Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-06 / 105. szám

Még egy tartalék

Értéke, vagy ára?

Kedvező, kedvezőtlen

Az olvasó!, eljutván eddig, talán még mindig bizalmatlan; miről akarják meggyőzni? Arról, hogy semmi gondja, baja az árakat illetően? Csupán egyetlen szándékunk van a cikksorozattal: tények, s nem érzelmek alapján szólni mindarról, amit az árprobléma sűrít. Érzékeltetni, hogy kedvező és kedvezőtlen hatások közepette változik ésszerűbbé — tehát igazságosabbá

— az árrendszer. Kedvező a fogyasztó szemszögéből például, hogy 1960. és 1970. között olcsóbb lett a hűtőszekrény, a hagyományos mosógép, a televízió, de kedvezőtlen, hogy drágább a tégla, a falburkoló csempe. Olcsóbb a gáz, a villanyáram — 1 kWó 1,21 Ft volt 1960-ban, ma 0,91 —, de drágább a hajvágás, az öltönytisztítás. Kitűnik ebből, hogy az „olcsóbb” meg a „drágább” függ attól is, mit vásárolunk, mit fogyasztunk, azaz ugyanannyi pénzből, fogyasztása szerkezetétől függően, különbözően élhet két család.

ESETEK

ÊS IRÁNYZATOK

Sorolhatjuk: 1960 és 1970

között 26,60-ról 34 forintra emelkedett egy kiló sertéstarja ára, a gyulai kolbász 60 helyett 80, a csemege szalámi 70 helyett 100 forint, s egy kiló fejeskáposzta 1,30-ról 2,90-re tornázta fel magát. Csökkent a citrom, a narancs ára, a szőlőé nőtt, az almáé kevesebb — 1960-ban 5,50 volt, 1970-ben

4,60, —, emelkedett az égetett szeszek pénzbeli ellenértéké, ám felénél kevesebbre — 400 forintról 178-ra — apadt a kávéé. Olcsóbb a férfiing, a női harisnya, de drágább a férfiöltöny a női kötött ruha, a gyermekruházat. Esetekkel, egy-egy áruval nem jutunk tisztább kénhez; adott termék áránál fontosabbak az irányzatok.

A szóban forgó évtizedben jellemző volt az idénycikkek árának folyamatos emelkedése, s az iparcikkek mérsékeltebb áron való kiárusításának

— téli, nyári vásár, leértékelések — rendszeressé és kiterjedtté válása. 1951 óta az első lényegesebb árváltozásokra is ebben az időszakban került sor; 1966. februárjában. (Például 32—33 százalékkal nőtt a hús és a húskészítmények ára, csökkent a zsíré, a szalonna, féléké). 1968. január 1-én szélesebb körű árrendezést haj(Folytatág az 1. oldalról).

— A beszámoló a tsz-szövet- ség tevékenységéről reális képet adott. A szövetség betölti hivatását, megfelel a célkitűzéseknek, elősegíti a tsz-ek eredményes gazdálkodását. A választott szervek következetesek, kibontakozóban van a kollektív felelősségérzet. A tsz- szövetségek jól beilleszkednek az állami, társadalmi, politikai életbe, bár még sok az útkeresésre fordított gond és idő. A szekszárdi tsz-szövetség megtalálta megyénk társadalmában az őt megillető helyet. Jelentős szerepe van a tsz- szövetségnek a párt és a tömegek kapcsolatának erősítésében. A szövetség sokat tehet a párt alapvető célkitűzéseinek megvalósításában, melyet a X. kongresszus fogalmazott meg és a termelőszövetkezetek II. kongresszusa aláhúzott. So- • kát tehetnek abban is, hogy a szövetkezetek szocialista votottak végre — pL a bútor drágább, a tv olcsóbb lett —, s ez 1960-hoz mérten három százalékkai növelte az árszínvonalat, összességében. Az érték és az ár közelebb hozása ugyanis — s nem kevésbé a kínálat és a kereslet egyensúlyának keresése — elkerülhetetlenné tette, hogy míg a ruházati árszínvonal csökkent — 7,9 százalékkal 1960-hoz mérten —, az élelmiszereké — 6,9 százalékkal — emelkedett. Mindezt a családok nem egyformán érezték meg költség- vetésükön. Ahogy a napjainkban végbemenő árváltozásokat sem.

ÁTÍRT árcédulák

A kirakatokban, a piacokon látható átírt árcédulák — bármilyen nehéz is ezt belátni — nem egyformán érintik a különböző rétegeket. Az, hogy 1960. és 1970. között erősen emelkedett az élvezeti cikkek árindexe, józan ítéletű embert aligha bosszant. El kell fogadni azt is, hogy a szolgáltatások ára növekedett, hiszen nemzetközi méretekben irreálisan olcsó volt, s éppen ezért — mert szorosan összefügg! alacsony színvonalú. Aligha fogadható lelkesedéssel, hogy a munkás és alkalmazotti háztartásoknál 11,8 százalékkal emelkedett az élelmiszerek ár. indexe, döntően az idénycikkek drágulása miatt. Számolni kell vele, hogy ugyanez a forint az ország különböző részein, s más és . más foglalkozású emberek kezében nem ugyanannyit ér. Mert igaz, minden fogyasztót kedvezően éririteTt, hogy' á szóban forgó évtizedben mérséklődött az epves ruházati és egyéb iparcikkek, valamint a fűtés, az energia árszínvonala, de végső összesítésben tény,, hogy 1970-ben 1965-höz mérten a munkás- es alkalmazotti családok fogyasztói árszínvonala öt százalékkal volt magasabb. míg a naraszti és kettős jövedelmű háztartásoké 1,5- del

Törvényszerű hogy az élet- szí nvonal-politikában növekvő szerephez jut a differenciálás. a, sokféle hatást kiegyenlítendő. Az önellátó — vagy részben önellátó — falusi lakosság például kevésbé érzi az idényciikkak . árának emelkedését, míg a boltokban, a piacokon vásárlók azt tapasztalhatták, hogy — átlagosan — 1970-ben 18. 1971-ben

nása erősödjön, a gazdaságokban erősödjön a szocialista nagyüzemi jelleg. A tsz-szövetség jól szolgálja a párt szö- vetkezetpóiitikájának végrehajtását. •

A küldöttgyűlésén szót kért még Benizs Sándor, a megyei KISZ-bizottság titkára, Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei titkára és Szilcz Ákos megyei főügyész. A küldöttgyűlés ezután megválasztotta' a tSz-Szövetség tisztségviselőit. A tsz-szövetség elnöke: ismét Lakos József, a pálfai Egyetértés Tsz elnöke, elnökhelyettese Ettig László, a máj ősi Aranykalász Tsz elnöke és Sorfőző István, a decsi Sárközi Egyetértés elnöke lett. A tsz-szövetség titkárává dr. Szabó Piroskát választották. A küldöttgyűlés résztvevői megválasztották az új . elnökség tagjait,, valamint a-szövetség munkabizottságaink’ új elnökeit és tagjait.

12 százalékkal nőtt a zöldség- és főzelékfélék ára, s bár az összes kiadásokból ez jelentéktelen hányadot képvisel — 1,5—2 százalékot —. mivel napi szükségletről van szó, a bosszúság, a „kommentálás” is mindennapos.

AZ EGÉSZET MÉRVE

Bővíthetjük tovább a példatárat. Az alacsony jövedelmű családokat, a kevés keresővel, de sok gyermekkel rendelkező háztartásokat, az azonos társadalmi rétegek eltérő jövedelmű csoportjait stb. más és más módon érintik az árak változásai. Ezért szúr joggal szemet, ha nő a gyermekruházat ára — márpedig nő —, ha az olcsóbb húskészítmények nem kaphatók a boltokban, s így tovább. A szakemberek sűrűn hangoztatják, hogy az árrendszert nem lehet „filléres mércével” megítélni. Igaz. Hiszen például a múlt esztendő júliusában 12 százalékkal olcsóbb volt az idényáras cikkek csoportja, mint 1970. júliusában, szeptemberben viszont — az előző év megfelelő hónapjához mérten — húsz százalékkal drágább. 1971-ben az újburgonya 21, a zöldbab 48 százalékkal többe, a paraj húsz, az elő baromfi nyolc százalékkal kevesebbe került, mint 1970-ben. Drágább volt az akna, olcsóbb az őszibarack, mint egy évvel korábban, s bár az idényáras cikkek a boltokban 12,2, a piacokon 11,9 százalékkal kerültek többe, az árindex egész évre számítva összességében csak 1,7 százalékkal emelkedett. „Nagy a szóródás” — mondják szakszerűen, s hozzáteszik: az egészet mérve lehet ítélkezni.

Ne vitassuk, mert nem is vitathatjuk: igaz. Ki tagadná, hogy ritka kivételtől eltekintve ma a családok jobban élnek, mint tíz, vagy öt esztendeje, bár az árszínvonal — ahog^ taglaltuk — emelkedett. Am arra van szükség, hogy termelésben, értékesítésben tisztábbak legyenek a frontok; előállító, eladó, és vásárló egyaránt érzékelje, mi az érték, mi az ár, hol húzódik a határ tisztességes haszon és nyerészkedés között. Ezért ,,a termelő, és a kereskedelmi vállalatoknak és felügyeleti szerveiknek nagyobb gondot kell fordítaniuk a párt és a kormányzat gazdaságpolitikájával összhangban levő árpolitika érvényesítésére a mindennapi életben” — amint azt a párt X. kongresszusának határozata megállapította. Mert az árpolitika nem elvont közgazdasági fogalmak összessége. Mint neve is mutatja: az árakkal való politizálást jelenti, 10 376 000 hazai fogyasztó számára.

MÉSZÁROS OTTÓ

Á sióagárdi Sióvölgye Tsz- ben a pártvezetőség kezdeményezésére április 30-án és május 1-én is dolgoztak a trak-, torosok. Huszonnégy géppel szántottak, vetőágyat készítettek a kukoricának, hogy mielőbb elvégezhessék a tavaszi munkákat. Feketes István szocialista traktorosbrigádja Sió- agárdon, Virág János brigádja pedig Harcon dolgozott a kettes ünnepen, nyújtott műszakban. Az ő munkájuknak köszönhető, hogy 2750 holdon befejezetek a tavaszi vetést,

Egy-egy termék kelendősége, versenyképessége sok mindenen múlik. A minőségen, a formán, a kivitelen, a termék „tudományán”, az áron, a szállítási határidőn és így tovább. A leginkább megfontolandó ebben a témában pedig az, hogy a versenyképesség rendkívül múlandó. Ez a múlandóság iparáganként és termékenként változó: a könnyűipari termékek körében gyorsabban veszít versenyképességéből egy-egy áru, mint például a hajógyártásban, de az tény, hogy napjainkban már a hajógyártásban is sokkal gyorsabban kell megújítani egy-egy típust, mint akár 30 évvel ezelőtt. A szerszámgép- gyártásban, és általában a gépgyártásban, vagy a fémtömegcikk-iparban — ahova például a háztartási cikkek gyártása is tartozik, — az a bizonyos versenyképesség pedig a századfordulóhoz képest egyenesen tiszavirág-életűvé lett.

Gyorsan elavulnak a különböző műszaki megoldások, mert minduntalan újabbak, jobbak, vagy gazdaságosabbak látnak napvilágot. Egy termék Versenyképessége tehát olyasmi, amit nem lehet egyszer elérni, s aztán évekig abból élni. Ez a babér hervad talán a leggyorsabban a termelés, a gyártmánytervezés világában.

A külkereskedelemben egyszeregyként ismeretes az az árgörbe, amely a termékek nemzetközi árszintjének karakterisztikáját rajzolja fel a termékek életkorával összefüggésben. A termékek ára a piacon való megjelenés első időszakában gyorsan emelkedik, magasan tetőzik és itt valamennyi ideig stagnál. Majd bizonyos idő után — s ma már nem hosszú idő, és semmiképp sem több esztendő után — esni kezd az ár.

A versenyképesség egyik bizonyítéka, vagy a versenyképtelenségé, hogy ezen az árgörbén valamely termék hol helyezkedik el: az emelkedő, a tetőző, vagy a zuhanó szakaszban-e? A hosszasan tartó zuhanó szakaszban is érdekes az elhelyezkedés: a lejtő elején, derekán vagy az alján? Ebből pedig már egyértelmű, hogy a versenyképesség nemcsak egy-egy áru tulajdonságainak tértől és főképp időtől elvonatkoztatható következménye, hanem az idő, a piacon való megjelenés időpontja is rendkívül döntő. Nemcsak az újdonsággal kell ma már számolni, hanem a gyorsasággal is.

A gazdálkodás hatékonyságának vizsgálatakor tehát nem hagyható figyelmen kívül az új termék átfutási ideje sem az ötlettől a sorozatgyártásig. A szakemberek szerint ebben az időszakban jelentős tartalékok rejlenek a hazai ipar számára. Arra nincsenek adatok, hogy mennyi idő telik el az ötlet megfogalmazásától a

összesen 1850 holdon kukoricát vetettek. Ezzel egyidőben Í970 holdon a vegyszeres gyomirtást is befejezték.

A héten megkezdték a lucerna kaszálását. Hideg levegős szárítóba készítenek szénát. A növénytermesztő brigádok hozzáfogtak a növényápo. láshoz, a kertészetben pedig a hét elején megkezdték a pa- nadicsompalánltáik Ikitvltetéséti összesen harminc holdon termesztenek paradicsomot a sióagárdi tsz-ben.

prototípus elkészítéséig. Ezt á szakaszt a statisztikák ma még nem kísérik figyelemmeL Becslések szerint átlagosan legalább annyi idő telik el ebben a fázisban, mint amennyi a következőben: a prototípus elkészültétől az üzemszerű gyártás megindulásáig. Nos, a gépiparban akad ágazat, ahol átlagosan 20 hónap kell ahhoz,- hogy egy prototípus elinduljon a gyártósorokon. Ez' az átlagos. átfutási idő termékenként nagyon különbözően alakul. A két-három hónaptól az 50 hónapig terjed. Aggasztó azonban az, hogy ez a szóródás legtöbbször teljesen független a termékek bonyolultsági fokától, annál inkább függ a vezetés és szervezés színvonalától.

Egy számítógéphez szükséges bonyolult kiegészítő tartozék (periféria) átfutási ideje két hónap volt. Ugyanakkor egyetlen kondenzátor-típus átfutási ideje 48 hónapra jött ki. Egy fürdőszobai csaptelep (mi lehetett ebben a gond, a hátráltató körülmény!) 28 hónapig nem került gyártásba. Térjünk vissza azonban az átlagos átfutási időkhöz, az ágazatonkénti 9—14—20 hónapokhoz. Ezeket minden illetékes soknak tartja. Nem kevéssé ez; a magyarázata annak, hogy termékeink közül csak néhány kerül, időnként, úgy a nemzetközi kereskedelem útjaira! hogy annak a bizonyos árgörbének a tetején jegyzik és fizetik meg az ellenértékét.

Különben maximalista és teljesíthetetlen követelmény lenne a magyar ipar termékeinek zömét újdonsági extraárral exportálni. Nincs és nen* is lesz meg ehhez a kondíció, a szellemi, technikai kapacitás, a nyersanyag, hogy minden ágazat termékeinek többsége évről évre megújuljon! Néhány ágazatnál azonban — híradástechnikában, elektronikában — ahol adottságaink és hagyományaink ehhez alapot adnak — ezt meg kell és meg lehet tenni. Nem tekinthető egészséges aránynak, hogy az 1970-ben a külföldi licene alapján, gyártásban lévő 53 termékből 17 a gépgyártásra, 10 a közlekedési eszközök gyártására és csak 5—5 jutott a műszer- és híradástechnikai iparra. Valóban ezekben az ágazatokban igyekezni kell amennyire csak lehet saját erőből felzárkózni az élvonalhoz. A többi ágazatban, exporttermékeink zöménél —• anyagi és szellemi erőnkhöz il-í lően — az említett árgörbe leszálló ágának felső zónáját reális megcélozni. Különben a licencek is ezt teszik lehetővé, hiszen a legújabbat nem vehetjük meg, az sehol sem eladó, de a még újnak számító megoldás, vagy konstrukció már megvásárolható. Ez a görbe lefelé tartó vonalának teteje. Ehhez azonban sok a 20 hónapos átfutási idő. Ezt 5—8—10 hónappal lejjebb kell szorítani.

Ehhez a feladathoz elengedhetetlen a jól szervezett, pontos kooperáció, de az is, hogy az új gyártmányoknak helye legyen az üzemekben. Sok prototípus ugyanis — él az ember a gyanúperrel — azért „parkol” sokáig a fejlesztés asztalán, mert a régi gyártmányoktól nem fér rá a gépekre. Ma még igen gyakran az új termékekkel nem felváltunk, vagy cserélünk, hanem az új termékeket hozzátesszük a meglévő gyártmánylistához. így állandóan nő a gyártmányok száma. Ez rengeteg energiát, munkaerőt, eszközt köt le. Pedig négy-öt korszerű, jó áron eladható termék jobban és biztonságosabban eltarthatja a vállalatot, mint 25 toldozott- foldozott régi. A hatékonyság javításához nem akármilyen tartalék rejlik ebben.

GELENCSÉR FERENC

Tervszerű munka jellemezte a Szekszárd és Vidéke Tsz-szövetség munkáját

Sióagárdon 2750 holdon befejezték a tavaszi vetést, palántázzák a paradicsomot