Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-09 / 107. szám

akku-töltőiként, a gyárilag előírt követelményeknek megfelelően ; megfelelő stabilizá- torral ellátva számítástechnikai berendezések tápáramforrásaként. (Mellékesen — avagy nem is mellékesen — ez a berendelés kisebb, de automatizáltabb, mint a szekszárdi művelődési ház színpadtechnikai vezérlő berendezése.)

— Mivel lehet még ezt a műszert jellemezni?

— Talán a méreteivel. A 4,5 kilowattOjs berendezés 45x 30—30 centiméteres, a 15 kilo- wattog 50x45x42 centiméteres dobozba épített. Hagyományos berendezéssel, elektrotechnikai megoldással ilyen feszültségszabályozó berendezés több négyzetméteres alapterületet igényelne.

Horváth György „tarsolyában” még nagyon sok elektronikai megoldás vár megvalósításra.

Alig két négyzetcenti méternyi kis, soklábú „bigyót” mutat.

— Integrált áramkör, másodpercenként tízmillió számlálásra alkalmas, ezek alkalmazásával a két évvel ezelőtt

készített Ergo berendezés 180x50x50 centiméteres méretét egynegyedére lehet csők. kenteni. Ha történetesen meghibásodik, ugyanúgy lehet cserélni, mint bármely rádiócsövet — ráadásul olcsóbb, mint bármelyik tranzisztor. Ebben így lehet megérteni a szovjet űrkutatás nagyfokú automatizáltságát.

Egyetlen kár; kevesen tud ják még a megyében is, menynyi alkotó fantázia rejlik egy néhány négyzetméteres kis Bartina utcai műhelyben.

BL

Technikai újdonság

IVagy áramok szabályozása tirisztorral és potencioméfcrrel

Sokszor már elcsépelt frázisként hatnak a kisiparosok hiánypótló szerepéről elhangzó megállapítások. Mégis, a tényt tudomásul kell vennünk, mert valóban, nagyon sok kisiparos kiemelkedő mestere a maga szakmájának. Néha nem is mestere, hanem tudományos művelője. Tán két éve a rádióban elhangzott egy műsor,

Tolna megye tudományos eredményeiről. Ebben a műsorban szót kapott az ireg- szemcsei intézet egyik kutatója, a szekszárdi kórház belgyógyász főorvosa — és egy kisiparos, Horváth György, okleveles villamosmérnök. Akkor a sikondai bányász-szanatórium részére készített ergo- nometriás berendezés kivitelezésével, részbeni tervezésével szerzett rangot munkájának.

Azóta — a kisszékelyi tsz-nek készített a sertéshizlaldához automatikus önetető berendezést — erről egy, Amerikából hazalátogató magyar külön filmet készített. Legújabb munkája viszont ismét az egészségügyhöz kapcsolódik.

Ilyen berendezés tulajdonképpen már van a gyakorlatban, de most ezt a berendezést, pontosabban, műszert tökéletesítette, korszerűsítette.

Különösen a kísérleti munka különböző területein van nagy szükség az elektromos áram feszültségének, teljesítményének szabályozására, amelyet eddig bonyolult, viszonylag nagy helyet igénylő berendezésekkel lehetett megoldani. Viszont ezen a területen is valóságos forradalmat hoztak a félvezetők; a tranzisztorok és főleg a tirisztorok.

Ez utóbbiak segítségével, alkalmazásával alkotta meg Horváth György a tirisztoros feszültségszabályozót.

— A Pécsi Orvostudományi Egyetemtől kaptam a KTV-n — a Kisipari Termeltető Vállalaton — keresztül, a megbízatást a műszer elkészítésére, miután az országban nem volt sem nagy, sem kis vállalat, amely a műszert elkészítette volna. Az egyetem kívánsága az volt, hogy készítsek egy fokozat nélküli fe- szültségszabólyoizót, 10—220 volt határok között, 10—15 amperig terhelhető áramra.

Hasonló már készült, de olyan nem. amely laboratóriumi mérésekhez alkalmas lenne.

— Szükség volt tehát bizonyos, új kísérletek elvégzésére. és ezek alapján a műszerek elkészítésére. Számomra is külön öröm, hogy ez az új műszer többet tud. mint amennyit az orvostudományi egyetem elvárt.-r- A lényeg: a feszültség 10 —380 volt között folyamatosan szabályozható, 15 amper teljesítményig. Benne az újdonság, hogy ez a viszonylag nagy áram a tirisztor alkalmazásával egyetlen, kis teljeu sítméhyű potehciométerrel — amelyeket például a rádiókban alkalmaznak, — szabályozható.

Négy ilyen műszer készült el eddig, már készül újabb kettő, de már 50 amper teljesítményig.

— Mi mindenre alkalmazható ez a műszer?

— Laboratóriumi mérésekhez, a szabványtól eltérő feszültségek, áramerősségek előállításához, egyen- és váltóáramra egyaránt. Galvanizáló berendezések tápáramforrásaként: színháztechnikai fény- effektusok előre programozásához, "a potenciométer he- lvére baénített hő-, vagy fény- érzékelőkkel nagy teljesítményű kemencék hőfokszabályozásához. helyiségek hőmér- sék.let-szabálvozásához; illetve a megvilágítás automatikus vezérléséhez; kisebb teljesítménnyel gépkocsiBzeryizek

A komplex brigád vezetője

Felszabadulásunk 27. évfordulója alkalmából kapta a kitüntetést; a Munka Érdemrend arany fokozatát Végh József, a bátaszéki Búzakalász Tsz komplexbrigád-vezetője.

— El sem akartam hinni, hogy kitüntettek, — mondja nevetve, — aztán, amikor a kezembe adták?!... hát akkor már igen, — s arcán visszaidé- zetten látom az akkori meglepetést.

Elismerik, szeretik, megbecsülik a termelőszövetkezetben. Olyan ember aki először mindig példát mutat, azután követel.

— Előfordult kérem, hogy valakinek a brigádban nem ízlett a munka, mást szeretett volna csinálni. A legnehezebb feladatot adtam neki, de én is mellette dolgoztam.

Tehát tudja mit lehet követelni, elvárni attól a huszonhárom embertől, akiknek köz- v vetlen irányítója, s akiknek 3600 holdon kell mindent megművelni, megtermelni és betakarítani.

Mindezeket határozottan, és jókedvvel mondja el. Egyénisége, megjelenése bizalmat kölcsönöz.

Legény a talpán Jóska, mondták róla kollégái, — és mindig széles a jókedve is.

— Hát így van ez kérem- szépen, — mondja derűsen, — dolgozni is csak úgy érdemes . ...

Felnőttoktatási továbbképzés Szekszárdon

Tegnap kezdődött a megyei művelődési központban a fő- hivatású népművelők rendszeres továbbképzésének következő előadássorozata. Az egész megyéből összegyűlt résztvevők Váradi Géza pécsi népművelési csoportvezető előadását hallgatták meg a lélektani ismeretekről, majd Pálos Éváét, a Népművelési Intézet munkatársáét, aki a felnőttoktatás kísérleti tapasztalatairól beszélt. Ma délelőtt kerül sor Bárd Flórián, megyei szakreferens előadására, aki az immár országos hírűre emelkedett megyénkben felnőttoktatás ío- pasztalatairól ad számot.

Kiskoromtól kezdve állandóan édesapám mellett lábat- lankodtam, hol a földeken, hol az állatok között. Később már hasznomat is vette.

1955-ben költözött Bátaszék- re.

— Benősültem. Takarmányos fogatosként kezdtem a tsz-ben, aztán pártiskolára küldtek. Párttitkár lettem, meg gépcsoportvezető. Abban az időben tanakadtunk, legyen-e komplex brigád. Én fantáziát láttam benne. 1968-ban a brigád élére tettek. Azóta ott vagyok. Hogy jó-e itt, nem jó?... — kérdezi. — Hát mi kell még, szeretnek, megbecsülnek, ... és tavasztól őszig, reggeltől estéiig kint lenni a határban, ez kell nekem kérem. Hozzászoktam, belém rögződött, préselődött a határ és a szövetkezet mindea nehézsége, izgalma, öröme.

Végh József harmincnyol« éves, már két nagy gyereke van. Lánya egészségügyi szak- középiskolába fia pedig Pa? Iánkra jár.

— Nem álmodom nekik semmiféle cifra tüneményes jövőt, dolgozzanak becsületesen ©tt, ahová kerülnek majd. Azt hiszem, az apjuk sem rossz példa. Szeretném, ha úgy szeretnék a munkát, mint én.

Órájára néz, kabátja utáai nyuL

— Vár a munka kérem.y

Keszőhidegkút—Gyönk.

Vasútállomás a zöldben. Ezt látja az ember először. Ha többet akarnánk mondani, még hozzátehetnénk: vasúti csomópont. A budapest—pécsi fővonalról itt ágaznak le a Tamásin át Bonyhád felé, Veszprémbe, meg a Balaton felé futó vonalak.

Ha Keszőhidegkútról akarunk eljutni, — ez van legközelebb — jó negyedórát kell gyalogolni. Gyünkről háromszor annyit.

A terep, a felszín domborzati képe szabta meg az állomás helyét, vagy a hajdani nagy- birtokosok nem akarták földjeiken átengedni a vonatot, főleg állomást építeni ott, nem tudom. Itt van, jóval túl a falu utolsó házain.

Hogy hírét vettem a vasútállomásnak, azt az elmúlt hetekben lezajlott ünnepségek okozták. Mert a kitüntetett állomások között Keszőhidegkút —Gyönk neve is szerepelt. Méghozzá előkelő helyen. 59 óta szinte minden évben megkapta az Elüzem címet. Idén is.

Hogy élnek itt az emberiek? Milyen lehet az élet így mindentől távol, szinte a prérin? Ez a kérdés juttatott el erre a falukon kívüli állomásra.

A szoba, ami az állomásfőnök irodájaként szolgál, cseppet sem különbözik más hivatali helyiségtől. íróasztal, dohányzóasztal, székek, fotelok, a falón képek. S az ásztalon virág. Talán a, képek utalnak arra, hogy az irodá a MÁV hivatalos helyisége,- Mert mozdonyok, behavazott sínek bekeretezett fotói törik meg a fal egyhangúságát. Meg a nagy falióra. Az óra, amely legalább olyan fontos volt a vasútnál, mint a mozdony. Emlékszem, régen a pontos időt úgy. mondták, a vasút szerinte

A sínek a világba vezetnek

Szóval, a szobában semmi szokatlan. Az állomásfőnökön sem látszik, hogy nem él benn a városi forgatagban, a mindennapok sodrában. Kedves, halk szavú ember. Fekete hajába ősz szálak vegyülnek. Kabátja hajtókáján arany mezőben három csillag. Ha a hadseregben lenne, azt mondanák rá, ezredes.

Hát, hogy élnek itt?

És a kérdésre adott válaszban kicsi meghökkenés érződik. Hát hogy élnénk? Úgy, mint máshol, mint mindenhol, ahol emberek élnek.

— A vasútnál egy aranyszabály van : tisztességesen,

becsületesen, lelkiismeretesen ellátni a szolgálatot. És ezt kell tenni az életben is.

Vagy arra gondol, hogy itt a falun kívül milyen az élet?

Bólintok.

Hát egyet akkor elfelejtett. Hogy itt, az épület előtt húzódik a legforgalmasabb országút. A vasúti sín. Nekünk nem probléma a távolság. Két óra Pest, ugyanennyi Pécs, vagya 'Balaton. És szabadjegyünk van.

Kint mozdony fütyül, majd mérges Diesel-brummogással kihúz a pesti gyors. A forgalmi irodából behallatszik a csengő és a szolgálattevő határozott. hangú, katonás jelentése.

A hirtelen támadt csöndben, talán előbbi tájékozatlanságom felejtetni, másról kérdezek. Az állomásról.

— Huszonegyen dolgozunk itt, főleg forgalmiak. Ki 12— 24 órában, közbeváltással, ki 14—34-ben, és van aki állandó 8 órás, nappalos.

— Hány szerelvény halad át az állomáson ?

— Huszonnégy óránként — így mondja, nem azt, hogy naponta — hetvenkettő.

— És a legforgalmasabb

időszak?

— Tizenkét órától huszonnégyig.

— Mekkora a teherforgalom?

— Az elmúlt hónapban 800 kocsit kellett megmozgatni az állomáson. Kivenni az egyik szerelvényből, félretolni, azután átcsoportosítva rákapcsolni egy másikra. Itt értük el a legszebb eredményt. Az átlagos kocsitartózkodás alig volt öt óra. Az országos átlag jór yal több.

— Ez a vállalatokon is múlik — vetem közbe.

— Hát persze. Szerencsére, a gabonafelvásárlóval igen jól megértjük egymást. Nagyon nagy a forgalmuk, de miattuk nem állt még vagon. Az ÁFÉSZ- ról már nem lehet ezt elmondani. Éjjel, meg ünnepnap nem hajlandók rakodni. Inkább fizetik a büntetést. Persze, mikor kimegy a .bírság, akkor telefonálnak, mérgelődnek. Most meg még a bérelt rakodófelületüket is tönkretették. Négyszáz négyzetméteres területért fizetnek a vasútnak, de most telehordták valami ragadós anyaggal, úgy hogy szinte használhatatlan. Eredeti állapotba visszaállítani nem akarják.

— Mit csinálnak itt a vasutasok szabad idejükben — kérdezek közbe, hogy visszatérjek a magányosság problémájához.

— Mindenkinek van elfoglaltsága. Sokan méhészkedünk. Más állatot tart. Én idomszerlakatosnak tanultam hajdan Pesten, és most is fusizgatoE otthon. Van kis mGhe^ lyem. Ez a hobbym. Ha szabadnap van, a többiek is vagy otthon dolgozgatnak, vagy elutaznak. Sokán járnak színt; házba Pestre.

— És a gyerekek:? Az isko; felt

—- Hát, a kicsiknek nehezebb, azoknak busszal kell menni Belecskára. De a felső tagozatosok, meg a középiskolások már vonattal mehetnek Tamásiba.

Kiss József állomásfőnök hajdan pesti gyerek volt. A Déli-pályaudvar fölött lakott, az Aladár utcában. Onnan nézte a vonatokat, néha órákon át i,

Mozdonyvezetőnek nem vették fel, mert még nem szolgálta le a katonaidejét. Hát elment forgalmistának Duna- pentelére. Egy év alatt letett minden vizsgát. A háború után elküldték állomásfönöki iskolába. És ott országos elsőként végzett. Lassan két évtizede itt van Keszőn.

A sínek között sétálunk. Körülöttünk minden zöld. A mozdonyok füstjét rögtön elviszi a széL Az öreg vasút kerül szóba. Ezt még a Széchenyi- féle pest—zágrábi vonalként építették. Száztíz éve.

Búcsúzunk. A sapkájához emeli a kezét.

A vasút vasfegyelme — villan eszembe. De szemében valami mást látok. A vasút szeretetét. Mikor indulok az öreg tragacsomhoz, amivel jöttem, szinte érzem, azt akarja mondani, menjek inkább vonattal. A vonattal eljutok bárhová. Mert a sínek a világba vezetnek.

SZEPESI LASZLO

/