Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
Az észlelés sebessége, a munkavégzés és a biokémia Hogyan hat a szervezetre, az idegrendszer működésére a fizikai erőkifejtés, és mi a különbség ilyen szempontból az edzett és az edzetlen ember között? Erre és számos kapcsolódó kérdésre keresik a választ éveik óta az Országos Testnevelés- és Sportegészségügyi Intézet Kutató Osztályának munkatársai, Malomsoki Jenő vegyészmérnök és dr. Szmodis Iván orvos is. Több száz sportoló szervezetének viselkedését vizsgáltaik meg újra meg újra, Egy-egy vizsgálat során olykor félezernél is több mérést végeztéje. A feltett kérdésekre a választ csak a szervezet különböző „vallomásai” — a légzés sűrűsége és mélysége, a „gázcsere”, a vér és a vizelet összetétele, a pulzusszám, az észlelési idő (reakcióidő) — ismeretében lehet megadni. A magyar kutatók a reakcióidőnek a változásait vizsgálták, mégpedig először a világon a munka, illetve a meghatározott nagyságú fizikai erőkifejtés során bekövetkező változásait. Eddig ezt az értéket az egész világon mindenütt csak a munka kezdete előtt és befejezése után, vagy meghatározatlan nagyságú munka közben mérték. A kísérletek hosszú sora igazolta, hogy önmagában az izmok mozgása, ha nem kell valamilyen ellenálló erőt leküzdeni, nem befolyásolja a reagálás sebességét, ilyen következménnyel csak a munka intenzitásának növekedése jár. Nem számít például, hogy a kerékpározó ' „üres járat12. „MANDULAMÜTÉT” SÄNDORTELEPEN Világosság árad az ágasegyházi halászcsárda előtti parkolóhelyre. Berta János jobb oldalra lehúz, fékez. — Máris itt vagyunk — mondja, szinte természetesnek tartva, hogy a fiúk még betérnek egy italra, mielőtt hazamennének. De Zoli idegesen mutogat: — Tovább megyünk ám. Keresztül a falun és majd balra. Majd szólunk előtte... — A sofőr visszaindex-szel az útra, di- rektbe kapcsol, csipetnyi bosszúság fészkelődik az agyában, tudja, hogy megint valami istenverte dűlőútra kell hajtania. Sándortelep felé térnek le. Széles, homokos út ez, sok-sok huppanóval. A bukdácsolástól a kocsi folyton változó mélységben világítja meg az utat. Jobbra a gazdaság gyümölcsöse, balra ritkás erdő, irtás utáni nagy tisztásokkal. Egy jó kilométer után az út kettős kanyarral fordul be az erdőbe. Az alacsony, borókás növényzetet mind sudárabb nyárfák váltják fed. Tanya, ember sehol. Az eget csak az út felett látni. Bujkáló holdvilág van. Ez az erdő valójában egy jókora homokhalmot borít be, az úgynevezett Vaskapu-hegyet. Néhol így is észlelni, hogy lejtős. Téli időben, amikor hó van, a gyerekek szívesen kijönnek ide szánkózni. Jobbról egy tanyabejáró út ágazik le. Amikor mellé érnek. Zoli ezt mondja: — Megérkeztünk, Itt álljon meg. — ban”, lassabban vagy gyorsabban pörgeti-e a pedált, de ha növeli azt az erőt, amit le kell győznie, hamarosan meghosszabbodik a reakcióidő, annál hamarabb és annál inkább, minél kevésbé edzett ebben a tevékenységben az illető. Vizsgálták, mennyi idő alatt alkalmazkodik a szervezet az új feladathoz, ha nyugalmi állapot után hirtelen bizonyos erőkifejtésbe kell kezdenie, s megállapították, ha a megterhelés állandósul, az idegrendszer biokémiai folyamatainak a szintje is állandósul. Ez pedig azért lényeges, mert a reakcióidő változása elősorban az ingereket feldolgozó idegközpont működésétől függ. Az ingerület mindig Ugyanannyi idő alatt jut el a feldolgozó idegi központhoz és az ott megfogalmazott parancs is mindig ugyanazon idő alatt érkezik el a végrehajtásra hivatott izomhoz. Ez az oda-vissza út általában körülbelül 50 ezredmásodpercet vesz igénybe. A reakcióidő tehát — ami igen jó esetben 110 és 180 ez- redmásodperc között ingadozik — a feldolgozás hosszabb- rövidebb időigénye miatt változik, bár elképzelhető, hogy a parancsolt vivő idegpálya és a kiszemelt izom találkozási pontján is előfordulhat valami késedelem. Megállapították, hogy ha a szervezet a munka megkezdése után alkalmazkodik a terheléshez és beáll a magasabb energiaforgalmi szintre, állandósul az idegrendszer működési szintje is. De ha erre nem hagynak időt és például túlA kocsi még gurul vagy húsz métert, eközben a jobb oldali fák mellé húzódik. Zoli arra gondol, hogy legjobb volna mindjárt elkezdeni... Berta János a mellette lévő ajtót kicsit megnyitja, kigyullad a belső világítás. Zoli szeme társára villan, aki ebben a pillanatban mond le végleg a karate alkalmazásáról. A sofőr erős díjbirkózó külsejű ember, a kocsiban nincs elég hely a lendülethez, ezért könnyen elvétheti az ütést. Méghozzá úgy. hogy a sofőr el sem szédül, akkor pedig fölénybe kerülhet... De legjobban az zavarja, hogy a sofőr oldalt néz, ezért köny- nyen észreveszi, ha a kezét emeli. Marad a „mandula-műtét”« — Százkilencvenkét forint — mondja a sofőr, s Robi, mivel látja, hogy 96-of mutat az óra, megállapítja, hogy nem számolt többet, mint ami az oda-vissza útra jár. Zoli a zsebébe nyúl, előveszi a tárcáját, megint hátra néz, de mivel nem történik semmi, elkezd keresgélni. Megnézi mindkét rekeszt, ahogyan ilyenkor szokás, a személyi igazolvány félig kilóg a tokból. — A fenét, itt nincs, mondja Zoli és újból hátra néz, közben, a zsebeibe nyul- kál. — Ott kell annak lenni — erősítgeti Robi — én magam láttáim, hogy a Hirös-ben odatettél nyolcszázat. — A motor alapjáratban duruzsol, tompított fény vetődik a füves, faleveles erdőszél kis szakaszára. A Bíró-tanya, ahová a bejáró üt vezet, nem leságosan. megnő a vérben a tejsav, megnövekszik az oxi- génszomj stb., ez befolyásolja a szellemi tevékenységet is és jelentősen meghosszabbíthatja a feldolgozás, vagyis a reagálás idejét. De hogy ez kinél milyen megterhelés alatt és mennyi idő után múltán jelentkezik, az nagyrészt az edzettségtől függ. A kutatókra a kezdeti eredmények után is számos nehéz kérdés tisztázása vár még. Például van-e szerepe ebben, az egész folyamatban valami meghatározható biokémiai vegyül etnek, és ha igen, mi ez az anyag? Hogyan módosul a reakcióidő változása különféle gyógyszerek, stimulátorok alkalmazása, betegség, jó vagy rossz közérzet esetén stb.? Mindezek közepette hogyan függ össze ezzel a biokémiai folyamatok lejátszódása? Gondolkoznak azon is, hogyan lehetne mindezekre a kérdésekre állatkísérletekben — esetleg az állatok agyába tartósan beépített elektródák segítségével — megkeresni a választ. Végül következhet a pszichés hatások feltárása. Az adatokat eddig a saját maguk által tervezett és készített műszerrel gyűjtötték össze és ezeket a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézetének számítástechnikusai saját komputerükkel dolgozták fel. Most azonban az akadémiai intézet már olyan műszeren dolgozik, amely a mért adatokat rögtön a számítógép nyelvére fordítja át és azonnal fel is dolgozza. hét messzebb 50—60 méternél, de a fák miatt nem látni oda, meg a tanya is háttal van az útnak. Különben is rég lefeküdtek ... A sofőr továbbra is nyitva tarltja az ajtót kis résnyire, jobb keze azonban a volánról lassan átcsúszik a szomszédos üléstámla szélére. — Ha odatette. álékor az ott is van — mondja, hangjában árnyalatnyi türelmetlenséggel. Robi eközben észrevétlenül a zakója zsebébe nyúl, s a nagykabát alatt kinyitja a bicskáját. Sohasem lehet tudni. „Ha szorul a helyzet, átvágom a torkát.” — Aztán maga is elcsodálkozik, mennyire nincs semmi izgalom a hangjában, amikor ezt mondja: — Nem baj bemegyünk apádhoz, majd a Pista bácsi kifizeti. — A sofőr erre nem szól semmit, ellenben egy könnyed mozdulattal elveszi a tokból 'kilógó személyi igazolványt, hunyorogva néz a fiúra: — Tulajdonképpen hol laksz te? — kérdi tőle. Pillanatnyi kétségbeesésében Zoli hátranézni is elfelejt, nem érti, hogy Robi miért nem kezdi el, ám az ebben a pillanatban ismeri fel, hogy kritikus fordulatot vett a dolog, mert a sofőr bármelyik pillanatban kiszállhat és akkor ... Bal keze mintha a másodperc milliomod része alatt kapná el a sofőr állát és máris húzza hátrafelé. Berta Jánosnak arra sincs ideje, hogy felfogja, mi történt, jobb kezével mindenesetre lendületes ütést mér a mellette ülő fiú mellkasára. Zoli nekivágódik a kocsi ajtajának, aki csak ekkor fogja fel, hogy megkezdődött. De öklével máris a sofőr gyomorszájára sújt, hátát az ajtónak veti és felhúzott lábakkal rugdossa a nagy darab embert. Berta János már tudja, hogy miről van szó. Lélegzete elakad, torkúra mintha acél- kapcsok szorulnának, Még Éió'HÉ ME6.mmr SWmÉKKftL rfWUVk Hatvani Dániel dokumentumreg énje Sandomierz rejtelmei Évek óta folyik Sandomierz, a Visztula-parti ősi lengyel város újjáépítése. Megalapozzák a partszegély talaj biztonságát; a műemlék-védelmi szakemberek azon fáradoznak, hogy visszaadják a régi fényt az ódon házaknak és a híres san- domierzi műemlékeknek. A legértékesebb műemlékek közé tartozik a XIV. századi városháza és székesegyház, a középkori védőfalak fennmaradt részletei, a vár és néhány késő-román kori templom. A FÖLD ALATTI LABIRINTUS A sandomierzi munkálatokban — amelyek a föld színén és a föld alatt folynak — szinte percnyi megállás sincs. Rendkívül érdekes az a több szintes, hatalmas labirintus, amely „alápincézi” az egész óvárost. A föld mélyében dolgozó bányászok vízüveggel kevert lösszel temettek be és ezután befalaztak több kilométernyi föld alatti folyosót. így megmentettek a pusztulástól több nagy értékű középkori műemléket, amelyek alatt a talaj beomlással fenyegetett. TURISTAÚT A MÉLYBEN Megállapították a labirintus keletkezési idejét is. A kutatások kiderítették, hogy több folyosórészt ugyanolyan téglákkal falaztak be. amilyenekből a sandomierzi városiháza éber tudata azt diktálja: szabadulni ... Jobb lába eléri a gázpedált, a motor vijjongva felbőg, de bal lábának csak a hegyével éri el a kuplungot, megpróbál sebességbe kapcsolni, egy-másfél méternyit ugrik a kocsi és lefulladt motorral megáll. Mindkét kezével a fojtogató ujjakat próbálja lefejteni, de a mögötte ülő a másik kezével is kapdos a torka felé. Robert, tudatának felületén bár, de megérzi, számukra veszélyessé válhat a helyzet, ha ujjai nem képesek megkapaszkodni ... Egy vastag, lihegő figurát lát maga előtt, aki kapálódzik, mint valami nagy bogár. — Zoli, fogd le a kezét! — kiáltja a másiknak fojtott hangon. Az máris a sofőr jobb kezébe kapaszkodik, miközben lába szüntelenül jár, mint a cséphadaró, a sofőr ágyékától a fejéig... A foj.to- gatót már nem érdekli, hogy a zakó elejének hátrahúzásá- val alkalmazza a cselgáncsos fogást, annál is inkább, mert arra kell koncentrálnia, nehogy hátra csússzon a sofőr, már szinte felemelkedett a támlára és akkor a puszta súlyával is fölénybe kerülhet. Egy pillanatra arra gondol, ha igy lesz, kiugrik, de ezt most véghez kell vinni, a pénzért mindent és térdét nekitámasztja a sofőr hátának, s immár mindkét kezével szabadon fojtogat. A sofőr száját kiáltásnak szánt suttogás hagyja el: „Na, elég már fiúk”, de a szorítás nem enged. — „Segítség” — ez már még halkabb, s nemsoká lelankad a keze is, ernyed minden tagja, már Zoli sem rugdossa, kiszáll vagy mit akar, a hátsó ajtónál mond valamit... Igen, az ágasi fiú hátramegy, megnézi, nyitva-e a csomagtartó és csakugyan, nyitva van, de Robi még mindig fojtogat, elszánással és szenvedéllyel. — Hagyd már abba, elernyedt! — mondja neki, s Robi csak eV'ir eszmél, csakugyan, ez már ártalmatlan. épült — vagyis a labirintus folyosói a XIV. századból származnak. Az ép állapotban fennmaradt folyosókat rövidesen megnyitják a látogató turisták előtt. Ez lesz Lengyel- ország egyetlen föld alatti tu- ristaútja, amely az opatovi kaputól a városházáig vezet. ÖKÖR A KÉMÉNYBEN A folyamatban lévő munkák sem tartják távol a turistákat a sandomierzi vár felkeresésétől. Különösen nagy érdeklődésit kelt a hatalmas méretű „királyi kémény”, amelyben hajdanán egész ökröket füstöltek meg egy darabban. Tatarozzák a XIV. századi városházát is, amelynek legszebb ékessége az oromfal. A munkáik befejezése után a városházában házasságkötő- termet rendeznek be. A földszinten ismét berendezik a régi lovagtermet. Az óváros piactere és 4 csatlakozó utcák összefüggő építkezési területet alkotnak. Az építőik tatarozzák a sok évszázados házaikat, a lakásokat felszerelik központi fűtéssel, gázvezetékkel, valamennyi házat bekapcsolják a víz. és csatornahálózatba; A heyreáUított épületek néhá- nyát idegenforgalmi célokra rendezik be: üzleteket, emléktárgyboltokat, büféket, kávézókat és éttermeket nyitnak. Émelyegve és lihegve száll. ki. Ez idáig megvolna... Zoli serénykedik, a testet egymaga húzza ki a jobb oldali ajtón és apró huppanással elfekteti a kocsi oldalánál. Robi szórakozottan nyúl a slusz- kuicsért — a karikáról lefityeg még egy másik, biztosan az ajtóké — zsebrevágja. Keveset beszélnek, egy-két tőmondatot váltanak csak. így is értik egymást, hiszen szövetségesek. Robi a vállánál fogja a testet, Zoli a lábánál. Cipekednek. Zoli a másik mellé lép, együttes erővel emelik a sofőrt a csomagtartó széléhez. Kis lámpa világítja meg a csomagtér belsejét: oldalt pótkerék, táska, szerszámok, szerelőlámpa, narancssárga műanyag vödör. A sofőr felsőtestét beemelik, utána a lábalt is. Az embert arcával befelé fordítják. Lábakkal felhúzva is csak nehezen fér. Robi a sofőr belső zakójának zsebéből vastag bőrtárcát vészelő, megtalálja benne a jogosítványt, meg a többi igazolványt. Ez a lényeg. Nagykabátját leveti, hiszen ha "bárhol megállnak, gyanús lehet, hogy a taxis nagykabátban van. Szerepébe kezdi magát beleélni, s ebből csak egy pillanatra zökkenti ki társa, aki a sofőr hasát tapogatja, s közben ezt mondja: — Te, ez már nem lélegzik. Meghalt volna? — Robi nem válaszol. Idegesen tapogatja a zsebeit, többször benéz előre, a műszerfalra is. Ezt mormogja: — Hol a francba lehet a slusz- kulcs? — Zoli tanácstalan. Nyulkálnak az ajtózsebben, előkerül egy zseblámpa is, ennek fényénél keresik a fúvón az indítókulcsot. Nincs... Végül Robi a nagykiabátja vtán kap, tényleg, annak a zsebébe tette ... Rácsapja a csomagtartó fedelét. — Gyerünk, innen mielőbb! — Beülnek, Robi indít, mennek tovább a dűlőúton, fordulót keresnék. (Folytatjuk)
