Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-27 / 149. szám

> I ,4 * ingja! víkendje Űjabb termékekkel bőrűit a magyar szerszámgépipar szakosított áruinak cikklistája Molnár Ignác nem hason­lít sem Murillo, sem Raífaello angyalkáihoz , de még Roger Moorehoz sem. Mégis így hív­ják, angyal. Sárga kis autójá­val, világoskék szerelőruhájá­ban az úton ragadt járművek mentőangyala.. Most is, mint az elmúlt hét végén, kihozza garázsából az Autóklub-emblémával feldíszí­tett kis Steyer-Puchot, és el­indul az utakon. Mögötte, a hátsó ülés helyén jókora fió­kos láda. Benne műszerek, szerszámok, alkatrésze^. Egy kisebbfajta mozgó műhely. Az első start pénteken dél­után ötkor. Irány Paks. A hét­vége előestéjén szokatlanul nagy a forgalom. Hamarosan álló autót lát az úton. Mögé áll. Egy Trabant. Nem megy. Míg a motort vizsgálja, érdek­lődik. Tagja-e az autóklubnak a vezető. Mert ha igen, ingyenes a javítás. Ha nem, óránként egy százas. A tulaj be akar lépni. Mikor már a kocsi egészsége­sen felberreg a helyszínen lép be a klubba. Egyébként a javí­tás most többe került volna, mint az éves tagsági díj. És ki tudja hányszor veszi igénybe a trabantos a klub szolgálta­tásait Tíz kilométert sem gurul a sárga autó, mikor egy vállala­ti személykocsit talál az út szélén. Most hozták a szerviz­ből, és máris szétment a dif­ferenciálműve. ■Ketten bújnak a kocsi alá. A pilóta csak asszisztál. Telik az idő. Az angyalnak 10-ig tart az ügyelete. Mikor hely­rerakják a kiesett csapszeget, tizenegyet mutat az óra. Még el kell menni Dunakömlő- dig. hátha várja valaki az út szélén. De nem. A kihalt úton néhányan rávillantják a ref­lektort. Köszönnek. Elromlott kocsival azonban nem talál­kozik sehol. • Szombat, délután két óra. Az angyal újra indul. Ki a ha­tosra. A borult idő — mintha az egész közlekedés csak a strandok felé haladna — meg­bénítja a forgalmat. Alig jönnek a gépkocsik. Paks és Dunakömlőd között, az útpadkán az első kuncsaft. Egy trabantos. Nem akart in­dulni az autója, és már szét is ezeréi te a motort. A henger­fejek a kocsi mellett a földön. Összerakni. Ez az első. Meg­tisztítani a gyertyákat, és in­dítani. De a sok próbálkozás­tól lemerült Trabant-akkumu- látor már nem bírja meghaj­tani a motort. Hosszú, vastag kábeleket csatlakoztatnak a sárga kocsi végén lévő kapcsokhoz. Az an­gyal áramforrása megpörgeti az önindítót. Felberreg a mo­tor. — Mivel tartozom? — Egy aláírással. Itt is megtérült a tagsági díj. Visszafelé egy öreg Wart­burg áll az úton. Gazdája de­rékig a motorházban. — Segíthetünk? — Nem vagyok klubtag. — Itt is be lehet lépni, de készpénzért is javítunk. Népújság 8 1972. június 27. A tulaj érdemtelennek érzi járgányát ekkora „luxushoz”. Néhány jótanácsot ad neki az angyal. Hogy hol, és mit nézzen meg. Azután elköszön. Közben egy Trabant áll meg. — Nincs gyertyája? — De van. Most jutott eszébe új gyer­tyákat venni, pedig még a ré­givel is szépen megy a kocsi. Molnár Ignác kéri, inkább vegyen a benzinkútnál. Lehet, hogy fél óra múlva egy másik kocsi épp ezekkel a gyertyák­kal tud majd elindulni, • Vasárnap reggel 7-kor újra kint az utakon a sárga angyal. Egy BMW . és egy Wartburg. Megjavítja. Délután Tamási felé gurul az autóklub segélyszolgálata. Sorban húznak el mellette a Trabantok, Zsigulik, Polski- Fiatok. Mind I-vel kezdődő rendszámmal. —Ezek még újak. Nincs ve­lük semmi baj. Egyedül egy Skodás állítja meg. Rángat a kormánya. A bal első teleszkópja ha­lott. A hibás lökésgátló miatt megrongálódtak a gömbcsap­szegek is. De még nem veszé­lyes. A javításhoz nincs alkatrész. Nem is lehet a parányi jár­műben felhalmozni valameny- nyi autótípus minden elkép­zelhető alkatrészét. — Tessék lassabban vezetni, Kaposvárig nyugodtan el le­het menni vele. Azután újra munka nélkül marad. A szembejövők inte­getnek. Köszöntik, ismerősök. Van akinek segített, mások számítanak segítségére. A motor monoton zúgását beszélgetéssel törjük meg. Be­szél, hittel, lelkesedéssel, a jö­vőről. A Szekszárdon épülő klubházról, ahol a vezetők maguk, vagy ha kell szakem­ber segítségével javíthatják a kocsijukat. És, hogy rendsze­resítik majd a műszaki vizs­ga előtti szemlét. Meg arról, ami ehhez kell. Az összefogás­ról. Az autósok segítségéről. Mert ma még kevés a klubtag. Pedig az ő évi kétszáz forint­jukból épül az a székház is. Abból a pénzből, ami bőven megtérül a vezetőknek. Kilenc óra. A kocsik reflek­tora pásztázza az utat. Min­denki megy. Tulajdonképpen az a jó, ha nem kell segíteni. Mert akkor rendben vannak a motorok. A vezetők nem mér­gelődnek holttá merevedett járművük mellett az úton. Szekszárdon már kihaltak az utcák. Mindenki nézi a Ki mit tudót. A Garay téren egy rendőr int a sárga kocsinak. Köszön. Ismerős. Az angyal mindenkinek jó ismerőse. A KGST gépipari állandó bizottságának legutóbbi varsói ülésén újabb intézkedésekkel bővítették a szerszámgép- gyártás szakosításba bevont termékek körét. A magyar szerszámgépipar három nagyobb feladatot ka­pott, amelynek értelmében 1973 és 1975 között több mint 3 millió rubel értékű szerszám­gépet szállít a többi szocialis­ta országnak. Az egyik új fel­adat szerint a hazai szerszám- gépipar látja el a többi KGST- tagállam autó- és traktoripa­rát dugattyúk ovális és kúpos palástjának gyémánt esztergá- lására alkalmas félautomata szerszámgépekkel, tárcsajellegú alkatrészek megmunkálására Az érvényes •miniszteri rende­let és jogszabályok kötelezővé teszik az import termékek elő­zetes minőségvizsgálatát. En­nek ellenére — a hálózati el­lenőrzések tapasztalatai sze­rint —: a Kermi előzetes vé­leménye nélkül a hazai árunál gyengébb minőségű, nem egy­szer kifogásolható import ve­gyi termékek, kozmetikai és háztartási cikkek kerültek a boltokba, a fogyasztókhoz. speciális esztergákkal, továbbá hengerfej, szivattyúház, vagy olajszűrő megmunkálására használható gépekkel. Ezekből a berendezésekből a szocialista országok autó- és traktoripara csaknem félmillió rubel érté-; kút vásárol 1975-ig. Magyarországra szakosított újabb termékek másik nagy csoportja a szerszámiparbai* használt, megmunkálógépels közül kerültek ki. A harmadik nagy feladat szerszámgéptartozékok és kompletáló elemek gyártása. Ezen belül a magyar üzemek a hidraulikus esztergatokmány és a tengelysatu több típusát szállítják majd a KGST-orszár« goknak. (MTI) , 4 Az 1972. évi import-politikai irányelvek szigorúan előírják^ hogy csak a hazai gyártmá-4 nyúnál jobb minőségű, a vá­lasztékot előnyösen bővítő importtermék kerülhet forga­lomba. Ezentúl előzetes minőségi vizsgálat nélkül importter-j mékre árat megállapítani nem szabad, s így az ilyen import^ cikkek nem kerülhetnek far»» galomba, ; — szepesi —» „Unatkozom...” Schopenhauer, német filozófus, akinek pesz- szimista bölcseletével távolról sem értünk egyet, az élet jelenségeinek jó megfigyelője volt. Azt írta kortársairól — jó száz évvel ezelőtt —, hogy két veszély fenyegeti őket: a szegényeket a nélkülözés, a gazdagokat az unalom. Ugyanebben az időben született az angol spleen szó és alakult ki a jómódú semmittevők irodalmi figurája. A „nemes lord” naphosszat ásítozva, szótlanul ül kan­dallója előtt, sivárnak és értelmetlennek érzi az életet — „spleenje van”. A nélkülözéstől hajszolt szegényeket és az unatkozó gazdagokat ma is megtaláljuk a kapitalista társadalomban és korunk irodal­mában. Elég, ha Steinbeck és Galsworthy regényeire, Shaw és O’ Neill drámáira, vagy legújabban az egzisztencialista életformára és művekre utalunk. Kétségtelen tehát, hogy az unalom eredetét tekintve társadalmi jelenség. Mit szóljunk azonban ahhoz, hogy olykor saját gyerme­keinktől és a környezetünkben élő emberek­től is halljuk ezt a szót: „Unatkozom...”? TEVÉKENYSÉG Aristoteles, az ókori Görögország egyete­mes érdeklődésű bölcselője, ezt írta Etikájá­ban: minden örömérzés feltétele a tevékeny­ség, tehát valamilyen erő, energia kifejtése. A természet nemcsak azért látta el az élőlé­nyeket különféle erőkkel, hogy elháríthassák az őket fenyegető veszélyeket, hanem azért is, hogy tevékenységük útján több örömhöz juthassanak. A nem foglalkoztatott energiák teherként mutatkoznak a lelki-szellemi ház­tartásban, beáll a tespedés, az unalom kínzó érzése. íme, milyen modern és találó elemzés, két és fél ezer év távlatából ! Még azt kell hozzá­tennünk: az unatkozás sajátosan emberi „ké­pesség”, sem a növény, sem az állat nem is­meri; az állatok látszólag lustálkodó heveré- se a napsütésben, gazdaságos erőgyűjtés az új meg új tevékenységre. Kezdjük a legkisebb embernél, a csecsemő­nél. IDŐÉRZÉK Ki látott már unatkozó csecsemőt? — ugye a kérdés önmagában komikus. Az újszülött a táplálkozás és mozgás funkcióinak gyakor­lásával, illetve a pihenés, alvás szükségleté­nek kielégítésével tölti napjait. Nem gondol­kodik azon, mire fordítsa, hogyan ossza be idejét — nincs is időérzéke. Ez még később is hiányos. Tudjuk, hogy a gyermek határta­lannak érzi az előtte álló napok és évek so­rát. Idejét teljesen kitölti az ismerkedés a világgal, a játék, s mivel élete lényegében csupa szórakozás, az unatkozás gondolata sert férkőzhet közel hozzá. A tanulással, az iskolába járással együtt kezd kifejlődni a gyermek időérzéke. Napjai# most már órákra be kell osztania, az iskolai és otthoni tanulás mellett szabad ideje i9 marad. (Nem térünk ki a túlterhelésre, mert ez általában már nem probléma hálunk.) 9 éppen a szabad idő rejti magában az unatf kozás veszélyét — gondoljunk az előbb enw lített dologtalanokra, akik az egész világgal azonosítják saját belső ürességüket. Fontos tehát, hogy a gyereknek segítsünk a szabad idő kihasználásában, mert egésa életére jó hatással lehet, ha ezt korán meg*} szokj a. 'jto,» i VÁLTOZATOSSÁG '■'*■»**•** ■ * A segítés nem azt jelenti, hogy mindig 4 gyerekkel együtt játsszunk, szórakozzunk. Ér­dekes megfigyelés: a gyerek gyakran akkor is „unatkozik”, ha nem tud választani például az olvasás, játék, séta között. Határozott szóV tanácsot, útmutatást vár, s akkor egyszeribe» célra irányul tevékenységet kereső ösztöne. « Ügyeljünk a változatosságra — ez egyébé ként is a harmonikus lelki élet alaptörvényei Ha naponta kettőtől négyig tanul, négytől ötig sétál, öttől hétig pedig megint tanul és héttől nyolcig játszik a gyerek, ez idővel ép* pen olyan unalmassá válhat, mint a teljes tétlenség. Ellenben a merev időbeosztás variá­lása szinte megsokszorozza a benyomásokat tartalmasabbá teszi az időélményt. Az is, ha olykor „olvasó-napot”, vagy Játék-napot^ rendezünk. Mindez már a felnőttekre is vonatkozik; Az egyformaság, egyhangúság nyomasztóan hat. Az emberi agy sokféle inger befogadá­sára — és feldolgozására, „megválaszolására^ — alkalmas. Az egyhangúság zavarokat okoz? ha a zongorán tíz éven át egyetlen billentyűt nyomkodna valaki, az a billentyű elkopik, a húrja meglazul. Egy régi híres színész el­mondta, hogyan unta meg egy világirodalmi remekmű szövegét, mert minden este, száz­ötvenszer egymás után azt kellett szavalnia. (Ma már ez nincs, a legnagyobb sikerek szé­riáit is megszakítják.) A JÖVÖ Gyermekeink biztosan megérik azt a kor* szakot, amikor rövidebb lesz a napi munka­idő, több szabadnap is lesz egy héten. Nem csekély problémaként jelentkezik akkor majd a szabad idő felhasználása, így is mondhat­juk: a szervezett, társadalmi küzdelem az unalom ellen. Jogosan gondoljuk, hogy bárcsak itt tar­tanánk már, ez lenne a legfőbb gondunk. Mégse becsüljük le az unatkozás lelki-szelle­mi kárát, inkább készítsük fel magunkat és gyermekeinket az állandó, tartalmas és vál­tozatos tevékenységre. GYENES ISTVÁN Előzetes minőségvizsgálat nélkül nem hozható forgalomba import vegyi termék Először össze kell rakni a feleslegesen szétszedett mo­tort.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents