Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

f é 4 * Palotai Boris g Anyai teki Ez még akkor történt, ami­kor ádáz küzdelem folyt köz­tem és a fiam között. Péter már kiskorában min­dent látott, mindent meg­figyelt, csak éppen azt nem akarta észrevenni, hogy az édesanyja „irodalommal fog­lalkozik”. Pedig mindent elkövettem, hogy imponáljak neki. Ha gyengeségeimet kellett lep­leznem, olyan óvatos voltam, mint egy nagytőkés. Emlék­szem rá, hogy ifjabb éveim­ben, amikor gyüjtőíwel sze­degettem össze lelkes olvasói­mat — úgy dugdostam előle a gyűjtőívet, mintha dinami tot rejtegetnék a lakásban. Holott Péter abban az időben olvasni sem tudott, s így sejtelme sem volt róla, mily kínos olvas­mány egy gyűjtőív. Később, amikor megtanult olvasni, hanyagul az asztalán felejtettem a folyóiratot, amelyben épp aznap jelent meg valami írásom. Bele sem nézett. Ilyenkor hanyagul új­ra ottfelejtettem, s egészen könnyedén, mintegy véletlenül, ott nyitottam fel, ahol a ne­vem állt. Alig vártam már, hogy szerénykedhessek: nem olyan nagy dolog™ De sohasem került rá a sor, hogy szerénykedjek. Egyszer történt meg, hogy olvasás köz­ben jóízűen felnevetett. — Egy sajtóhiba! — villant fel a szeme, s kuncogva fel­olvasta a sajtóhibát. Hadd un*: lássák én is™ Előfordult, hogy a kiadónál üldögéltem egész délelőtt. Ja­vítani, hűzni, változtatni kel­lett, a lektor szerint csupa lé­nyegtelen dolgot, nekem még­is az volt az érzésem, hogy minden azon múlik, amit tör­ténetesen ki kell hagyni. Ra­gaszkodtam hozzá, megnőtt a szememben, mint minden, ami elmúlásra van ítélve. Nem tu­dom megcsinálni, gondoltam feldúlva, inkább fát vágok, vagy lemondok a könyv meg­jelenéséről, ami a favágásnál is nehezebb! S aztán, hogy, hogy nem, mégis elkészültem vele. Dél­előtt hívtam fel a kiadót, ami­kor Péter hazajött az iskolá­ból. Hadd hallja ő is, „hogyan tárgyalok a kiadómmal”. Az ilyesmi mégiscsak™ hm™ Úgy intéztem a telefon- beszélgetést, hogy a gyerek érezze, milyen keresett, elfog­lalt, népszerű, satöbbi vagyok. Világért sem mondtam volna, hogy rohanok aláírni a szer­ződést, erre várok hónapok óta. Ehelyett azt mondtam, hogy megpróbálok időt szakí­tani, s majd felnézek, ha ar­ra járok.. (Tudtam, hogy már aznap délután arra járok.) Nem bocsátkoztam részletek­be; hadd lássa a gyerek, mi- lyen \nagyvonalú vagyok. Fö­lényes és szerény, voltam, amilyennek a nagy és satöbbi írókat elképzelik. Nem tudom, figyelt-e rám Péter, minden­esetre ott sürgölődött a készü­lék körül, s igyekezett a drótot a lábamra csavarni, ami úgy látszik, felért azzal az öröm­mel, hogy az édesanyja a ki­adóval tárgyal. Amikor Péter kamaszkorba került, váratlan izgalmak zú­dultak rám. Éppen azon törtem a feje­met, miképpen „adjam be ne­ki”, hogy olaszra fordítják a könyvemet, csak úgy melles­leg, miközben töltöm a teát™ De ő elémbe vágott. — Anyu, most olvasom Mikes leveit. Ugye szépek? — Hogyne... nagyon —■ mondtam lankadtam — Neked melyik rész tetszik legjobban? Be kell vallanom, nem em­lékszem Mikes leveleire, azért türelmetlenül rászóltam: — Ne piszmogj azzal a va­jas kenyérrel. (Most kell ki­rukkolni az olasz dologgal, mert minden pillanatban baj­ba sodorhatnak Mikes levelei.) Te, majd elfelejtettem™ — mondtam könnyedén, és a ki­adóról azt állítottam, hogy a „legislegjobb” és általában el­szórtam néhány leg-szócskát, hadd lássa a fiú: jó helyre született™ — És mennyit kapsz érte? — érdeklődött. Itt sajnos, nem használhat­tam semmiféle fokozást, ezért elfogott a türelmetlenség. — Szedd össze a holmidat, min­dent szanaszéjjel hagysz. Büntetésből megkérdezte: — Mondd, anyu, te olvastad Mo­lière Képzelt beteg-ét? —- Természetesen. — Hogy végződik igazából? Mert egyszer láttam a szín­házban, és biztos nem úgy végződik, ahogy ott előadták. „E szavaknál meghalt Moliere” — mondta a színész, és lement a függöny. Hát így nem írhat­ta meg. Igaz? — Igaz. — No ugye? Hát hogyan írta? Kivert az izzadság. Azt még­se mondhattam, hogy évek óta nem volt a kezemben Mo­lière. Tehát: — Nézz utána, fiam. Az em­ber maga néz utána olvasmá­nyainak. Sokkal nagyobb öröm, ha egyedül jön rá az igazság­ra. (Ha nem tudok valamit, mindig ilyen bölcs vagyok.) Mikor azt a történelmi szín­darabot írtam, hetekig bújtam a könyvtárakat. (Egy csapás­ra két legyet ütök. Ügyesen becsempészem a színdarab ügyet, és jó példával járok elől, ami a lankadatlan szor­galmat illeti.) Az volt az érzésem, hogy tekintélyem helyreállt. Sze­me érdeklődve bolyongott raj­tam. — Hol fogják előadni a színdarabot? , — Még nem tudom. Láss te is munkához. Kipreparáltad a latint? így ment ez. Mihelyt vala­mi kényeset kérdezett, rögtön leckét sóztam a nyakába. Csak így tudtam elterelni magamról a figyelmet, ha eszébe juttat­tam, milyen kicsi még, és én hozzá képest milyen nagy va­gyok. Néhány nap múlva azzal le­pett meg, hogy a leves és a hús között ártatlan arccal me­gélte; / — Képzeld, Fagulyát leül­tette a tanár, mert nem tud­ta a thermopülei feliratot — Hallatlan I — mondtam felháborodva. — Ezt még a leghülyébb is tudja az osztályban. Jó isten, csak ne feszegesse a thermopülei feliratot. —Lát­tad a könyvemet a kirakat­ban? — Ezzel próbáltam el­lensúlyozni, ha mégis kiderül­ne, hogy felháborodásomnak nincs semmi alapja. A thermopülei feliratot min­den baj nélkül megúsztam, ám ami a „művemet” illeti, egy mákszemnyi csodálatot sem sikerült kicsiholni belőle. El­ejtett megjegyzéseim hatásta? ntéiy lanul peregtek le róla, s nem kis bosszúsággal állapítottam meg, hogy ebben a kölyökben nincs semmi lelkesedés. Egy napon elhatároztam, hogy sálat kötök neki. Péter a másik szobából rohant be, va­lamit kiáltozott is, de amint meglátott kötéssel a kezem­ben, megakadt a hang a tor­kán. Pár pillanatig megbűvölten nézett rám. — Te tudsz kötni? — kér­dezte a legmélyebb tisztelet hangján. — S milyen gyorsan csinálod! — Mögém állt, s nem bírt betelni a látvánnyal. — Hol tanultál kötni? — Csak úgy magamtól — mondtam, s az őstehetségek tömör erejével szedtem le a szemeket a tűről. — Milyen tehetséges vagy! — kiáltotta, s szemében ki- gyúlt a lelkesedés, az a büszke láng, melyet évek óta haszta­lan kerestem... JUH ASZ FERENC: KIN ÉK KARJA VAN Te ekével, te kalapáccsal, tollal, a rózsa, amely a kórházak udvarán terem,, igen, a rózsa illatával, te ekével, te kalapáccsal, tollal, a gőzfűrész ferde fémfogával, a vas az erejével, a felhő azzal, hogy esőt ad a földnek, a föld azzal, hogy kenyeret terem, mindegy, hogy hogyan, ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, a rózsa, amely a kórházak udvarán terem, igen, a rózsa illatával, kinek karja van, a két kezével, kinek karja nincs, a mosolyával, mindegy, hogy hogyan, kinek fényes a lelke, szép szavával, akire hallgatnak a vizek, az dalával, szelídítse meg a vizeket, az erős gyúrja meg a fémeket, adjon lelket a telkes anyagnak, mindegy, hogy hogyan, ki ekével, ki kalapáccsal, tollal, a rózsa illatával, mindegy, hogy hogyan, csak építse, építse, építse ezt a hazátl .Májusi zászló Vlagyimir Majakovszkij versé­ből idézünk: „Májusi tűznap, hozd fénylobogód, .. Folytatása a keresztrejtvény vízszintes 1., függőleges 22., víz­szintes 57., függőleges 62. és 40. soraiban található. Vízszintes: 1. Az idézet első ré­sze. 22. Városi jármű. 23. Női név. 24. Becézett női név, némi vidéki zamattal (névelővel). 25. Népszerű amerikai show-man (elöl keresztnevének kezdőbetű­jével). 26. Ebbe az irányba. 28. Alant. 29. Porlasztott gyógysze­rekkel való kezelés. 30. Három­negyed deci! 31. Évszak. 32. Ku­bai politikus (Raul). 33. Virág ré­sze. 35. Boroshordót kezel. 36. Lóverseny is van ilyen. 37. Jó­magatok. 38. Állatlakós. 39. Fel­borít. 40. A nóta szerint ilyen a rozmaring. 41 .........lehet sütni a fü le mellett. 43 Egzotikus indoné­ziai sziget 44. Gyakori magyar családnév. 45. Olyan, röviden. 46. Papír...: papírgyurma. 48. Deciliter. 50. Kacsa. 52. A moha­medánok istene. 54. Valamivel szemben. 56. Erzsébet becézve. 57. Az idézet harmadik része. 62. Orosz fiúnév. 63. Menj! 64. Kó­ros testhőmérsékletű. 65. Forraszt 66. A szobába. 67, Zálogház. 69. Xenophón bázisa. 71. Magot hint 73. Fafajta. 74. Csap, illesztőszeg (műszaki). 76. Ritka (szláv erede­tű) férfinév. 78. Büntetendő cse­lekmény. 80. Pázsit. 81. Nátrium. 83. Hintő. 84. Sokszorosít 86. Szakszervezeti csúcsszerv. 87. Hím állat. 88. Tab betűi. 90. Mező- gazdasági eszköz. 91. Orr jelzője lehet. 92. Ady múzsája. 94. Testű vagy lelki megrázkódtatáskor lép fel. 95. Csőtészta. 98. Deszka, tábla angolul. 100. Vele kapcso­latban. 102. Tejtermék. 103. Ha­tározórag. Függőleges: 2. Cili: Flynns amerikai filmszínész (1909—1959). 3. Ibsen színműve. 4. Félig ele­ven. 5. A szabadba. 6. Luxem­burgi és vatikáni autók jelzése. 7. Feljebbvalójával közöl. 8. Skandináv váltópénz. 9. Zola-re- gény. 10. Lanton. 11. Vidék Zala és Vas megyében. 12. Lefolyás­talan tó Nyugat-Kínában. 13. Széria is van ilyen. 14. Afrika első körülhajózója. 15. Egyik fő­iskolánk betűjele. 16. „Egy férfi »... nő” — díjnyertes francia film címe. 17. Egyes külföldi or­szágban az állami középiskola elnevezése. 18. Névelővel: sze­gecs. 19. Feltételes kötőszó. 20. A technikai atmoszféra rövidíté­se. 21. Térj ^issza! 22. Az idézet második része. 27. Csehszlovák falu, hitlerista vérengzés színhe­lye volt. 33. Jegy, belépőjegy. 34. Tág. 35. Szerep a TurandotbóL 36. .... sem vet rá. 39. Fiúnév. 40. Az idézet befejező része. 41. Pozíció. 42. PPPPPP. 44. Sor. 45. Elegy. 46. Minőségi ellenőrzés. 47. Törzskar, vezérkar. 49. Nem feszes. 51. A Sárköz legnagyobb települése a középkorban. 52. Amerikai aprópénz (névelővel). 53. Csökken a hőmérséklete. 54, Okos. 55. Uj — összetételek elő« tagjaként 56. Nehéz selyemszö­vet 58. Ketrecfal. 59. Áramát­alakító — röviden. 60. Messze» 61. Semmittevés. 62. Az idézet negyedik része. 68. A jövő nem­zedéke. 70. Kimér. 72. Háztartási eszköz. 74. Se se számai 75. Szerep a Forsyte Saga-bafti 76. Ua. mint a vízszintes 84. 77. Teljesítmény-mértékegység. 79, BZ. 80. önsanyargató. 82. „ nem jár egyedüL 84. Kérdőszá. 85. Lányos házban szívesen Iái tott vendég. 87. Piaci árus. 89., Kettőzve: Heyerdahl könyve. 93. „Csendes“ orosz folyó. 94. Sérü­lés. 96. Római pénz. 97. Határ­rag. 99. Doktor. 101. Juttat 102, Azonos mássalhangzók. Beküldendő a fősorok megfej­tése 1972. május 8-ig levelező? lapon a Megyei Művelődési Köz­pont Szekszárd címre. A levele­zőlapra kérjük ráírni: Rejtvény. A helyes megfejtést beküldők között 10 db könyvet sorsolunk ki. Az 1972. április 16-i kereszt- rejtvény helyes megfejtése: „Van benne ugyanis egy kis csalást nem a molylepke énekel, a veréb hasbeszélő." Könyvjutalmat nyertek: Aczé) Imre Dombóvár, Tanácsköztársa? ság tér 17„ ifj. Bakó Béla Szek­szárd, Bajcsy-Zs. u. 1., Keszthelyi Ágnes Kisdorog, Általános Iskola, Skoda Erika Szekszárd, Felsza­badulás tér 2. II. e. 19., Szaba­dos Imréné Paks, Akác u. 27. A könyveket postán küldjük eL §ZEREK « I

Next

/
Thumbnails
Contents