Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám

Georgi Dimitrovra emlékezik a világ 1973-ban lesz negyven esz­tendeje annak, hogy a világ megismerhette, s a nemzet­közi munkásosztály szívébe zárta Georgi Dimitrovot, a lipcsei per hősét, akinek a né­met fasiszták bírósága előtti rendkívüli bátorsága, hősies helytállása az egész haladó emberiség tiszteletét váltotta ki. Ha élne, ezekben a napok­ban lenne 90 éves. A sok-sok izgalomtól megviselt forradal­márt már 23 évvel ezelőtt el­ragadta a halál; életműve, harcos életének példája azon­ban azóta is elevenen él és hat. Nem véletlen, hogy a XIX. századvégi elmaradott Bulgá­ria nyomora, kegyetlen elnyo­matása tette Dimitrovot és egész családját is forradal­márrá. Három férfitestvére az önkény elleni harcban fiatalon lelte halálát; a népes család­ból csak ő és leánytestvére, Elena, s öreg édesanyja ér­hette meg a bolgár nép fel- szabadulásának nagy napját. Valóban küzdelmes életútja volt. Gyerekfejjel nyomdász lett, és 15 évesen kapcsolódott be a szakszervezeti munkába. Alig 20 évesen belépett a szociáldemokrata pártba, majd annak kettészakadása után a baloldalhoz csatlakozott. Éle­te értelmét az a felismerés adta meg, hogy a bolgár nép szabadságáért küzdeni csak úgy lehet, ha küzd az egész nemzetközi munkásmozgalom közös, nagy céljáért, a szocia­lizmusért. Nemcsak hazájában, hanem mindenütt. Bulgáriá­ban harcolt egészen addig amíg 1923-ban el nem űzték hazájából. Már ekkor felis­merte, hogy a győzelem bizto­sítéka csak a 'haladó erők szé­les nemzeti és nemzetközi ösz- szefogása lehet. A külföldi emigrációban megismerte a tőkés országok pártjainak problémáit, a kom­munisták harcait, a munkás- osztály helyzetét. Jugoszláviá­ban, Ausztriában, majd Német­országban tevékenykedett Megrázó drámai erővel az el­sők közt hívta fel a figyelmet a fasizmus fenyegető veszélyé­re, s hősi kiállásával a náci­vészbíróság előtt harcba szólí­totta a haladó erőket, minden lelkiismeretes embert szerte a Kerámiaüzemünkbe mázazáshoz SZAKMUNKASOKAT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT FELVESZÜNK. Jelentkezés: az üzem vezetőjénél, Szekszárd-Csatár. (246) A Tolna megyei Viz- és Csatornamű Vállalat a bátaszéki strandfürdőhöz ÚSZÓMESTERT keres a nyári idényre. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Szekszárd, Toldi u. 6. Fizetés megegyezés szerint. (242) világon; Alakja,' helytállása azért is feledhetetlen, mert ne­ve azokban a gyötrelmes évek­ben vésődött be az emberiség emlékezetébe, amikor szerte Európában .terjedt és . pusztí­tott a fasizmus pestise. Szabadulása után Dimitrov 1934. februárjában a Szovjet­unióba került, s itt dolgozott a következő évtől egészen 1943-ig. a Kommunista Inter­national végrehajtó bizottsá­gának főtitkáraként. E funk­ciójában rendkívül jelentős munkát végzett a fasizmus és a háború elleni harc érdeké­ben. Törhetetlen energiával dolgozott a munkásmozgalom tapasztalatainak általánosítá­sán, jelentős elméleti munkát fejtett ki a fasizmus osztály- jellegének feltárásában, vala­mint az antifasiszta népfront­politika kidolgozásában, 1935- ben, a Komintern VII. kong­resszusán ő tartotta az előadói beszédet a fasizmus és a há­ború elleni harc feladatairól. Ez az emlékezetes beszéd a munkásmozgalom egységének s a széles alapokon nyugvó népfrontmozgalómnak klasszi­kus programját, nagyszerű el­méleti megalapozását adta. •Dimitrov a munkásmozga­lom más leninista vezetőivel együtt jól látta, hogy a régi „európai polgári demokrácia”, tehát a régi Európa képtelen ellenállni a fasizmusnak, de az adott helyzetben a szocializ­mus nem lehet a közvetlen cél; ezért egy demokratikus egységfront megteremtésére kell törekedni. Cikkeiben, be­szédeiben újból és újból han­goztatta, 'hogy a polgári, de­mokrácia erőinek antifasiszta ellenállása csak a munkás­osztállyal szövetségben, a for­radalmi erők vezetése alatt vezethet sikerre. Elsősorban a kommunista mozgalom Iz­mosodó erejének köszönhető, hogy a népfrontpolitika a há­ború kimenetelének végül mégis fontos tényezőjévé vált. A munkásosztály egységének és a demokratikus erők akció­egységének kivívása szempont­jából egyaránt nagy elvi jelen­tőségű volt Dimitrovnak az az álláspontja, hogy az egységfront az osztályharc egyik legfonto­sabb formája. Ezért tartotta oly fontosnak az egységfront felülről és alulról történő lét­rehozására irányuló következe­tes politika megvalósítását. S valóban, a munkásosztály egy­sége megteremtésére és a demokratikus erők akcióegysé- gének biztosítására irányuló tevékenysége teljesen megfe­lelt a forradalmi folyamat szükségleteinek Bulgáriában csakúgy, mint a nemzetközi színtéren. Ismeretes, hogy a fasizmus feletti győzelem nagy, új le­hetőségeket nyitott meg a né­pek előtt. Létrejöttek a de­mokratikus koalíciós kormá­nyok, amelyek a népi demok­ratikus hatalom kormányai­ként nálunk is és másutt is a szocialista forradalomhoz való átmenet kormányaivá váltak. Bebizonyosodott, hogy a há­ború alatt meghirdetett fasisz­taellenes függetlenségi front, a kommunista és a szocialista pártok közt létrejött akció­egység, s a felszabadulás után a demokratikus nemzeti újjá­születés ugyanazon forradalmi politika megnyilvánulásai. Dimitrov tevékenységének utolsó évei így egybeestek a népi demokratikus országok szocialista útra lépésével, a szocialista világrendszer ki­alakulásával. Vannak emberek, akiket nem lehet elfeledni. Ezek kö­ziül való Georgi Dimitrov, a bolgár nép és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló alakjának, a nemzetközi mun­kásmozgalom egyik legkivá­lóbb vezetőjének neve. Emlé­ke nem csupán a háború bor­zalmait, a fasizmus elleni küz­delem oly sok megpróbáltatá­sát szintén átélt generációé. Tanítása, példamutatása a jövőbe ível; hiszen a szocia­» lizmus építésének, a kommu­nista pártok sikereinek egyik fontos, alapvető biztosítéka ma is a népfrontpolitika he­lyes alkalmazása. így él és hat, válik valósággá napjaink­ban Georgi Dimitrovnak, a nemzetközi és a nemzeti ösz- szefogásról szóló marxista ta­nítása. U. L. ív. Egy ideig ilyen stílusban társalogtunk. Megkérdeztem, hogy hívják?... Egy „miért érdekli” után kibökte: Balátai Éva. Szerkesztő úr megért, izga­tott lettem. Azt mondta, egy (bölcsődébe jár takarítaná mo­sogatni, mert ott enni is ad­nak neki... A nagyanyja nylonterítőket varr, de fillé­reket keres és egy koszos al­bérletben laknak. ;. Balátai Jenő lánya ne takarítson 1948- ban! Ez fogalmazódott meg bennem. — Tudod te, mi volt az apád ;— kérdeztem hangosan. — En­nek az országnak ki volt a te apád? Gyere! — Magammal vittem, egy közeli vendéglőbe. Gyorsan és sokat evett. Fel­vettem az intézetbe. Elvégez­te a technikumot, geológus lett. Később vidékre került, egy kutató fúró vállalathoz. — Köszönöm a válaszait. Ha legközelebb... Szász kicsit előrefuttatta a szalagot, lassított, s a magnó egy idős asszony hangját adta vissza... — Ebben a házban lakott... a mérnök úr, én egé­szen kislány voltam.. ; Apánk a fronton volt. az első világ­háborúban; Féltünk az erdő­ben. a hegyek között... Még örült is az anyám, azt mond­ta. jó ha van egy férfi a ház­nál. .. ötven koronát adott, de aztán később semmit. Csak folyton ígérgetett... Hej. Bo- korné lelkem, egy bokor pénzt adok magának, ha megtalá­lom, amit keresek... ez volt a szavajárása. Néha napokra eltűnt, máskor meg éjjeleken át égette a drága petróleumot. Gyanús is lett Anyámnak. — Te Erzsiké — mondta egyszer. — ez a férfi katonaköpenyben érkezett, nagy hátizsákkal. Nem jó járatban van! Hátha katonaszökevény... Szólni kellene az elöljáróságon... De nem szólt. Sajnálta, mert olyan keshedt volt, alig evett— — Meddig tartózkodhatott maguknál a mérnök? — Ahogyan vissza tudok emlékezni, hat-nyolc hónapig élt a nyakunkon. Nem hittünk neki... De hát a fát megvág­ta, meg a kerekeskútról vizet is húzott. Bolondos ember volt. Mindig azt énekelte: Pi­ros csizmám nyomát hóval le­pi be a tél. hóval lepi be a tél... Dicsekedett, hogy ő is a hegyek közül jött Erdély- onszágból. — Tudja, hogy a mérnök mit talált maguknál? — Igen, most már tudom. De akkor azt hittük, a mérnök nem egészen „kerek”... Szó­val egy kicsit dilis. Sokszor elmeséltem már. mert később az urak faggattak... Három napja beteg volt. lázas, de nem feküdt le. Reggel korán fel­kelt, a vályúnál a hideg víz­ben megmosdott - és hátizsák­jával, kalapácsával indult az erdőbe. Este jött haza. .. Anyám szidta is, hogy hall’3 az úr, ha már annyi esze nincs, hogy ágyban maradjon, legalább ezt a teát igya meg... Rázta a hideg, foga vacogott... Rossz volt ránézni. Nagy szakálla a mellére lógott, sze­me égett... Féltem tőle... Harmadnap este, amikor meg­jött, teljesen őrültnek lát­szott... a hátizsákból kiborított egy csomó lila színű anyagot, követ... Bokomé — kiáltotta — tudja, hogy ez mit ér?... Többet, mint az arany. Anyám nekem meg sopán­kodott a konyhában: elvette szegénynek az eszét az úris­ten. De a mérnök úr nem fért a bőrébe, ölelgetett, csókolga­tott bennünket, sírva ordított: Nyolc éve keresem, nyolc éve!... A tüskék összekarmolták az arcai* kezét... vérzett. Neve­tett, aztán meg kirohant a sza­badba, egy fának dőlt és hányt. .. Azonnal útnak akart indulni a köveivel, de éjjel már annyira belázasodott, hogy félrebeszélt, öt napig ápol­tuk... — Az ördög nyűgét vet­tük magunkra — sóhajtozott anyám —, de azért éppen úgy takargatta, meg cserélte alat­ta az ágyneműt, mintha apánk lett volna. Egészen csontra so- ványodott... Felkelt, tántor­gott. Alig tudott menni de vitte a zsákját. — Visszatért magukhoz? Ajjaj, de még mennyire! Újabb köveket szedett, azt ál­lította a kénes szakadék tele van. És tudja, hogyan találta meg? Leesett a szakadékba. Ott verte össze magát... Ma­gyarázta, hopv ez kibújt a földből, de a föld alatt temér­dek van. — Mi történt később? A kommün alatt, bocsánat, már én csak így mondom, so­kan jöttek.,. Mértek, mérics­kéltek vitatkoztak. Egy egész csapat bőrkabátos ember.. « Azt mondták, gazdag lesz a környék, mink is ezt kapunk, meg azt... Nem adtak semmit. Elmaradoztak. A mérnök úr se jött. Sok-sok év múlva el­lepték aztán megint a környé­ket, bennünket meg kitelepí­tettek. . r Szász megszakította a han­got. Volt még ugyan felvétel a szalagon az idős asszony elbe­széléséből, de nem akarta a felesleges részeket hallani. Annyit már tudott Balátairól, nemcsak a pénzzel törődött, nemcsak a gazdagodás vágya hajtotta. Ezt bizonyította Ab- zinger Gyulának. Balátai Jenő barátjának levele is. aki az Iparügyi Minisztériumban dől. gozott. Szász másnap reggel tovább folytatta az iratok tanulmá­nyozását. Az egyik mappában Abzin- ger Gyulának, a Magyar Ki­rályi Iparügyi Minisztérium tanácsosának azt a levelét ke­reste elő, amit Pávai Vájnának írt. .. Kedves Pávián! Jenő nálam járt és hozott egy le­velet a Postaműszaki Kísérleti Állomás laboratóriumából, amely szerint a magyar bau- xit nagyszerű összetételű, ke­vés SIOi-t tartalmaz... én már most hahotázok azon, hogy Balátait évek óta egy hülye álmodozónak tartják, amiért be akarja bizonyítani, hogy nálunk igenis van bau- xit... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents