Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-13 / 111. szám

* f r t * * Gépírónők versenye Mindenki panaszkodik: rosz- szak az írógépek, ezeken nem lehet versenyezni. * — Mindig fiúknak rendez­tünk versenyt, vetélkedőt, úgy határozott bizottságunk, hogy a kifejezetten női szakmában, a gépírásban is megrendezzük a „Ki minek mestere?” vetél­kedőt. Aki ide eljött, annak köszönet jár. Aki vállalkozott a versenyre, a gépírás meste­re. Mi azt szeretnénk megtud­ni, ki a város legjobb gépíró­ja. Jó munkát kívánok! Nem sokkal mondott többet Keresztes János a huszonhat szekszárdi gépírónőnek. S ez­zel el is kezdődhetett a város első, és hivatalos ifjúsági gép­íróversenye. * A Gép- és Gyorsíróiskola Vezetői: Radnóti Adél és Klem Györgyné veszik át a verseny­bonyolítást. A versenynek nincs különös szabálya. Tisztán, szépen kell dolgozni, Átütés, ikszelés, ra­dírozás tilos, kétszer tízperces másolás következik, öt percig ismerkedhetnek a géppel. Kevés az öt perc. Az iskola gépállományának csak fele al­kalmas versenyzésre. Válogat­ják a gépeket, fanyar fintoro­kat vágnak a leányok... A „zsűri” döntése: a csopor­tot kétfelé osztják. * — Tessék, lehet bemelegíte­ni! L. -----------------------------------­A Központi Fizikai Kutató In­tézet fizikai-optikai osztályán 1963 óta foglalkoznak laser-kutatás- sal. A laserek egyik érdekes al­kalmazási területe a holográfia: a lencse nélküli fényképezési mód­szer. Az eljárás kidolgozásáért az Angliában élő magyar szár­mazású Gábor Dénes fizikus 1971-ben fizikai Nobel-díjat ka­pott. A holográfiái kísérletek két lényeges mozzanatból állnak. Az első lépésben a kutatók a ho­logramot készítik el. A fényérzé­keny fotólemezt egyidőben két laser-fénynyaláb éri: az egyik laser-fénysugár a tárgyról szóró­dik a fotólemezre, a másik laser- sugár fényforrásból közvetlenül jut a lemezre. Ezek a fényhullá­mok a fotólemez felületén talái­Tizennégy gép zörgése dü­börgéssé erősödik. Itt nem le­het beszélni. A lányok, asszo­nyok előtt csak billentyűk vannak. Számukra most csak a, s, d, f, meg a többi betű létezik. Szalad az idő. Még a lap feléig sem érnek a leggyorsab­bak, máris vége a bemelegí­tésnek. — Szóval, a nevet a bal fel­ső sarokba írjuk, más semmit. Másfeles sortávolság, szép margó. A szöveg hivatalos ver­senyszöveg. Kész mindenki? Kérdés? Nincs? Figyelem! Rajt. Hát, ha az előbb a bemele­gítésnél úgy éreztem a gép­zörgést, mint dübörgést, akkor most kezdődött csak el az, amit úgy hívnak, hogy gépíróver­seny. * Az első sor öt gépéből, Con­sul 1502-esek, az iskola leg­jobb gépeiből folyik a szöveg. A hátsó sorban öreg Reming­ton dübörög, meg egy huszon­öt éves Olimpya. A tizenötös gépen akad a szalag. A versenyző felteszi kezét — segítséget kér. Elin­dítják a masinát, fél perc múl­va újabb akadás. A fiatal asz- szonyka széttárja a kezét: Saj­nos. Legalább száz szótagot el­vett tőle a géphiba. Abbahagy­ja a munkát, majd a második csoporttal indul ismét. koznak és itt vagy erősítik, vagy kioltják egymást. Ezt a hullám­jelenséget rögzíti a lemez. Az előhívóit lemezen mikroszkopikus méretű, világos-sötét csíkrendszer jelenik meg, amelyben nem is­merhető fel az eredeti fényké­pezett tárgy. Ez a csíkrendszer mégis magában hordja a tárgy teljes képét. A második mozza­natbon a hologramból a tárgy képét úgy rekonstruálják, hogy a fekete-fehér csíkrendszert hordo­zó hologramot ismét laserrel vi­lágítják meg. A hologramon át­haladó laser-nyaláb a csíkrend­szer hatására úgy módosul, hogy a szemlélő a tárgy térbeli három- dimenziós képét látja. A holográfia módszere nagy távlatokat nyit az optikai adat­tárolásban, a testek kis alak- változásainak precíziós vizsgála­tában. A többiek tudomást sem szereznek erről. Már a nyolca­dik percnél járunk, a huszon- hetes gép is akad — ötven le­ütés veszteség — de folytatja a versenyző. A csoport másik része a gyorsírószobában a politikai totó kérdései felett izzad. Ti­zenhárom plusz egy. Ilyen kér­dések: Mikor alakult a KISZ? Hány napig élt a Tanácsköz­társaság? Ki Egyiptom elnöke? stb. A válaszok biztatók: Egy te­litalálat, Pozsonyi Etelka. A többi válasz jó, elfogadha­tó. Ez a versenyhez tartozó politikai vizsga tetszik a gép­író kisasszonyoknak. Később mondják, hogy komplikáltabbá kellene tenni a versenyt. Másoláson kívül diktálás utáni írás, esetleg ügyiratkezelés, általános „iro­dai műveltség”-vizsga tenné teljesebbé a versenyt... Nincs idő sok meditálásra, mert hívják a második cso­portot ... * Jön az a fiatal asszonyka is, aki a rossz gépet kapta az előző csoportnál. Most az első sorba siet, Consul mögé ül... Tágra nyitom szemem: ez nem igaz. Pedig igaz: Szarka Já- nosné tíz perc alatt 1420 szó­tagot másolt le, senki annyit. Kár, hogy az első „menetből” géphiba miatt kiesett. * Mert ez a verseny is, mint minden olyan, ahol az emberi képesség tétetik mérlegre, drukkal, izgalommal jár. Itt van például Alföldi ímréné: Az első tízperces másolás so­rán 1180 szótagot gépelt — hu­szonnyolc hibával. A második tíz perc alatt 1120 szótagot, mindössze két (!) hibával. Ha nincs vizsgadrukkja!!! * Közben megkezdték a dolgo­zatok javítását. Ezer szótag alatti munka alig van. Ezerkét­száz az átlag. Itt bizonyoso­dott be, hogy azok az öreg gé­pek — nem is olyan öregek, mint amilyennek a verseny elején kikiáltották. A dolgozatok szépek, tisz­ták. Alig találni átütést, radí­rozás egy sincs, géphiba — nem ugrott a körbillentyű — akad. De a teljesítményt lé­nyegesen nem befolyásolja ... * Radnai Józsefné: kilencszáz- hatvan szótag, két hibával. Közben átült egy másik gép­hez. Alföldi ímréné: ezerszáz szó­tag, két hiba. Pozsonyi Etelka: ezerkétszáz szótag, két hiba. * — A lányok keze gyorsabb, könnyebben járnak ujjaik. — Klemné mondja ebeket. S büszkélkedik az iskola' két volt „leányával”, akik tavaly vé­geztek, és a középmezőnybe ju­tottak. * A versenyre harmincegy ne­vezés érkezett, huszonhatan jelentek meg. ♦ Szekszárd legjobb gépírója : Pozsonyi Etelka (megyei ta­nács) . A további sorrend : Gungl Klára (Volán), Radnai Józsefné, Alföldi ímréné, Si­mon Antalné. * Pozsonyi Etelka jutalma: egyhetes NDK-beli üdülés, a többi helyezett tárgyjutalmat kapott — meg talán pénzju­talmat, majd az igazgatótól... * Vége a versenynek. A foga­sokról sálak, esernyők, táskák kerülnek a finom kezekbe. Olyan szakma munkás kezei­be, amelyet egy híres szakíró a nehéz fizikai munkák közé sorolt. PALKOVACS JENŐ Holográfiái kutatások a KFKl-ban (MTI foto — Bara István felv.—KS) Kórusaink sikere Tolna megye zenei életében jelentős helyet foglal el a kó­ruséneklés. A több, mint 10 éve meghirdetett — és azóta évenként ismétlődő — Liszt Ferenc dalostalálkozó ez évi rendezvénye megérdemli, hogy mélyebben foglalkozzunk me­gyei és országos rendeltetésé­vel. A dalostalálkozó alkalmat ad arra, hogy megyénk fel­nőttkórusai minden évben ta­lálkozzanak egymással, szá­mot adva munkájukról. A május 7-i a szokottnál ünne­pélyesebb, színesebb, tartal­masabb volt. A Babits Mihály megyei művelődési központ színház- és márványterme megtelt megyénk különböző tájegységeinek dalaival, kóru­sainak produkcióival. Országosan is fémjelezték e napot, mert dalostalálkozónk egyben az V. országos minősí­tés színhelye is volt. Mit is je­lent esz közelebbről? A minősítő koncertek rend­szere átfogja az egész orszá­got. Az utóbbi években a „Röpülj páva” hatására meg­induló kiskórusok, énekcso­port ok is részt kértek az or­szágos minősítésből, így há­rom nagy egymásra épülő ka­tegóriából áll az új rendszer: a kiskórusok, a koszorús kó­rusok és a fesztiválkórusok minősítéséből. Az egyes kate­góriákon belül természetesen több fokozat van. Az éneklő csoportok „okleveles” és „or­szágosan minősített csoport­ok lehetnek, míg a legnépe­sebb kategória a koszorús énekkarok kategóriája a kö­vetkezőképpen oszlik hat mi­nőségi fokozatra: „bronzkoszo­rú” „bronzkoszorú diplomával” „ezüstkoszorú”, „ezüstkoszorú diplomával”, „aranykoszorú”, „aranykoszorú diplomával”. A fesztiválkórusok „fesztiválkó­rus” és „diplomás fesztivál­kórus” fokozatra oszlanak. Arról, hogy Tolna megye kórusai ebben a minősítő rendszerben hol állnak, a má­jus 7-i dalostalálkozó alapján az országos zsüribizottság a következő döntést hozta: Az éneklő csoportok kate­góriájában indult a szakályi Kapos Völgye népdalkórus, Máthé Aladárné vezetésével. Műsorukon a Kapos mente csodálatosan szép népdalai szó­laltak meg hiteles előadásban. A népviseletbe öltözött sza- kályiak a zsüribizottság leg­nagyobb elismerését nyertékel azzal, hogy kategóriájukban az „országosan minősített cso­port” fokozat alapján, egyszer­re az elérhető legmagasabb fokra kerültek. A györkönyi és németkéri kórus Blazsek K. Frigyes ve­zényletével lépett dobogóra és kérte minősítését. Minden résztvevő számára maradandó élmény volt a kórusok szép létszáma, lendületes fiatalsá­ga, akik a bronz fokozat köve­telményének — mely az al­kalomhoz 111Ô műsor összeál­lítását és ízléses megszólalta­tását írja elő — maradékta­lanul eleget tettek. Uj kiskórust köszönthettünk a mözsiekben, akiket Orbán István vezényelt. Minősítést ugyan nem kaptak — pár hó­napja alakultak — de bemu­tatkozásuk azt igazolja, hogy a mözsiek lelkes művelői a kóruséneklésnek. A tamási járási művelődési központ vegyeskara az 1970- es minősítésen bronzkoszorút kapott. Azóta szépen fejlődött és különösen dicséretes igé­nyes műsorösszeállításuk. Ki­rály Lászlóné karnagy ve­zénylésével most „bronzkoszo­rút diplomával” kaptak. A dunaszentgyörgyi Ezüstkalász Tsz férfikara kellemes perce­ket adott a hallgatóságnak és zsűrinek egyaránt. Létszámá­ban és kóruskultúrájában nagy előrelépés történt a kórusnál, melynek alapvető tényezője, hogy gazdája van végre a kó­rusnak és nem is akármi­lyen .. . Az a társadalmi meg­becsülés, ami a kórustagokat körülveszi a helyi termelő- szövetkezet vezetői részéről — példamutató. Sebestyén István, karnagy vezetésével, Károly János jó zongorakíséretével léptek színpadra és nyerték el az „ezüstkoszorús” fokozatot. A bonyhádi járást Tevel képviselte. A teveli férfikar­ral már találkoztunk, de nagy meglepetésünkre most nagy ' létszámú vegyeskart köszönt­hettünk. Szauer János vezeté­sével Bárdos-, Beethoven-, Fri- derici-művek szólaltak meg lendületes, szép előadásban. Méltán kapták meg első mi­nősítésükön a „bronzkoszorú diplomával” fokozatot. A Babits Mihály megyei művelődési központ Pedagó­guskórusa zárta minősítést ké­rő együtteseink sorát. Dow- land: Könyörögjek-é? c. mű­vének csodálatosan szép meg­szólaltatása nagy élményt je­lent, sokáig fogunk visszaem­lékezni rá. Műsoruk további részében nem kisebb művek szólaltak meg, mint Bartók Béla: Négy szlovák népdal, Szokolay Sándor: Miniatűr kantáta, Kodály—Ady: Föl-1 szállott a páva c. művek. Ger- se József karnagy teljes szak­mai biztonsága, a művek he­lyes értelmezése és azok ra­gyogó megszólaltatása a szép létszámú kórus részéről együtt adták az „aranykoszorú” fo­kozat elnyerését. Ezzel me­gyénkben megszületett az első aranykoszorús énekkar. A kó­rusműveket Thész László ze­neiskolai tanár a tőle megszo­kott ragyogó előadással kísér­te. A Liszt Ferenc daíostalál- kozó záró akkordja a Szek­szárdi Szövetkezeti Madrigál- kórus volt dr. Partos János vezényletével. A csodálatosan szép hang- zásvilágú Spontone- és Bach- művek előadása után Kodály— Ady: Akik mindig elkésnek és Balázs A.: Ó, Mária képvisel­te a mai kórusmuzsika meg­szólaltatását. Sajnáljuk, hogy a Hőgyészi Vegyeskarral nem találkozhat­tunk, hiszen eddig minden évben sízép színfolt volt a Liszt Ferenc dalostalálkozón való részvételük. Hangversenyünket az orszá­gos zsüribizottság három tag­ja hallgatta végig: Turcsányi Emil, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskolá igazgatója, Póczonyi Mária, a Népművelé­si Intézet zenei osztályának főmunkatársa és dr. Rossa Er­nő zeneszerző. Fertőszegi Béláné Népújság 5 1972. május 13.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents