Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 124. szám

vitte MôtetfftiAi tGYÉsouerffci A'MAGYAR SZOCIÁLIS r A M U NK ÁS PÁRT TOLNA MEGYEI íízottságánaiClapűa XXII. évfolyam, 124. szám Ara: 1,20 Ft. Vasárnap, 1972. május 20. Moszkvában aláírták a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai megállapodást Péntek este a szovjet—ame­rikai tárgyalások eddigi leg­fontosabb eredményeként alá­írták a hadászati fegyverrend­szerek korlátozásáról (SALT) kötött megállapodást. Délután csaknem háromórás megbeszélés folyt Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin, valamint Nixon elnök között. Nemzet­közi kérdésekről, valamint a SALT-megállapodásról tár­gyaltak. Nixon este díszvacsorát adott szovjet vendéglátói tiszteleté­re és ezután, csak a késő esti órákban került sor a Kreml­ben a megállapodás ünnepé­lyes aláírására. A megállapo­dást szovjet részről Leonyid Brézsnyev, • amerikai részről Richard Nixon írta alá. Bokor Pál és Kis.. Csaba, az MTI tudósítói jelentik: A pénteki feszült munkanap után a leningrádi látogatás alaposan megszolgált pihenést jelent Nixon és kísérete szá­mára. Nixon amerikai elnök szom­baton a Plszkarjov-temetőben koszorút helyezett el a fasiz­mus ellen a második világhá­borúban elesett leningrádiak emlékművén. Koszorút helyezett el Nyiko­laj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke is, aki az amerikai elnökkel együtt érkezett Leningrádba. Pénteken, mint már jelen­tettük, három kivételes fon­tosságú okmányt írtak alá Moszkvában. Az egyik a szov­jet—amerikai kereskedelmi bi­zottság létrehozásáról intézke­dik. A bizottság feladata lesz, hogy gondoskodjék a két or­szág gazdasági kapcsolatainak fejlődését ma még akadályozó tényezők fokozatos felszámolá­sáról. A bizottság első ülésére Peterson amerikai kereskedel­mi miniszter máf idén július­ban Moszkvába érkezik, de amerikai kormánytisztviselők szerint a bizottság előtt nagy feladatok állnak, amelyek megoldása „jó néhány hónap­ba telhet”. A leszerelési intézkedések sorában kiemelkedő jelentőségű megállapodás  pénteki n-ap és talán az egész látogatás legfontosabb eseményeként értékelik a szov­jet fővárosban a stratégiai fegyverrendszerek korlátozá­sával kapcsolatos első megál­lapodások aláírását. Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon egy szerződést írt alá a rakéta - elhárító rakétarendszerek szá­mának korlátozásáról, továb­bá egy ideiglenes megállapo­dást a támadó rakétafegyve­rek, köztük a szárazföldi in­terkontinentális ballisztikus rakéták és a tengeralattjáróról kilőhető rakéták számának li­mitálásáról. A megállapodást hivatalos szóvivője útján mindkét fél kiemelkedő je­lentőségűnek nevezte a lesze­relési intézkedések sorában és a Leonyid Zamjatyin által éj­fél előtt pár perccel felolva­sott szovjet állásfoglalás kü­lön kiemelte, hogy a Szovjet­unió lehetőséget lát a további lépések megtételére az atom- fe-gyverkezésék befagyasztásá­tól a tényleges atomleszerelés irányába. Kissinger, az elnök nemzet­biztonsági főtanácsadója szom­batra virradóan váratlanul megjelent az Inturiszt szálló­beli sajtóközpontban, s kifej­tette a szerződésekkel kapcso­latos amerikai véleményt. Mindenekelőtt e megállapo­dások óriási gazdasági jelentő­ségét hangsúlyozta. Rámuta-r tott: a védelmi és támadó ra­kétafegyverek korlátozásának egyidejűsége lehetővé teszi, hogy a felek az egyik oldalon felszabaduló anyagi eszközö­ket ne fordíthassák a támadó rakétafegyverek fejlesztésére. Mint moszkvai sajtókörök- ben hangoztatják, a SALT- egyezmények létrejöttének egyik előfeltételle végül is az volt, hogy az Egyesült Álla­mok elfogadta a megállapodá­sok nemzetközi eszközökkel történő ellenőrzésének elvét, amint azt a Szovjetunió java­solta, A szerződés és az ideiglenes megállapodás ugyancsak szom­baton közzétett angol nyelvű teljes szövege (szovjet részről e tisztán katonai szakkérdése­ket tartalmazó okmányok tel­jes szövegét nem tették közzé, ehelyett a megállapodások tartalmát ismertették közért­hető formában) mindenek­előtt arról tanúskodik, hogy a védelmi és támadó rakéták, a radarberendezések és a ten­geralattjáróik számának meg­határozásakor a felek mara­déktalanul ragaszkodtak az egyenlő biztonság elvéhez. En­nek alapján a Szovjetunió és az Egyesült Államok bizonyos idő elteltével mindezekből a fegyverfajtákból azonos roeny- nyiséggel rendelkezik majd, ami eleve felesi ege^A-jszi a fegyverfiézési hajsza újabb fordulóját, mert egyik fél sem kezdhetné azt a siker remé­nyével. Ilyen körülmények kö­zött az Egyesült Államok szá­mára is előnyösebb gazdasági­lag, ha tovább igyekszik csök­kenteni e rendkívül költséges berendezések számát. Megelégedettség világszerte Világszerte általában pozitív visszhangot keltett a rakéta­elhárító rakétarendszerek kor­látozásáról és a támadó raké­tafegyverek korlátozását célzó intézkedésekről szóló szovjet— amerikai megállapodások alá­írása. New York-ban Kurt Wald­heim, az ENSZ főtitkára re­(Folytatás a 2. oldalon). Gyermekeink 1950 óta ünnepeljük meg a gyerekek napját. Kezdetben a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és a DÍVSZ elha­tározása alapján emlékeztek meg a gyerekekről, később sok-sok nemzetközi szerv csatlakozásával és az ENSZ felhí. vására egyetemes ünneppé vált ez a nap. Sokhelyütt rendeznek ma hazánkban is játékos ünnep­ségeket. Szükség van ezekre még akkor is, ha már-már egyik legfőbb gondja nevelésünknek, hogy egész évben szinte kor­látlanul mindent megkapnak a gyerekek. Egy iskolai, vagy egy községi, kerületi rendezvény azonban más dolog sokáig emlékezetes lehet számukra. Örüljünk annak, hogy a mi gyerekeinknek lehetőségük van az önfeledt játékra. De közben gondoljunk arra is, hogy a világ sok táján még ezen a napon sem lakhatnak jól a gyerekek, e Vietnam­ban ma is háború van, az amerikai bombák áldozatainak listáján sok az ártatlan kisfiú és kislány. Borzalmak bor­zalma, hogy akadnak amerikai katonák, akiknek otthon gyerekeik- vannak, de hidegvérrel oldják ki bombáikat a vietnami városok, lakott területek felett, S gondoljunk arra, hogy e modernnek mondott világban az iskoláskorú gyerekek, kétharmada nem járhat iskolába. Mert vagy nincs’ iskolájuk, vagy idő előtt dolgozniok kell, hogy éhen ne haljanak. S még így is sok a gyerekkori éh- halál, a rosszul-tápláltságból eredő betegség. És sokhelyütt még orvosok sincsenek, akik gyógyítanák őket. Rájuk, a nyomortól, az éhínségtől, a’kizsákmányolástól, a háborús brutalitástól szenvedő gyerekekre emlékezve az a kötelességünk, hogy saját fiainkat és lányainkat a béke, a szocializmus, a népek közötti barátság és szolidaritás szelle­mében neveljük. Arra készítsük fel őket, hogy a technika vívmányaival és a kultúra kincseivel az emberiség javát szolgálják, s küzdjenek minden brutalitás, minden meg­különböztetés, minden elnyomás ég kizsákmányolás ellen. S tehetjük-e azt hatásosabban, mint úgy, hogy megmutatjuk n.ekik mindazt a jót és szépet, amit a szocializmus biztosít nekik és szüleiknek! Vigyük hát el őket ma is cukrászdába, vegyünk nekik játékokat, menjünk velük kirándulni, hogy legyen mércéjük, ismerjék meg a boldogságot, amihez min­den gyereknek joga lenne. Befejezte munkáját a szocialista brigád vezetők országos tanácskozása Szombaton az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta munkáját a szocialis­ta brigádvezetők IV. országos tanácskozása. A tanácskozáson, részt vett Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, Fock Jenő, a Miniszter­tanács elnöke. Apró Antal, az országgyűlés elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Né­meth Károly, a budapesti pártbizottság első titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Óvári Miklós és Pul'lai Árpád, a Köz­ponti Bizottság titkárai. Kis­házi Ödön, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, jelen volt a kormány több tagja. A tegnapi nap vitájában el­sőnek Horváth János kapott szót, majd a következő sor­rendben került sör a felszóla­lásokra: Móricz Józsefné, Szí-, kora László. Németh Ilona, Hell István, Dudás Józsefné, Bíró Antal, Széli Lászlóné, Trencsér Ferencné, Bajos Er­nő, Márkus Jánosné, Szánt! P. Béla és Rohrbacher Béla. A tanácskozáson elnöklő Ne- meslaiki Tivadar, a SZOT tit­kára ezután lezárta a vitát, amelynek két napján 36 fel­szólaló fejtette ki véleményét, és mondta el javaslatát. Ezen­kívül még csaknem 190-en jelentkeztek, de mert hozzá­szólásukra nem jutott idő, fel­szólalásukat írásban leadhat­ták a tanácskozás rendezősé­gének. Felszólalásuk így he­lyet kapott a kétnapos tanács­kozás jegyzőkönyvében is. Ezután Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára lépett, a mik­rofon elé és összefoglalta a vitát. Gáspár Sándor összefoglalója Másfél napos tanácskozá­sunk, úgy vélem elvégezte mindazt, amire vállalkozott •— mondotta Gáspár Sándor. Nagy segítséget adott a bri­gádmozgalom további fejlesz­téséhez, most az a legfonto­sabb, hogy az itt elhangzott jó javaslatokat, kezdeménye­zéseket valamennyi érdekelt közreműködésével realizáljuk. E munka megkívánja, hogy minden szinten foglalkozzanak a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztésének kérdései; vei, a fejlődést még gátló aka­dályok elhárításának módjai­val. A már régebben kialakult gyakorlatnak megfelelően fog­lalkozni fognak ezzel a párt, a szakszervezet, a KISZ veze­tő szervei, a legfontosabb te­endők azonban az üzemekre, a vállalati kollektívákra há­rulnak. A vállalatok gazdasá­gi vezetésének, mozgalmi szerveinek és szocialista bri­gádjainak közös feladata, hogy a szocialista brigádmozgalom minél szervesebben, beépüljön az üzemi demokrácia rendsze­rébe. Hisz ma már nem egy­szerű munkamozgalomról van szó, szocialista brigádjaink az üzemi demokráciának fontos fórumai, mert Itt fejlődtek ki a legintenzívebben a demok­ratikus munkamódszerek. A szocialista brigádvezetők, brigádtagok gyakran teszik szóvá, hogy a gazdasági veze- ' tőktől nem kapják meg a kel; (Folytatás a 2, oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents