Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-25 / 96. szám
1 I 25 éve született az első magyar népgazdasági terv ,. Talán-. egyetlen . gondolat Bem vert olyan gyorsan és oly széles rétegekben gyökeret, mint a Magyar Kommunista Párt által 25 évvel ezelőtt kidolgozott első magyar hároméves népgazdasági terv. Mit ígért a hároméves terv? Hatmilliárd -forintos befektetést az ipar és a mezőgazda-, ság talpraállításához, fejlesztéséhez a tőke szigorúbb megadóztatását, hogy — amint az egyik felhívás hangoztatja — „a kisemberek millióinak gondja fokozatosan csökkenjék.” - - • ■ , - * GYERMEKVÉDELEM, r OLCSÖ LÁBBELI Súlyos terhek nehezedtek iákkor minden munkásra, de különösen nehéz helyzetben voltak a szegényparasztok, akik a legfontosabb ruházati cikkeket, a lábbelit sem tudták megvásárolni! „A Magyar Kommunista Párt megértette a szegényparasztság panaszát — olvashatjuk a Szabad Nép tudósításában' — és akciót indított, hogy olcsó lábbelit juttasson a falunak. Egy másik hír arról ad számot, hogy az 1947. évi költségvetésben 17 millió forint jut gyermekvédelemre, de a hároméves terv ezt az összeget 84 millió forintra emeli. „Ma 90 OOO gyereket gondoz az állam, három év múlva 239 000-ről fog gondoskodni, 5000 új iskolai osztálytermet építenek. A hároméves terv szerint a beruházásoknak több mint egynegyedét fordítják társadalmi intézmények és iskolák fejlesztésére.. Ugyancsak a hároméves terv első akciói közé tartozott: már 1947. májusában 25 egészségügyi vándoraütó indult az ország minden részébe, falvakba, tanyákra. Minden autón három szakorvos* egy-egy védőnő és az MNDSZ kísérőnője utazott. Tizenkét autón röntgenkészülék is volt. Az'autók 12 tonna cukrot, hat' tonna szappant, 1600 vándorkelengyét, 15 ezer fejkendőt, a gyermekek részére 25 ezer füzetet, ezenkívül rengeteg tápszert és ruhaneműt vittek magukkal. MINDEN ESZKÖZT MEGRAGAD A REAKCIÓ . 1947. június 14-én a munkáspártok funkcionáriusainak értekezletén a kommunista belügyminiszter beszédében külön. hangsúlyozta: „A terv körül erős harc folyt a demokrácia'és a reakció között. s a két munkáspárt már hetekkel Nagy Ferencék özeiméinek leleplezése előtt kijelentette, hogy a Kisgazda Pártban nemcsak kettős politikai vonalvezetés volt, hanem a gazdasági összeesküvés szálai is szövődtek a demokrácia és a születő hároméves terv ellen.” A figyelmeztető szavak tragikus gyorsasággal időszerűvé váltak. Bűnös kezek kísérletet tettek, hogy gyújtogatok csóváival felperzseljék a magyar nép súlyos nélkülözései árán újjáépített üzemeket. 1947. június 15-én leégett a a Hoffer-gyár, a mai Vörös Csillag Traktorgyár öntödéje, Bár a hivatalos vizsgálat azt mondotta, hogy a tűznek rövidzárlat volt az oka. szabotázsnak beillő vétkes könnyelműség volt tapasztalható. A kár 5—6 millió forint. Július 11-én leégett a Ganz Hajógyár hajóépítő műhelye: a kár 10 millió forint. 22-én Csepelen „dolgoztak” a gyújtogatok — a Neiményi Testvérek Papírgyára két helyen gyulladt ki Tolna megyei szakszervezeti napok Munkásszínpadok bemutatója------Amatőr tánczenekarok és tánedalénekesek versenye A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa és a hőgyészi művelődési ház vasárnap délelőtt rendezte meg Hőgyészen a művelődési házban a mun- kásszíppadok bemutatóját, mely a Tolna megyei szak- szervezeti napok egyik kiemelkedő eseménye volt. A vasárnapi vetélkedőt szerte megyénk üzemeiben — ahol több csoport nevezett be a versenybe — elődöntők előzték meg. Hőgyészen a győztesek mérték össze tudásukat — délelőtt az elődöntőn, délután pedig a döntőn. A bemutatóra igen sokan neveztek be: négy irodalmi színpad, két néptánc- csoport, három színjátszókor, egy bábcsoport, két kamarakórus, két fúvószenekar, két énekkar, egy kamaraegyüttes, valamint hangszerszólisták: Öten zongora-, ketten harmonika-, négyen pedig gitárszámokat adtak elő. Népdalokkal mindössze egy előadó szerepelt. Tehát a tavalyi 17 csoport 189 résztvevőjével szemben az idén 29 csoport és egyén 289 résztvevővel zajlott le a bemutató. A legpozitívabb az, hogy a részt vevő csoportok igen tartalmas és színvonalas számokat mutattak be, ami azt bizonyítja, hogy a szakszervezeti szervek és a művelődési intézmények igen jól felkészítették a vetélkedő résztvevőit* A zsűri elnöke Molnár Lajos, az SZMT-elnökség tagja, a KPVDSZ-megyebdzottság titkára volt. Nem volt könnyű feladata a zsűrinek, hiszen a számtalan színvonalas műsor, szám közül kellett kiválasztani a legkiemelkedőbb teljesít, ményeket. A tolnai művelődési központ irodalmi színpada kétezer forint pénzjutalmat, a műsort összeállító és betanító Déld Erzsébet pedig jutalmat kapott. A simontornyai művelődési ház irodalmi színpadát ezerforintos pénzjutalomban részesítették, a betanító Bre- govics Máriát szintén megjutalmazták. A hőgyészi művelődési ház énekkarát ezer forinttal jutalmazták. A simontornyai csoportok és egyének felkészítéséért Bemáth Margitot jutalmazták. A többi csoportok oklevelet és tárgyjutalmat kaptak, melyeket a többi jutalommal együtt május 20-án a Tolna megyei szakszervezeti napok Tolnán megrendezendő záróünnepségén adnak át. Ugyanekkor kerül megrendezésre Tolnán a művelődési központban a munkásszínpadok gálaestje, melyre a rendező bizottság a vasárnapi vetélkedő hat legjobb csoportját hívta meg. Tolnán, a művelődési központban rendezték meg vasárnap délután öt órakor az amatőr tánczenekarofc és táncdal- énekesek versenyének első fordulóját. A második fordulót április 30-án Simontornyán tartják, s itt kerül sor az ered- ményhirdetésre isj ..u„ , egyszerre: rint. a kár ötmillió foZÖLD ÜT ■W■ Az elvetemült kísérletek sok kárt okoztak az országnak, de megakadályozni a hároméves terv végrehajtását nem tudták. Augusztus elsején a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére, a reakció minden gánesoskodása 'ellenére, ha későn is, de megalakult a Tervhivatal, s a kitűzött időben éppen a bűnös kezek által fölégetett hajógyári műhely helyén jelképes kapavágással megindult a hároméves terv megvalósítása. A történelmi pillanat szónoka ezt mondotta: „Mi kommunisták büszkék vagyunk rá, hogy mi kezdeményeztük a tervet. A terv törvénnyé vált és jaj annak, aki szembehelyezkedik ezzel a törvénnyel”. Augusztus elsejével, a közelgő választásokkal éles reflektorfénybe került a Kommunista Párt korábbi állásfoglalása, amely szerint „A terv realitása végső fokon politikai kérdés! Azon múlik, hogy sikerül-e a mainál lényegesen baloldalibb, valóiban demokratikus kormányzatot létrer hozni”. Megindult a választási küzdelem amelynek során a Magyar Kommunista Párt, addigi munkájának méltó eredményeképpen, az ország dolgozó népének bizalmából a legerősebb párt lett. Sikerült baloldalibb, valóban demokratikus kormányzatot alakítani, “amely zöld utat engedett a hároméves, tervnek. A terv, a párt útmutatásait követő dolgozók erőfeszítésével, két év és öt hónap alatt megvalósult. Jelentős sikere volt ez a Kommunista Párt politikájának, amely a dolgozó tömegekre épített. Az ipari termelés 1949. végére elérte a háború előtti utolsó évit. s az élet- színvonal emelkedése, is valamivel túlhaladta a tervben kitűzött célt. Érdemes felidézni az egykori harcok epizódjait, hiszen az első hároméves terv volt a kiindulópontja a következő évek és évtizedek gazdasági, társadalmi fellendülésének, f K. F. Mások szerencséjének örülni szép emberi tulajdonság. Ez az aranyigazság vezérel bennünket, ha örülünk annak, hogy országunkban egyre korszerűbb lesz a távolságokat áthidaló, embert emberrel összekötő távbeszélő-hálózat. Büszkeség tölt el, mikor olvassuk, hogy 1972 áprilisában már 62 városban és községben élő előfizetők hívhatják egymást a több órás várakozást igénylő hagyományos módszer helyett, pillanatokon belül, közvetlen tárcsázással. örülünk és büszkék vagyunk, hogy hazánk fia, Puskás Tivadar találmánya ilyen korszerű módon köt össze egymástól több száz kilométere lévő településeket. Harmincnégy korszerű központ területén 430 ezer telefonkészüléket kapcsoltak be a távválasztásba, távhívásba, vagy távtárcsázásba. Mert ma még ezen a három néven is emlegetik, ezt a módszert és a végleges elnevezésen most is vitatkoznak. Vitatkoznak, és nem vitatkozunk. Nem mintha nem lennének megyeszékhelyünkön is polemizálásra hajlandó nyelvészek. Hanem, mert ez a nagyszerű telefonálási lehetőség ma még Szek- szárdon csupán álom. De ne menjünk olyan messze. Néha az is bonyolult, hogy a szomszéd utcában lakó ismerősünket feltárcsázzuk. Mert süket a telefon. És akkor várunk, várunk, néha percekig, néha ötig is, mire felhangzik a hallgatóban a várva várt búgás. S ha közben nem ment el a kedvünk a telefonálástól, és nem indultunk el gyalog, hogy megkeresve, szemtől szembe mondjuk el gondolatainkat az ismerősnek, újabb tréfát űz velünk honfitársunk korszak- alkotó találmánya. Az ötödik szám tárcsázása után ugyanis a telefon némán hallgat. De miért? A szekszárdi postán, ahol a sok telefonhoz vezető drótok összefutnak, egy öreg telefonközpont van. Nemrég ugyan bővítették az automatákat egy háború előtti dugás központtal, ahol telefonos kisasszonyok a hajdani telefonhírmondó korában megszokott módon a vezeték végére szerelt dugókkal kapcsolják ösz- sze a hívóval a hívottat. De így is egy időben csak összesen 32 beszélő felet. És ha úgynevezett csúcsidőben kell telefonálnunk, várhatunk percekig, míg bekerülünk ebbe a bűvös 32-be. Persze, ez a lehetőség is csak azon kivételesek számára adatott meg, akiknek jutott telefon. Mert az ily módon bővített központ is csak ezerkétszáz készülék felszerelésére ad lehetőséget, és holnap, holnapután, vagy 3—4 év múlva induló üzemek, lét- fontosságú szervek igényeinek kielégítésére csak egy-két üres csatorna van fenntartva. Pedig jelenleg a postán ötszáz telefonra váró igénylését őrzik. És legalább ennyien nem is írnak, tudva, hogy kérésük teljesítése lehetetlen. Az év elején ennek az áldatlan állapotnak megváltoztatására ültek össze megyénk párt- és állami szerveinek vezetői a Posta Vezérigazgatóságának és a Pécsi Postaigazgatóságának vezetőivel. De a telefonok gazdái, bár ismerik a város ilyen gondjait, sajnálattal közölték, anyagi forrásaik kimerültek, és ebben az ötéves tervben a telefonhálózatot előreláthatóan nem tudják bővíteni. így 1975-ig, vagy még tovább marad minden a régiben. így önkéntelenül felötlik a kérdés. Mi lesz az új vállalatokkal? Azokkal, amelyek maholnap új üzemeikkel belépnek városunk ipari vérkeringésébe? Számukra ez a kapcsolat a külvilággal létkérdés. A válaszok még csak talányok formájában hangzanak. Hogy talán, esetleg-.. Mert hatvanmillió forint hiányzik. Hatvanmillió, ami az új telefonközpont, és az azt befogadó posta építéséhez kellene. Mert a mostani postán már helyszűke miatt sem lehetne nagyobb, modernebb kapcsolóberendezést felszerelni. A tervek szerint az új épületet 1975-ben kezdik építeni. Ha csak valami nem jön közbe. A magas szintű tárgyalásokon ugyanis nem mondták ki egy korábbi időpontra a határozott nem-et. A kiskapu még nyitva van. A kiskapu, ami most nem a jogtalan protekcionizmus útján nyílik, hanem az igények józan felmérése diktálta ésszerű tevékenységet segítheti elő. A megye vezetői az új építkezés megindításához a lehető legjobb mértékben biztosítják a zöld utat. Reméljük, hogy az ország egyre fejlődő telefonhálózatának gazdái Szekszárdon is megtalálják a módját a fejlesztésnek. És míg más városokban a távhívás bevezetése ugrásszerűen elősegíti a távolságok leküzdését, itt se lesz egy elavult, kinőtt telefonközpont az elszigetelődés okozója. -A '-TV.' - ___ o -, íp- *“ szepesi •— •vBefejeződött a zenetanárok I. országos versenye Thész László a verseny győztese Péntek délután és szombaton egész napon át folytatódott a verseny első fordulója. Szombaton a késő esti órákban hirdette ki a zsűri a vasárnap délelőtt sorra került döntő 12 versenyzőjének névsorát. Ezek a következők voltak: Ángyán Erzsébet budapesti, Baróthy Zoltán győri, Dobai Tamás bajai, Fesztóry Ágnes nyíregyházai, Földi Bence szombathelyi, Danicsné Kiss Éva kecskeméti, Lányi Péter dombóvári, Lovas József veszprémi, Mo- csáry Lászlóné gyöngyösi, Ujj Viktorné Nagy Mária sátoraljaújhelyi, Szűcs Éva tatabányai és Thész László szekszárdi zenetanárok. A döntő befejezése után nagy izgalommal várta mindenki a zsűri döntését. A háromtagú zsűri — Antal István, Szegedi Ernő és Wehner Tibor főiskolai professzorok — több mint egyórás tanácskozás után hirdette ki a végső sorrendet. A bizottság felelősségteljes munkáját megnehezítette, hogy az első fordulóban kimagasló produkciót nyújtó versenyzők a második fordulóban nem ugyanolyan színvonalon szerepeltek. Néhányan viszont épp a második fordulóban emelkedtek ki a mezőnyből. Ezért a végső sorrend az utolsó pillanatig nyílt volt. Délután 2 órakor hirdette ki a zsűri a végeredményt és a gálaest szereplőit és műsorát. I. díjat, 5000 Ft-ot Thész László szekszárdi, II. díjat, 4000 Ft-ot Fesztó- ry Ágnes nyíregyházai, III. díjat, 3000 Ft-ot Danicsné Kiss Éva kecskeméti zenetanárok nyerték. A különdíjakat a következő versenyzőknek ítélték: Lányi Péter dombóvári, Pénztárosné Ángyán Erzsébet budapesti, Dobai Tamás bajai zenetanároknak. A verseny ünnepélyes záróaktusa a vasárnap esti gálaest volt. Lovas Henrik, a megyei művelődésügyi osztály vezetője megköszönte á zsűri munkáját és kiosztotta a díjakat. Ezután került sor a győztesek hangversenyére. Ä műsor első számaként Lányi Péter Liszt Benediction című művét adta elő. Felfogásában a mű szépségének lényege tükröződött, a magányosan szemlélődő, érzelmileg telített, mégis szemérmes megnyilatkozása a töprengő embernek. Ángyán Erzsébet Chopin g- moll balladáját játszotta intim pillanatokkal és drámai elemekkel egyaránt gazdagon. Dobai Tamás Chopin h-moll schrezóját virtuóz lendülettel, feszültséget teremtve mutatta be. Szünet után Danicsné Kiss Éva Kodály Marosszéki táncok című művét gazdag árnyalatú, színes billentéssel, remek formai felépítéssel oldotta meg. Áhítatos költőiséggel, rajongó érzelmekkel rajzolta meg Fesztóry Ágnes Liszt Petrarca- szonettjét. Befejezésül Thész László Liszt Dante-szonátájá- val zárta a műsort. Előadásában a nagyvonalú formálás, a szigorú önkontroll és az imponáló biztonság egyaránt meggyőzően bontakozott ki. Húr Kiskapu — telefonügyben
