Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-23 / 119. szám

f i f t égi feagyDiáii-HJ kiitisbei ‘ sár Egy hét alatt nyolc előadás Tegnap véget ért a Szegedi Nemzeti Színház szekszárdi vendégjátéka Régebben Szekszárd Borvi­déki Bortermelők Pinceszövet­kezete néven jegyezték, majd szakcsoport néven alakult újjá, de ezt megváltoztatták társu­lásra, és éppen a minap hatá­roztak úgy, hogy visszatérnek a szakcsoport névhez. A leg­utóbbi határozat szerint teljes neve a következő: Szekszárdi Borvidék Szőlő- és Gyümölcs- termelő Szakcsoport. Jellegének, illetve a szövet­kezeti rendelkezéseknek meg­felelően a szekszárdi ÁFÉSZ keretei közt működik. Minden tevékenységében önálló, külön működési szabályzata van, a saját közgyűlési határozatai alapján ténykedik, és saját erejéből kell megteremtenie a működés anyagi feltételeit. Lé­nyege: a kistermelők szövetke­zése a saját és a közösség ér­dekében. A szekszárdi borvi­déket régebben is a kisüzem jellemezte: sok száz kistermelő művelte a domboldalakat, ter­melte a bort. Igaz, akadtak itt olyan tulajdonosok is, akik egyébként földbirtokosok vagy gyárosok voltak, de a néhány holdas szőlőhegyi birtokukon végeredményben ők is kisüze­mi módszerekkel gazdálkodtak. A termelők a kisüzem hátrá­nyát elsősorban az értékesítés­A 2000 éves Pécs gazdag tör­téneti-művészeti múltjának újabb érdekes fejezete tárult a közönség elé: vasárnap meg­nyitotta kapuit a Janus Pan­nonius Múzeum reneszánsz kő­tára. A mecsekaljai város ez­zel a kiállítással is nagy költő­fia, az ötszáz évvel ezelőtt meghalt Janus Pannonius em­lékének adózik, felidézve a re­neszánsz kor művészetét, han­gulatát. A megnyitó ünnepségen Gö- nyei Antal, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosz­tályvezetője méltatta a kiállí­tás jelentőségét. Hazánkban egyedülálló kőtár ez, amely hű képet ad a pé­csi reneszánsz kőfaragóműhely életéről. A mecsekaljai mű­hely a XV—XVI. században működött, s mestereinek nagy szerepe volt az olasz rene­szánsz művészet forma- és mintakincsének sajátosan ma­gyarrá formálásában. A török hódoltság éveiben és az azt követő zűrzavaros időkben azonban elpusztultak a pom­pás reneszánsz templomok, pa­Megnyitottáh a A Balatonon vasárnap ünne­pélyesen megnyitották az idei nyári szezont. Az ötvenezer beutalton kívül vasárnap mintegy nyolcvanezer víken- dezö és kiránduló utazott a tó­part 42 nyaralótelepére. A hi­vatalos szezonnyitót Siófokon tartották, míg az északi part központjában, Balatonfüreden a hagyományos vitorlafelhúzó ünnepségre került sor. Balatonfüreden vasárnapig rendbehozták a pénteki vihar­tól feldúlt Tagora sétányt és a móló környékét, s így meg­felelő környezetben tarthatták meg az idény leglátványosabb ünnepségét. A vitorlás egyesü­letek felvonuló sportolóit és az ünneplő közönséget dr. Csaná­di Árpád, az MTS elnökhelyet­tese köszöntötte. Ünnepi be­széde végén engedélyt adott az idei évad megnyitására, mi­közben a hagyományok szerint koszorút dobtak a tó vizébe és felhúzták a hajók árbocaira a fehér vitorlákat. Az ünnepség után a Balatonfüred—Tihany— Zamárdi közötti pízterületen nél érezték. Hiába teltek meg a hordók, többnyire jó minő­ségű borral, azt nehezen tud­ták értékesíteni, mert nemcsak minden pince, hanem minden hordó más minőséget tartal­mazott. A szekszárdi kistermelők e kátyúból a szövetkezéssel pró­báltak kiutat keresni: 1929-ben pinceszövetkezetbe tömörültek. Ez a pinceszövetkezet, ha nem is oldhatott meg minden prob­lémát, sokat lendített a szek­szárdi szőlőhegyen. Főként az­zal, hogy felvásárolta, tárolta a tagok termését, s az azonos minőségű bort nagy tételekben könnyebben tudta értékesíteni. A pinceszövetkezet külföldi és belföldi megrendelőknek egy­aránt szállított, s az ország kü­lönböző részein borkimérése­ket tartott fenn. Ilyen borki­mérése volt Szekszárdon kívül Budapesten, Dombóváron, Győrben, Érden, Hegyeshalom­ban, Mosonmagyaróváron, Szé­kesfehérváron. Tulajdonképpen e régi szö­vetkezés hagyományait ápolják a szekszárdi termelők a jelen-, légi szakcsoporttal, de úgy, hogy a hagyományokat egyben új tartalommal igyekszenek megtölteni. Több mint száz termelő tagja jelenleg a szak­loták és várak, ám egy-egy kőbe vésett remekmű mégis fennmaradt. A Janus Pannonius Múzeum régészei felkutatták, összegyűj­tötték a díszes kőfaragványo- kat és épületdíszeket, a közép­kori magyar kézművesség ér­tékes alkotásait. Pécs, Baranya üzemeinek, vállalatainak és is­koláinak dolgozói, illetve diák­jai jelentős társadalmi segít­séget nyújtottak ehhez a mun­kához. A félezer éves alko­tások most méltó helyre ke­rültek : Pécs legrégibb épen maradt — középkori eredetű — lakóházának meghitt han­gulatú udvarára, ahol üvegfalú épület oltalmazza a remekmű­veket a további pusztulástól. A kőtöredékeket érdekes tech­nikai megoldással helyezték el. Alumíniumból készült, úgyne­vezett szemvezetőkkel látták el és ily módon a látogatók számára szemléletessé vált a faragványok eredeti formája, elhelyezése. A kiállítást G. Sándor Mária régész rendezte. (MTI) balatoni szezont megtartották a Kiss Árpád emlékversenyt, az idei szezon első nagy vitorláseseményét. A változékony időjárás elle­nére az idegenforgalmi köz­pontokban több tízezer főnyi tömeg gyűlt össze. Balatonfüreden és Tihany­ban, a szezonnyitó napján sem ünnepelt azonban mindenki. A nyaralótulajdonosok százai igyekeztek biztonságba helyez­ni a tető nélküli épületeket. Folytatták a helyreállító mun­kát a balatonfüredi városgaz­dálkodási vállalat és az érin­tett vállalatok dolgozói is. Az Állami Biztosító szakem­berei vasárnap is dolgoztak, felmérték a vihar okozta ká­rokat, hogy az érdekelteknek mielőbb rendelkezésére bocsát­hassák a veszteség anyagi fe­dezetét. Az évadnyitó napján élénk volt a forgalom a magyar ten­ger déli partján. A siófoki nagystrandon sokan fürödtek a kellemes, 18—19 fokos vízben. Megérkeztek az első külföldi kempingezők is a déli partra. ÍMTlj csoportnak. A forgalmazott bor mennyisége egyelőre ugyan még nem éri el a régi pince- szövetkezetét, de a szakcsoport a legjobb úton halad afelé, hogy volumenben belátható időn belül elérje, sőt túlszár­nyalja a régi pinceszövetkeze­tei. Eddig csak 800—1000 hek­tó volt az évi forgalmuk, de ennél sokkal több lehetett vol­na, ha van megfelelő felvásár­ló- és tárolóhely. Éppen ezért, most elsősorban erről gondos­kodnak. A szakcsoport közgyű­lése elhatározta, hogy a pin­cészet létesítésére cél-részje­gyet bocsátanak ki. Egy rész­jegy értéke 50 liter vörös bor, 12 forintos áron számolva. A célrészjegy után a szakcsoport részesedést fizet. A tagság nagy egyetértéssel szavazta meg a célrészjegyet, és sokat vár a saját pincészettől. Amint Klézli János elnöktől megtudtuk, több partnerral igyekszenek együttműködni, és az elmúlt idény értékesítése a vártnál kedvezőbben alakult. Éppen a közgyűlésen jelentet­ték be, hogy a termelőknek még utólag is fizetnek bizo­nyos, előre nem kalkulált ősz- szeget. Együttműködnek a VOSZK- kal. Ez az országos szövetke­zeti vállalat eddig nem forgal­mazott szekszárdi címkéjű bort, mert nem tudtak részére meg­felelő tételeket biztosítani. A szakcsoport a múlt évi termés­ből már jelentős tételt adott át részére, s jövőre még többet adnak át, hogy azt szekszárdi címkével ellátva palackozhassa. Bár időközben kialakult a szocialista nagyüzem is a szekszárdi szőlősdombokon, a terület nagy részét továbbra is a kistermelők hasznosítják. A rekonstrukciós tervnek megfe­lelően, ez így lesz továbbra is. Szükséges azonban a hagyomá­nyos keretek korszerűsítése, s ezt nagyon jól tudja a szak­csoport vezetősége. Éppen ezért mind többet foglalkoznak a borforgalmazás mellett a ter­meléssel is: az új művelési módszerek elterjesztésével. A szekszárdi dombokon a régi telepítésű szőlősorok a lejtő irányába nyúlnak mindenütt, s emiatt rendkívül nagy az eró­ziós kár. Ha a sorokat a lejtő­re merőlegesen ültetnék, ez a legtöbb helyen a minimumra csökkenne. A szakcsoport most mozgalmat indít é művelési forma elterjesztése érdekében. Vagyis, amikor ápolja a régi jó hagyományokat, egyben ha­dakozik a megszokott rossz el­len. BODA FERENC Hétfőn este Ábrahám Pál Viktória című nagyoperettjé­nek harmadik előadásával ért véget a Szegedi Nemzeti Szín­ház egyhetes szekszárdi .ven­dégjátéka. Hét nap alatt a nagy múltú színház prózai, opera- és operett-társulata nyolc előadást tartott. A ven­dégjátékok három stábja közel 200 fős volt és több, mint öt­ezren tekintették meg az elő­adásokat. Szombaton, 20-án este a meghirdetett szereposztástól eltérően Berdál Valéria érde­mes művész játszotta a látvá­nyos Ábrahám-operett címsze­repét. A szerepváltozás oka az volt, hogy a Magyar Állami Operaház Erkel Színháza köl­csönkérte Horváth Eszter Liszt-díjas énekesnőt a Tosca címszerepének eljátszására. Horváth Eszter a világhírű Alig van a zenetörténetnek olyan jelentős, nagy alakja, akinek munkásságát annyira ellentmondásosan ítélik meg, mint Rossiniét. Kretschmar például felrója, hogy operái­ban csupán énekszerepeket te­remt futamos díszítésekkel, koloratúrákkal, de drámailag indokolatlanul, értelmetlenül. Molnár Antal szerint A sevil­lai borbély igazi értelme Fi­garó szerepében lóvá tenni a világot, kiaknázni mások bár- gyúságát és teli erszénnyel tá­vozni. Más megítélés szerint Rossini az olasz vígopera leg­nagyobb alakja, a valaha élt legnagyobb dallamszerző tehet­ségek egyike, aki megterem­tette a korszerű operaszínpa­dot. Tény, hogy az 1810. és 20- as éveknek ő az operafejedel­me, aki meghódítja egész Eu­rópát és a Rossini-láz még olyan mestereket is háttérbe szorít, mint Beethoven. Leg­jobb művei pedig 150 év óta változatlan népszerűséggel jár­ják a siker útját. A sevillai borbély vígoperát a Szegedi Nemzeti Színház elő­adásában hallottuk a művelő­dési központban. A kitűnő elő­adásban az olasz opera buffa legjobb hagyományai keltek életre. Sziporkázó humor, ön­feledt játékosság, maró gúny, életszerűség és kitűnő színpad- technikai megoldás egyaránt di­csérik a nagyszerű művészgár­dát és a rendezést. A kiváló ze­olasz vendégművész, Tito Gob­bi partnereként aratott kirob­banó sikert. Ezt követően az énekesnő vasárnap két — egy délutáni és egy esti — elő­adásban, és tegnap este a ven­dégjáték záróelőadásában mu­tatkozott be a szekszárdi kö­zönségnek — Viktóriaként. Mint erről a Babits Mihály művelődési központ illetékesei bennünket tájékoztattak, a Szegedi Nemzeti Színház mű­vészei ezt követően minden színházi szezonvég közeledtén ellátogatnak Szekszárdra. A bontakozó, és a helyi színházi műsorpolitika gazdagítását szolgáló hagyományt föltétele­zésünk szerint nem csak mi üdvözöljük örömmel, hanem a színházbarátok gyarapodó tá­bora is. Viszontlátásra tehát jövő ilyenkor! nekar Szalatsy István kar­mester biztos kezű irányí­tásával teremtett hiányta­lan zenei atmoszférát. Mind­ezek egy olyan összeforrott együttes benyomását keltették, amelyhez ma a vidéki opera- társulatainkban aligha akad hasonló magas színvonal. A legkritikusabb fül sem ta­lálhatott gyenge pontot a színpadon. Cyimesi Kálmán Liszt-díjas, Figaro alakításá­ban talán csak a bemutatkozó áriájában hiányoltuk az ért­hető szöveg és a virtuóz tech­nika maradéktalan megoldásátj, de aztán egyre sodróbb lendü­lettel irányította, játszottaj énekelte végig szerepét. A Ro- sinát alakító Fekete Mária még ilyen kitűnő együttesben is a meglepetés erejével hatott. Poézis, tiszta zeneiség és köny- nyed technikája lenyűgöző per­ceket teremtett. A kitűnő, szép hangú Juhász József épp­úgy az előadás erőssége volt, mint a nagyszerű alakítást nyújtó Sinkó György és Gre­gor József. Sorolhatnánk még bővebben is az egyes szereplők kvalitá­sait, de a szegediek sikerének kulcsa mégis más. Sokszor hallunk olyan előadást, amely egy-egy sztárra épül, akik vi­szik a darabot. A sevillai bor­bély magas színvonalú előadá­sának titka a kiegyenlített, kollektív munka eredménye volt. Húr Kőbe vésett reneszánsz Középkori kőtár nyílt Pécsett A sevillai borbély

Next

/
Thumbnails
Contents