Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-28 / 150. szám
t t Félmillió watt az éjszakában Segítség a pályaválasztó fiataloknak Esteledik. Az árnyékok egyre hosszabbodva a végtelenbe nyúlnak, ég lassan a Föld árnyéka sötétbe borítja a várost Szekszárd központjában egy különleges óra kattan. Bekapcsol egy szerkezetet Egyenáramú hálózaton parancsot vivő villamos impulzusok mennek, a város világítását szolgáló huszonkilenc transzformátor-állomásba. Aram fut a mágneskapcsolók tekercseibe, és ebben a pillanatban Szekszárd utcáin, terein kigyullad a fény. Felizzanak a villanykörték, viliódzva világítani kezdenek a fénycsövek, s előbb kékes-lilás. majd egyre erősödő fehér fénnyel kigyulladnak a higanygőzlámpák. A városban 859 darab 100 wattos izzó, 234 fénycső és 2774 higanygőzlámpa, nem sokkal kevesebb, mint félmillió wattal oszlatja szét az éjszaka homályait A laikus, ha belegondol rengetegnek érzi ezt a felhasznált villamos energiát. De a szakember számára is .magas a szám. Székszárd világos város. Legalábbis, a többi megyeszékhellyel összehasonlítva fényesebbek az éjszakai utcái. A majdnem húszezer lakossal népesebb Veszprémben alig több. mint az itteninek fele a közvilágítási lámpák teljesítménye. És itt sokkal több a lámpa. Ég összetételében vizsgálva is igen jó az arány. Máshol fele-fele a higanygőzlámpa és az elavultnak mondható izzólámpás világítótestek aránya. Itt több mint háromszor annyi a modern fényforrás, mint az ósdi. És míg a lámpák nagy száma adódik a nagy területre, mondhatni szétszórtan települt város adottságaiból, a korszerű viA Könyvtártudományi Intézet felmérése A Könyvtártudományi Intézet olvasáskutatási osztálya nemrég közös kutatást végzett a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai intézetével a pedagógusok művelődési szokásairól. A kérdések, amelyekkel a mintegy 1400 tanárt felkeresték, elsősorban a matematika-fizika és magyar szakosokhoz szóltak, s azt tudakolták, hogyan tájékozódnak a nevelők a könyvek birodalmában, mennyi idejük jut olvasásra, hogyan biztosítják szakmai ismereteik frisseségét, mennyire ismerik szakirodalmunkat, stb. A Könyvtártudományi Intézet olvasáskutatási osztályának idei tervei közül figyelmet érdemel az a vizsgálat, amelyet a társadalomtudományi intézettel együttműködve indítanak a szakmunkás- tanulók életmódjának, művelődési szokásainak megismerésére. Egy másik kutatás azt fürkészi majd, hogyan lehetne az olvasók igényeit növelni, miként lehetne a kis igényű olvasókat elvezetni Tolsztoj, Thomas Mann, Anatole France élvezéséig. __ it <Vî , Az alvó város fényei. lágítás elterjedése mindenképpen a városukat szerető szekszárdiakat dicséri. De csak elismerés illetheti a tetemesre nőtt közvilágítási hálózat üzemeltetőit is, a DÉDÁSZ dolgozóit. Hiszen 58 kilométer hosszú légvezetékes és 25 kilométer hosszan húzódó földkábel-hálózatból álló közvilágítási hálózat karbantartása jelentősen felülmúlja erejüket. Nem rendelkeznek a javításhoz szükséges technikai berendezésekkel sem. Ennek ellenére az éjszakai világítás hibáinak száma kisebb, mint a hasonló nagyságú városokban. Száraz tények, pontos adatok. Az ember nem is gondol rájuk, ha a várost nyugatról szegélyező dombokról végignéz a sok ezer lámpa fényében csillogó megyeszékhelyen. <— szepesi «-* Kandeláber-sor világítja végig a Hunyadi utat. A kormányhatározat 1971- ben jelent meg. melynek eredményeként sorra alakultak meg az ország megyeszékhelyein a pályaválasztási tanácsadó intézetek. A Tolna megyei Pályaválasztási ^Tanácsadó _ Intézet alapítási időpontja július 1., és még ez év őszén megkezdi munkáját. Az intézet feladata — ahogy azt Németh József, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője elmondotta —, hogy segítsen a fiataloknak pályaválasztási gondjaik megoldásában. Az intézet jövendő munkatársai — pszichológus, pedagógus. orvos, közgazdász — elsősorban egyes tanulócsoportoknak kívánnak segítséget adni, de egyedi esetekben természetesen külön vizsgálják meg a rászorulókat. Az intézet megalakulásának tényét örömmel publikáljuk, hogy megyénk lakossága minél szélesebb körben szerezzen tudomást létrejöttéről. Majd pedig vegye is igénybe a pályaválasztási tanácsadó segítségét. Az intézet megalakulását elsősorban az tette szükségessé, hogy hazánkban a foglalkoztatottság szintje igen magas. így a munkaerő-tartolékok kimerülőben vannak. Szükséges tehát, hogy a pályaválasztás előtt álló fiatal a legrövidebb úton kerüljön arra a munkahelyre, mely képességeinek, adottságainak a legjobban megfeleL Eddig mi volt a gyakorlat? Néha hosszú évekig váltotta munkahelyeit a fiatal, míg — jobb esetben — odakerült, ahol jól meg tudja állni a helyét, a rosszabb esetben viszont sosem érte el azt. A pályaválasztási tanácsadó intézet önmagában még nem fogja mindezen problémákat megoldani. A fiaitalok érdeklődésének megfelelő irányba terelése változatlanul az általános iskolák pedagógusaié. A tanuló fiatalok jó része már a nyolcadik osztály előtt tudja azt, hogy mi szeretne lenni, de ez néha ferde vágányra vei zeí. hiszen a tizenkét-tizenhá- rom éves gyerek nem _ lehet még teljesen tisztában értékeivel. Ez esetben a pedagógusnak kell — a szülőkkel egyetértve — a gyereket lebeszélni — ha nem megfelelően választott — va.gy bíztatni, bátorítani az általa kiválasztott pályára. A legöbb 'hibát e korosztálynál az okozta, hogy szinte évenként jött divatba egy-egy szakma. Volt időszak, amikor a lányok javarésze fodrász, pedikűrös, kozmetikus akart lenni. Most is vannak divatos szakmák, mint például a rá-» dió-televíziószerelő, vagy autó-, motorszerelő szakma. Az intézet munkája akkofl kezdődik, amikor a pedagógus — ismerve tanítványát — tanácstalan a gyerek pályaválasztásában. Ez esetben az intézet munkatársai külön megvizsgálják a tanulót és megái-« lapítják, hogy milyen szakmára lenne a legalkalmasabb* Az intézethez — mely egye-* lőre a megyei tanácson kap helyet — a közelmúltban érkeztek meg azok a drága vizsgálati eszközök melyekkel majd a megfelelő pszichológiai vizsgálatokat el tudják végezni. Érdemes megemlíteni a sok közül a konstrukciós hengert. A 'gyerek feladata, hogy szétszedje, majd összerakja azt, fényt derítve megfigyelőkészségére, mely a pályává-» lasztásban majd fontos ténye-; zó lesz. Az intézet feladata terme-; Bzetesen az is, hogy a pálya-' választók egyéni érdekeit összhangba hozza a népgazdaság szakember-igényeivel, mett csak így oldódnak majd fel azok a feszültségek, melyek egyes szakmák utánpótlásának gondjait napjainkban jellemzik. Az elmondottak egyelőre még csak működési elvek, az intézet hasznosságát végső so_- ron az elkövetkező évek munkája, a gyakorlat fogja igazolni, :. mr: f - Vj - í Több szakmás munkások Nincs sok belőlük. Sajnos. Annak ellenére, hogy papírforma szerint tíz szakmunkás közül egynek két vagy több mesterség elsajításáról van oklevele. Igenám, de legtöbbjük esetében „halott", azaz nem gyakorolt tudomány ez. Messzire esik egyik a másiktól. Mihez kezd a sütőipari szakmunkás a gumiiparban szerzett papírjával? A műanyagiparban mit ér a második szakma, az állattenyésztés? S annál inkább elgondolkoztató ez, mert széles, körű felmérések szerint — több, az oktatásban érdekelt országos főhatóság végezte — a szakmunkástanulók 15 százaléka már kezdetben sem képzettségének megfelelően helyezkedik el. Átlagosan. Mert vannak szakmák — így a mezőgazdaságiak, ahol ez az arány 55 százalékra rúg! —, amelyeknél jóval nagyobb ez a szám. Ugyanez a felmérés állapította meg, hogy a szakmunkás-oklevéllel rendelkezők 28 százaléka olyan munkakörben dolgozik, ahol végzettségére nincs szükség. Furcsa helyzet. Mindenütt szakmunkáshiányt emlegetnek. Közben a kiképzettek más területekre vándorolnak át. Szép számmal lelni két vagy három szakmás munkásokat, ám képzettségük az adott helyen hajítófát sem ér. Csupán számukra egyéni vigasz, hogyha szorul a kapca, akkor módjuk van a kenyérkeresés más forrását is igénybe venni; e lehetőséget pályamobilitásnak nevezik a szociológusok. Átváltható ismeretek Gyorsul a technikai fejlődés, növekszik az igény az átváltható ismeretek iránt. Azaz olyan szakképzésre van szükség, amely széles tudásbeli alapokat teremt, de a specializációt bizonyos határon túl nem szorgalmazza. Az ugyanis hamar elavul. A Munkaügyi Minisztérium felmérése szerint a megkérdezett szakmunkások 60 százaléka szükségesnek tartja az ún. kiegészítő szakma megszerzését. Érzik tehát az új szeleket. Viszont a gyárak, vállalatok még kevésbé. Becslések szerint 1980-íg az összes foglalkoztatottakon belül a szakmunkások aránya az 1965. évi 18,1 százalékról 24,9-re növekszik. A mennyiségi emelkedéssel párhuzamosan minőségbeli átrendeződésnek is végbe kell mennie, ehhez azonban a jelenleginél jobb érdekeltségi rendszerre lenne szükség. S persze arra is, hogy a rokonszakmákra kiterjedő képzés valamennyi feltétele meglegyen. Mert nincs „naprakész" munkaerő. A pályán belüli mozgás — érvényesülés — csakis akkor jöhet létre ha az esztergályos érti, s gyakorolni is tudja a gyalus-, a köszörűsmesterséget, ha például — a villanyszerelő hegesztő, a gépkezelő, járművezető lakatos vagy motorszerelő is, ha kell. Amitől ma még — legalábbis nagyobb mértékben — messze vagyunk. A több szakmás képzés nem szervezett, a munkások ide sorolható csoportja eddig többnyire véletlenszerűen jött létre. 520 EZER MESTER A szocialista iparban foglalkoztatott 1,2 millió munkásból 520 ezer forma szerint valamilyen szakma mestere. Nagy szám! Ám joggal szúrtuk közbe: forma szerint. Mert az egyes szakmákon belül is erőteljesek az eltérések, s még inkább a rokonfoglalkozásoknál. Mennyiségileg rohamosan gyarapodik a szakmunkások tábora, tíz esztendő alatt például a fémesztergó- iyosok száma 26 ezerrel, a villanyszerelőké 21 ezerrel, a motor- és gépkocsiszerelőké 37 ezerrel növekedett. E tempót — tekintve a népesedési — lehetet« lenség tartani. S van még egy nagyon fúj gyelemre méltó szempont. Korábban említettük a Munkaügyi Minisztérium felmérését. Nos, ennek keretében azt is megállapították, hogy csupán a megkérdezettek 47,4 százaléka válaszolt igennel a kérdésre; ismét meglévő szakmáját választaná-e, ha módja nyílna újbóli döntésre? Azaz a gondok már a pályaválasztás torzulásaival létrejönnek. S ha ráadásul semmiféle ösztönzés nincs egy másik szakma megszerzésére, vajon cső- da-e, ha minden marad, ahogyan volt. bővíthető forrás A kettős szakmai képzettséggel rendelkezők aránya néhány területen számottevő. A lakatosoknál 13,3, az autó- és motor- szerelőknél 14,5, a csőszerelőknél 18 százalék. Legmagasabb a vizsgázott járművezetők és gépkezelők csoportjában: 25,4 százalék, összességében azonban szerény ez a tábor, száz szakmunkásból 10,1 -nek van kettős képzettsége. (A nők esetében pedig egyenesen jelentéktelen az arány: 3,9 százalék.) Mégis, az elsorolt gondok ellenére, bővíthető a forrás, s vele enyhíthető a szakmunkáshiány. Ez ugyanis a legtöbb helyen csak átmeneti, . időszakos. Ezért, hogy például az élelmiszeriparban — anyagi ösztönzéssel is! — elősegítik a karbantartó szakmák valamelyikének elsa-í játítását; a holt szezonban sincs tétlenség. A kivétel azonban csak a szabályt erősíti. Ne becsüljük túl a lehetőségeket, nem szerezhet minden szakmunkás újabb oklevelet Ám a tétlenségnek is kitelt az ideje. A kettős szakmai képzettség megszerzése ugyanis ma^ a munkaerőgondok enyhítésének lehetősége, holnap viszont a technikai haladás megfogalmazta követelmény. Ha e követelményre nem terjed ki a figyelem, s elmaradnak a cselekedetek, jó ’ néhány helyen ez már holnap kellemetlen Meglepetéseket okozhat.
