Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-12 / 110. szám
F « f A beruházások koncentrálása A tervezők szemszögéből nézve... A városfepesztés szolgálatában... A beruházások koncentrálására és a takarékosságra vonatkozó párt- és kormány- intézkedések mindenütt éreztetik hatásukat valamilyen ■formában. Természetesen a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál is. Erről beszélgettünk Paszler Józseffel, a vállalat igazgatójával. — Tükröződik-e a tervezői megbízatásokban a párt- és a kormány gazdaságpolitikájának megfelelően a beruházási koncentrálásra, ésszerűségre való törekvés? — kérdeztük Pasz- 1er József igazgatótól. — Igen. Résziben úgy, hogy némi megtorpanás mutatkozik: jóval kevesebb tervezői igénnyel kopogtatnak nálunk, mint korábban- Ez részünkre ugyan pillatnatnyilag hátrányos, mert kapacitásunk még nincs egész évre lekötve, de a népgazdaságnak mindenképpen előnyös. A tartózkodás mögött ugyanis az van, hogy mindenütt jobban megfontolják, hogy elindítsanak-e _egy- egy beruházást, mint régebben. Nem terveztetnek olyan létesítményeket, amelyek megvalósításának pénzügyi fedezete még a levegőben lóg. A párt- és kormányintézkedések egyik célja éppen az, hogy megalapozottabb legyen minden fejlesztés. És amire tervezői megbízást kapunk, annak megvalósítására koncentrálják az erőforrásokat, tehát azok már eleve úgy indulhatnak, hogy viszonylag rövid idő alatt meg is valósíthatók, lerövidíthető az átfutási idő. Régebben nagyon _ gyakran terveztünk az íróasztalfiókoknak: megkaptuk a tervezési megbízást, ki is fizették a tervet, de az vagy örökre, vagy hosszú évekre elfeküdt használatlanul, mert a megvalósításhoz nem volt biztosítva az anyagi fedezet. Ha évek múltával végül is sikerült előteremteni a szükséges pénzt, a terv nem egy esetben elavult. — Azt sejtem, hopy pontos kimutatás nem készült az ilyen elfekvő tervekről. Helyette próbáljunk becsülni. Hozzávetőlegesen mennyi terv készült ilyen meggondolatlan megrendelés alapján? — Becslésünk szerint az általunk készített tervek 15—20 százaléka a fiókokban maradt. Tehát sok szellemi energia és pénz elpocsékolódott a kellő megfontoltság hiánya miatt, ezért nagyon időszerű volt a beruházási felelőtlenség ellen határozottan fellépni. — Állandó vitatéma a beruházási költségek kedvezőtlen alakulása. A tervéző vállalat nem abban érdekelt — csakúgy, mint a kivitelező —, hogy alacsonyabb legyen egy létesítmény költsége, mivel a tervezési díj a kivitelezési költség egy meghatározott százaléka. Következésképpen, ha nagyobb a kivitelezési költség, magasabb a tervező vállalat bevétele is. — Ez igaz. A tervezési díjat százalékos arányban számoljuk el régóta, ezt tesszük jelenleg is, és minden jel szerint a jövőben is ezen alapszik majd az elszámolásunk- Legalábbis egyelőre nincs más kilátás. Ezen belül azonban igyekszünk megteremteni Népújság 5 1972. május 12. olyan feltételeket, hogy a vállalaton belüli érdekeltségünk ne növelje az amúgyis elég magas beruházási költségeket. Persze, ez nem olyan egyszerű, és nem csupán rajtunk múlik. Már évek óta országos téma, hogy központilag olyan ösztönzőket kellene kidolgozni, amelyek a beruházási költségek csökkentését szolgálnák. De ilyen ösztönzők még mindig nincsenek és mindenképpen ellentmondásos a belső helyzetünk. A tervezőnek ugyanis hivatásánál fogva törekednie kell a lehető legjobb megoldásra, amiben benne foglaltatik a költségcsökkentés is. Igen ám, de ha egyszer hivatása, akkor hogyan lehet külön díjazni a költségcsökkentést, és mi legyen az a mérce, amihez hasonlítva megállapítható, hogy az egyes dolgozók, a tervező kollektívák, vagy akár maga az egész vállalat törekedett-e az olcsóságra? A helyi lehetőségekkel élve azonban máris történt megfelelőnek mutatkozó lépés. Korábban előfordult, hogy a tervezői feladat elvállalásakor a megbízóval megállapodtunk egy bizonyos ősz- szegben: mondjuk abban, hogy tervezünk egy üzemépületet, amely beruházási költsége nem lesz több 50 millió forintnál. Mire azonban elkészült a terv, kidolgoztuk a részleteket, kiderült, hogy a kívánt üzemépület nem építhető meg 50 millióból, hanem csak 70-bőL Ilyen esetekben, kétségtelenül, lehet vitatkozni, felvetődhet az is, hogy vajon nem érvényesült-e túlságosan a mi bevételi érdekeltségünk a 70 milliós költségvetési végösszegnél- Csakhogy éppen ez az, amit fehéren, feketén sosem lehet eldönteni. Dè'a megyei tanács intézkedése bizonyos mértékig, áthidalja ezt a problémát. Olyan utasítás született ránk vonatkozóan — a párt és kormány gazdaság- politikájának megvalósításával kapcsolatos Tolna megyei intézkedési terv részeként —, ■hogy amennyiben 10 százaléknál nagyobb az eltérés fölfelé az eredeti megállapodás és a költségvetési végösszeg közt, a megbízó nem köteles kifizetni részünkre a tervezői költséget, illetve nem köteles át- ' venni a terveket. Vagyis ez nagyon lényeges anyagi kötöttség annak érdekében, hogy ne okozhassunk kellemetlen meglepetéseket a megrendelőinknek. — Az előbb említette, hogy a tervezési díj a költségvetési végösszeg egy meghatározott százaléka. Hány százaléka? — Jelenleg 2 százaléka? A múlt év első háromnegyed évében 1,7 százalék volt. Éppen itt az országos összesítő a tervezési díjtételekről. Tessék nézni, 35 tervező vállalat adatai szerepelnek e kimutatáson. A 35-ből mindössze 3 vállalat dolgozott valamivel alacsonyabb százalékkal, mint mi, a többi drágábban. Olyan is nem egy volt, ahol két- háromszor olyan drágán terveztek, mint mi. Ugyanakkor a termelékenységünk is kedvezően alakult. -Éppen ezzel függ össze az egyik legnagyobb belső problémánk- 1970- ben például az ország egyik legjobb termelékenységű tervező vállalata voltunk. Az országos érvényű rendelkezések értelmében ez lett a későbbi bázisszint, amihez viszonyítva tovább kell növelni termelékenységünket, s az- 1970-as — viszonylag alacsony — bérezési lehetőségünk ugyancsak bázisszint lett. Ez mint rendelkezés egészében feltétlenül jó, ösztönző, de óinkat — a viszonylag jó munkánk miatt — hátrányosan érint. Ugyaniá a gyakorlati tapasztalatok szerint ''-az alacsony termelékenységet nagy százalékkal növelni könnyebb, mint a magas termelékenységet 1—2 százalékkal Mi már nehezen, és csak kis mértékben tudjuk tovább javítani ezt a mutatónkat, mert hiszen közel állunk a „felső határhoz”. Ugyanakkor a bérezési lehetőségek a termelékenység arányában alakulnak, következésképpen a mi bérezési helyzetünkön alig lehet majd javítani. Sokkal jobban járnak ott, ahol eddig nem dolgoztak olyan eredménnyel, mint mi, sőt ez évi fejlődésükkel együtt sem érik majd el a mi szintünket. — Milyen nagyobb terveken dolgozik jelenleg a vállalat kollektívája? — Pécsre tervezünk egy szállodát a Hungária Szállodaipari Vállalat részére. Eredetileg arról volt szó, hogy a pécsi a szekszárdi Gemenc Szálló teljes mása lesz. Mellesleg, nagy elismerést váltott ki országszerte a Gemenc Szálló terve, és ezért is fordultak hozzánk a pécsi elképzeléssel. A felméréseknél azonban kiderült, hogy a hely adottságai miatt ott nem építhető meg egy az egyben a szekszárdi Gemenc, hanem egy új konstrukciót kell — persze a szekszárdi tapasztalatait felhasználva — kidolgoznunk- Készítjük a paksi atomerőmű lakótelepének programját, Veszprémbe egy 250, Mohácsra pedig egy 300 lakásos lakótelepet tervezünk — fejezte be nyilatkozatát Paszler József igazgató. BODA FERENC A válasz roppant egyszerű. Kulturált, korszerű filmszínházakban lehetőleg jó filmeket nézni, ha már kimozdul az ember otthonának kényelméből, ott hagyva egy, vagy két estére a könyveket, a rádiót, a televíziót. Az igény mondhatni magától értetődő, helyenként mégis nehéz megfelelni ennek az igénynek. Miért? Mert bár a Moziüzemi Vállalat sok mindent elkövetett országosan a régi filmszínházak korszerűsítéséért, újak létrehozásáért, a filmátvétel és forgalmazás időnként megfeledkezik a kedves nézőről, bár az lenne ideális, ha e tényezők együtt- hatóak lennének, hiszen egyáltalán nem a véletlen műve, hogy csökken a filmszínházba járók száma. Tegnap, május 11-én egy országos, reprezentatív felmérés kezdődött el a Filmtudományi Intézet irányításával. A kiadott és kitöltés után majd feldolgozásra kerülő kérdőívek azt hivatottak felderíteni, hogy a mai mozilátogatóknak milyenek a kialakult szokásaik; milyen gyakran mennek filmszínházba, látogatásaik rendszeresek-e avagy csak alkalomszerűek; mi érdekli őket leginkább? Azaz, kulturális igényeikben milyen helyet foglal el a film? Még pontosabban: hányadik helyen áll érdeklődésük ranglistáján a filmművészet? Mit kedvelnek inkább, a színházat, az olvasást, a rádiót, vagy a televíziót? Újjáalakult megyénkben a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Tolna megyei Szervezetének Urbanisztikai Bizottsága, amelyben olyan, a városfejlesztés szempontjából fontos beosztásban lévő vezetők vesznek részt, mint Cászár József, a szekszárdi, Vidóczky László, a Dombóvári Városi Tanács elnöke, Paszler József, a Tolna megyei Tervező Vállalat igazgatója. A tizenegy tagú bizottság tevékenysége kiterjed a megye városiasodásának minden, megoldásra váró feladatokat rejtő területére. így elsősorban a már városi rangban lévő két legnagyobb tele. pülésünk Szekszárd és Dombóvár szépítési, köztisztasági, közlekedési kérdéseinek megoldására, e települések oly fontos zöldövezeteinek kialakítására. A bizottság rendszeresen részt vesz a városrendezési tervek bírálatában, véleményezésében. E tekintetben érintik a nagyközségek gondjait is. Különösen sürgető e kérdésekkel foglalkozni, mert megyénk idegenforgalma ugrásszerűen növekszik. Megye- székhelyünk új művelődési központja már országszerte ismert és a műszaki, tudományos élet rangos képviselői szívesen hozzák ide akár országos vagy nemzetközi rendezvényeiket is. Nem közöm- •bös részünkre az, hogy a ge- menci vadrezervátum, szőlősdombjainak varázsa által idecsalogatott idegen milyen benyomásokkal távozik városunkból és, hogy egy élénk színfolttal emlékezetében, szívesen tér-e vissza újra vidékünkre. A Hungexpo városligeti vásárvárosában óriási a forgalom. A kiállításra szánt árukA Filmtudományi Intézet irányítása alatt folyó vizsgálódás kérdései országosan 4000 városlakó mozilátogatóhoz kerülnek el. Tolna megyében 78 dombóvári és szekszárdi mozirajongót kértek föl — kiválasztás nélkül — a válaszadásra. Az eredményében érdekesnek ígérkező felmérés kérdései között a fent említetteken kívül szerepel az is, hogy a válaszadásra felelősséggel kész nézőknek mi a véleményük filmszínházukról, vagy egyikmásik ötletszerűen megtekintett filmalkotásról, ami a filmszínház műsorán szerepelt? Milyen műfajú filmalkotás bemutatására tartanak igényt és így tovább. Valószínű az eddigiek olvastán sokan felfedezték már, hogy e reprezentatív felmérésnek a célja tulajdonképpen nemes és jó értelemben vett „szellemi piackutatás", aminek összesített adatai a jövőben várhatóan irányt szabnak a filmszínházak fejlesztése munkájának, egyben beleszólnak — az igények erejével — a filmátvétel és film- forgalmazás oly sokszor kifogásolt gyakorlatába. Egyszóval; mit kíván a kedves néző ahhoz, hogy rendszeres, elégedett mozilátogató lehessen? Mint említettük, a felmérés 11-én kezdődött, május utolsó napjaiban ér véget. Akkor indul a kapott adatok tudományos feldolgozása, aminek eredményeit idővel jó lenne a gyakorlatban viszontlátni. — óa — A városi ember, különösére, a mind nagyobb számú bér- háziaké viszonylag rideg környezetben éld életét és általános törekvés — különösen hétvégeken — a szabad, természetes környezetben való időtöltés, pihenés. E pihenés kulturáltsága érdekében is jelentős feladatai vannak a bizottságnak különös tekintettel a dombori üdülőtelepre, a dom- bóvár-gunarasi hétvégi pihenőtelep kialakításának terveire. Általános kívánsággá vált a szekszárdi Sötétvölgy fokozottabb bekapcsolása a szekszárdiak életébe, s nem kevésbé a Sió-csárda környékének további rendezése. Műemlékben viszonylag szegény megye vagyunk. Egyik sarkalatos pontja a munkatervnek a műemlékekkel való behatóbb foglalkozás, segítségnyújtás a műemlékbizottság munkájához. A sokrétű feladat megfeleli ellátására természetesen nem vállalkozhat csupán ez a tizenegy tagból álló bizottsági hanem olyan, aktivaháló zatra van szükség, amely mind az elméleti, mind a gyakorlati végrehajtásban hatékony seJ gítséget tud biztosítani. Elsősorban várja a bizottság a me-' gyei és városi közigazgatás, az erdő- és vadgazdálkodás, ú közúti közlekedés vezetőinek támogatását, a zöldövezetek kialakításában a Megyei Intéző Bizottság közreműködés sét. E szervek és a lakossági támogató segíteni akarásával biztosítottnak lát juk azt. hogy körn vehetünk fejlesztésével^ szépítésével á városiasodé sl nemcsak az emberek kényelmét. hanem szépérzékének fejj lődését is szőloáini fogja. í DÖMÖSI JÓZSEF ] nak eddig mintegy a fele,v 300—400 vagonnyi termék éry kezett a vásárra. Szokásosnál háromszorta több, összesen 450 pavilonon és területi felügyelő vigyáz már éjjel-nappal a sok értékes kiállítási tárgyra. Elfog-; lalta helyét a vásáron a rendőri kirendeltség, a mentőál lo-* más, a Masped, a vámkiren-; deltség, az Állami Biztosító^' az OTP és a Posta részlege is, A hazai és a külföldi látogatók, szakemberek, üzletemberek tájékoztatására a váJ sár területén felállított 20 in-* formációs pavilonban a vasán ügyeiben, s a hazai bel- és külkereskedelemben jártas» több nyelvet beszélő szakemberek adnak felvilágosítást az érdeklődőknek. Teljes apparátussal készen^ létben áll a városligeti mű-; jégpálya épületében berende-’ zett külföldiek klubja, amely hétfőn reggel nyitja meg ka-j púit a külföldi vendégek előtt, Zuk tehergépkocsi A—03 típusú, 196ó. évi gyártású, üzemképes állapotban Ar megegyezés szerint Cím: Tolna megyei Textilfeldolgozó Vállalat Telefon: Hőgyész 9. (215) Mit kíván a kedves néző ? Nyitás előtt a Hungexpo kiállítása
