy gondolják, hogy a hazánk­ba kapitalista országokból ér­kező vendégek az egész tőkés­világ lakosságának átlagát rep­rezentálják. Vagyis a nálunk vendégeskedő turista alapján úgy vélik/ hogy a tőkésvilág­ban. mindenki ilyen tehetős. Ezt az illúziót eloszlatják a tények, amelyek szerint ha­zánk először is nem az egész tőkésvilággal, hanem főleg an­nak legfejlettebb országaival bonyolítja le idegenforgalmát, másodszor pedig a turisták jó­részt a városi nagypolgárság­ból tevődnek össze (Olaszor­szágból pl. szicíliai paraszt aligha jön turistaútra Magyar- országra), tehát semmiképpen sem tekinthetők valamiféle „társadalmi átlagnak”. Mind­ezt tudva máris csökkenthe­tők az idegenforgalom „táp­lálta” illúziók. Utazni, vendéget fogadni ak­kor is jó, ha annak számunkra kedvező hatását a burzsoá propaganda rontani próbálja, s a békés érintkezés lehetősé­geivel visszaélve a turizmust saját, reakciós taktikájának szolgálatába próbálja állítani. Hogy az utazás valóban él­ménydús legyen, nyitott szem­mel kell járnunk a világban. Kellő nemzeti büszkeség, ál­lampolgári hűség, realista né­zőpont nyújt biztosítékot ar­ra, hogy örömünket — akár mi utazunk, akár hozzánk jönnek — a fellazító próbál­kozások ne ronthassák el. P. T. Aratják az őszi árpát a madocsai Igazság Tsz-ben. Foto: Gottvald. Tegnap tartotta soron levő ülését a megyei tanács (Folytatás az 1. oldalról). dalmi munkát vegye figyelem­be a megyei tanács a lakosság aktivitásának mércéjeként, ha­nem az esetenként — és tár­sadalmi munkában — kifejtett szellemi munkálkodást is. Gyi- móthy Ödön Tamási Nagyköz­ségi Közös Tanács elnöke Ta­mási fejlesztési gondjairól szólt. Csajbók Kálmán a la­kosság és a nagyközségi taná­csok közötti kölcsönös infor­mációcsere fontosságáról be­szélt, hangsúlyozva, hogy erre a kapcsolatra elsősorban azért van szükség, mert így a ta­nácsok az igények és lehető­ségek összeegyeztetésével a lakosság javaslatára állapít­hatják meg a fejlesztési ten­nivalók sorrendiségét. Dr. Bi­hari Ottó professzor elmondot­ta, hogy az igények rendkívüli módon növekedtek meg, s mindeddig túl sokszor aspirál­va központi, megyei segítség­re, holott ma már nem fogad­ható el az az álláspont, hogy „megnyomunk, egy. gombot és megy minden magától”. Dr. Bihari a későbbiek során a rendezési tervek elkészítésé­nek, karbantartásának fontos­ságáról szólt, majd azt fejte­gette, hogy a fejlesztési tervek megvalósítása kapcsán a helyi erőknek a kimunkálása nem történt meg nagyközségeink­ben olyan lelkesedéssel, mint amilyen büszkeséggel és lel­kesedéssel ezek a települések elfoglalták ezt a közigazgatási státuszt. Daradics Ferenc or- ■ szággyűlési képviselő Bony- hád dinamikus fejlődéséről szólva kért több megértést és támogatást a fejlesztési fel­adatok végrehajtásához. Sza- bópál Antal, a megyei tanács elnöke — részben a felszólalá­sokra reagálva mondotta el, hogy egy-két év alatt nem ol­dódik meg a nagyközségek va­lahány fejlesztési problémája. Az egészséges türelmetlenség­A szolgáltatás újabb bázisai Átadták a festő szövetkezet új szekszárdi és tolnai telepét Három évvel ezelőtt a Tolna megyei Festő és Lakáskarban­tartó Ipari Szövetkezet meg­pályázta a megyei tanács által nyújtott fejlesztési hitelt. Az­zal a céllal indultak a pályá­zaton, hogy a támogatás el. nyerésével fejleszteni tudják lakossági szolgáltatás színvo­nalát: új, korszerű műhelye­ket raktárakat építenek. A szövetkezet, miután aján­lata megfelelt a megyei tanács által szabott feltételeknek, ka­pott pénzt fejlesztésre, sőt az ipari szövetkezetek közös alapjából is jelentős összeg­hez jutottak. Felhasználták az üzemfejlesztésre a saját erőt is, és hozzáfoghattak a tervek kivitelezéséhez. Először Tolnán, az Ady ut­cában kezdtek a munkához. Itt négy szakmának készítet­tek műhelyt, a dolgozóknak pedig fürdőt, öltözőt. A múlt héten adták át a szolgáltatás tolnai bázisát. A szekszárdi már nagyobb feladat volt. A dunaújvárosi szín — az épület váza — többe is kerül, meg felállítása is nagyobb munka, mint kialakítani hagyományos építőanyagból a műhelyeket, ahogyan volt Tolnán. A szek­szárdi üzemház 32 méter hosz- 6zú és 17 méter széles. Itt e hatalmas csarnokban kapott helyet a munkások öltözője, étkezdéje, a hideg-meleg vizes fürdő. Az asztalos, a vízveze­ték-szerelő, a villanyszerelő, a kárpitos, a bádogos, a lakatos és a festő szakma kapott kor­szerű műhelyt. Ezenkívül rak­tártér is rendelkezésre áll, hisz a fertők új bázisa csak­nem 2000 négyzeíölön fekszik. Itt megfelelő körülmények kö­zött tudják tárolni az építő­anyagot, a különféle szerelvé­nyeket, munkaeszközöket. A két új létesítmény tulaj­donképpen más munkák elin­dítását is lehetővé teszi. Tol­nán például a tanács haszno­sítja majd a volt szövetkezeti telepet. A szekszárdi Damja­nich utcai központi telep ki­ürítése pedig azf jelenti, hogy a városi tanács mielőbb elren­delheti ezen a területen a rég várt . városrendezést. A Jókai utcában lévő asztalosüzem kitelepítése , révén pedig . meg­kezdődhet a szanálás, ugyan­is az utca e. részén épül fel a szövetkezetek szolgáltatóhá- zax irodája. A szekszárdi- létesítmény műszaki . átadása tegnap volt, az érdekeltek elégedetten nyi­latkozták a festők új szolgál­tató bázisáról.- Pj ­re szükség van —■ mondottá —Jöbbsálii, jkpjseít —, de ezj az energiát érdemes lenne az ön- tevékenység fokozására fordí­tani, illetve tettekre váltani. Ezt követően dr. Polgár Ferenc válaszolt az eszmecsere során, felmerült, megválaszolást igénylő kérdésekre, majd rö­vid szünet után került sor dr. Gyugyi János elnökhelyettes előterjesztésében a megye te­lepüléshálózat-fejlesztési ter­vének megvitatására. Megyénk településhálózat­fejlesztési terve — amit a me­gyei tanács tegnapi ülése jóvá­hagyott — összefoglaló része annak a tervezési folyamatnak, melyet az Építési és Város- fejlesztési Minisztérium orszá­gosan 1969-ben indított el. A megyei településhálózat­fejlesztési terv egyeztetési anyagát a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága 1971 júniu­sában tárgyalta meg. A Vá­rosépítési Tudományos és Ter­vező Intézet az e tárgyaláson megfogalmazott helyi észre­vételek, javaslatok alapján készítette el Tolna megye te­lepüléshálózat-fejlesztési ter­vét. A megyei tanácsülés e napi­rendjének tárgyalásában részt , vett az ÉVM területrendezési főosztálya . képviseletében Pósch Károly és a VATI irá­nyító tervezője, 'Bodnár Tibor -is. A megyei- tanács tegnapi ülé­sén elfogadta, ,. illetve jóvá­hagyta a 2Û00. évvel behatá­rolt 'településhálózat-fejleszté- . sí tervet. Negyedik napirendként fog­lalkozott a megyei tanács az- ' zal a beszámolóval, amit szin- "tén dr. Gyügyi János elnök- . helyettes terjesztett elő a ta­nácsok 1971. évi fejlesztési ' tervének és költségvetésének teljesítéséről. Tegnap hagyta jóvá a me­gyei tanács ülése a végrehajtó • bizottság, továbbá a Tolna me­gyei Népi Ellenőrzési Bizottság •1972. II. félévi munkatervét is. Mivel ezúttal nem került sor interpellációkra, a megyei tanács személyi változásokról szóló bejelentésekkel zárta megtárgyalni valókban bővel­kedő tegnap délelőtti ülését.

Next

/
Thumbnails
Contents