Tolna Megyei Népújság, 1972. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
f I 8251 védett építmény 100 éves a magyar műemlékvédelem Magyarországon lesz az ICOMOS-kongresszus A hazai műemlékvédelem a Magyar Tudományos Akadémia archeológiái szakosztályának tevékenységével kezdődött. Pulszky Ferenc, Ipolyi Arnold és legfőképpen Henszl- mann Imre, a Magyar Mérnök- és Építész Egyletben sürgették országos bizottság felállítását. Száz évvel ezelőtt, 1872 áprilisában a közoktatásügyi miniszter megalakítja a Magyar- országi Műemlékek Ideiglenes Bizottságát, s a szervezet feladatává teszi a műemlékek összeírását, osztályozását és a hatósági védelem megszervezését. „Műemlék elnevezés alatt értetik a földben, vagy a föld színén lévő minden olyan építmény és tartozéka, amely történeti, vagy művészeti emlék becsével bír” — így alkották meg a műemlék fogalmát, és számos nyugat-európai országot megelőzve hoztak törvényt hazánkban a műemlékek védelmére. Az ország akkori területén mindössze 48 emléket nyilvánítottak feltétlenül meg- őrizendőnek. összehasonlításul: manapság 8251 építmény élvez műemléki védettséget! „Csak úgy biztosíthatja az ország művelődésének fejlődését, ha nem vágja el a múltba vezető szálakat. Minél mélyebbre nyúlnak a gyökerek, annál biztosabban áll a jövő fája, annál több reménységünk lehet a jövő gyümölcseire” — 1919-ben Kernstok Károly így fogalmazta meg a műemlékvédelem nemzeti jelentőségét. A Tanácsköztársaság idején dr. Éber László és Lux Kálmán irányítása alatt álló Országos Műemléki Hivatal a műemlékek gondozását, fenntartását, a tudományos kutatást, felmérést és ismertetést állította tevékenységének központjába. Ül MŰEMLÉKVÉDELMI TÖRVÉNY 1949-ben — az alkotmány kihirdetése után — megszületett az új, szocialista műemlékvédelmi törvény. És ha az újjáépítés korszakában nem is volt a műemlékek helyre- állítására elég anyagi eszköz, e törvény alapjává vált a-ké- sőbbi fejlődésnek, s annak a tevékenységnek, amelyet az Országos Műemléki Felügyelőség és a Budapesti Műemléki Felügyelőség azóta is folytat. Évente félmilliárd forinttal 450—500 műemlék helyreállítására kerül sor, Budapesten pedig 80—100 épületnél végeznek renoválást, rekonstrukciót. Folyamatos védelemben részesül közel 3000 egyházi épület és 5000 kastély, vár, romemlék, népi építészeti alkotás. És ami szinte egyedülálló a világon, ezekhez az emlékekhez az Országos Műemléki Felügyelőség tudta és beleegyezése nélkül nem lehet hozzányúlni, az épületeken változtatást eszközölni. Gazdagok vagyunk-e műemlékekben, vagy szegények? Hiszen a tatár és török dúlás, az örökös harcok, háborúk többször is letarolták országunkat. Érdemes-e ennyit áldozni a „romokra”? Nagyon is érdemes. Elsősorban azért, mert a műemlékek történelmi korok hiteles dokumentumai, tudományos, kulturális . értékük felbecsülhetetlen. Mint ahogy Merényi Ferenc igazgató és dr. Barcza Géza osztály- vezető elmondták, a külföldi kutatók valóságos „lázba” jönnek a római kori emlékeinktől. a honfoglalás előtti, a román stílusú, a gótikus, a reneszánsz a törökkori, a barokk, a klasszicista remekeinktől, amelyek, ha nem is versenyezhetnek a spanyol, olasz, francia „óriásokkal” mégis különös csillogás ú ékkövei leA budai vár Rondellája. tűnt koroknak. Világhírű alkotásunk a jaki,- a nyírbátori templom, a veleméri freskók, a pécsi ókeresztény sírkamrák. Műemléki épületeink a mai élet igényeinek kielégítésére is alkalmasaik, azokban múzeumok, kultúrházak, iskolák, kollégiumok gyermekotthonok, üdülök, szállodák, kórházak; szociális otthonok működnek; a lakóépületekben pedig — a korszerűt a hagyományossal kapcsolva össze — emberek laknak és méghozzá nagyon otthonosan laknak. 1000 EMBER MUNKÄJA A centenárium kegyeletét aligha rontja, ha szót ejtünk azokról is, akik a műemlékek helyreállítását végzik. Az Országos Műemléki Felügyelőség központjában (az épület maga is műemlék, a híres Hatvány kastély) 140 tudós, kutató, régész, tervező mérnök, restaurátor dolgozik. Az építésvezetőségeken hatvan kiválóan képzett szakember irányítja a munkát, 7—800 fizikai dolgozó segítségével. A központban 20 000 kötetes nagyhírű könyvtár áll a kutatók rendelkezésére, rajz, fénykép és terv archívumaiban a Magyarországon fellelhető ösz- szes műemlék írásos dokumentumait, terveit .őrzik és azokról bármely pillanatban tudnák fényképet, rajzmásolatot készíteni. A műemlékvédelmi jogszabályaink olyan jól alkalmazhatók, hogy csak az utóbbi két hónapban négy, műemlékekben gazdag ország kérte idegennyelvű fordításait. Az Í9S5-.ben a Velencében elfogadott CARTA is magyar módszert vett át. Ezárt is döntött úgy az UNESCO keretében működő 1COMOS (a műemlékvédelem nemzetközi szervezete), hogy kongresszusát 1972. júniusában hazánkban rendezi meg. A világ minden tájáról tudóst és világhírű kutatók százait várják a tanácskozásra. Szüts Dénes Nawojka és Jolanta A krakkói egyetemisták klubjának hatalmas ablakai a híres Piactérre, a Posztócsarnokra néznek. Este, a hangulatos világításnál talán még szebbek az árkádok, a lecsukott szemű napernyők, a lassan sétáló embertömeg. A klubban gépzene szól, wurlitzer. A bolt hajtásos termekben szinte minden hely foglalt. Egyetemisták olvasnak, jegyzetelnek, beszélgetnek mellettünk. Egyetemisták, a szó klasszikus értelmében. Fiatalok, de idősebbeket is és öregeket is látok, akik — pártoló tagok, vagy sznobok, hiszen a Klub Podjaszczurami- ba járni divat, sikk. Amíg hűl előttünk a tea, magyar egyetemistákkal, ösztöndíjasokkal beszélgetünk. Elmondották, hogy diákotthonban laknak és menzán étkeznek. Valamennyien egyforma ösztöndíjat kapnak, de 4,5-nél jobb tanulmányi átlagnál külön prémium is jár. A kollégiumban a lakásért és az étkeztetésért szintén azonos ösz- szeget fizetnek. Lengyelországban közismerten kedvelik, szeretik a magyarokat, s így a mi ösztöndíjasaink lengyel környezetbe való beilleszkedése könnyen megy. Baráti viszonyt alakítanak ki lengyel kollégáikkal, de a Krakkóban tanuló más országok fiaival is. Aktívan részt vesznek a lengyel ifjúsági szervezetek, a diákszövetség munkájában. Hazánk életét ismertető beszámolókat és kultúrműsorokat tartanak. A lengyelországi magyar ösztöndíjasok nagyon keményen dolgoznak. Gyakran érnek el előkelő helyezést a különböző tanulmányi versenyeken. * A lengyel egyetemeken, főleg Krakkóban már hatszáz esztendeje rendszeresen tanulnak magyar fiatalok. Az első magyar diákok közös királyunk, I. Lajos uralkodása elején, 1371-ben érkeztek Krakkóba és volt olyan esztendő, amikor a híres Jagelló Egyetem hallgatóinak egynegyede magyar volt. A hagyományok így régiek és gazdagok, de a diákok valóban tervszerű és szervezett keretek között csak a felszabadulás óta hallgatói a lengyel egyetemeknek és főiskoláknak. Társaságunkban természetesen nemcsak magyar egyetemisták vannak, hanem lengyelek is. Az asztaltársaság központja nemcsak szépsége miatt, hanem kedvessége és Anjou-kút a XIV. század hói — Visegrádon. eszessége miatt is Jolanta Adamczyk, másodéves joghallgató. Most is ő viszi a szót. Ismerkedünk. így természetes, hogy saját életéről beszél. Jolanta Poznanban született, szülei most is ott laknak. Édesapja közgazdász. Már tudjuk róla, hogy azért szereti a jogtudományt, mert szerelmese a logikának, és annak, hogy a jog elsősorban és kizárólagosan emberekkel foglalkozik. Míg Jolantát hallgatom^ eszembe jut az a legendaszám- ba menő eset, amely a dobr- zyni polgármester leányával történt, aki a krakkói akadémia legelső hallgatónője volt. Amikor Ulászló király a XV. században újjászervezte a krakkói akadémiát, az egyetemen megjelent egy Andrzej nevezetű diák, aki kitűnt szorgalmával és eszességével. Amikor befejezte egyetemi tanulmányait, elnyerte a baccalaureus! fokozatot. Az év végi di-. ákünnepen, a Juvenálián a kitüntetett diákot leöntötték egy vödör vízzel, s ekkor a rátapadó öltözék alatt kirajzolódtak a nőre valló idomok. S ekkor tört ki a botrány. Egyesek követelték, hogy vesszőzzék halálra, mivel ahelyett, hogy „a guzsalyra ügyelt volna, elméjét tudományokkal szórakoztatta”. Mások azt javasolták, hogy vessék a Visztulába, de voltak olyanok, akik máglyahalálra ítélték. Az akadémia profesz- szorai azonban úgy döntöttek, hogy élethossziglani ve- zeklésre, kolostorba zárják. És ekkor, ott, a kolostorban írta egy szép kötésű imakönyvecskébe a bűnbánó fohászt: „Én, a bűnös Nawojka, esedezem Teremtő Uram bocsánatáért, mivelhogy tanulni merészeltem ...” Az imakönyv később az egyik királylány tulajdona lett. * A wurlitzer a legdivatosabb slágereket darálja. A diákiklub életteli zsongása visszahoz a mai valóságunkba. Pontosan tudom, hogy a krakkói alma mater nőket csak 1897-ben vett fél hallgatód közé. Azóta, sok idő telt el. És ha arra gondolunk, hogy Lengyelországban 1970-ben az ötezer orvos közül 23 477 volt nő és ha ■tudjuk, hogy a lengyel nők meghódították már a műszaki tudományokat, és iskolák katedráit is, sőt. van óceánjáró kereskedelmi hajóskapitány, aki a parancsnoki hídon nadrág helyett szoknyáit visel, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy Jolanta olyan természetességgel beszél szakmájáról, hivatásáról, a jogtudományról, azok gyakorlásáról, mintha valamilyen sütemény receptjét mondaná eL Jolanta másodéves, a híres Jagelló Egyetem joghallgatója: Szőke, kékre festi a szeme héját, zöld pulóvert, fekete nadrágot visel, mint hajdani nővére, Nawojka akinek a tudományért valaha egész életét kolostorba zárva, cellában lakva, vezekléssel kellett eltölteni, Oravec János Népújság 9 1972. május 14.
