Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
Ott voltam a zsilipnél ■MH9RI 1 ü ...á • T orkolati mű, május 2-án. Ilonka mindenről tud: a főnökség az irodában, vagy a terepen tartózkodik, százharminc személy ment munkára, közöttük a ganzosok legalább negyvenen, két Volgát az előbb vittek át, az ebédes kocsi vízért szaladt a városba. Miután a fontos információk birtokába jutottam, megkérdeztem Ilonkát: — Átvisz a Sión? — Egyedül van, de magát át. Mindjárt intek a Gyuri bácsinak. Gyuri bácsi jelt kap, a MIA hangja felerősödik és tekereg a csörlőre a drótkötél. Jön értünk a komp a keselyűsi oldalra. Csöndben surran a parthoz a víziedény, amelyet, úgy hiszem, a legjobban megviselt az építkezés: a ganzosok nagytestű zsiliprészein kívül minden ezen jutott át. Ezen szállítottak sódert, betonacélt, cementet, a betonüzemek gépeit, hegesztőapparátot, vashajlító gépet, ebédlőasztalt, öltöző- szekrényt, buldózert, szkrépert, és előregyártott klozetot. Minden ezen a kompon került az építkezésre. Kovács György a kompos, mondhatjuk úgy is révész, másfél éve koptatja a Sió-partot. A fia a segéd, de most elfoglalt: a vállalattól kapott a komposbrigád egy jó erős hangú rádiót, annak szereli a villanyvezetékét: ne unatkozzanak az éjszakai szolgálat idején, amikor a fizetés negyven százalékát kapják csak '— készenléti bérként. Szóval, szép csendben átjutunk a Sión. A bogyiszlói' oldalon a gépházban villanymotor hajtja a csörlőt. A bódé gépházban egy Jáwa-motor, egy darabokra szedett csónakmotor, más semmi. A bódé mögött negyvenes betonvas állvány: két rozsdás bogrács lóg rajta. Halmaradék savanyodik benne, egyikben még alumínium kanál is ázik. — Elküldték a lányt mosogatás nélkül? — Értik a viccet, jót derülnek rajta. — Majd vacsorakor kimossuk. Nem KÖJAL-felügyelőnek való látvány. A tűző nap is, meg ez a jó levegő is fertőtlenít. — Milyen az építkezés? — a két gépész nagy tuskónak támaszkodik. Szőrösek, barnák, olajosak. — Félbemunka — mondják. No, akkor irány a félbemunka. Kiss Pista bácsival találkozom először. — Szigeti Henrikkel közösen szidja a gépér Ezeket, Négy eszszázas közül mind a négy rossz. Egyiknek fél órája törött le a ventillátor- lapátja, összekaszabolta a hűtőt. Mind a négy gép alvállalkozóé. — Csak azoktól mentsen meg mindenkit az isten. — fohászkodik Szigeti. Szigeti az építkezés kezdetétől itt van, ő a földmunkák „bonyolítója”. Most is például azon mérgelődik, hogy nem úgy megy az alapkicserélés, mint kellene. Beállítottak két nagy földkiemelőt. Az ÉPFU tíztőnnás billencseket, ígért küldött négytonnásakat. Egy talicska föld fér beléjük. A rakodók két gépkocsi között tíz percet állnak... Nem is keresnek! Most pör lesz az áprilisi fizetés miatt. — Jogosan — mondja Szigeti, mert tizenegyezer köbméter földet kiNépújság ( dobtak, de alig kerestek any- nyit, mint januárban, fele any- nyi munkával. — Ha én lennék... — Levegőbe csap. Mérgesen vezet a zsilipkamra betonozott alján. — Itt felmegyünk! Terméskővel rakták ki az alvíz útját, ezen a meredek parton kapaszkodunk fel. Előttünk U—28-as traktor álL A pótkocsi körül négy ember. Jókat kacagnak valamin. Egyikük a felrakott földhalmon ül, másik lapátnyélre támaszkodik, a traktoros fordítva ült a vezetőülésben, Ő is részt vesz a „munkából”. A pótkocsi tábláját olvasom: Aranyhomok Szakszövetkezet Lajosmizse. — Lajosmizseiek? — Még mások is, a duna- szekcsői tsz terepjárója az ebédhordónk, — például. Van itt minden náció, kérem, már az osztrákok is maholnap itt lesznek. Az iroda felé igyekszünk. Az építésvezetőség az egyes számú szolgálati lakásban ütött tanyát. Az építkezést védő körtöltésen a művezető ballag, Szigeti utána 1 kiált. Intünk. Miskárik György felénk Indul. ö a művezető, hét hónapig, míg Tankó Tivadar beteg- állományban volt, helyettesítette. — Régen volt nálunk! — Régen? Nyolc hónapja?! — Azóta sok minden történt... És sorolni kezdi: a betonozási munkát jórészt befejezték. Ezerötszáz köbméternyi Van még vissza. Két bötonüZemet ezért le is szereltek, csak egyet hagytak meg. A zsilipkamra kész, jöhetnek a ganzosok, meg az osztrákok. Terep- rendezés folyik, az altalajt cserélik, az építkezés védtöltésé- nek dunai részén megkezdték az oszlopokra a hídelemek felrakását. Kész a Sió új csatornarésze. Vissza van még: — de ezt már a/, irodában Tankó Tivadar építésvezető mondja el. Az építésvezetői irodából nem látni a torkolati művet. Az előkertre nyílik az ablak, ezen túl a poros bogyiszlói út. majd ártéri erdő következik. Az iroda a lakás nagy szobájában van. A konyhában az adminisztrátor, a kis szobát lakószobának használja Tankó Tivadar. Mindenütt tervrajzok, részletrajzok, fényképek a már elkészült mű részleteiről. — Szóval meg kell még csinálnunk a 25 méter magas vezérlőtomyot, ennek első szintjén lesz a munkások öltözője, mosdója, a felső részben a vezérlőszoba. Bal oldalra kell építenünk a tulajdonképpeni zsllipgépházat, a segédműhelyekkel, jobb oldalt pedig a kazánházat, olajtárolót. Az üzemeltető épület olyan lesz, mint egy kis gyár. El kell készítenünk a vasbeton hidat, a hajó- hídnak a billenő oldalán és szemben a partrészt. Megcsináljuk a töltéscsatlakozásokat, kinyitjuk a Duna felé a gátat, kővel elzárjuk a régi medret, átvágjuk az újat, aztán jöhet az ünneplő-avató hajó, mi már a Jó isten tudja, hol leszünk akkor. — Egy pohár borra csak meghívják magukat?! — Nem, erre még nem volt példa. Tankó is, Miskárik is Szta- linvárosban, a szocializmusépítés hőskorában kezdte a kivitelezést. Ez a munka a betetőzése eddigi tevékenységüknek. Szép is, mutatós is, erőt próbára tevő, képességet, vizsgáztató. Férfimunka. — Milyennek ítélik a munkát? Az építésvezető és a művezető egymásra néz. — Fontos ez? — Csak annyiból, hogy a kivitelezők miként vélekednek munkájukról. Egy laikus, alti csak földszintes családi házakat építtet, vagy csak távolról látott építkezést, ítélete számomra nem értékadó, — Szép és jó a munka. Zsi- lák Endre, Markó Elek, dr. Nagyné kitűnő terveket készített. Jól együtt voltunk a tervezőkkel. Az OVIBER minden héten koordináló értkezletet tartott, szóval jól mentek a dolgok. A zördülásekre, koccanásokra visszaemlékezve, azok is kellemesebbé válnak már, mint a vita idején. — A bégétévé úgy állapította meg, hogy a méreteket tartottuk. Egy-három centi méreteltérés lehetne. Mindenütt a három centin belül vagyunk. A betonteknő mérete pedig nem kicsi: 124 méter hosszú és negyven méter széles. — Ki az a bégétévé? Építkezéseken, gyárakban mindig találkozunk ilyen betűszavak mögé bújt cégekkel. Miskárik szaktárs mosolyog; — A fene tudja minek a rövidítése. Annyi biztos, hogy az 6 szavuk, miután hivatalos földmérők, döntő minden szinten. Az építkezés kitűzése, nemcsak itt, mindenütt az egyik legfontosabb kezdő művelet. Bancsik Csaba művezető tűzte ki a torkolati mű alapját, részleteit. A három centin belüli eredmény minden szónál többet mond hozzáértéséről. Persze itt nemcsak a művezetők, építésvezetők dolgoztak szinte erejükön felül. A muni tások is derekasan helyt álltak. Arra a legbüszkébbek a vezetők, hogy négy brigád ezen az építkezésen kapták meg a szocialista címet. Molnár József kubikosai, Farkas Ferenc ácsai. Bors János és Pusztai Ferenc ácsai époen úgy, mint a régi brigádok. amelyek erősítették szocialista mivoltukat (Morvái Gvörgy kubikos brigádja például) az emberek is változtak az építkezés előrehaladásával. Hogy mást ne mondjunk Tischler Jánog kubikos brigádjának minden tagja, mire befejeződik itt a munka, ács szakmunkás vizsgát tehet... Az építkezésen a százharminc ember szinte elvész. Tiszta marad a Bajkál-tó vize 19“. 2. május 7. „A bennükét körülvevő környezet megmenthető” című könyvében írta Rockefeller —• New York állam kormányzója, hogy « Bajkál-tó haldoklik. Ha a tó beszélne, minden bizonnyal Mark Twain szavaival válaszolna: „A halálomról költött hírek erősen túlzottak...” A Bajkál-tó — « geológusok megállapítása szerint — 30 millió éves és környéke most fejlődésének új szakasza előtt áll, ipari települések sora veszi körül. A közelmúltban a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és à miniszter- tanács határozatot hozott a „Bajkál-tó medencéje természeti kincseinek megóvása és gazdaságos kihasználása érdekében foganatosítandó további intézkedésekről". A Bajkál-tó a világ legnagyobb kristálytiszta édesvíztárolója, a világ összes készletének 20 százaléka itt található. A tó élővilága rendkívüli szépségű, vonzza a külföldi turistákat. A Pan American légitársaság az Inturiszttal szerződést kötött, hogy amerikai turistákat szállíthasson a Bajkíl-tóhoz. Sokan jönnek az Erie-tó partjáról. A Bajkál-tó környékén, az utóbbi években az iparvállalatok sora különösen fűrészáru és cellulózé gyárak létesültek. Sokan kérdezik, hogy ez nem borítja-e fel itt. is a természet egyensúlyát. A nyugati sajtóban olvastunk olyan híre- ket1 hogy a könnyű és gyors nyereségért folytatott hajszában a természet pusztulása elkerülhetetlen és az USÁ-n és a nyugati országokon kívül a Szovjetunióban is megfigyelhető ez a folyamat. A Harvard egyetem egyik professzora, kijelentette, hogy „az Erie- tótól a Bajkál-tóig azonosok a problémák”, a műszaki—tudományos fejlődés „pestise” mindkét országban egyaránt beköszöntött, a Bankáira is ráköszönt a „néma tavasz”, elhallgatnak a madarak, nem térnek vissza többé az ember által kipusztított természetbe. Arról következetesen megfeledkeznek, hogy a Szovjetunióban a népgazdaság fejlesztése komplex módon, tervszerűen megy végbe, számolnak az esetleges negatív következményekkel és éppen ezért mindent megtesznek azok elhárítására. Ez gyakorlatilag a minisztériumok közötti egyeztetés, a tudományos és műszaki tekintélyek meghallgatása útján valósul meg. A Bajkál-tó körzetében az ipari objektumok létesítéséhez minden esetben az Állami Vízvédelmi Igazgatóság hozzájárulása szükséges, amely megszabhatja az üzemeltetés módját is. Természetesen vannak helyzetek, amelyek önmagukban is konfliktust rejtenek. Nagy viták folytak és folynak a szovjet sajtóban a tó védelméről. Nagy sikert aratott a Bajkál- tóról szóló film, amely az ember és a természet kölcsönös kapcsolatát tárta fel megrázó erővel* . A hajókikötő oszlopoknál, a gát-átvágásnál látni mozgást. A vasbetonszerelők, akik közel ezerötszáz tonna betonvasat dolgoztak be, s álig kétszáz mázsa hulladékot csináltak, a munkahelyet rendezik; lassan ők is költöznek. Belaz- köcsik nyöglek százmázsányi terhük alatt, mellettünk kapaszkodnak a töltésre. Távolabb, a földkitermelő helyen a bagger acélnyaka bólogat Elindult az egyik lánctalpas is. Miskárik szaktárs az építkezés kapujáig kísér. . — Hát, majd az avatáskor, akkor megint jövök, — Messzi van az, október- bán, akkor érdemes lesz jönni, akkor az építőmesteri részleg elvonul. Átadjuk a terepet a szerelőknek. Kemény, férfias kézfogás*« sál búcsúzunk. Elindulok az építkezés kijárata, a rév felé, A töltés oldalában a teveit gépjavító szkrépere félig a földbe süllyedve, vagy harminc méterre ettől szétdurrant tehergépkocsi-köpeny* drótkötéldarabok. À révháznál két ember vár; Utasnak ajánlkoznak, Egyikőjük a bankba megy a” másik meg új munkahelyet kérni a gépészeti osztálytól. Révész volt eddig a kajdacsá ember, s a mostani munkarend miatt, nem tudja vállalni a -gépészkedést. Még bekukkantok Ilonka gépházába. Elköszönök tőiét, tudnia kell, hogy elmentem. PALKOVACS JENŐ Tolna megyei Tanács VB ÉKV osztálya feivételre keres IPARI VAGY PÉNZÜGYI SZAKOS KÖZGAZDÁSZT. Jelentkezni lehet az ÉKV osztály vezetőjénél. (23)
