Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-15 / 139. szám
V I I KORUNK Hatékony öntözés A rendkívül kevés téli csapadék miatt nem ritka az olyan terület hazánkban, ahol 120— 140 milliméter csapadék hiányzik a talajból. Ezért különösen fontos, hogy minél nagyobb területen öntözzenek és a felhasznált öntözővíz jól hasznosuljon. Az öntözővíz akkor hasznosulhat legjobban, ha megfelelő időben és a szükséges mennyiségben juttatják ki. Ehhez viszont az szükséges, hogy pontosan meghatározhassák az öntözés legalkalmasabb idejét és a szükséges vízmennyiséget. I kg szőlő — 250 liter víz Ennek érdekében a kutatók pontosan szabályozható klíma — hőmérséklet, páratartalom, fény — előállítására alkalmas klímakamrákban és szabadföldön végzett kísérletekkel vizsgálják az egyes növények vízigényét. Ilyen módon egyre több növénynél sikerült meghatározni, hogy mennyi vizet használnak fel a növekedésükhöz, a termésfejlesztéshez. Ma már például tudjuk, hogy egy kilogramm szőlőtermés kifejlesztéséhez átlagosan 250 liter vizet párologtatnak el a szőlőtőkék. A gyomnövények pedig gyenge gyomosodás esetén is, a növények által elpárologtatott összes vízmennyiségnek a 20 százalékát párologtatják el, és ha nagyfokú a gyomosodás, kétszeresére is emelkedhet az így kárbaveszett talajnedvesség. Megállapították azt is, hogy a növényeknek az egyep fejlődési időszakokban nagyon eltérő a vízigényük, és a legtöbb növénynél van olyan kritikusan vízigényes időszak, amikor a vízhiány akár ötvenszázalékos terméscsökkenést is okozhat, és ezért ekkor különösen fontos az öntözés, ha nincs elég víz a talajban. Vízhiány akkor kezd kialakulni, amikor a talaj vízkészletéből a növények számára hasznosítható víz fele már elfogyott, mert a növények ennyit képesek akadálytalanul felhasználni, és a további vízfelvétel már egyre nagyobb szívóerőt kíván. Mikor a hasznosítható víznek már csak harminc százaléka áll a növények rendelkezésére, feltétlen meg kell kezdeni áz öntözést, mert ha még ekkor sem Öntöznek, erősen visszaesik a növények fejlődése, kicsík lesznek á ’ terméseredmények. Áz öntözésnek tehát ez a végső határideje, tía később öntöznek, a növényeket esetleg még életben tarthatják, de termést alig hoz- faak, tehát nem lesz gazdaságos az öntözés. Nedvességmérés a talajban A hasznosítható víztartalom megállapításához már különböző eljárásokat dolgoztak ki. Ezenkívül foglalkoznak újabban a talaj nedvességtartalmának alakulását folyamatosan jelző mérőkészülékek kialakításával is. Közülük az eddigi kísérletek során a különböző nedvességtartalmú talajok eltérő elekt-^ , r V Jt-rrv» • Aff-...JöfyS IS romos vezetőképességének mérésén alapuló készülékek bizonyultak a legjobbnak. Az egyik típusuk a talajba helyezett érzékelőfejekkel folyamatosan méri és grafikonban rögzíti a nedvességtartalom változását a talaj különböző rétegeiben. így előre jelzi a talaj vízkészletének olyan nagy mértékű lecsók kenését, amikor már öntözni kell. Tökélete sítésük után akár automatizálható is velük az öntözés. Lehetséges az öntözés megfelelő időpontjának megállapítása jelzőnövények, vagy más néven biológiai reagensek segítségével is. Ehhez a termesztett növénnyel együtt kell nevelni néhány nagyobb vízigényű nö vényt, és ezek lankadása jelzi az öntözés idejét. A legmegfelelőbb jelzőnövények után azonban még kutatnak. Mennyi víz szükséges? Egy-egy öntözés alkalmával legjobb annyi vizet kijuttatni, amennyi képes átnedvesíteni a gyökerekkel legsűrűbben beszőtt talajréteget. Ez a réteg a vizsgálatok szerint lágy szárú növényeknél, tehát a kapásnövények és a zöldségfélék többségénél körülbelül 30 cm vastag, a szőlőnél 50—60 cm, gyümölcsfáknál 60 cm-nél is vastagabb, hacsak nem túl kötött, vagy sekély termőrétegű a.. talaj. Ennek a talajrétegnek az át- nedvesíteséhez szükséges vízmennyiség jól meghatározható a Hank-féle keretes beázta- tási próbával. A szükséges öntözővíz meny; nyisége közvetlenül milliliterben állapítható meg, az elmúlt évtizedben kidolgozott Somos—Turi-féle — csöves talajnedvességmérő készülékkel végzett — eljárással. Ezekkel a módszerekkel meghatározott vízadagokkal végzett öntözéseknél a párolgási veszteség csak 17 százalék körül van, mert megfelelő mélységbe bejutott víz csak a növényeken keresztül párolog el. A párolgási veszteség még azzal is csökkenthető, ha késő délutáni, az esti és az éjszakai órákban öntöznek, mert ezekben az időszakokban pá rolog el a legkevesebb víz közvetlenül i talajfelszínről, a növények lombozatáról, és ekkor nem áll fenn a a növények hirtelen lehűtésének a veszélye sem. Kisebb vízadagokkal is lehet öntözni, ebben az esetben azonban csak frissítő hatású az öntözés, egy-két napig biztosít a növények számára megfelelő vízellátást, és utána meg kell ismételni, ezenkívül palántázás, magvetés után hasznos, mert megfelelő nedves- ségi állapotban tartja a palánták gyökerét, a magvakat körülvevő felső talajréteget. Minél kisebb vízadagokkal öntöznek, rendszerint annál nagyobb a párolgási veszteség is, akár az ötven százaléka is elpárologhat az öntözővíznek az öntözés közben, vagy utána a talaj felszínéről. Ezért hasznosul jobban a nagyobb adagokban kijuttatott víz. ' ~ • KOMISZAR LAJOS i iprr: §ll|' , . üt' , LL AM.váayra szereli szórófejekkel öntözik az őszibarackost. ^ „Munkában” a sáskák, Rovarok és emberek „Rovarok és emberek” címmel vetítenek egy filmet a francia mozik. A bravúros, színes technikával felvett, látványos képsorokban a film azt igyekszik beoltani a nézőbe, hogy a rovarok és emberek közötti küzdelemben végül is a rovarok győzik le az embert. Többségben vannak ugyanis a Földön, gyorsabban szaporodnak, ellenállóbbak a sugárzásokkal szemben, „társadalmi” rendjük jobban szervezett, nem ismerik az egoizmust, a félelmet és gátlástalanabbak mint az ember. Az ilyen áltudományos nézetekkel" és különféle baklövésekkel tűzdelt film eszmei mondanivalóját a tudományos körök természetesen joggal cáfolják. Egy francia tudományos folyóiratban pl. nyilatkozott egy ismert francia rovarkutató professzor és tárgyilagos hangnemben kifejtette nézeteit a film eszmei baklövéseiről. NEM A ROVAROK FELELŐSEK Igaz, hogy a rovarok gyorsabban szaporodnak mint az ember, de abban, hogy Földünkön éhségzónák alakultak ki, nem lehet a rovarokat okolni. A különböző gazdasági és klímaviszonyok, talaj- adottságok inkább felelősek ezekért az éhségzónákért, nem beszélve a társadalmi visszásságokról. Ami a rovarok sugártűrését illeti, kétségtelen, hogy egyes fajok kibírják a 10, sőt 100 ezer röntgen egységet, míg az emberre halálos dózis 500 röntgen egység. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az említett határok alatt a rovarok elveszítik szaporodóképességüket, tehát túlélésük nincs biztosítva. Az ember ma már elég sok módszerrel és eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy a rovarok szaporodását megakadályozza. A rovarirtás területén napjainkban még a vegyszeres védekezés jelenti a fő fegyvert az ember kezében. Nagy hatású védekezési mód, de sajnos hátrányokkal jár a talajszennyezéstől a biológiai egyensúly megbontásáig. A hátrányokhoz képest azonban összehasonlíthatatlanul nagyobbak az előnyök. Az elmúlt évtizedekben súlyos fertőző betegségeket sikerült (malária, sárgaláz) kiküszöbölni a vegyszeres védekezéssel, nem is beszélve a hatalmas kiterjedésű növénykultúrák megmentéséről. A rovarirtás másik módszerével, a biológiai védekezéssel is értek el eredményeket, különösen a trópusi övezetekben. Ez sem teljesen tökéletes módszer, mert sok esetben bizonytalan a rovarirtás kimenetele és a vírusok, paraziták elszaporodása veszélyeztetheti a környéken élő emberek egészségét. ÚJABB FEGYVER Szerencsére az ember még tartogat néhány kártyát a kezében a rovarirtás területén.' Néhány év óta fénycsapdás módszerrel is kísérleteznek, ősszel és tél elején, amikor beáll a hideg idő a szántóföldek egy részét nagy erejű lámpákkal, kivilágítják. A fény kicsalogatja a földből a rovarokat, amelyek megfagynak, nem tudnak áttelelni. Az egyik kísérleti területen az amerikai mérnökök ezzel a módszerrel 90 százalékú« hatékonyságot érteik eL Az USA-ban mintegy öt év óta beható kísérleteket folytatnak a lézersugár rovarölő hatásával kapcsolatban; Hogyan hat a lézersugár a nova-j rokra? Amerikai kutatók rovarlárvákat tettek ki lézersugárnak:. A kísérlet során azt tapasztalták, hogy a sugárzás hatása szorosan összefügg a lárva színével, vagyis azzal az aránnyal, hogy mennyi a lárva pigmentjében a színezőanyag. Az élénkebb színű lárvák a legérzékenyebbek a sugárzásra, a halványabb színű lárvákat ennek az adagnak csak a háromszorosa pusztította eL Ez a kísérleti eredmény, azt igiazolja, hogy a szerves színezőanyagokkal működő, megfe-i lelő hullámhosszú lázerek alkalmasak lesznek a rovarok szelektív pusztítására. Mielőtt azonban a lázért ilyen célra alkalmaznák még több kérdés tisztázásra vár. Mindenekelőtt a legfontosabb kérdés, hogy a lézersugár milyen hatást gyakorol a növényekre? Észrevették ugyanis, hogy a lézersugárnak kitett krizantém sokkal gyorsabban fejlődik, de ugyan-; akkor nem hoz virágot; EREDMÉNYES KÜZDELEM A rovarokkal küszködő, ugyanakkor a környezetét a szennyezéstől védeni szándékozó ember a rovarirtás területén a jövőben új eszközöket és hatékonyabb módszereket szeretne kikísérletezni. Ezek- nekkétségtelennagy előnye volna, hogy tiszták és nem szeny- nyezik a talajt. Természetesen a fénnyel és lézersugárral dolgozó módszereknél több technikai és gazdaságossági kérdés vár még tisztázásra. Az ember tehát egyre szélesebb skálájú védekezési eszközökkel és módszerekkel veszi fel a küzdelmet a rovarokkal szemben. Harca eredményes, még akkor is, ha például a vegyszeres védekezésnél a bővülő fegyvertár mellett egyes vegyszereket ki kell vonni a forgalomból. Reméljük. hogy még ebben az évtizedben olyan hatékony fegyvereket fognak bevetni a növényvédelemben, amelyek nem szennyezik az ember környezetét. Népújság 6 1972. június 15.
