Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-29 / 100. szám
i f I 9 I Nyelvünk és népünk Hatodszor ültük meg az idén a magyar nyelv netóc, ünnepi szavakkal, erdekeseló- actásoiíkaj. és tüzes — érzékeny vitakaaL — nyelvünk ügyéért. Mindennek a visszhangját és hatását felerősítette, s megsokszorozta a rádió és a sajtó. De ennél is fontosabb: a tavalyi kezdeményezés, hogy a nyelvhét országos mozgalom legyen, az idén továbbterjedt. A budapesti Kossuth Klub mellett most Szeged vállalta a központi rendezvényeket. Az előadások témái : nyelvünk szépsége és gazdagsága, az élőszóval elhangzó írott szövegek kérdése, a magyar észjárás nyelvi formái, nyelv- tanításunk új útjai, a nyelvészeti irányok, nyelvünk muzsikája, a magyar nyelv bölcsője, Juhász Gyula nyelvművészete. Az eseménysort mindkét helyen az immár hagyományos és népszerű nyelvművelő ankét zárja be, s ennek külön súlyt adott az, hogy a mostani nyelvhét összekapcsolódott nyelvművelésünk százéves folyóiratának, a Magyar Nyelvőrnek jubileumával. E két rendezvénysorozattal párhuzamosan — illetve azt megelőzően — több vidéki város szervezett nyelvi előadásokat vagy előadássorozatokat, így: Győr — a Kazinczy- verseny döntőjével egybekötve, — Csorna, Kapuvár, Kaposvár, Pécs, Székesfehérvár, Békéscsaba, Szarvas, Nyíregyháza. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulathoz befutó jelentések azonban bizonyára újabb helyekről is hoznak majd hírt. A tömeges aktivitásnak pedig örvendetes jelei a diákok számára rendezett próza- és versmondó-vepse- nyék. szónoki és. nyelvismereti vetélkedők. Nyilván nem mindenütt sikerült egyforma érdeklődést kelteni a nyelvhét előadásai iránt, akár a kezdemény újdonsága, akár a témák kiválasztása miatt. Nem hisszük azonban, hogy olyan egyetemes érdekű, mindennapi életünket és egész szellemi tevékenységünket átható, műveltségünket alakító jelenség, mint a nyelv, ne érdekelné az embereket. Hiszen nélkülözhetetlen közege életünknek, akárcsak a levegő. Oly ösztönösen is élünk vele, mint ahogy lélegzünk. De a légzésnek Is van helyes technikája, s nem közömbös számunkra, hogy a levegő, amelyet beszívunk, egészséges, tiszta-e. A nyelv ügye éppúgy közügy kell, hogy legyen, mint a környezetvédelem. Közel férkőzhetünk az emberekhez, ha ráirányítjuk a figyelmünket a nyelv szerepére és tudatos használatára. A szorosan vett nyelvhelyességi kérdéseken kívül bőven akad ilyen téma. Csak néhány ötlet javaslat: nyelvünk eredete, rokonai, fejlődésének főbb állomásai ; szavaink származása, élete; a szólások és a művelődéstörténet; a nyelv életfolyamatai; a nyelvtani szerkezet és a gondolkodás kapcsolata; nyelvünk „magyarsága”; az írás szerepe és története; társadalmi és nyelvi fejlődés; a nevek élete és divatja; nyelvművészeink alkotásai, olyan szemléltetéssel, mint Bánffy Györsv előadóestjén, a Kossuth Klubban, stb. A vidéki hallgatókat és olvasókat természetesen közelebbről érdeklik olvan témák, amelyek életükkel szorosabb kapcsolatban vannak, mint pl; nyelvjárásaink jellemzői és viszonya: a helynevek vallomása; a korszerű mezőgazdaság és a falu nyelvének változása. Ez utóbbi téma pavik fő tárerva lehetne a nyelvszociológiái vizsgalatoknak és a vidéki nyelvi ismeretterjesztésnek, nyelvművelésnek. Érdemes volna felmérni a nyelvjárások kopását, elhalványulását. Ennek egyik oka a városiasodás, a városok szívóhatása. A másik: Budapest uralkodó kisugárzása, a köznyelvnek, illetve a közélet, a sajtó és a hivatal nyelvének hódítása vidéken, főként a tévé, a rádió és a fim útján. Nagy szerepe van ebben az egységesülésben az ifjúság általánossá vált, „divatos” nyelvhasználatának és a különféle szakmák sajátos szókincsének, kifejezéseinek, amelyek egyre jobban beolvadnak a falu nyelvébe. Szükségszerű velejárója ez a gazdasági-társadalmi fejlődésnek, a nyelvész azonban nem tudja, örüljön-e neki. A nép nyelvét tekintették régebben annak a tiszta forrásnak, amelyből a ma már főként városi jellegű, sokfelől fertőződő és minduntalan megzavart köznyelv megújul, gazdagodik. Ez a folyamat azonban jórészt megfordult: a város nyelve árasztja el a vidéket, a falut. A nyelvjárások lassanként afféle nyelvi múzeumokká), rezervátumokká szűkülnek, a legtöbb vidéki ember, főként az életben többet forgó férfiak szinte két nyelvet beszélnek már: a maguk természetes nyelvjárását — házi használatra —, és a hivatalos, közéleti, vagy szakmai zsargont. Sem a felemás kettőség, sem a további egyénsúlybomlás nem örvendetes. Lassanként 6. BÓBERT ÉS A NEVELŐAPJA Kiss Ferencné, Király Róbert édesanyja fiatal lány korában a fővárosba került Pá- hiról, kitanulta az esztergályos szakmát, s alig múlt 18 éves, amikor férjhez ment Király Lajoshoz, 1953-ban. Szakmáját tekintve a férj- motor- szerelő volt, s jó érzéke is lett volna ehhez, de minden keresetét elitta, elkártyázta, estéit duhajkodással, randali- rozással töltötte. A két gyerek — Robi és Zoli — már megvolt, amikor Kecskemétre költöztek. Korábbi életmódjával itt sem hagyott fel a férj. Az asszony nem bírta tovább, 1957-ben benyújtotta a váló- keresetet. Ennek egyik fő indoka az volt, nem szeretné, hogy „a gyermekekből idegroncsokat neveljen”. A bíróságtól külön kérte, hogy Király Lajos számára ne engedélyezze a gyermekek látogatását, akinek egyébként házasságon kívül született gyermekei is voltak, s hogy azok utón ne kelljen gyerektartást fizetnie, inkább nem vállalt állást sehol. Az elvált asszony két kisgyermekével már Izsákon lakott, apja házában, amikor Király Lajos felkereste. De a gyerekek akkor épp Páhin voltak, a nagymamájuknál. Róbertnek csak annyi emléke van apjáról, hogy négyéves korában — közvetlenül a válás előtt — odabújt anyjához és szipogva ezt kérdezte: „Ugye nem fog bennünket az apu agyonütni?” Néhány nyugalmas év következett. Az elvált fiatalasz- szony az izsáki „vasgyárba" járt dolgozni. Sikerült a szakfödfedezésszámba megy, ha a rádió, vagy a tévé egy természetes, eredeti ízzel, hiteles nyelvjárási jelleggel beszélő riportalanyt szólaltat meg. Több örvendetes és biztató jele van annak, hogy a szomszéd országokban élő és a nyugaton szétszóródott magyarság egyre nagyobb gondot fordít anyanyelvi kultúrájára, mind féltőbb gonddal őrzi. A nyelvi öntudatnak és lelkiismeretiek ez a föléledése ösztönző, sőt kötelező példa kell, hogy legyen számunkra: vidéki művelődési központjaink, az iskolák, a helyi sajtó és a rádió versenyezzenek egymással a táj nyelvi jellegzetességeinek, értékeinek föltárásában és megőrzésében. DR. KOVALOVSZKY MIKLÓS A Szekszárdi Műszergyár FELVÉTELRE KERES: BÉRELSZÁMOLÓI MUNKAKÖRBE középiskolai végzettségű dolgozókat. Fizetés kollektív szerződés szerint. Jelentkezés a Szekszárdi Műszergyár munkaügyi osztályán. (487) májában elhelyezkedni, autóbusz-alkatrészeket készített akkor az üzem. Itt ismerkedett meg egy fiatal legényemberrel, Kiss Ferenccel. A vonzalomból 1963-ban házasság lett. Kiss Ferenc — 27 éves volt akkor — odaköltözött hozzájuk. Akkor még ott élt velük Szőke János, Királyné, illetve most már Kissné édesapja. Az asszony második házasságát előbb az anyagi gondok ásták alá. Az üzemből az alkatrészgyártás Székesfehérvárra került, maradt az utcai szemetesládák és a lapátok készítése, primitív lemezmunka, amellyel a 7,50-es órabérszintet lehetetlenség volt tartani. 1964 februárjában kettőjük keresete összesen alig érte el a 690 forintot. Mindketten munkahelyet változtattak; Kiss Ferenc elment az erdészethez fűrészgépesnek, az asszonyt pedig felvették a postához kézbesítőnek, s aleg- sivárabb, legelhagyottabb — s egyúttal a községtől legtávolabb eső — külterületet, Matyópusztát kapta. Éveken át 35 —40 kilométert biciklizett naponta a dűlőutak feneketlen homokjában. Csak pár évvel ezelőtt kapott szogálati motort, egy Riga mopedet. A konfliktus élőbb Szőke János és Kiss Ferenc között mélyült el, majd fajult tettle- gesséegé. A vége az lett. hogy az idős ember elköltözött Soroksárra. A haszonélvezeti jogot 22 ezer forint ellenében Íratta a lányára. Ez havi 600 forintom törlesztési kötelezettséggél terhelte meg a családot: Magas' a ház egyébként alacsony. földes, szoba-konyhás vityillő. elhasználódott szimpla ajtókkal és ablakokkal, télen nem győzik fűteni, mégis hideg. Nevéft fiaival, főleg Róberttal, Kiss Ferenc egyre inkább Éiike MtmnmT SlAftbÉkkftL Hatvani Dániel dokúm ént umregénye SEXSAL-LINK (barna tojóhibrid) NAPOSCSIBE beszerezhető az Uraiújfaiui Állami Gazdaságnál A naposjérce 13,— Ft/db, naposkakas 2.—Ft/db, vegyesivarú csibe 7,— Ft/db áron kerül eladásra. 500 db-on felüli rendelés esetén a csibét házhoz szállítjuk. Szállítási és dobozköltség csibénként 45 fillér. Naposjércét és vegyesivarú csibét május 1-től tudunk biztosítani. Megrendelést az Uraiújfaiui Állami Gazdaság, URAlOJFALU címre kérjük megküldeni. Telefon: Uraiújfalu 4- Telex: 037—355. (32) Dolgozókat felvesz A Lőrinci Fonó felvételt hirdet 16 éven felüli lányok részére. A betanulási idő 1 hónap. Vidéki lányok részére szállást, korszerű leányotthonunkban biztosítunk havi 100,— Ft térítésért. Cím: PIV. Lőrinci Fonó Budapest, XVIII., Gyömrői út 85—91. (37) ellentétbe került. „Évek alatt; alakult ki olyan helyzet, amelyet nem lehet bírni idegekkel” — vallja később a bíróságon a tanúként megidézett nevelőapa. Annyi tény, hogy Kiss Ferenc évek óta mértéktelenül hódol az ital szenvedélyének, 1969-ben kisebb sikkasztás miatt ült is néhány hónapot. Nyolc-, vagy kilencezer forint visszafizetési kötelezettség hárult a családra, s hogy ezt ki tudják nyögni, az akkor 14 éves Róbert szüret idején egy hónapon át vállalt puttonyobást, s napi 120—150 forintot keresett. Ilyen előzmények után javallottá Kiss Ferenc a -feleségének: — Munkára kéne szoktatni ezeket a kölyköket! — De hiszen még gyerekek! — mondotta az asszony. Kiss az asztalra csapott: — De az úristenit, amikor bálba mennek, már felnőttek, mi? Anyjuk megengedte, hogy moziba menjenek. Kiss közben hazaérkezett, italosán, a fiúk részére meghagyott ételt a földre öntötte, lábánál fogva ez asztalt fejreállította. Házimunkát a fiúk odahaza nem végeztek, s ez a nevelőapát gyakran felbőszítette. Egyik vasárnap délelőtt elment hozzájuk Robi izsáki barátja, Illés Pista, az ő jelenlétében küldözgette Kiss a padlásra Robit, hogy hozzon le egy zsák kukoricát, de a fiú nem ment. Egy másik alkalommal náDarancsolt: — Hozzál be tűzifát! — Azért sem hozok! — így a fiú, s máris hátrált az ajtó felé. Az asszony éppen mosogatott, Kiss felkapott egy csorbult tányért. Ró- berthez vágta, s az edény egyik darabja mélyen felhasítása a fiú kariát. Egy másik alkalommal Robi este 11 után ért haza. Moziban volt, a Bostoni foitogató-t tóttá — másodszor. Tízkor már véget ért az előadás, de haverjaival még jó órán át eevütt maradt, „kiértékelték a látottakat”. À nevelőapa reggelig tartó patáb át csapott emiatt. De volt olvan eset is. hogv Róbert a péktől egy ledolgozott éiszakaí. maid egv nannali műszak utón tért csak haza. a környékbeliekké! kiült valamelyik ház előtti pádra, Kiss Szekszárdi munkahelyre felvételre keres a Pécsi Közúti Építő Vállalat kőműves szakmunkásokat. Jelentkezés: a 2. sz. Építésvezetőségen Szekszárd, Pollack M. u. 6. (435) eközben észrevétlenül a hátai mögé lopódzott, s kétszer egymásután tarkónvágta a fiút,' Róbert ennyit mondott: —« Majd odahaza még beszélgetünk erről. Később bent a szobában hallotta, hogy édesanyja és KiSg valami miatt veszekednek. Ezt már megszokta. Csak arra figyelt fel, amikor Kiss ezt mondja: — ... akkor feküdj a fiad mellé! — Ezután mondta valakinek a fiú, hogy meglásd, egyszer még kikészítem. Illés Pista édesapjának pedig ezt mondta: — Pista bácsi, én egyszer megfojtom azt az embert, amikor alszik. — Ugyan Robi, verd ki a fejedből, tán csak nem csinálsz ilyet? — Megcsinálom én, Pista bácsi... — Volt olyan is, hogy Kiss az édesanyjánál lévő postai pénzből akart elvenni. Mondta az asszony; hogy ezt nem lehet. Erre ököllel az arcába sújtott, majd eszméletlenséget mímelve kifeküdt az udvarra. Robi ekkor ért haza, s miután megtudta, mi történt, ezt mondtál — Az ilyen embert ki kéne hegyezni és beleverni a földbe! — Előfordult még. hogy Kis? részegen akart felülni felesége szolgálati motorjára! Róbert ezt meg akarta akadályozni. Dulakodás támadt, végül ig a nevelőapát a két fiú fogta le. Kissné 1971. márciusában ai gyámhatósághoz fordult férje elleni panaszával. Az ügyből az lett, hogy Kiss kijelentette: ő ezek után nem törődik a fiúk nevelésével. Elhatározásának később is hangot adott,' így: — Én nem keresek senkinek a szájába. Amikor Róbert felvételire készült, előbb a postaforgalmira, majd a tiszthelyettesire, ezt mondogatta: — Hiába minden, belőled úgysem lesz semmi! Szeptemberben Robi már hetekig nem aludt otthon. Kiss megfogta az ágyát és kitette az udvarra. Ha néha hazament a fiú, egy ágyban aludt öccsével, Zolival: 1.. Vonatja háromnegyed kettőkor gördül ki a nagyállomásról. ötven fillérje maradt, nincs hová mennie. Hazafelé?.. : (Folytatjuk). J
