Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-26 / 122. szám
\ I 42,9 mázsa búza A szekszárdi mezőgazdasági kiállításra készül a tereli Kossuth Tsz Modell-kialakítás, tapasztal atgy ű j tés A kistermelők és a szövetkezetek fokozottabb együttműködése — Ügy látszik, egyelőre vége az esős időszaknak, beköszönt a jő idő — mondja Ján- di József, a teveli Kossuth Tsz elnöke. — Az év elején annyira vártuk az esőt, kaptunk bőségesen, végül alig vártuk, hogy szüneteljen, mert már kezd körmünkre égni a munka, a növényápolás. Annyi munkát ad most minden tavaszi növény, hogy minden kézre sízükség van. A tavaszi vetésekkel korán — már május elejére — végzett a szövetkezet, igaz, a gépek mentek még ünnepnapokon is. M ősit az a gond, hogy megakadályozzák a gyomoso- dást a kukoricában, a napraforgóban, a szőlőben, a répaföldön. — A vegyszerezésre kedvezett az idő, viszont azért nem alkalmazzuk minden területen, hogy a tagságnak biztosítsuk az alapszabályban meghatározott munkanapok_ teljesítését. Ezért le kell mondanunk néha a korszerű termelési módszerekről, pedig az idén különös jelentősége van néhány főbb növényünk termesztésének: az augusztusi, szekszárdi mezőgazdasági kiállításon való részvétel, illetve, egyelőre még a nevezés. Szeretnénk az idén is tartani, vagy valamivel megfejezni azokat az eredményeket, ameA magyar nyelv hete második, szerdai előadására csak tizenöten voltak kíváncsiak Szekszárdon. Bővebb elemzést kívánna, mi ennek az érdektelenségnek az oka, és mennyiben bírálható érte a TIT helyi szervezete. Akik viszont ott voltak káprázatos előadást hallhattak a magyar nyelv keletkezéséről, történetéről és a keletkezés körüli máig is tartó vitákról, téves vagy megalapozatlan nézetekről. Ma már a közvélemény előtt közismert és egyértelmű, hogy a magyar nyelv a finn-ugor nyelvcsalád tagja. Nem is olyan régen vált ez a nézet bizonyítottá és általánosan elfogadottá. XVII. század közepén írt először Sajnovits János könyvében arról, hogy a lappok nyelvrokonaink. Nagy felháborodás követte művét, és ez egy évszázadra el is hallgattatta a finn-ugor kutatásokat. Származtatták már a magyar nyelvet a szittyából, héberből, a török, mongol nyelvekből. Kétségtelen, hogy a magyarba az utóbbi nyelvcsaládból nagyon sok szó származott. A török jövevényszavak egy része még a honfoglalás előtt került nyelvünkbe, a kazárokkal való vándorlásunk idején, később pedig a betelepült besenyőktől és kunoktól vettünk át szavakat. Érdekességképpen beszélt arról dr. Kálmán Béla, hogy ma is vannak még főként Kanadában és az Egyesült Államokban élő hazánkfiai között tudósok, akik nyelvünket a su- mérből származtatják. Nyelvész nemigen akad köztük, biológusok, történészek, akiknek nem elég „előkelő” az ázsiai származás. A magyar és a sumér nyelv közötti rokonság már időrendben is lehetetlen. Jelenlegi ismereteink szerint ugyanis a sumér mint beszélt nyelv kihalt körülbelül ie. 1800 körül. A magyar pedig mintegy háromezer éve szakadt el nyelvrokonaitól, azóta önálló, tehát kialakulása ie. 1000-re tehető, nem beszélve az akkor még nagy jelentőségű íöldrgjMi távolságokról* ' , lyek alapján a kiállításra jelentkeztünk. A teveli Kossuth búzával, őszi árpával, napraforgóval nevezett. A búza hektáronkénti átlagtermésének alakulása az elmúlt három év alatt: 1969- ben 34,6 mázsa, 1970-ben 28,7, 1971-ben 42,9 mázsa, a közkedvelt Bezo6ztaja I-es fajtából. A B—40-es őszi árpa termése: 1969-ben 31,3, 1970-ben 30,1, 1971-ben 38,6 mázsa. A napraforgóé — iregi csíkos — 1969—ben 24,2, 1970-ben 23,8, 1971-ben 29,4 mázsa volt, 57,6 hektár átlagában. Figyelemre méltó a három növény önköltségének alakulása is. A búzáé a múlt évben 108 forint volt, az idén 130 forintra tervezték, az őszi árpáé 136, illetve 145 forint, a napraforgóé a tavalyi szinten, 280 forinttal szerepel. — A búza, az árpa önköltségének növekedése abból adódik, hogy az idei tervben a tavalyinál valamivel alacsonyabb termésátlaggal számoltunk. Ha több terem, akkor a tényleges önköltség alacsonyabb lesz. Reméljük, lehetőségeinkhez mérten mi is reprezentálhatjuk Tolna megye mezőgazdasági üzemeinek termelési eredményeit, illetve tagságunk szorgalmas munkáját. Mivel bizonyítható a magyar nyelv finn-ugor származása? Csak néhány olyan példa, ami különösebb nyelvészeti képzettség nélkül is megérthető. Mindaz, ami az Európában honos indoeurópai nyelvektől elválasztja, közös a finn-ugorral. Például nyelvünkben nincs a főneveknek neme, az indoeurópaiaknál van. A birtokviszonyt nem névmásokkal, hanem személyragokkal fejezzük ki. Megtalálható a magánhangzóharmónia, vagyis ragjaink két, vagy három alakban is szerepelnek, -ba, -be, -bál, — Meleg van, a mindenit. Meleg — mondja a kis köpcös ember, s a kék kötény aljával törli a homlokát. A lovak a vaskorláthoz kötve, egymáshoz simulva álldogálnak. A szerszámokat már levették róluk, csak a kötőfék feszül a nyakukon, s alatta, a selymes szőrben barnás-feke- tés izzadtságcsíkok kanyarognak. — Nem jön az olasz — idegeskedik a szekszárdi Béri Balogh Ádám Tsz kocsisa. — Majd jön — nyugtatják mások. — Tízre volt hirdetve, hát majd csak jön. Tizenegy van. Állnak és várnak az emberek és a lovak. Jön az olasz. Magas, sovány ember, finom görbe bot a kezében, azt lóbálja, de amúgy nem szól senkinek, megy a lovakhoz. Utána mindjárt ugyan- 'olvan görbe bottal megy az Allatforgalmi Tröszt embere. Szó nem esik, csak járják, mustrálják a lovakat. Mindenki hallgat. Figyelik az öreg olasz mozdulatait. Csak a lovak horkantása hallatszik néha, s egy-egy. kiáltás, ha valamelyik állat idegességében ágaskodni próbál. — Nyugodj. Nyugodj, te —* mondják. Éles szemű ember legyen az, aki észreveszi, mikor kezdődik a vásár. Mire észbekapunk, már két ló hátán is ott a zöld festékkel írott P^betú. Honvédelmi nap a várromnál A dombóvári Apáczai Csere János Gimnázium és Szakközépiskola honvédelmi napot tartott május 24-én. Az iskola udvarán fél nyolckor gyülekezett rajok szerint az első, a második és a harmadik osztály. A negyedikesek már a szóbeli érettségire készülnek. Az úiácél a Kapos mente volt, a Dombaiak hajdani várának környéke. A rajok egy kis erdőben táboroztak le. Itt kerestem fel az osztályokat, hogy megtudjam a „közhangulatot". Az elsősöknél kezdtem. A lányok vidáman énekeltek. — Mit vártok ettől a naptól! — kérdeztem őket. — Most vagyunk ilyen versenyen először. Izgulunk. Nehéz lesz? — Ha jól felkészültetek, akkor nem. A másodikosak már bátrabbak, reménykednek, hogy jobban szerepelnek, mint az elmúlt évben. A harmadikosok már jól ismerik a terepet, láthatóan jól érezték magukat. Olvastak, napoztak, úgy várták, mikor kerülnek sorra. A verseny elég nehéz feladat elé állította a diákokat. Végig futva tették meg a terepen kijelölt távot, közben meg kellett küzdeniük az akadályokkal a közbeiktatott állomásokon. Az állomások: lövészet, kúszás, gránátdobás, kötélen mászás, lövészeti, tereptani, polgári védelmi ismeretek, távolugrás. A lövészeti ismeretek oktatójától, Wukovár Sándor tanártól kérdezem, milyen a diákok felkészültsége. — A rajok általában helyesen válaszolnak a kérdésekre — öt kérdést kell húzni —, elsősorban a fiúk, de a lányok is helyesen válaszolnak. Legfeljebb a szakkifejezésekkel van baj, de ebben talán az is közrejátszik, hogy ez az utolsó állomás, a gyerekek már kifáradtan érkeznek ide. Előzőleg már lőttek jobb, gyengébb eredménnyel, viszont az elmélet is fontos. Közben a rajok fáradtan, izzadtan, kipirulva érkeznek a célhoz, és ez nem is csoda: a hőmérséklet árnyékban is 28 fok. Az iskolai honvédelmi verseny délután egy órakor feje— Ez azt jelenti, hogy Pia- cenzába viszik őket — súgja egy kis köpcös ember bizalmasan, a jólértesültek mosolyával. — Messze van ám, de milyen messze — teszi hozzá. Lóyásár Szekszárdon Egy férfi, csizmáját már vastag por lepi, hajlított élű ollójával jeleket nyír az állatok szőrébe. 1-es A. — Két minőség van. A és B. A szám meg azt jelenti, hogy a kategóriából hányadik. Ez az első. Aztán ez megy tovább, ahányat vesznek. Harminc lovat hoztak ki ide a szekszárdi vasútállomás és a Mátyás király utca közé tegnap délelőtt. Hoztak Szedresről, Tengelicről, tsz-ek, egyéniek, vegyesen. — Kiégett lovak ezek —' mondja az átvevő, s támaszkodik a mázsa korlátjának, — Hogyhogy kiégett? — Nem jók semmire. Csak vágni, öregek, megerőltetettek ezek mind, de a húsnál nem számít. Az jó. Az öreg paraszt odahív a kőkerítéshez, s kérdi: — Látja, hogy a szürkék farkát felemeli? — Látom. — Hát azért csinálja, hogy megnézi a farokrépát. Ha rücsA mezőgazdasági kistermelők, a háztáji és kisegítő gazdaságokban évente mintegy 36—38 milliárd forint értékű terméket állítanak elő. Ennek nagyobb részét önellátásukra fordítják, másik része pedig a közellátás vérkeringésébe kerül. Termelőmunkájukat — nagyon kevés kivételtől eltekintve — hagyományos, elavult módszerekkel és eszközökkel végzik. Tevékenységükre jellemző a szétaprózottság és sokrétűség. Ezek ellenére a kisgazdaságok többsége gazdaságosan termel és a népgazdaságtól nem. igényel nagy befektetést. Gyorsan reagál azonban a kedvezőtlen piaci helyzetre és ezzel nagy hatást gyakorol a közellátás és az árak alakulására. A kistermelők munkájára, termékeikre nagy szüksége van az országnak. Általános érdek tehát termelésük támogatása és korszerűsítése, s ezzel lehetőségeik még jobb kihasználása. Ezekhez és az értékesítési biztonság megteremtéséhez olyan átfogó együttműködés szükséges, amelyben a kisgazdaságok mezőgazdasági termelésétől kezdve, a termékek forgalmazásán keresztül a feldolgozásig teljes együttműködési láncolat jön létre. Ilyen együttműködés kialakítására elsősorban a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek vállalkozhatnak. Hiszen az ÁFÉSZ-ek az elmúlt években is szervezték és támogatták a kistermelést, megfelelő hálózattal rendelkeznek a termelés szervezéséhez és, a termék- forgalmazáshoz. A fogyasztási szövetkezetek VII. kongrésszusának határozata alapján a SZÖVOSZ segítséget nyújt az ÁFÉSZ-ek- nek ahhoz, hogy a mezőgazda- sági termelés, termékforgalmazás és feldolgozás egységes folyamatának legalkalmasabb módjait kialakíthassák. A SZÖVOSZ a közreműködésnek olyan bevált módszereit alkalmazza itt is, mint a szövetkös, nem veszi meg, mert annak borsókás a húsa. Ha sima, akkor költ neki. Lassan megtalik a betonkerítéssel határolt karám oldala lovakkal. — Tizenkettő kelt el. Tíz A, kettő B. A többi majd később kel el. Hazaviszik, hizlalják még. Az öreg olasz áll és figyel. Alig- alig ejtett szót is, csak görbe botjával mutatott, melyik kell, melyik nem. — Érti, régen csinálja. Felette van a hetvennek. A lovakat egyenként a mázsához vezetik. Nem veszélytelen dolog ez, hiszen a riadt állatok ijedten rángatják a kötőféket, összerúgnak. — Vigyázni kell. Vigyázni bizony. A ló is védi magát, s abból az embernek könnyen baja lehet. Lassan elvezetik a tizenkét lovat, fel a vagonba, amit az előbb szórtak meg frissen homokkal. Az emberek szedelőzködnek, egy öregasszony odamegy a vagon oldalához, s benéz. — Sajnálja? — Hát. Mi neveltük. De az idő eljár a ló felett is. Megy a férjéhez, s együtt néznek a vagon felé. Az öreg olasz autóba ül, nem néz senkire, gondolkodik. — Pedig nagyon jó vásárt csinált — mondja az átvevő. — De nem mutatja. Kereskedő. VARGA JÓZSEF kezetek belső meehanizmusá-* nak korszerűsítésénél tette. E széles körű munkát is viszonylag szűkebb körű, néhány szövetkezetben végzett kétéves gyakorlati ,,kísérletezés” előzte meg. Az ennek során szerzett gazdag tapasztalatokat ma már több száz szövetkezet hasznosítja, eredménye a szövetkezetek közkincsévé vált. Hasonló módszerrel, úgynevezett együttműködési „modellek” kialakításával kezdik most ezt a munkát is, amelyben az országos és a területi szövetségek sokrétű szakmai támogatásával önként vállalkozó szövetkezetek vesznek részt. A „modellezés” segítségével olyan szervezési formát igyekeznek kialakítani, amely a hasznos módszerek egy helyen való alkalmazásával más szövetkezet számára is alkalmas mintát hoz létre. Ez a modell-kialakítás egyben szorosan kapcsolódik a szövetkezet belső működésének korszerűsítéséhez, a közgazdasági követelményekhez jobban igazodó gazdálkodási és szervezeti rend létrehozásához is. A kísérleti „modell” valamelyik, elsősorban a hagyományos tájjellegnek megfelelő kistermelői ágazatra támaszkodik és magában foglalja a szövetkezet egész mezőgazdasági termékforgalmazó és -feldolgozó tevékenységét. Az új módszerek alkalmazásával a többi között segítséget adnak! a fóliás és szabadföldi zöldségtermesztés, a gyümölcs- és szőlőtermesztés, a sertéshús-, májliba-, nyúl-, galamb- és tojástermelés fejlesztéséhez, zártkertek és hétvégi kertek termelésének szervezéséhez, továbbá a kistermelők önálló beszerző és értékesítő szövetkezetek szervezéséhez. A szervezési elképzelések szerint a tapasztalatszerző kísérleti munkában mintegy 300 szövetkezeti egység vesz részt. Az alkalmazásra kerülő új modell általános feladatai között szerepel a kistermelők és szakcsoportjaik szervezeti életének erősítése. A termeléssel közvetlenül összefüggő feladatok közé tartozik a kisgazdaságok jobb ellátása a termeléshez szükséges korszerű esz?-' közökkel, anyagokkal, szolgáltatásokkal, és megoldani termékeik kedvezőbb értékesíti-' sét. Ez utóbbi viszont máz- közvetlenül kapcsolódik a termékfeldolgozásban és -forgalmazásban megoldásra váró feladatokkal, mint a termelők piaci , tájékoztatása, termelésük összehangolása a piac i-géj nyelvel stb. Az elkészített és a közgyűlések által elfogadott modell- tervefk gyakorlati megvalósítására 1973-ban és 1974-ben kerül sor. E törekvések első eredményeit bizonyára érdeklődéssel kíséri majd a közvé-' lemény és a kistermelők sok százezres tábora. Hiszen valóra válásától elsősorban azt várjuk, hogy a kisüzemekben növekedjen a termelési kedv és mind több és jobb minőségű terméket juttassanak a fo-j gyasztóknak. DR. SRANKÓ ISTVÁN Népújság 5 1972. május 26, A magyar nyelv hete Nyelvünk bölcsője dr. Kálmán Béla egyetemi tanár előadása a TIT-ben-bői, -ra, -re. zodött be, VARGA ÉVA.
