Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-28 / 99. szám
i 4 4 Tőrpevízmű épül Zombán A múlt évi eredményei alapján a paksi ÁFÉSZ elnyerte a SZÖVOSZ és a KPVDSZ vándorzászlaját és a Kiváló szövetkezet címet. Ez kiemelkedő siker, annál is inkább, mert a SZÖVOSZ és a KPVDSZ ilyen kitüntetést mindössze négy fogyasztási szövetkezetnek adományozott az egész országban. i A magas kitüntetés alkalmából szerdán este ünnepi termelési tanácskozást tartottak a paksi művelődési házban. Ezen részt vett Somi Benjamin, a megyei pártbizottság titkára, dí\ Kovács m » f r • járási Megyénkben megkezdődtek a járási TIT-szervezetek elnökségeit újjáválasztó közgyűlések. Tegnap délután a TIT szekszárdi járási, városi szervezetének közgyűlését tartották a társulat megyei központjában, Végh János elnökletével. Palotás József, a járási, városi szervezet titkára számolt be az eltelt négy esztendő ^unkájának eredményeiről," majd a vitában felszólalóik elsősorban a további tennivalókról szóltak. értékes útmutatást nyújtva a megválasztásra kerülő új elnökségnek. Kiss László főleg a mezőgazdasági ismeretterjesztéssel foglalkozott, Rész Antal az előadásoknak a hallgatók érdeklődését jobban felkeltő módszereire és formáira, Ken- deressy Tibor a tolnai üzemekben és ÁFÉSZ-nél kezdeményezett, vetélkedővel színesített, diavetítéses ismeret- terjesztő „utazásokra” hívták fel a figyelmet. Szoramer János, a járási pártbizottság képviselője főleg azt hangsúlyozta, hogy a párt politikájának, határozatainak megérSándor, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, Szén te Gyula. a KPVDSZ vezetőségének tagja és Kálmán Gyula MESZÖV- elnök. A szakszervezeti bizottság nevében Eigeman József köszöntötte a jelenlevőket, majd Sebestyén Zsigmond, az igazgatóság elnöke beszámolt a múlt évi munkáról s a szövetkezet terveiről. — A múlt évi sikereinkben nagy szerepe volt a szövetkezeten belüli munkaversenynek — mondotta a többi közt. — Szövetkezetünknél jelenleg 10 szocialista brigád működik 96 taggal. A szövetkezet gazközgyűlések tetését és megvalósítását segítsék elő a TIT tagjai. Ta- kács Mihályné, a TIT megyei titkára a még kihasználatlan lehetőségekről szólt, Bucher Flórián megyei szafetitkár a kis települések tudományos ismeretterjesztésének feladatait vázolta. A közgyűlésen megválasztották az új elnökséget és a megyei küldötteket. Elnök: Izsák Irén, alel- nök: Bogár István lett, s a titkár továbbra is Palotás József maradt. Hasonló újjáválasztó közgyűlést tartottak a napokban Dombóváron, ahol elnöknek Simon Károlyt, alelnöknek Adorján Lászlónét választották, a titkár Farkas Aladár. A paksi járási TIT-szerve- zet közgyűlésén elnöknek dr. Szentgyörgyi Istvánt, alelnök- nek Betlehemi Antalnét választották, s a titkári megbízatást továbbra is Kürtös Kálmán látja el. Mindkét helyen megválasztották a megyei küldötteket is. A három járási közgyűlésen 31 kiváló ismeretterjesztőt társulati oklevéllel jutalmaztak. A paksi ÁFÉSZ elnyerte a SZŐ VOSZ és a KPYDSZ vándorzászlaját Reggel a piacon daságá és pártvezetősége fontos feladatának tartja e brigádok állandó, segítését, hogy munkájukban, életükben szaporodjanak a szocialista vonások. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy mozgósító, példamutató szerepet töltsenek be a napi munkában és a társadalmi életben. A paksi fogyasztási szövetkezet a múlt évben bővítette tevékenységi körét, jelentősen növelte forgalmát, a költségeket arányosan csökkentette, és a sok tekintetben hátrányos körülmények közt is jóval nagyobb nyereséget tudott elérni. mint az előző évben. Amint dr. Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnökhelyettese felszólalásában elmondotta, a fogyasztási szövetkezetek a múlt évben országos átlagban hétszázalékos eredménynövekedést értek el. a paksi ezzel szemben 34 százalékosat, tehát nagyon kiemelkedett a „mezőnyből”. Dr. Kovács Sándor három szövetkezeti dolgozónak — Papp Lajosnak, Jancsek Lászlónak és Varga Lajosnak — Kiváló szövetkezeti dolgozó kitüntetést adott át, Szente Gyula pedig szakszervezeti tevékenységéért Eigmann Józsefnek emlékplakettet, Bán Istvánnak pedig oklevelet nyújtott át. Sebestyén Zsigmond a szövetkezet vezetősége nevében 220 dolgozót — köztük igen sok szocialista brigádtagot — pénzjutalomban részesített. A kitüntetés alkalmából köszöntötte a szövetkezet dolgozóit Somi Benjamin, a megyei pártbizottság titkára is — további munkásikereket kívánva. B. F. A Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat tavaly ősszel kezdte meg a vízmű építését Zombán. A tervek szerint június végére készülnek el a munkákkal, jelenleg a csatornázási munkák befejezésénél tartanak. Eddig mintegy 1100 méter csövet fektettek le. Képünkön: Dolgozik a RICHIER-típusú nagy teljesítményű árokásógép. Foto : Gottvald CSALÁD Foto: Gottvald. Mesélték, hogy nyáron, sokan már éjfélkor kimennek a piacra, hogy jó hely jusson nekik, mert úgy mégiscsak gyorsabban kel el az áru. Áprilist írunk, s az idő sem kedvez túlságosan, kellemetlen kint. ácsorogni még néhány percig vásárlóként is, hát még standolni, csalogatni a vevőt — kínálni remegő, fagyott szájjal a portékát (ami persze „sokkal szebb” és „sokkal olcsóbb”, mint bárhol másutt.) Egy ilyen összegombolt ka- bátú napon sétáltam, szemlélődtem. Négy és öt óra között érkezik az első, kosaras néni. Válogathat a helyek, asztalok között. Azért is jött ilyen korán. Helybeli. Gyakran kijár a piacra, mert kell a pénz. A korai felkeléshez már hozzászokott. Ha pedig ide nem jön, akkor otthon dolgozik, kertjében. Aztán sorba szállingóznak a többiek is. Mindenki kirakodik úgy, hogy az áru kínálja magát. Beszélgetni még nem érnek rá. Kinyitnak a kötöttáru-bódék. Kinyit a cukrász, a késes, a bazáros. Munkához kezd a két helypénzszedő. Megállapítják, hogy ki, mennyit fizet. — Hány kosara van? — A jegyek után százalékot kapunk. Igyekszik az ember minél többet összegyűjteni — mondja egyikük. — Van aki később jön és elvegyül a többiek között. De mi észrevesz- szük ám őket. Hogy valóban igyekeznek „minél 'többet összegyűjteni”, azt igazolja sasszemmel tett sétájuk is. Egy külön sarok jutott a gombaárusoknak. A gombát sokan szeretik, ezért ellátogatnak ide is, de kevés az elégedett arc. Még drága. Maroknyit adnak két forintért, s ez senkinek sem tetszik, — mert azzal mit is lehet kezdeni? — jegyzi meg valaki. Alkudoznak, vitáznak. Hiányzik még a konkurencia, a gyöngyösoldaliak. A jámborabb eladó enged az árból, mások viszont szebb helyre küldik a kedves vásárlót. És ezek a veszekedések, kiabálások egyáltalán nem ritka jelenségei a piacnak. Minden asztalsornál akad legalább egy elégedetlenkedő, veszekedő. Egy középkorú nő palántát árul, s hasonló korú férfi fitymálja a paradicsompalántáját. — Terem is ez majd? — kérdezi. Mire az asszony: — Mit gondol apuskám, minek vagyok itt? Tán azért, hogy rosszat áruljak? Méteres pocsolyákat kell kikerülni, hogy az ember a piac végére jusson. Egy mosolygós arcú idős nénike áll kosara fölé hajolva, amiben egy kis saláta, hagyma és tojás van. De ezeket előrébb, a bejáratnál is meg lehet kapni, talán ugyanannyiért, de tiszta marad a vásárló cipője. A néni ma nagyon későn érkezett. De lehet, hogy egy-két hét múlva már hat órakor is későn érkezik, mert a félbehagyott építkezés miatt nem lesz helye. — Tudja lelkem, hiába jönnék ki egész korán, jó helyem már akkor sem lenne, azt a vidékiek foglalják el. Ha melegebb van, akkor hagyján, elbeszélgetek, gyorsabban megy az idő, de így... A forintokra viszont szükségem van, '— Mit adott el idáig?-/ — Egy-két fej salátát. A vidékiek felé indulok, akik „elveszik a helyet”. Ök meg a szekszárdiakat szapulják. — Könnyű azoknak. Nem kell vonatozni, már időben itt lehetnek — jegyzi meg valaki. — Hánykor kelt ma ? — szólítok meg egy mözsi asszonyt. — Úgy három körül, aztán idejöttem. A kosara már majdnem üres, úgy saccolom, félóra múlva végez is, és elmehet. A fedett csarnokhoz vezető lépcsőfeljárónál már nyári aggodalmakról tárgyalnak. — Mikor fedik már le az egészet? Meg fogunk sülni. Az ember gutaütést kap és nézze Kovácsné, már megint levettek egy darabot a helyünkből, elkerítették. Nem tudom, végülis hol lesz helyünk — méltatlan- kodnak. — Még a Császárhoz is felmegyünk, a városi tanácsra. Vagy legalább a tetőt fejezzék be, és engedjenek fel bennünket, akkor aztán tőlem egy évig is építkezhetnek még. Fent, a fedett részen valamivel barátságosabb. Csendesebbek az emberek. Itt üzletek vannak, alkudni nem lehet. Kifelé jövet az utcára vezető huzatos bejáratop a sok siető ember között egy fürgeléptű nénikével találkozom. Konyharuhával letakart kosarat szorongat. — Csak nem árulni jött? — De igen. — és száját bizalmasan fülemhez szorítva, súgja: — Van itt egy ösme- rősöm, itt áll elöl, már valószínű hogy végzett, majd beállók a helyére — és gyorsan tovább siet. BUDAVÁRI BEA
