Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-27 / 123. szám
\ y í i » I Kutatások, megrendelésre Beszélgetés dr. Gergely Istvánnal, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel A lIT-től jelentjük Tizenöt éves a jogi szakosztály Mikor jó kutató a kutató? Ha megmarad szűkebb portáján, s az intézet falai között fejti ki ereje legjavát, vagy pedig ha elmegy a „tetthelyre”, az elméleti eredmények felhasználásának színtereire, közvetlenül segítve a gyakorlati megvalósítást? Olyan kérdések ezek, amelyek számtalanszor felvetődnek a gazdaságok és kutatóintézetek kapcsolatában. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a korszerűbb, megalapozottabb pénzügyi helyzetű gazdaságok egy része nem pusztán a közvetett felhasználás híve, hanem igényli a szorosabb, a szerződésen alapuló kutatási kapcsolatot is. A kormány a közelmúltban országos kiemelt kutatási célprogramokra hozott határozatot, ezek közül három témakör a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hatókörébe tartozik: a talaj termékenységének fokozása, az élelmiszerek választékának bővítése, valamint a hústermelés növelése. Természetes, hogy végrehajtásukhoz nélkülözhetetlen a mezőgazdasági üzemek és kutatóintézetek együttműködése, a gyakorlatban is bevált tudományos eredmények kiterjedt alkalmazása. Dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettest — úgy is, mint az élelmiszergazdaság műszaki fejlesztésének irányítóját — kértem meg, válaszoljon néhány kérdésre. — Voltaképpen milyen megbízásokból tevődik össze egy- egy kutatóintézet munkája? — A nevéből, jellegéből következő feladatra, vagyis alap- tevékenységre a minisztériumtól kap megrendelést az intézet. Szerződést köthet az e témákhoz kapcsolódó munkákra különféle főhatóságokkal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal, a Magyar Tudományos Akadémiával, és így tovább. Egymás közötti kuta- láskoordinációnak nevezzük azokat a szerződéseket, amelyek különféle programokban való részvételre kötik egybe az intézeteket. Végül ugyancsak szerződés alapján vállalhatnak munkát a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok megbízásaira. — Ezúttal maradjunk pusztán ez utóbbi témakörben. Mi indokolja, és mi korlátozza ezt a közvetlenebb, s így talán hasznosabb kapcsolatot? — Nagy fokú változatosság, A múlt év októberében tartott gazdasági aktívaértekezleten Fock Jenő, a kormány elnöke a beruházási politika és gyakorlat kérdéséről elmondotta: A beruházásokra fordított összegek 1970-ben és 71-ben kétszer olyan gyorsan nőttek, mint a nemzeti jövedelem. A beruházásokkal kapcsolatban felhívta a figyelmet, mindenki reálisan mérje fel a helyzetet, hogy mielőbb jussunk túl jelenlegi nehézségeinken. Mit jelentett a beruházások „lefékezése” a mezőgazdasági beruházásokat tervező és lebonyolító MEZÖBER-nek? Ezzel a kérdéssel kerestük fel Fenyvesi Ferencet, a Tolna megyei MEZÖBER igazgatóját. — Azt mindenképpen már jó előre látni lehetett, hogy az a nagy beruházási ambíció, ami az elmúlt években a mezőgazdasági üzemekben megindult, hosszú ideig nem tarthat. Sem az építőipar nem bírta kapacitással, sem pedig a beruházók pénzzel. A beruházások visszafogása indokolt volt, s kétségkívül átmenetileg leállást jelentett. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban ebben az évben nagyobb új beruházás nem inkiegyenlítettség tanúi vagyunk, ha ezeket a szerződéseket vizsgáljuk — válaszolja a miniszterhelyettes. — Mindenekelőtt azonban hadd szögezzem le: ezek a kapcsolatok igen is korlátozottak, mégpedig több okból. Az egyik legfontosabb tényező az, hogy a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok műszaki fejlesztési alap híján, viszonylag kevés pénzt tudnak előteremteni speciális követelményeikhez igazodó kutatások finanszírozására. Az élelmiszer- és fagazdaságban a kutatási eredmények nagyobb részt központi erőforrásokból születnek, ebből következik, hogy e produktumok zöme ingyenes a felhasználó számára. Az, hogy a szerződéses kapcsolatok terepe olyan változatos, következik az intézetek jellegéből is. Mert mondjuk, miféle alapvető feladatához igazodó szerződést köthet valamely tsz-szel az Agrobotanikai Intézet? Ellenkező előjelű példa lehet a Kisállattenyésztési Kutató Intézet, amely lényegében akkor teljesíti alaptevékenységét is, amikor az általa kitenyésztett, különféle hibrideket szerződés útján, megfelélő ellenszolgáltatásért, átadja a gazdaságoknak. Beszélhetünk időbeli kiegyenlítetlen- ségről is, hiszen valamely új növényfajtát, termesztési-tenyésztési eljárást csak akkor, és addig lehet értékesíteni, amíg az újdonság, az intézet privilégiuma. Mindent összevetve tehát, azt mondhatom, fontosnak tartom, mégpedig a mezőgazdaság fejlesztése érdekében, hogy a jövőben is bővüljön az intézetek szerződéses kapcsolatainak hálózata. Ezúttal nemcsak a gazdaságokkal kötött szerződésekre gondolok, hanem a más főhatóságokkal létrejövőkre is, hiszen ily módon gyakorolhat pozitív hatást például az iparra is a mezőgazdaság. — Várható-e bizonyos versengés kialakulása a kutatók között? — Az intézetek hazai konkurenciájáról nemigen beszélhetünk, a kutatásban versenyről csakis nemzetközi összehasonlításban lehet szó. Ha pedig, mondjuk, az anyagi érdekeltség elve alapján a szerződéses kapcsolatban bontakoznék ki versengés, annak következménye csakis egy lehet : az alaptevékenység, a voltaképpeni kutatás szenvedne kárt... dúlt, legfeljebb olyan kisebb létesítményeket építenek, amit saját erejükből meg tudnak oldani. — Pillanatnyilag — mivel a beruházások leálltak — jóval kevesebb megbízást kap a MEZÖBER, mint az előző években. Vonatkozik ez a tervezésre és a lebonyolításra egyaránt. Jelenleg még a következő évre sem készíthettünk elő beruházásokat. Várható, hogy év középén kormányintézkedés jelenik meg a 6zarvasmarhaprogrammal kapcsolatban. Amennyiben ez az üzemek számára kedvező lesz, valószínű, több megrendelést kapunk, amit nem biztos, hogy teljes egészében ki tudunk elégíteni. Eddig mindössze néhá- nyan érdeklődtek, konkrét megbízás viszont csak a szarvasmarhaprogram feltételeinek ismerete után várható, — A MEZÖBER erre a munkára felkészült. Azonban nem valószínű, hogy ha egyszerre több megrendelést kapunk, azt időben el tudjuk végezni. A nagyobb létesítmények tervezése, előkészítése legalább háromhónapos munka. Példaként: egy ötszáz-hatszáz férőhelyes telep kiviteli terveinek — Ebből tehát az derül ki, hogy nem szabad megfeledkezni az elmélet átplántálásá- nak közvetlen útját korlátozó tényezőkről. Mégis, bizonyos növekedés bizonyára várható szerződések dolgában... — A szerződések mai menynyisége legfeljebb csak évi tíz —tizenöt százalékkal növekedhet — hangsúlyozza dr. Gergely István. — Ha ugyanis ez nem így lesz, csökken annak a munkának az aránya, amelynek eredményét ingyenesen kapják meg a gazdaságok. Magyarán szólva: nem kívánatos anyagiasság uralkodna el a kutatók között. Mind ma, mind a jövőben, nagyon vigyázni kell tehát arra, hogy csak reális mértékben építsék ki szerződéses kapcsolataikat az intézetek. Hogy hol van a határ, azt persze csak esetenként lehet megmondani, de két fő típus mégis meghatározható. Viszonylag nagy lehet a szerződések száma azon intézetekben, amelyek új növény- és állatfajtákat értékesítenek, fajtaszaporítást végeznek. Ilyenek a már említett Kisállattenyésztési Kutató Intézet, vagy az iregszemcsei, a nyíregyházi, s más kutatóbázisok. Az itt születő kutatási eredmények viszonylag gyorsan, beruházások nélkül felhasználhatók. Az új fajták tenyésztésére kötött szaktanácsadási szerződés nem tőkeigényes, és gyorsan, sok gazdaságra kiterjeszthető. De csak kevés szerződést köthet az az intézet, amely beruházásigényes, komplex fejlesztési terveket, eljárásokat ad át a vállalatoknak és a gazdaságoknak. Példa lehet erre a Mezőgazdasági Gépkisérleti Intézet, ebbe a körbe tartoznak az egyetemek is. Ez utóbbi típusban alapelvnek azt tartom, hogy hozzávetőleg a kutatókéval megegyező számban álljanak kölcsönösen előnyös szerződésben rögzített partneri kapcsolatban a termelőszövetkezetekkel, különféle vállalatokkal. A beszélgetésből kitetszik, hogy a bevezető kérdésre korántsem lehet egyértelműen válaszolni. Mivel a kutatóintézeteket az állam tartja fönn, joggal tarthat igényt arra, hogy minden erejüket alapvető feladatuk teljesítésére fordítsák. Mégis, a szaktanács- adás formája, az egyéb szerződések létjogosultsága aligha vitatható. elkészítése több mint fél évet vesz igénybe. Annál is inkább, mivel ahhoz, hogy az üzemek azokat a kedvezményeket igénybe tudják venni, melyeket a program biztosít, komplett kiviteli tervdokumentáció, illetve annak a költségvetése szükséges. — Ebben az évben mindösz- sze öt nagyobb létesítményre érkezett megbízás, ami kiviteli értékben harmincmillió forintot tesz ki. A kapacitásunk tehát foglalt, a terveinket teljesítjük. A vállalat nem marad munka nélkül. Átmeneti nehézségünk, hogy kimondottan mezőgazdasági üzemek részéről kevés a megrendelés, pedig erre speciális szakembereink vannak. Ettől függetlenül nem jöttünk „zavarba”. Bizonyos fokú strukturális változtatást hajtottunk végre. Készítünk meliorációs terveket, tervezünk takarmánykeverő üzemeket, amit eddig nem csináltunk. A mi munkánkat a beruházásokkal kapcsolatos szabályzók nagyon befolyásolják. Remélhetőleg az " elkövetkezendő években a mezőgazdaságban beáll egy olyan ^beruházási egyensúly, ami töb- bé-kevésbé évről évre ismétlődik. ________... — vm — A TIT Tolna megyei Szervezetének jogi szakosztálya a tizenötödik oktatási idény végére ért. A jubileum alkalmából dr. Prantner Józseffel, a szakosztály s egyben a megyei szervezet elnökével beszélgettünk. — Politikai cél érdekében hívtuk életre másfél évtizeddel ezelőtt a jogi szakosztályt, — émlékezett1 dr. Prantner József. — Az alapítók felismerték, hogy az ellenforradalom okozta eszmei zűrzavar felszámolásához a jogásztársadalom munkája is szükséges. A szakosztály 1957-ben még csak 19 előadást tartott; hogy hány hallgatóval, azt nem jegyezte fel a krónika. 1966-ban tartott 166 előadásunknak nyolcezer hallgatója volt; a legutóbbi oktatási idényben tizennyolc- ezer érdeklődő kétszáz előadást hallgatott meg. Negyvenegy fős előadói gárdánk 16 tagja bíró, 12 ügyész, 7 ügyvéd; a többiek a jogi élet más területein dolgoznak. Napjainkban is politikai célt szolgál a szakosztály: az ismeret- terjesztés, a tudatformálás eszközével igyekszik minél több dolgozót szocialista emberré nevelni. Fontos feladatunknak tekintettük, s tekintjük az egységes termelőszövetkezeti paraszti osztály kialakulásának segítését, szilárdítását. — Milyen szervekkel ápol szoro.s kapcsolatot a jogi szakosztály? — A Magyar Jogász Szövetség Tolna megyei Szervezetével, a Hazafias Népfronttal, a Közalkalmazottak Szakszervezetével, a KISZ-szel, továbbá számos tanáccsal és művelődési házzal. — Mint emlékezünk, a szakosztály az 1963—64-es isme- retterjesztési évben jogi előadássorozatot tartott. Azóta, az ülnökakadémiai sorozatokat leszámítva, csak egyes előadásokon vehettünk részt. Mi ennek az oka? — Tapasztalataink szerint a különféle, például munkás-, termelőszövétloezeti akadémiák szervezésénél a rendező szervek részéről bizonyos szakmai prakticizmus érvényesül. E szervek az előadások témáját többnyire úgy választják meg, hogy az közvetlenül szolgálja a termelést, a szakmai képzést, esetleg a szakmai to. vábbképzést. Ebből ered, hogy az előadások között csak szórványosan jut hely a társadalomtudományok köréből merített témáknak. Az efféle tendenciák miatt könnyen elsikkad a tudatformáló tevékenység. — Az általános és a középiskolákban roppant kevés idő jut jogi ismeretek oktatására: Az Állattenyésztési Felügyelőség szervezésében Alsónánán rendeztek rét- és legelőgaz- dálkpdási bemutatót, amelyen részi vett a MÉM főelőadója Radvánszky Béla, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának képviselői, valamint a szekszárdi tsz-szövetséghez tartozó termelőszövetkezetek elnökei és főállattenyésztői. Elsőként ■ Topor István, a várdombi Uj Tavasz Tsz elnöke köszöntötte a vendégeiket, majd rövid beszámolót tartott a növénytermesztés és állat- tenyésztés jelenlegi helyzeté- ről. Beszélt a jövő gazdasági terveiről, ismertette a tsz f7-• 'T.zdáfkodási tervét. A beszámoló után az alsó- nánai min la legelőit nézték a fiatalok alapfogalmakkal is alig-alig vannak tisztában. Hogyan lesznek úrrá az előadók az ilyen jellegű nehézségeken? — A szakmai zsargont következetesen kerülik, közérthető kifejezéseket használnak. Előadóink munkájának minőségi színvonala töretlen fejlődést mutat. Az előadók mind nagyobb gondot fordítanak mondanivalójuk jó szerkezeti felépítésére. Az ítékezési gyakorlatból merített példák fokozzák az érthetőséget. — Mely szervekkel kellene a jelenlegieknél erősebb kapcsolatokat kiépítenie a megyei szervezetnek. Milyen tanácsi, esetleg még milyen más szervekre gondolhatunk? — Egyes községi tanácsokra és KISZ-bizottságokra. Mind a fiatalság körében végzendő munkánk, mind falusi előadásaink sikere nagy részt azon múlik, hogy az említett szervek aktívái milyen mozgósító tevékenységet fejtenek ki. Úgy gondolom, a kapcsolatok megteremtése és ápolása a TIT függetlenített apparátusának lesz megtisztelő feladata. — Az idén télen lesz ötéves a jogi szakosztály dombóvári járási és paksi járási szakcsoportja. Néhány szót kérnénk ezek eredményeiről. — Mindkét szakcsoport megu alakulása óta tevékenyen, jól működik. Mindkettejük munkájának része van abban, hogy a szakosztály előadásainak mintegy kilencven százaléka falvakban és tanyákon hangzott el. Mihelyt a személyi feltételek meglesznek, megalakítjuk a bonyhádi és a tamási járási szakcsoportot is; — Megyénk közrendje, köz. biztonsága meghaladja az országos átlagot. Bár a tudatformáló tevékenység eredményességének nincsenek paraméterei, bizonyosra vesszük, hogy az állampolgári fegyelem kielégítő voltának megteremtéséhez a jogi szakosztály is hozzájárult Milyen célokat tűzött maga elé az elkövetkező ismeretterjesztési évadokra a szakosztály? — Feladatokban nincs hiány. Eddigi eredményeink arra köteleznek bennünket, hogy a helyesnek felismert módszerek alkalmazásával folytassuk ismeretterjesztő tevékenységünket. Több évre szóló feladatunk annak a mintegy félszáz — részben már megjelent, részben még megalkotás alatt álló — jogszabálynak ismertetése, amelyektől állami, társadalmi, gazdasági életünk további fejlődését várjuk, — fejezte be tájékoztatását dr. Prantner József, a TIT Tolna megyei szervezetének elnöke. B. Z. meg, ahol sávos rendszerben történik a legeltetés, s amelyen két csoportban összesen 123 növendék üsző legel. A mintái egelő az 1970-ben telepített 24, valamint 1971-ben telepített 28 holdból áll. Ezután mondott beszédet a MÉM főelőadója. Végigkísérte a rét- és legelőgazdálkodás fejlődését az első ötéves tervtől napjainkig. Utalt az 1971- ben kiadott legelőgazdálkodást rendeletre, miszerint a gazdaságúik mintalegelő-telepítésre állami támogatást kapnak. Elmondta, hogy a MÉM elképzelésé, továbbra is támogatni azokat a gazdaságokat, amelyek legelőépítésre állami tá-j mogatás.t kérnek. KERESZTÉNYI NÁNDOR Profilváltozás a MEZŐBER-nél Csökkentek a mezőgazdasági beruházások Rét- és legelőgazdálkodási bemutató Alsónánán
