Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-10 / 108. szám
f ! i Dalostalálkozó A Petőfi-emlékév keretében,.. Mint az ország több nagyvárosában, Szekszárdon is hagyománnyá vált a tavaszi dalostalálkozó. Az élet különböző területéről jönnek össze emberek, hogy együtt daloljanak. S ezek a csoportok, kórusok, most már a minősítést is igénylik. így váltak a Jellépések versenyekké. Vasárnap délután rendezték meg a Babits Mihály művelődési központban az idei Liszt Ferenc dalostalálkozót, amely egyben az V. országos minősítő volt. A megye különböző helyeiről érkeztek kisebb-nagyobb, különböző kategóriában fellépő kórusok. Voltak, akik első ízben szerepeltek. A szakályi Kaposvölgye népdalkórus indította a műsort, a teljesítőképességével arányban voltak műsorszámai. Egyszóla- múságig jutottak csak el, amit sikerült az elöadásmódddl színesíteni. Rosszul választott a mözsi kamarakórus, a Jriss együttes többszólamú művekkel állt fel, amik meghaladták erejét. Muzsikálni nem volt idejük, mert nem jutottak el a tiszta éneklés, a madrigálban oly gyakran előforduló tercek, hangzatok tiszta megszólaltatásáig. Értékelendő azonban a lelkesedés, igyezet, ami ezeket az embereket a közös éneklésre buzdítja. Kizöldült Ä gyulai vár ősparkjának egyik dísze a 180 évesre becsült hatalmas mezei juhar, az úgynevezett Erkel-fa. A város nagy szülötte annakidején a mezei juhar alatt komponálta à Bánk bán-t A terebélyes ? lombkorona kétharmadát három évvel ezelőtt letörte a Szekszárdon Ezüstéremmel kitüntetett kórus lett a dunaszentgyörgyi Ezüstkalász Tsz férfikara. Igazán dicséretet érdemel ez a kórus dinamikájáért és tisztaságáért. Kiváló basszus hanganyaggal rendelkezik a tamási művelődési központ vegyeskara, ami a felcsendült Mendelssohn Búcsú az erdőtől című dalának előadásakor tapasztalt is. A zeneszerző itt igényes énekeseivel szemben, s nekik általában sikerült „elővarázsolni” a szerző akaratát. Nagyon szépen szerepelt a szekszárdi pedagóguskar. A kiváló hanganyagú kórus a többszólamúságot magas fokon műveli, ök a megérdemelt aranyat vitték el. Vendégként és nem versenyzőként szerepelt a szekszárdi madrigálkórus, amelynek szintén sikerült élvezetessé és emlékezetessé tenni ezt a délutánt. A fénypont a zárószám Kodály— Berzsenyi: Magyarokhoz című dala, amelyet együtt adtak elő Cerse József tanár vezényletével. Ezzel adóztak Kodály Zoltán emlékének, aki a társas éneklés szószólója és hirdetője volt. A produkciókat a zsűri elnöke: Turcsányi Emil, a Zeneművészeti Főiskola tanára értékelte. a h. az Erkel-fa vihar, de a védett fát megmentették a kertészek. A szakszerű ápolás eredményeként Ismét kizöldült az Erkel-fa csonka lombkoronája. Törzsét körülkerítették, s tavasztól késő őszig nyírágakat ültettek a fa köré. Pályásait felhívás A Művelődésügyi Minisztérium, a Népművelési Intézet, a Hazafias Népfront Országos Titkársága, a KISZ Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kádió és Televízió, és a Bács- Kiskun megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya pályázatot hirdet: „Szóljatok szép szavak — Petőfi Sándorról” címmel. Pályázhatnak: amatőr színjátszó csoportok, irodalmi színpadok, valamint velük társuló egyéni alkotók (irodalomtörténészek, dramaturgok, írók, rendezők) és e csoportokhoz kapcsolódó honismereti, helytörténeti körök, könyvtárak, versbarát- és irodalom- barát körök. A nevezési lapokat 1972. június 15-ig, a műsorok forgatókönyvét 1972. szeptember 1-ig keli eljuttatni vidéken a megyei művelődési központoknak, népművelési tanácsadóknak, Budapesten a fővárosi művelődési központnak. A rendező szervek a legjobb forgatókönyveket díjazzák, az ezek alapján készült műsorokat megyei, ill. területi leti bemutatók legjobbjait St Magyar Rádió közvetíti, s a közvetítésre kerülő legjobb műsorok jutnak el a „Szóljatok szép szavak — Petőfi Sándorról” című versenysorozat országos döntőjébe. Aa országos döntőn szereplő együttesek külföldi jutalom-j utazásban részesülnek. A pályázattal és a nevezés sekkel kapcsolatban részletes tájékoztatót ad ki a Népmű-j velési Intézet ji döntőkre hívják meg. A terüMegjelent a Jelenkor májusi száma Pályázni lehet: Petőfi Sándorról, illetve koráról készült dokumentum- és irodalmi műsorokkal, Petőfi műveiből ösz- szeállított lírai műsorokkal, a róla szóló irodalomból és egy- egy város, község Petőfi-em- lékeiből készített műsorokkal. A tervezett műsoridő a 30 percet nem haladhatja meg. A szám élén Bertha Bulcsu nagysikerű interjú-sorozatában ezúttal Zelk Zoltán nyilatkozik a folyóiratnak. Ezt követi a költő két új verse. (Az interjú-sorozat első tizenöt darabját kötetbe gyűjtve most jelentette meg a Szépirodalmi Id. Szabó István új műve Alig fejezte be országosan ismert, sőt európai hírűvé vált „A szénbányászat kétszáz éve” című fából faragott szoborsorozatát, máris új sorozathoz kezdett idős Szabó István, Kossuth- díjas szobrászművész. A sorozatnak ezúttal „Nógrád megye dolgozó népe" címet adta. A hatvankilenc éves, de még mindig rendkívüli vitalitással dolgozó művész célja, hogy az új sorozattal emléket állítson annak, amit a ma, de főleg a jövő fiatalsága legfeljebb csak hírből ismerhet Szoborba, domborműbe faragja a falusi népviseletet, a régi paraszti munkát — a 11lolást, fonást, gerebenezést kendertörést, s megannyi más feledésbe merülő munkafolyamatot —, de a domborművekben megelevenedik a szegény nép tiltakozása, harca is a kizsákmányolás, elnyomás ellen. Az idős művész nem hagyott fel a bányászélet, bányászmunka megörökítésével sem. Nemrég a soproni Bányatörténeti Múzeumban Szabó István-szoba létesítését határozták el, amelyet a Kossuth-díjas szobrásznak keli majd megtöltenie a Magyarországon művelt mindenféle bányászkodás történetét ábrázoló művészi alkotásokkal. (MTI) Könyvkiadó „Meztelen a király” címen.) A lírai rovatban emellett többek között Arató Károly, Csordás Gábor és Gyurkovics Tibor költeményeit olvashatjuk. A szépprózai írások sorában „öt szentimentális történet* címen Lázár Ervin sajátos hangulatú elbeszélései, Kampis Péter novellája és Kolozsvári Grandpierre Emil önéletrajzi regényének új részlete kapr tak helyet, s figyelmet érdé—,, mel Bertha Bulcsu Balaton-?: szociográfiájának részlete. A művészi rovatban Futaktf Hajna pécsi és Taxner Ernő budapesti színházi beszámolója olvasható; az irodalmi tanulmányok közül Tüskés Tibor írása hat új költő pályakezdését elemzi, Károlyi Árnyé pedig „Az ismeretlen Imre? Farkas” költészetét vizsgálja. A számot gazdag kritikai rovat zárja. Az illusztrációk bemutatják a pécsi Modebt Magyar Képtár új szerzeményei közül Forgács Hann Erzsébet több grafikáját. «» ÈiffxÈ MEóRmmr SlfittbÉKKAL Hatvani Dániel dojkumentwmregéívyo M. T A DUNÁNTÚL FELË Légvár összeomlott. Pénz nincs, de már van egy halott. A csomagtartóban. A vasúti átjáró előtt megállnak. Robi pocsék hangulatban van, arcának vonásai megmerevednek. Megvetéssel pillant társára.., Kis kótyagos su- mákiberci — de ezt csak magában mondja. És ő mindent készpénznek vett. Most saját magát is meg tudná folytam. De csak fáradtan ennyit kérdez: — Mit jelentsen ez az egész? — Zoli vállat von. Csak ilyesmit dadog: Én sem tudtam, hogy mi van. — Mondhatom, ezt jóL megbeszélted. Most már, ha tetszik, ha nem, mennünk kell. Még mielőtt elkapnak bennünket... Feleletképpen Zoli az ajtó- zsebből előveszi az országos autótérképet és szétnyitja. — Menjünk Dunaföldvár felé. Izsákon pedig felvesszük az öcsédet. Várja, hogy megkérdje Robi: miért kell felvenni ezek után az öccsét. De nem kérdezi, be- leegyezően bólint. Olyasmit válaszolt volna, hogy hármasban jobb átmenni a határon, mint kettesben... Fene sem tudja, hogy mi történhet még Ott, ____. A mikor a kövesútra érnek,' Róbert kikapcsolja a taxiórát, 130-máű áll meg az összeg. A padlózaton szanaszét hevernek az egy és kétforintosok. Rabi, amikor a lapátért küldte Zolit, nem törődött ezekkel. De most már minden fillérre szükség van. Az ,,utas” a két ülés között kotorászik. Felveszi a kinyitott bicskát. — Ez minek? — kérdi Szükség lehetett volna rá. — De a „vezető” nem mondja, hogy miért. Arra gondol, jó, hogy nem kellett használni, csupa vér lenne itt minden. Majd, amikor Izsákon befordult az utcájukba, ezt mondja: Te mégy be az öcsémért. Én kint várok addig. — Érzi, hogy anyjával most nem szabad találkoznia. „Megkérdené, hová megyek, esetleg hiszitizne, és én még bevallanám... Rábeszélne, hogy ne menjek sehová.” Két házzal előbb áll meg, leoltja a lámpát. A sötétben feldereng a házuk kerítése, előtte Zoli biciklijével. Király Zoltán csak fél tizenkettő felé ért haza. Egész nap a haverjaival csatangolt, délután és még este is egy faluszéli kricsniben piált — tizenhatodik . születésnapját ünnepelte. Eszébe sem jutott, hogy esetleg kereshetik. Amikor hazaért, feje szédült, mozdulatainak nem volt egészen ura. Azonnal mély álomba zuhant, ahogy lefeküdt. iArra ébred, hogy az anyuja megrázza a vállát. Nyögve, félig csukott szemmel ül fed, félórája, hogy hazaérhetett — Keres egy fiú, menj már ki. De él ne próbálj szökni... — mondja az asszony. — Kicsit Rabi miatt is nyugtalan, hogy nem jött haza, dehát talpraesett gyerek, biztosan talált munkát és már benn is maradt valami szállásom A fiú tántorogva megy ki. az ital most dolgozik benne a legjobban. A kapunál nagynehezen felismeri Horváth Zolit. — Mi van? — Van kocsi, gyere németbe. — Homályos foszlányokban rémlik fel benne a három nap előtti beszélgetés._ Hogy majd vasárnap, meg majd taxiit lopnak... Különben is, hülye duma az egész, úgy sem merné megcsinálni* Meg nincs is kocsi a kapu előtt, Horváth csak linkel. Aztán csak annyit mond: — Ne marháskodj, itthon vannak anyámók. Gyere át reggel, majd beszélünk a dologról... Horváth Zoltán egyedül megy vissza a kocsihoz. Elmondja, mi van. A másik legyint, megfordul. Átmennek Izsák központján. Ekkor Zoli váratlanul megszólal: — Te Robi, mennyi idő alatt érnénk vissza Ágasra? — Miért? — kérdi amaz megütközve. — Megpróbálnánk még egyszer... Arankáékat. — Robi lassít, lehúzódik az út szélére... — Itt a kocsi, menj át, ha akarsz. — Ideadnád? — Ne hülyéskedj öregem — gyorsít, majd újra direfctbe kapcsol —, így is kimentünk az időből. Már valahol a Dunántúlon kellene járnunk* Horváth Zoltánra iszonyú súllyal nehezedik a tudat ködéből kibontakozó felismerés: nincs Ararfoa, nincs pénz, nincs banda, csak egy halott van, meg ez a kocsi. Meg a bizonytalanság. Meg Robi... Ha nem szorította volna olyan sokáig a sofőr nyalkát. Arra gondol, hogy ki kellene szállni és ellbújdosni. Teljesen mindegy hová. Az a lényeg, hogy önmaga elől menekül-: hessen. De már nincs hová menekülni. Menni kell, robogni a WarszavávaL Robi már a betonúton hajt. Megdőlt fákat pásztáz a reflektor. „Ha létezne a banda, fel sem venném az egészet.” Azok már csináltak ilyet, nem is egyet... Gondolataiba belefárad. Lebegésfélét érez, a tarkója sem fáj. Az elmúlt órák eseményei lassan a mélybe hullanak. Róbert azt veszi csak észre, hogy társa feje oldalt hanyatlott és egyenletesen szuszog. Megvetően pillant rá. „Ez rántott bele engem ilyen buliba. .. Hülyeség volt, improvizáció. Ha ezt én tervezhettem volna meg...” Fülöpszállás és Solt között, a Kígyós-csatornánál çszéfoe jut a hulla. Lábát leveszi a gázról.. Az út mellett sűrű nádas. De aztán megint gázt ad, mert feltolul agyában a nyári kirándulás: amikor Illés Pistával visszafelé jöttek, futó zápor kapta el őket ezen az útszakaszon, s hogy bőrig ne ázzanak, beszaladtak az őrházikóhoz. Két perc sem telt el, máris jött a halár, s nagyon tudakolta, van-e horgászfelszerelésük. .. Most is épp úgy előjöhetne. Solt." Bekapcsolja a taxiórát, városira, s amikor elhagyja a helyiséget, túrára* Feltűnik a Duna menti erdőség... Itt is ki lehetne rakni; de hátha éjszaka cirkálnak aa erdészek, méghozzá puskával a vállukon... Még azt hinnék; hogy ocwadászok. vagy ilyes-j mi Átmegy a kis hídon. A nagy híd előtt lassít, lehúzódik; megáll. Oldalba löki társát: —; Ébresztő... — Az csodálkozó! szemekkel pillant körül, megkérdd, mi van. — Nézzük: meg, merre menjünk. — Zoli a térképre pillant, ujjúval k<*j veti a pirosra rajzolt útvonalat: Dunaújváros, Székesfe-j hérvár... Nem jó, mondja Robi, kerülni kell a nagyobb helyeket. Megállapodnak, hogy Cece és Enying felé mennek. Dunaföldváron nem talál-* ják az elágazást. Egy széles utcán bukdácsolnak alá, s fel* végre feltűnik egy idős házaspár, az megmondja: menjenek ki a 6-osra, forduljanak jobb-; ra, satöbbi. Amikor megtalál-: ják az utat és ráfordulnak; megállnak, hogy újból meg-; nézzék a térképet. Robi indulj egyesbe kapcsol, de onnan sehogyan sem jön ki a váltó; — Kiszállok, te meg ülj ide* kuplungolj és próbálj kapcsolni. — Felhajtja a motorház tetejét, zseblámpával nézi a sebességváltó rúdját. Semmi..; Robi ideges, amiért újabb ér-’ tékes percek múlnak el hiába... Kiküldi Zolit, hogy né-; zegesse, tapogassa ő is a vasat. Nagy rúgással lenyomja a tengelykapcsolót, a váltó simán átbillen. (Folytatjuk^
