Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

-crxr Iîehiv„ Szekczf. p gy e tS i -íö nyví 4r --é.°s Le on Gr dó da Vh psZo ügr VILÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXII. évfolyam. 101. szám ARA: 1,20 FORINT SS Vasárnap, 1972. április 30, « Olyan világban élűnk, amelyben a nemzeti és nem­zetközi tényezők kölcsönha­tása döntő befolyással van az életünkre. A termelési erők túlnőttek egy-egy or­szág, sőt egy-egy világrész földrajzi területének hatá­rain. Egy-egy jelenség ará­nyait, mozgásának irányát, sorsának várható alakulását csak nemzetközi viszonyla­taiba ágyazottan lehet he­lyesen, a valóságnak megfe­lelően látni. Ez éppúgy vo­natkozik a magyar mezőgaz­daság jövőjére, mint a len­gyel szén értékesíthetőségé­re; éppúgy a Volkswagen- gyár profitjának alakulására, a chilei rendszer szilárdságá­ra és a vietnami háború ki­menetelére, mint Nixon el­nökválasztási esélyeire. Mindez alátámasztja azt a megállapítást, hogy a haza- fiság és a nemzeti korlátolt­ság — egymással összefér­hetetlenek, hogy ma az em­ber hazafi csak internaciona­lista módra lehet. Mert helyeselheti-e egy amerikai hazafi Hanoi és Haiphong bosszú-bombázá­sát? Helyeselheti-e egy né­met hazafi Düsseldorfban, hogy vitássá tegyék a má­sik, a demokratikus Német­ország határait, és fenntart­sanak egy háborús konflik­tus kirobbantására mindig alkalmas vihargócot Európa szívében? Helyeselheti-e az angol munkás, amit a brit katonák művelnek Észak-Ir- országban? Helyeselheti-e a kínai paraszt, hogy míg in­dokínai testvéreit ameri­kaiak ölték délnyugati hatá­rainál, addig északkeleten szovjet határőrökre tüzeltek kínai katonák? És beszéljünk magyarul: olyan időkben, amikor már tudjuk, hogy az emberek szabadsága és jó­létének reális növekedése nem attól függ, mekkora te­rületen, hanem attól, hogy milyen társadalmi rendszer­ben élnek; helyeselheti-e ma magyar hazafi az irredenta jelszavakat, vagy bármilyen viszály szítását szocialista országok között? Az elmúlt két és fél évti­zed tapasztalata azt mutat­ta, hogy a szocialista világ- rendszer kialakulása követ­kezményeképpen a kizsák­mányolás lehetőségének, a hatalomnak elvesztése reális veszély lett a tőkés burzsoá­zia számára. Ez a félelem pedig szorosabb összefogásra ösztönözte a szocializmus, a kommunisták, a munkásha­csupán tudatos szervezeti emberi cselekedeteken ke­resztül valósulhatnak meg, nem másként. Ezeknek a tennivalóknak’ szervezője és vezetője a ha­zafias és internacionalista^ marxista párt. Ezért van, hpgy a mi in-» ternacionalizmusunk, amely­nek lényege, kulcsa, hogy a világ békeszerető, és haladó erőivel való egység erősítés sét önérdekének, nemzeti ér­deknek ismeri fel, konkrét feladatokat ró ránk a saját országunkban, a magunk há- zatáján is. Az internaciona­lista magyar hazafi ápolja a barátságot azzal a hatalom­mal, amely a minden nem­zeti függetlenségen átgázoló imperializmus legfőbb meg­fékező je, a béke és haladás legerősebb támasza. A Szov­jetunió ez a hatalom, amely a népek számára mutatja az ütat a szocializmus felé. Aki hazafi, ápolja a barátságot a szocialista országokkal, bár­milyen elkerülhetetlenek az ellentmondások és nézetelté­rések azok között is: akarat^ türelem, jószándék, a ma­gunk hibáinak kijavítása se­gít hozzá, hogy az egyszerű emberi morál, az emberek közti baráti érintkezés és kapcsolat mintájára alakul­jon a testvéri országok köz­ti államközi, népek közötti viszony is. A nemzetközi munkásosz­tály — reálisan gondolkodó, józan ítélőképességű ember rekből áll. Nem rajongók, nem hősök, családjukról keli gondoskodniok, és mérlegel­niük kell, hogy mit nyerhet­nek és mit veszíthetnek a tettel, vagy a beletörődéssel? Velük összefogni, érdekeik­nek a mi érdekeinkkel való közösségét megmutatni ak­kor tudjuk legjobban, ha a mi munkásosztályunk, a mi dolgozó népünk számára te­remtünk olyan anyagi, er­kölcsi, emberi életviszonyo­kat, hogy kiállják a világ minden munkásának, min­den haladó emberének vizs­gáló tekintetét. Május elseje nemzetközi munkásünnepén a szocialista példa, a magyar valóság tökéletesítésére, fej­lesztésére, gazdagítására irá­nyuló eltökéltségünk a leg­konkrétabb internacionalista tett. S ugyanez a legfonto­sabb, legidőszerűbb hazafias kötelességünk is a szocialista Magyarországon. PATKÓ IMRE internacionalizmus, 1972 cializmus nem nélkülözheti a hatalmas gazdasági-techni­kai bázissal, nagy kormány­zási tapasztalattal és hagyo­mányosan uralkodó pozíciók­kal rendelkező nemzetközi tőkével szemben azt az erő­többletet, amelyet a szocia­lista országok egysége, a nemzetközi munkás- és sza­badságmozgalomnak egysége ad és csak ez az egység ad­hat. Ha körülnézünk az idei május elseje küszöbén a vi­lágban, a saját sorainkban — tapasztalhatjuk, hogy az összefogás vágya, akarata nő, de az egységgel korántsem lehetünk elégedettek. Ha a nemzeti érdeket 'te­kintjük az internacionaliz­mus legfőbb ösztönzőjének, ehhez hozzá keik tennünk: a munkásosztály az egyetlen, amelynek osztályérdeke, hogy minden dolgozó társa­dalmi osztály és réteg sza­badon és elnyomástól men­tesen élhessen. A munkás- osztály az egyetlen, amely úgy emelheti osztályérdekét nemzeti érdekké, hogy an­nak az. egész nép- hasznát látja. A munkásosztály nem más népek alárendelésével akarja saját nemzetét maga­sabbra emelni, hanem a köl­csönös segítségre támaszkod­va építi valamennyi- nép, az emberiség jövőjét. A mun­kásosztály. számára is csak reális lehetőség ez: a társa­dalmi törvényszerűségek is BATTANCS GABOR RAJZA talom ellen. Az imperialista erők egyesítése pedig létfon­tosságúvá és kötelezővé te­szi a tőkés elnyomással szembenállók számára az összefogást, a szocialista in­tegrációt, az antiimperialista egységet. A nemzetközi munkás- mozgalom szervezettsége, nemzeti osztagainak együtt­működése, különböző okok­nál fogva, nem jutott még olyan fokra, amely a kor kö­vetelményének, a vele szem­ben álló erők nagyságának, ravaszságának, agresszivitá­sának és szervezettségének megfelelne. Egyre nyilván­valóbb, hogy a világ egyhar- madán uralomra jutott szó-

Next

/
Thumbnails
Contents