Tolna Megyei Népújság, 1972. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

r GAZIN * MAGAZIN * MAGAZIN * MAGAZIN * MAGAZIN « MAGAZIN Ami Noé bárkájából kimaradt „Megtörtük a franciák egyeduralmát a dinosaurus- kutatásban Nigéria földjén.” Ez a bejelentés egy olasz ex­pedíciótól származik, amely­nek tagjai Augusto Azzalio és Giovanni Pinna paleontológu­sok, Cino Boccazzi orvos, Vir- gilio Boccardi újságíró és Ser­gio Manzoni filmoperatőr. Az expedíció 22 napon át folytatta kutatását az egy ki­lométer széles és 175 km hosz- szú nigériai sivatagban. A ha­talmas hüllők után kutattak, amelyek 170 millió évvel ez­előtt tűntek fel a Földön és 100 millió év után, mintegy 70 millió évvel ezelőtt titok­zatosan és váratlanul eltűn­tek a Föld színéről. . . \. „A párizsi természettudomá­nyi múzeum paleontológusai egy idő óta tudomást szereztek a Niger-folyó mentén levő di- nosaurus-temetőről. Azok a geológusok hozták a hírt, akik uránium után kutattak a si­vatagban. Tanulmányozták, kutatták az említett területet, de titokban tartották a dino- saurus-temető pontos helyét, kutatásaikról semmiféle rész­letes ismertetést nem közöl­tek. A fent említett dinosaurus- femető tulajdonképpen nem igazi temető, ahová az elaggott vagy megsebesült dinosauru­sok elvonultak meghalni, ha­nem tavakkal és mocsarakkal borított terület, ahol ökológiai közösségben éltek a különböző fajtájú hüllők, a hat méter magas és 12 méter hosszú hús­evő tyrannosaurustól, a nö­vényevő óriás ősgyíkig, az óri­ás krokodilig, a repülőgyíko­kig. Itt születtek, szaporodtak és pusztultak el a különböző fa­jok, a biológia és a túlélés tör­vényei szerint. A növényevő dinosaurus könnyedén moz­gott a vízben, a húsevők és a krokodilok a növényevő dino- saurusszal táplálkoztak, a re- pülőgyík-félék egy kicsit min­denevők voltak, majd a töb­biek őket is felfalták. Az el­pusztult állatok tetemét elbo­rította a víz, és amikor a víz visszavonult, csontvázuk meg­kövesedett. Ami a nigériai dinosaurus- közösséget illeti, fiziológiai és fizikai szempontból fejlett kö­zösség volt ez, amit annál is inkább kellene sürgősen ta­nulmányozni, mert a világ e leggazdagabb lelőhelyét fárad­hatatlanul ostromolja a szél és az erózió, aminek következté­ben rövidesen nem lesz alka- « lom arra,, hogy tanulmányoz- > zuk az oly fontos leleteket. ológiai határt túllépnek. Ami­kor az optimális nagyságot túl­lépik, az egyedek felfúvódott takká, lassúakká válnak, vagy­is megérnek a pusztulásra. Nem tudjuk, vajon így tör­tént-e a dinosaurusok esetében is? Mindenesetre ez olyan el­mélet, amely a paleontológu­sok véleménye szerint sokkal elfogadhatóbb, mint egyéb, fantáziadús, regényes elképze­lések. Pl. olyan természeti ka­tasztrófák elmélete, mint a vízözön, vagy az egész Földet hamuval és gyilkos méreggel beborító vulkánkitörés, eset­leg az egész világra kiterjedő földrengés stb. Azonban, ha így áll a helyzet, vetik ellen más tudósok, miért csak az összes földrészen élő dinosau­rusok pusztultak el, míg más, velük egyidőben élő állatfajták továbbfejlődtek. Lehetséges, hogy Noé nem volt hajlandó felvenni őket bárkájára? — jegyzi meg tréfásan a helsin­ki paleontológus docens, Björn Kürtén. A dolog természetesen tudo­mányosan értelmezendő, és ed­dig többféle feltételezés Isme­retes. Talán a földfelszín je­lentős változáson ment át, új hegyláncok alakultak ki, ame­lyek befolyásolták az éghajla­tot és a vegetációt. Ezek a változások gyászos következ­ménnyel járhattak a dinosau- rusokra, és más egyéb növény­evő hüllőkre nézve, amelyek képtelenek voltak alkalmaz­kodni az új életformához. Időközben megjelentek az emlősök is, és vannak olyan tudósok, akik éppen az em­lősök megjelenésével igyekez­nek magyarázni a dinosauru­sok eltűnését. „Kis termetű emlősök voltak ezek, de fá­radhatatlanul lopkodták a hül­lők fészkeiből a tojásokat. Ez azonban nem vezethetett a di­nosaurusok pusztulásához. A Nílus mentén jelenleg is él egy gyíkfajta, a varánusz, amely­nek kedvenc étele a krokodil­tojás, és több ezer év óta ha­talmas mennyiséget fal fel be­lőlük. És íme, a krokodil még­sem tűnt el a nagy folyó part­jairól. Az emlősök megjelenésénél sokkal veszélyesebb lehetett a hüllők tojására az éghajlat le­hűlése. A legutóbbi időkben néhány francia tudós megfi­gyelte, hogy egyes dinosaurus- tojásokban a héj kialakulása félbeszakadt, majd bizonyos idő múlva újból továbbfejlő­dött. A megszakítás feltehe­tőleg az igen hideg időjárás­nak tudható be. Nyilvánvalóan a hideg akadályozta meg, hogy a tojásokból kikeljenek az utó­dok. Ez is lehetséges — mond­ják mások —, viszont ez eset­ben azt kell mondanunk, hogy a hideg időjárás csak bizonyos hüllőket sújtott, és erre a megkülönböztetésre egyáltalán nem találunk magyarázatot. Hová forduljunk tehát, hogy elfogadható választ kapjunk a dinosaurusok hirtelen kipusz­tulására, a tudomány egyik legmélyebb titkára? Björn Kürtén a következő nyilatko­zatot tette: „A dinosaurusokat mindig gyors kihalásra ítélt állatfajtának tekintettük, hol­ott úgy kellett volna beszél­nünk róluk, mint a túlélés művészetének bajnokairól. Százmillió éven át éltek egy olyan világban, amely nem az ő hibájukból változott meg. Vajon képes lesz-e fennma­radni az ember legalább két­millió évig egy olyan világ­ban, amelynek megváltozását épp ő maga segítette elő?” Nemzetközi kampány Karthágó megőrzéséért René Maheu, az UNESCO főtitkára tuniszi hivatalos lá­togatásán ünnepélyesen felhí­vást intéz a világhoz Karthágó megőrzése érdekében. A pún és római idők világhírű met­ropolisának romjait most a modern urbanizáció veszélyez­teti. Az i. e. 814-ben alapított Karthágót a római légiók le­rombolták, az épületek marad­ványait építőanyagként hasz­nálták fel. Napjainkban a Földközi-tenger partján emel­kedő Tunisz terjeszkedése so­dorja veszélybe a még meg­maradt emlékeket. Az UNESCO védnöksége alatt indul meg az a nemzet­közi kampány, amelynek ke­retében össze akarják fogni valamennyi ország régészét: segítsenek megmenteni a régi pún metropolist, amely fölé a rómaiak új várost építettek, Pompeji ásatások Pompeji közelében az olasz tudósok vezetésével folyó ása­tások során napvilágra került egy lakóház, amelyről a régé­szek feltételezik, hogy a gö­rög történész, Polübiosz lakása volt. A tipikus római házat Pom­peji keleti kapujától nem messze tárták fel. A lakás fa­lait díszítő freskók tökéletes állapotban vannak. Szín és szépség tekintetében a „Villa dei Misteri” freskóihoz hason­líthatók. Polübiosz az ezer túsz egyi­ke volt, akit i. e. 168-ban Per- szeusz macedón király leverése után küldtek a rómaiaknak. A neves történetíró 16 évig élt Rómában. erre azután Szent Ciprián és Szent Ágoston keresztény Kar­thágója épült. A szakemberek úgy vélik, hogy a pún város házainak, templomainak, utcáinak nyo­mát igen nagy mélységben kell keresni. Az egyes országok régészeit felkérték, vegyenek része az igen jelentős anyagi eszközöket igénylő széles körű ásatási munkálatokban. A feltárási terveket a tuné­ziai archeológusok egy cso­portja készítette el az UNESCO támogatásával. A terv szerint elhatárolnak egy 545 hektár alapterületű régészeti öveze­tet, amely köré harmonikus egységben épül fel a modem város. Az "1985-ig folyó feltá­rási munkálatok költsége közel 10 millió dinár (100 millió francia frank) lesz. Négyezer éves papirusztekercs A Kairó közelében végzett régészeti ásatások során ara- meus nyelvű papírusztekercset találtak. Amal Malah, a régi nyelvek szakértője nagy jelentőséget tulajdonít a papíruszleletnek, amely minden valószínűség szerint legalább 4000 éves. A szöveg az Egyiptom ellen ter­vezett szíriai támadásról szól és arról, hogyan sikerült az egyiptomiaknak azt megakadá­lyozni. Legutóbb 20 évvel ezelőtt bukkantak arameus dokumen­tumokra Asszuánnál, a Nílus egyik szigetén. Az Aeroflot 1972-ben I Lehetséges, hogy a leletek között mind ez ideig ismeret- \ len állatok nyomaira is búk- ; kanhatunk. És hátha éppen itt P bukkanunk rá a rendkívül las- \ sú biológiai folyamatok — pél- j dául az óriásnövés — titká- ra? Hátha éppen az óriásnövés «• vezetett a dinosaurusok pusz- \ tolásához? « t Az óriásnövés elmélete sze- v rint kezdetben 'minden élőlény £ kisméretű volt. Ez a megálla- ;* pítás érvényes a tevefélékre, ^ lófélékre, ormányosokra, sőt, X magára az emberre is, akinek J méretei kezdetben jóval kiseb- is bek voltak, mint jelenleg. | Azonban a fejlődés folyamán \ a méretek fokozatosan növek- fi szenek és olykor minden fizi- f f ». újság 10 87 millió utas, 7 millió 780 ezer tonna teher és 330 ezer tonna posta az Aeroflot 1972. évi szállítási terve. A belföldi és a nemzetközi Aeroflot-vonalakon áprilistól új menetrendet vezettek be. Az eddigi gyakorlattól eltérő­en a menetrendet nem tagol­ják télire és nyárira, hanem egységesen egy teljes évre ké­szítik el. Először sikerült a szovjet polgári légi közlekedés­ben ilyen hosszú időszakra általánosítani az utasforga­lomra vonatkozó adatokat, ésszerűen tervezni a gépek megterhelését, kiválasztani az érkezések és indulások leg­kedvezőbb időpontjait. Az Aeroflot szakemberei ezt a hatalmas munkát számítógé­pek segítségével végezték el. Több mint 60 új járat indul, köztük a Bratszk-Szinferopoli, a Krasznojanszk-Krasznodari, a Riga-Krasznojarszki, a Kisi- nyov-Uljanovszki és a Frun- ze-Habarovszki. Most kap elő­ször Minyerolnije Vodival közvetlen összeköttetést Petro- pavloszk-Kamcsatszk és Ja- kutszk is, Sűrítik a járatokat a Távo­li-Északot és a Távol-Keletet az ország déli részeivel össze­kötő vonalakon, ami különö­sen a nyári szabadságszezon északról délre irányuló „nép- vándorlása” idején fontos. Az üdülőhelyekre irányuló járatokon tökéletesítik a légi és a földi közlekedési eszkö­zök menetrendjét. Egyeztetik a repülőgépek és az utasszállí­tó hajók érekezését, illetve in­dulását Ogyesszában, Vlagyi­vosztokban, Habarovszkban és — Legutóbb a hannoveri repülőbemutatón aratott nagy sikert a képünkön látható TU—144-es szuperszonikus utasszállító gçp. amely 2500 kilométeres óránkénti sebességgel és 20 ezer méter magasságban repül^j^^.w;»,®®«.,- W^H^SS****' Bővülnek a városi repülőte­rek: új csarnokokat adnak át Leningrádban, Arhangellszk- ben, Volgográdban, Voronyezs- ben, Csardzsouban. Ezenkívül 300 új jegypénztárat is.nyit­. Äz Aeroflot nemzetközi ” vonalain is sok az újdonság. Rendszeres járat indult Moszkva—Frankfurt-am Main, Moszkva—Bangkok, valamint Moszkva és Dákká között. A Moszkva és New-York között járó szovjet . gépek ezentúl Párizsban . is leszállnak. A Moszkvát Amszterdammal* Berlinnel, Brüsszellel, Béccsel, Prágával Stockholmmal, Zü- richhel és Párizssal összekötő vonalakon IL—62,-es gépek veszik át- a szolgálatot.

Next

/
Thumbnails
Contents