Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-01 / 78. szám
Művészek a megyében: A Tolna megyei Levéltár felhívása $ Simsay Ildikó otthonában Egy fiatal, és tegyük hozzá, hogy minden ízében modern művész otthonától á látogató, hajlamos lenne valarïü „foi> mabontót” várni, vagy éppen elvárni. Sokak agyában él olyasféle-gondolat, hogy a művész — pusztán azért mert művész — különleges élőlény, akit meg lehet bámulni, de közelébe kerülni már nem tanácsos, mert hátha valami nem vártat, rendkívülit cselekszik.- (Esetleg harap.) Nos, a megyében már jól ismert nevű fiatal művésznő, Simsay Ildikó és férje Szily Géza, otthonának „formabontó” voltára egy valami jellemző: a szép szeretete: Kevés bútor, de az ízléses,, néhány népművészeti tárgy, de az régi és a legszebbek közül való. Ezenkívül pedig vásznak a falon és a falnak támasztva, az elmélyült munka eredményei és még félig kész tárgyai. — Miről akar vallani, mint művész? — Egy adott kor emberéről. Ugyanannak a kornak és természetesen majd az utána következőnek, hiszen nemcsak a korok váltják egymást, hanem bennük az emberek gondolkodásmódja, érzelemvilága is mindig más és más irányba fordul. — Az adott kor a miénk. Milyenek az emberei? Finoman elmosolyodik: —■ Milyenek? Olyanok, mint én és én olyan vágyóik, mint ők. Ami a művészet eszközeivel, ha - nem is bonyolultabbá®,;. ■jíJé1 másként adható vissza, mint szavakkal. Ugyanakkor szavakkal képeket és színeket reprodukálni szintén bajos. Egy kép: téglalap alakú, sárga folt, valahol a mélyben. Szinte virít a körülötte elomló szürkeségben. Magasban egy nő kontúrjai. Mi ez? . — A pesti bérház szűk udvarának mélyében van egy műanyag garázstető. Egy idősebb asszonynak évek óta az a szórakozása, hogy támaszkodik a gangon, néz lefelé és nem csinál semmit, csak néz, Sajnáltam. Szűk udvar: szürkeség, a megsajnált élet szürkesége is egyben. Egy életé, amelyben napfény a garázstető sárgája ég amelyet a művész megsajnált. Másik kép. Kivágott eperfa gyökereit földnek borító és ég felé kígyózó csonkja. Tetemre, áldozatra emlékeztet és ezt az érzést a vad, vörös szín csak erősíti. — Ez már Tolna megyében készült. A kevésbeszédű, nagyon tömören forgalmazó fiatalasz- szony felvillanyozódik: — A táj. Például a szurdi- kok szelíd éls zord világa. Amikor ott jártam, úgy éreztem, mintha benne lennék a földben. — Ha nem is a szudikok környékén, de letelepedne ott? — Miért ne? — Tehát „elásná” magát vidéken ? — Ugyan! • Simsay Ildikó festményei közül egyet mutatunk be az olvasónak, . sajnos a színek visszaadásának lehetősége nélkül. A művésznő önarcképe helyett, mely ecsetje nyomán a szokottnál is összegezőbb alkotássá válik, inkább a róla készült fényképet Sokakkal ellentétben vallja, hogy a táblakép festészetének nemcsak múltja, hanem perspektívája, jövője is van. Műveit idáig egy ónálló kiállításon, és mások alkotásaival együtt tíznél több további tárlaton láthatta a közönség. A jövőben remélhetőleg minél több megyénkbelin is. ORDAS IVÄN Foto: G. K. Megjelent a Szputnyik űj száma Moszkvában megjelent a világszerte ismert népszerű tudományos folyóirat, a Szputnyik áprilisi száma. A 176 oldalas, fekete-fehér és színes képekkel megjelenő négynyelvű (orosz, angol, német és francia) kiadvány e havi számának tartalma is rendkívül gazdag és változatos. A Szputnyik beszámol arról, hogy a szovjet Lunohod, a holdjármű, földi időszámítás szerint tíz és fél hónapig, holdbéli időszámítás szerint pedig tíz napig működött. Ez alatt 11 km-es utat tett meg. A kocsit a Földről, 384 400 km-es távolságról irányították. A „sofőrök” egy nagy teremben kényelmes karosszékben utcai ruhában ültek, és csak a televízió képernyőjén látták „útjukat”. Ennek ellenére komoly és bonyolult feladatot kellett végrehajtaniuk. Az orvosok a holdkocsi indulásakor megmérték az egyik „sofőr” vérnyomását: 120 volt. Egy lett iskola tanulói azt a feladatot kapták, hogy írjanak dolgozatot arról, hogyan képzelik el az iskolát 2000-ben? A merész és talpraesett válaszokon még az oktatás problémáival foglalkozó tudósok , is elcsodálkoztak. A Szputnyik kivonatokat közöl ezekből a dolgozatokból. Foglalkozik a folyóirat a .hipnotikus gyógyászattal. Az anyagból kiderül, hogy telefonon, televízión, sőt film segítségével is lehet hipnotizálni. A Szputnyik hasábjain Pavel Bul professzor számol be ennek a tudománynak legújabb eredményeiről. Lebilincselő olvasmány a terjedelmes képes riport a távoli Jakutföldről, a gyémánt és az arany hazájából. Ismerteti a kiadvány a szovjet szaksaervezetdk jogkörét bővítő legutóbbi határozatot. Külön cikk foglalkozik a szovjet vasutak fejlesztésével. A szépirodalom kedvelői is találnak olvasmányt: egy fiatal na- náj író művét, amely a leningrádi egyetemre került fiatal nanáj életéről számol be. Egy hónap múlva lejár a helytörténeti pályázat beadásának határideje Lapunk tavaly november 14-i számában jelent meg a megyei tanács vb művelődés- ügyi osztályának, a Tolna megyei Levéltárnak és a megyei helytörténeti bizottságnak közösen meghirdetett pályázatáról szóló közlemény. A Dózsa György születésének fél évszázados és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének tízéves évfordulójának jegyében meghirdetett pályázat három témakörhöz tartozó munkáik elkészítésére nyújtott lehetőséget. A megye, vagy valamelyik településének kapitalista fejlődése a jobbágyfelszabadítástól a földrefohnig. Ugyanez a földreformtól napjainkig. Végül szabadon választott téma a megye területének bármely korszakáról, bármely területéről. A jeligés pályázatokra kitűzött mindhárom díj tetemes, összegű, négyezer,- háromezer illetve kétezer forint, ami közlés esetén nem érinti a szerzői honoráriumot, A Tolna megyei Levéltárhoz érkezett már pályamunka, így például „Búzakalász” jeligével a megyében 1905-ben zajlott aratósztrájkok történetét feldolgozó. Ezúton ismételten felhívta azonban a levéltár a pályázók figyelmét, hogy a beküldési határidő Í97Í!. április 30. Cím: Tolna megyei Levéltár, Szekszárd, Béla tér U Pf.: 33, , Jelenkori krónikások Díszes iniciálék, nagy gonddal rajzóit sorok, kézzel írt könyvek jutnak eszünkbe a szó hallatán: krónika. Az emberben mindig élt a vágy: többet tudni a régmúlt időkről s híradást adni az elkövetkező nemzedéknek. E kedvesen fontos kötelességnek kíván eleget tenni immár sok- száz községünkben a falukrónikások hada, amely éberen figyeli szűkebb hazájában a jelen eseményeit, és tanulságaival együtt papírra veti a jövő számára. Mi a szerepe, jelentősége, s egyáltalán van-e értelme az ilyen munkának? — kérdezték nem egyszer a mai krónikásaktól, hozzátéve, hogy a rádió, tv, a holdat járó emberek és automaták korában mindez talán naivitásnak tűnik. A lényeget érintő választ legelőbb is Mándics Mihály iskolaigazgatótól, Bács megyei országgyűlési képviselőtől hallhatták: — A krónikaínás a jelen változásainak megfigyelésére, az események tárgyilagos értékelésére, rendszerezésére és közéleti érdeklődésre nevel. Mi a módszere? Politikai tartalmánál és jellegénél fogva, a Hazafias \ Népfront kezdeményezésére jött létre és annak további ápolásával történik a falu-, a város- vagy a szövetkezeti krónikaírás. Szerkesztő bizottságot alakítanak, amely kéthetenként, havonta rendszeresen értékeli s bejegyezteti az összegyűjtött eseményeket. Az anyagot az önkéntes tudósítók gyűjtik össze a község, a város különböző területéről : a tanácstól, az egészségházból, a postáról, a tsz-ből, az üzemekből, az iskolákból. A munka természete miatta tudósítók felkészítéséről is gondoskodni kell — többnyire szakkörszerűen —, hogy meglássák a fontos eseményeket, s a lényegest meg tudják különböztetni a lényegtelentől. Ez bizonyos gazdasági, politikai, társadalmi ismeretet feltételez; ami viszont annál is inkább elsajátítható, mert az aktivisták között a társadalmi szervezetek, a KISZ, a Vörös- kereszt, a Nőtanács tagjai mind megtalálhatók. Tehát már eleve adott az alap, hiszen e szervezetek, klubok többnyire a község közéleti, kulturális fórumaiként is szerepet játszanak. S ahol felismerték — és ai» kalmazzák is a közvetlen politikai gyakorlatban — a kró. nikaírás lehetőségeit, ott a szerkesztő bizottság körében megtaláljuk a párttitkárt, a tanácselnököt, az iskolaigazgatót, a helyi gazdasági vezetőket. De vajon hogyan lehet a napi életben, a vezetésben ér. vényesíteni a krónikák adatait, következtetéseit? Az egy eg események, mint a választások, falugyűlések, fontosabb tanácsülések (például az éves költségvetési tárgyalás) előtt a feljegyzett tények, számok bizonyító erejével agitatíy hatás érhető el, kedvezően befolyásolható a közvélemény. Ára jól hasznosítható ez az anyag egyes kiállítások, jubileumok, vagy éppen ünnepi megemlékezések szónoki beszédeihez, szövetkezeti taggyűlések előadói, felszólalói számára is. Már több mint egyévtizedeg múltra, tekint vissza e mozgalom. Híre miatt, díszes kivitelezése és szerkesztése következtében országosan is, Bács megyében is példamutatónak tekintik a csávolyi, valamint a foktői krónikát. Hasonlóan jó eredménnyel végzik ezt a munkát a Pest megyei Adonyban. Érden, Solymáron, többnyire a tanácsi vezetők, a műfaj legszorgalmasabb művelői. . A Dunántúl egyik jeles kisvárosában esztendők óta az a szokás dívik, hogy szilveszter napján a végrehajtó bizottság ' áttekinti az év végi bejegyzéseket, hitelesíti a krónikát s a kötetet harminc évre elzáratja a nyilvánosság elől. Nem különcködésből, hanem hogy ne sértsen esetleges érzékenységet vagy netán hivatali titkokat. A múltkoriban arról értesülhetett a közvélemény az újságokból, hogy Baranya megye minden községében intézményesen bevezették a krónikaírást. Igen örvendetes a hír, csak afelől hagy kétséget, vajon mindenütt megteremtették-e hozzá a kellő társadalmi bázist, felkészítették-e módszertanilag az adatgyűjtésre^ az értékelésre, a dokumentumok -kezelésére az érintetteket? Ez ugyanis elengedhetetlenül szükséges. Mert az efféle politikai, népművelési munkálkodásnál az önkéntesség, a szakmai felkészültség és az ügyszeretet — mondhatni — az eredményes tevékenység legfőbb záloga. (APN) G. M.
