Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-03 / 102. szám
I À háztáji és a lehetőségek Annak bizonyítására, hogy a háztáji üzemág mennyire nem „mellékes”, álljon itt egy számadat. Mezőgazdasági termelésünk 23,1 százalékát a tsz-tagok háztáji gazdaságaiban állítják elő. Tehát az ösz- szes mezőgazdasági termelésnek közel egynegyedét. Gondoljunk csak arra, hogy ha nem lenne, vagy valamilyen ok miatt meg kellene szüntetni a háztáji üzemágat, micsoda veszteséget jelentene. Veszteséget, hiszen a tsz-tagok egyrészt saját szükségletüket nem tudnák kielégíteni, de kiürülnének a piacok is, zavar keletkezne a közellátásban. Fontos a háztáji azért is, mert segítségével a népgazdaságban — beruházási és egyéb okok miatt — nehezen megvalósítható célkitűzések a háztájiban gyorsabban, könnyebben realizálhatók. A termelőszövetkezetek II. országos kongresszusa állás- foglalásában külön hangsúlyozta a háztáji üzemág fontosságát. „A hús-, tej-, tojás-, zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztésben nemcsak jelenleg, hanem hosszabb távon is nélkülözhetetlen a háztáji gazdaság.” Mind ez ideig a háztáji fejlesztésére számos központi intézkedés és a szövetkezetek részéről egyedi kezdeményezés történt. Szinte mindegyik termelőszövetkezet vetőmaggal, gépekkel segít a tsz-tagoknak a háztáji művelésében. A lehetőségek azonban koránt sincsenek teljes egészében kihasználva. Sok még -az üresen álló istálló, a nagyüzemi művelésre alkalmatlan, kihasználatlan szórvány gyümölcsös és szőlő, zöldségfélék termesztésére kiváló, ésszerűtlenül használt földterület. A tsz-tagság Decsen, Regöly- ben és még sok községben egyre inkább él a háztáji adta kereseti lehetőségekkel. Különösen ott, azokban a falvakban „virágzó” a háztáji üzemág, ahol akár a vezetés hibájából, akár a kedvezőtlen adottságok miatt, a szövetkezet gyengén jövedelmez. A háztáji gazdaságokban nem csupán a szövetkezeti tagok dolgoznak, hanem a család iparban, egyéb területen dolgozó tagjai munka után, hét végén besegítenek, így toldva meg keresetüket. A háztáji fellendítésénél nem lebecsülendő a hatása annak a döntésnek sem, melyet egyik-másik szövetkezet közgyűlése hozott, hogy a háztáji állattartásban végzett munka — ha a termékeket a szövetkezeten keresztül értékesítik — a nyugdíjévekbe beleszámít Valószínű még többen és még intenzívebben foglalkoznának háztáji növénytermesztéssel, állattenyésztéssel, kertészettel, ha könnyen hozzá lehetne jutni a kereseteknek megfelelő, olcsó mezőgazdasági kisgépekhez. Az utóbbi időben számos termelőszövetkezetben háztáji agronómust alkalmaznak. Feladatuk, hogy a háztáji üzemágban keressék azokat a megoldásokat, melyek egyaránt szolgálják a tagok és a termelőszövetkezet érdekét. A szakcsi termelőszövetkezetben foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy a háztáji művelésére külön „gépes brigádot” alakítanak, akik kizárólag a háztáji területek művelésével foglalkoznak. De más termelőszövetkezetben is keresik a háztáji kihasználásának, az adott körülmények között legmegfelelőbb módját. A termelőszövetkezetek II. országos kongresszusán Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese a következőket mondotta: Az ország ellátása szempontjából az a kedvező, ha a korszerű nagyüzemi kapacitások bővítése a háztáji gazdaság lehetőségeinek minél jobb kihasználásával párosul. Ahhoz hasonlóan, ahogyan a baromfitenyésztésben és a sertéshizlalásban történt: a közös gazdaságok szervezzék és segítsék a háztáji tehéntartást is, hogy a tehén- állomány a tervezettnek megfelelően alakuljon. S a népgazdaság borjúból, tejből is megkaphassa a tervezett meny- nyiséget a háztáj'ibóL D. VARGA MÁRTA Milyen volt az időjárás áprilisban — Szekszárdon Az elmúlt rendkívül száraz tél és ugyancsak csapadékszegény tavaszi hónapok után, végre igazán kiadós: 93 mm-t kitevő esőt kaptunk — 13 nap alatt, ezek után jól leázhatott a kiszáradt talaj. Húsz hónap telt el anélkül, hogy a havi átlagunkat elérte volna a lehullott csapadék és 1971 július 18-án volt utoljára 20 mm-en felüli esőnk, —ezzel szemben áprilisban két ízben is mérhettek 20 mm-en felüli mennyiséget, méghozzá anélkül, hogy meghordta volna a hegyi talajokat. A kimagasló áprilisi csapadékmennyiséget jó megosztásban kaptuk, száiraz napunk asak kevés (17) volt. A kora tavaszi száraz, meleg napok után a hőmérsékletben az áprilisi szertelenségek ezúttal 6em maradtak el. Az első három héten több alkalommal mutatott a hőmérő a déli órákban 20 Celsius fokon felüli meleget, — szinte májusi időnk volt, majd április 24—25 között váratlanul 10 Celsius fokot esett a hőmérséklet, a negyedik héten reggelenként fagyhatárig hült le a levegő. Uj jogszabályokról — röviden A munkaügyi miniszter 6/1972. MüM. szám alatt rendeletet adott ki a munkások továbbképzéséről. A rendelet szerint a vállalat továbbképzési tervet készít, amely tartalmazza a továbbképzésbe bevonandók körét, a továbbképzés célját és legfontosabb témáit, időtartamát, személyi és tárgyi feltételeit, valamint költségeit. A vállalat gondoskodik arról, hogy a munkásokat időközönként továbbképezzék és — a jogszabály szerint — „különös gondot kell fordítani arra, hogy a pályakezdő fiatalok a szakképzésben megszerzett ismereteiket a szakma fejlődése által kívánt módon és a vállalati igényeknek megfelelően a továbbképzés keretében tovább fejleszthessék.” A továbbképzés tartama kiterjed az általános alapismeretek kiegészítésére, felújítására és a szükséges politikai ismeretek fejlesztésére, valamint a szakmai ismeretek és a gyakorlat fejlesztésére. Rendelkezik a jogszabály a továbbképzés formái és szervezése, az abban való részvétel, a személyi és tárgyi feltételek tekintetében, valamint a továbbképzésben történő részvétel ösztönzése és annak elismerése kérdéseiben is. 14/1972. (TV. 22.) szám alatt kormányrendelet jelent meg a közületi szervek gépjárműveiről, s ugyanekkor megjelent a kormányrendelet végrehajtása tárgyában a közlekedés- és postaügyi miniszter 6/1972, KPM sz. rendelete. Csupán röviden utálunk arra, hogy a hivatkozott jogszabály szerint közületi szerv személygépkocsit csak abban az esetben szerezhet be, ha használt személygépkocsit csereként lead, vagy az illetékes miniszter tartalékkeretéből személygépkocsit biztosít, illetőleg a termeléssel, szolgáltatással kapcsolatos feladatok ellátásához szükséges gépkocsi beszerzéséhez az illetékes miniszter engedélyt ad. A végrehajtási rendelet kimondja azt is, hogy az üzemi személy- gépkocsi magáncélú használar tára, valamint a lakás és a munkahely közötti utazásra jogosító eddig kiadott engedélyek 1972. évi június hó 30. napjával érvényüket vesztik, s az új szabályozás szerint kedvezményre jogosított részére az engedélyek kiadásához szükséges nyomtatványokat az Autófelügyelet bocsátja rendelkezésre. Az üzemi személygépkocsi- •állomány csökkentésével áll összefüggésben a munkaügyi miniszter 7/1972. (IV. 22.) MüM. sz. rendelete, mely a kiküldetés alkalmával saját személygépkocsi használatáról rendelkezik és 'kimondja, a kiküldő szerv vezetője engedélyezheti, hogy a dolgozó a belföldi hivatalos kiküldetése során a saját tulajdonát képező személygépkocsit használja. Engedély azonban csak akkor adható, ha a) a saját gépkocsi használata a közforgalmú, illetőleg menetrend szerint közlekedő járművön teljesített kiutazáshoz képest gazdaságosabb és b) a gépkocsira CASCO-biz-;- tosítás van érvényben. A dolgozót a gépkocsi hasz~ hálata fejében kilométerenként 2,— Ft térítés illeti meg. A lakásszövetkezetek figyelmét hívjuk fel — felesleges pereskedés elkerülése érdeké-, ben — a SZÖVOSZ tájékoztató április 21-i számában meg-- jelent, a kisajátítássá) kapcsolatos forgalmi érték megállapításáról szóló SZÖVOSZ-' közleményre. DR. DEÁK KONRÄD csop. vez. ügyész èiShê MEtmmr SWHDÊKKAL Hatvani Dániel dokumentumregénye 8. A LÁNY APJA ELLENKEZIK Veronka asszony, Bállá Szabó Sándorné az 50-es évek elején a fővárosban dolgozott, a magasépítőknél. Férje öngyilkos lett, s röviddel ezután hazaköltözött szüleihez, Orgo- ványra. Az ottani szikvízüzem- be járt el dolgozni. Itt ismerkedett meg — ez már az 50-es évek közepén volt — az akkor 55 éves és még agglegény Kiss Béla szőlősgazdával. Élettársi kapcsolatra léptek, átköltöztek Ágasegyházára — az embernek már akkor is itt volt a tanyája, szőlője —, és e kapcsolatból származott Aranka is. Béla bácsi és az asszony között kerek harminc év a korkülönbség. Nem mintha ebből különösebb baj származna... De az öreg ösztönösen érzi, hogy 70 éves korban már maga a féltékenység is az életerő jele. Még akkor is, ha arra semmi oka nincs. Az asszonyt, ha tíz percre elszalad a boltba, percekig faggatja utána: hol volt, mit csinált annyi ideig. Veronka kijelentette: elmegy dolgozni az izsáki Aranyhomok Tsz kivarrójába. Ez megint kiváltotta az élettárs nemtetszését. — Itt van a szőlő, elég az, megélünk abból. Az a fontos, hogy kenyér legyen és meleg szoba. Vagy talán van valakid? Mutogatni akarod magad? Szeretné Arankát is odahaza tartani. Ha à lány moziba akar menni, ezt mondja: — Láthatod azt a filmet máskor is. Ha bálba: — Voltál már, elég az. Pedig Aranka 1970 karácsonyában volt először bálban, aztán csak húsvétkor, s akkor is csak éjféltől egyig. Este még nem engedte el őket, azt mondta, hogy részeg emberek vannak, kötözködnek. ö viszont elment egyedül, majd később hazament és azt mondta: — Menjünk el a csárdába, jó hangulat van, meg intelligens társaság. Ott voltak másfél órát, hármasban, de hazafelé menet sikerült rábeszélni, hogy elmehessenek a bálba. Zoli akkor nem volt ott. Az öreg kezdettől ellenezte a lány és a fiú kapcsolatát: — Nem tetszik nekem a családja. Börtönben ül a bátyja. Meg hát nagyon fiatal... És akadhat neked másmilyen is. Még tanár is, vagy mérnök. — Ezeket mondogatta. A lány duzzogott. Nem annyira az érzelmeit, inkább az önérzetét, a szabad akaratát érezte megsértve. Egy reggel kijelentette, addig nem hajlandó enni, amíg tiltja tőle a Zolit. Édesapja, úgy látszik, megenyhült: — Nem bánom, beszélgessetek. Majd kigyógyultok belőle. — Nem sokkal ezután Zoli szerzett egy magnót, beállított vele Arankáék- hoz, szólt a beat-zene, még táncoltak is. Amikor pár óra múlva a fiú menni készült, az öreg ráförmedt: — Ne kerülgesd te az én házam! Nem szívlelte a fiút azért sem, mert kevélynek tartotta. Korábban már ugyanis járt náluk. Segített az öregnek a hordókat helyre rakni a kamrában. Félórányit együtt cipe- kedtek. Amikor végeztek, Béla bácsi megkérdezte: — Mivel tartozom neked? — Zoli vállat vont: — Amivel eddig. Az asszonynak más volt a véleménye. Mint az iskolai szülői munkaközösség tagja is, Zolit jóravaló, szolid fiúnak könyvelte el magában. Nyárra sírgondozást vállalt a temetőben, hogy egy kis külön keresethez jusson. Hetekig tartó szárazságban ez dögnehéz meló, a sírdombok töméntelen vizet beisznak. Zoli készséggel segített mindig — főleg ha Aranka is ott volt —, hordta a vizet vödrökben, locsolókannákban. Itt a temetőben, a léten túli világnak a titokzatosságot sugalló, elrévedésre csábító mezsgyéjén került szóba leginkább a vallás, az istenhit. Az asz- szony és a lánya buzgó reformátusok, s áhitatos megnyilatkozásaikat, biblikus citátumaikat Zoli csodálkozással vegyes borzongással hallgatta. Nagyon megfogta például, amikor elmesélte a két nőnek, hogy oktatójuk kocsijába a reptérnél beleszaladt egy motoros, de egyiknek sem történt semmi baja, s erre az asszony rögtön rákezdte: „Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe”. Majd hozzátette, hogy ez, amit mondott, a Zsoltárok Könyve 91-ik fejezetének 11. és 12-ik szakasza. A lány egy ízben levelet írt a Reformátusok Lapjának, s majdnem teljes egészében közölték is azt. Pár hét elteltével Aranka címére csomag érkezett : valaki Hollandiából küldött részére egy Bibliát. Zoli ezt később, két imádságos könyvvel együtt kölcsönkérte. S elkezdett járni a templomba, Arankáékkal együtt. Béla bácsitól ilyenkor nem kellett tartania, ő, mint katolikus nem látogatta a reformátusok imaházát. Zoli egyszer azt kérdezte az asszonytól, hogy milyen ereje van a hitnek. Veronka ezt mondotta: — Segíti az embert, hogy elérje a célját az életben. Augusztus 18-án Aranka, szakiskolai osztályával együtt, kirándulásra indult Debrecenbe, hogy megtekintsék a virág- karnevált. A fiú, amikor ezt megtudta, kijelentette: — Én is el fogok menni. Anyjától kért egy kis pénzt, nem mondta, mire kell; s a náluk dolgozó kőműves mester 150 forintját is magával vitte, holott a mester azt azért adta oda neki, hogy Kecskemétről hozza el az óráját, amit javításra hagyott ott. Elkérte a család egyik debreceni ismerősének a címét, tudta, hogy azok útbaigazításával megtalálja a lényt. Az ismerősöket, bizonyos Lud- mannékat, meg is találta Debrecenben. Azok, mint Aranka fiúját, szívesen fogadták, vendégül látták. Végignézték a virágos felvonulást, este pedig szintén a családdal együtt, elmentek valami szolidabb vendéglőbe. Másnap utazott visz- sza az osztály, Zoli úgy tervezte, együtt jön Arankával, ám az utolsó pillanatban döbbent rá, hogy a lány nincs ott az osztálykollektívában. Megtudta, hogy egyik balmazújvárosi osztálytársával, Győrfi Rozáliával ment el annak szülőfalujába, hogy ott töltsön még néhány napot. Zoli gondolt egyet, s utánuk ment... Járkált a poros tiszántúli nagyfaluban, kereste Győrfiéket, végül sikerült rábírni egy lányt, hogy vigye el az üzenetet Arankának: — Vedd tudomásul, hogy itt vagyok. Röviddel ezután Zoli személyesen is tiszteletét tette, meglehetősen elhanyagolt, koszos külsővel, mivel akkor két éjszaka már az állomás padján aludt, s evett is, meg nem is. Vendéglátói előtt a lány lemos magyarázkodásba kezdett, de azok legyintettek, s mondták Zolinak, maradjon ott. Amikor pár percig kettesben voltak, Aranka szemrehányóan megkérdezte: — Miért jöttél utánam? Ki hívott ide? — Zoli ezt válaszolta: — Itt van a banda is, és figyeli minden lépésedet. Pár hét múlva Zoli megtudta, hogy a balmazújvárosi lány fivére, Győrfi István levelet írt Arankának. Ekkor valósággal ráparancsolt: — Add át a Pista levelét! — Miért? — A banda tagjai el akarják olvasni. — Nem érdekel a bandád. A levelet nekem írták. — Ekkor a fiú a nadrágzsebébe nyúlt, s kis kattanás hallatszott. A lány elsápadt és átnyújtotta a levelet. Közönséges játékpisztoly volt a zsebében. De a lány ezt akkor még nem tudta. Zoli válaszolt a levélre. így: „Olvastuk a szegénységi bizonyítványod. Elásnám magam a kert hátuljába, ha húszéves koromban olyan hülye lennék, mint te vagy”. És a hangnem végig ugyanez. A levelet a Győrfi-lány visszaküldte — Arankának. Az kérdőre vonta a fiút: — Mi okod volt erre? — Zoli oldalvást pillantott a levélre, szemhéja megrándult. — Ezt a banda egyik tagja írta. — De hiszen ez a te írásod! — Úgy van. Kényszerítettek rá. Ezután még kétszer találkoztak. Az első esetben a lány végleg szakítani akart, de Zoli könyörgött, öngyilkossággal és a banda bosszúállásával fenyegetőzött. A második alkalommal viszont majdnem megcserélődött a szerep. A lány kezdte: — Nem bánom, Zoli, ha ezután is beszélgetünk, tartjuk a kapcsolatot. — A fiú arca fagyos szigorúságba meredt. Csak ennyit mondott: — Most már vége. — De nem fogsz bosszút állni? — Nem fogok — ígérte meg Horváth Zoltán. (Folytatjuk)
