Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-02 / 79. szám

í

ï

▼

„KIVETKIN KUKKIVAT UNKARISSA”

«A szekszárdi születésű

Mattion! Eszter festőmű*

; vész, a hímeskő műfaj leg-* kiválóbb magyar művelőjét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki művészi munkássága elismeréséül ez év márciusában.”

Mivel Tolna megyében kevesen tudnak finnül, sietek közölni: a cím egy finn'újság egész oldalas cikkének a címe. Magyar jelentése a következő: „A kövek is virágoznak Magyarországon.” írója Anna- Maija Raittila, aki irodalmi tevékenységéért számos finn állami kitüntetésben részesült már és nemrégiben magyar állami kitüntetéssel is megtisztelték. Ez utóbbit azért, mert nagy érdemei vannak a magyar irodalom finn nyelvű tolmácsolásában. Ezúttal nem az irodalommal, hanem a magyar képzőművészet egyik immár külföldön is nagy hírű kiválóságával ismerteti meg a finn közönséget. Az írott szöveget több kép illusztrálja: itt látható az „Ifjú szívekben élek” Ady-gondolat alapján készített monumentális hímeskő képe, a Fehérruhás sióagárdi lányoké, a Tengerfenéken úszkáló halaké és a Sióagárdi anyáé.

Szekszárd közönsége 1970- ben találkozott először Matti- oni Eszter művészetével: a

művelődési palota két termében rendezett kiállítás a szülőváros és a művész egymásra találása volt. A Szekszárd- ról elinduló művésznő már rég „befutott”, a szülőváros azonban mit sem tud róla évtizedeken keresztül. Egy véletlennek kellett jönnie ahhoz, hogy „kiderüljön” ez a kapcsolat, s amikor végül is fény derült minderre, a kultúrának, a művészetnek az utóbbi években mind többet áldozó város kiállítása hívta meg a művésznőt, s a város azóta is tartja vele mint nagy szülöttével a kapcsolatot. A kitüntetés pedig most jó alkalom volt arra, hogy megkérdezzük Mattioni Esztertől:

■— Hogyan alakult a művészi pályája a kiállítás óta?

;— Rendületlenül dolgozom. Jelenleg a Rókus kápolna műemlékcellájába egy 25 négyzetméternyi hímeskövet készítek. Közben sok energiát igényelnek a kiállításaim. Ugyanakkor születnek az újabb és újabb tervek, csak legyen még erőm, egészségem a megvalósításukra. Mert az évek repülnek.

Ezekben a napokban a nagytétényi kastélymúzeumban van kiállítása. Utána Veszprémbe visznek egy kis „ízelítőt” a Mattioni-anyag- ból. Azért mondom, hogy egy kis „ízelítőt”, mert alkotásainak igen nagy hányada külföldön van, s azért nem kerül a hazai kiállítótermekbe, a hímeskő-alkotások zöme pedig beépített az ország legkülönbözőbb helyein lévő nevezetes épületekben, s azok csak helyszínen tekinthetők meg. Ami viszont mozgatható, kiállítható, vagyis az a bizonyos kis „ízelítő”, önmagában is meglehetősen nagy művészi produktum, és nem véletlen, hogy mind szélesebb körben figyelnek fel Mattioni Eszter gazdag művészi pályafutására.

Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség jelét látjuk!

 zene világa (7.)

A korszerű operajátszás

Ä veszprémit követő kiállítása — ez év őszén — az Amerikai Egyesült Államokban lesz, Memphis városában. Egy ottani galéria-tulajdonos már jó néhány Mattioni- művet tudhat magáénak, nemrégiben is vásárolt belőlük, és most önálló kiállítást rendez a Mattioni-anyagbóL Az USA-ban ez lesz a második Mattioni-kiállítás. Párizsban és más helyeken is kiállították már műveit. A Memphis-i kiállítás megnyitóján a művésznő személyesen is részt vesz.

Néhány hét múlva megjelenik a Mattioni-életművet, több évtizedes művészi pályafutását tartalmazó könyv. Mint érdekességet érdemes megemlíteni, hogy még csak ezután jelenik meg, de az USA-ba már rendeltek belőle vagy 100 példányt.

Mindenütt hódítanak a művei, mindenekelőtt a hímes- kövei, amelyekről Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója a nagytétényi kiállítás megnyitóján a következőket mondotta:

— Mattioni Eszter hímeskő alkotásai elsősorban nem technikai, hanem művészeti újításnak számítanak. Ez a

művészeti irányzat kiválóan alkalmazkodik a modern építészethez, sajátos eszközeivel nagyszerűen visszaadja a természet szépségeit, ugyanakkor nemzeti jellegű az alkotások egész sora tükrözi egy meghatározott tájegység — Tolna, Baranya — színpompáját. Élők, természetesek a színei, azok is, amelyeket a kő eszközeivel visszaad.

Erre írta a finn Anna-Maija Raittila, hogy „A kövek is virágoznak Magyarországon.”

BODA FERENC

Az utóbbi száz évben nagyon megváltozott a színjátszás. A patetikus szavalást az élő beszédhez közelebb álló stílus váltotta fel; a nagy egyéni teljesítmények mellett egyre inkább előtérbe került az együttes játék és ezzel kapcsolatban a rendező munkája is; a modern világítástechnika pedig egészen új lehetőségeket nyújtott a legfontosabb mozzanatok kiemeléséhez és a gyors színváltozások végrehajtásához.

Hogyan jelentkezett a színjátszás megújulása az opera világában, milyen változásokat hozott a zenedrámák előadási stílusában?

Régebben az operajátszást teljesen ének-központú művészetként ismerték: szép hanggal és megfelelő zenei adottságokkal bárki jó operaénekes lehetett. Csak ki kellett állnia a rivalda elé és — néhány szokványos kézmozdulattal kísérve, minél szebben előadnia áriáját — akkor mindig biztos sikerre számíthatott. Az, hogy alakja nem megfelelő a szerephez, hogy nem is kíséreli meg a megszemélyesítendő figura színészi ábrázolását — ez cseppet sem izgatta a nézőket. Az operajátszásnak ez a módja azonban ma már teljesen korszerűtlenné vált! Napjaink közönsége, amely joggal érezheti ezt a stílust a színház karikatúrájának, már sokkal többet kíván meg a mai operaénekesektől; illúziót keltő alkatot és mozgást, lélektani hitelességű emberábrázolást.

Persze, túlzott követelményeket nem lehet támasztani az énekesekkel szemben, nem szabad elfeledkezni arról, hogy elsősorban hangjuk és zenei tehetségük révén kerülnek a pályára, a színészi mesterséggel csupán tanulmányaik alatt ismerkedhetnek meg és csak hosszabb szfnnadi gyakorlattal sajátíthatják el igazán. Van olyan énekes is, akiből sohasem lesz jő színész, de egyébként olvan tehetséges, hogy vétek volna eltanácsolni az ónéra színpadáról.

Egy időben arra törekedtek, hogv az oneraszínnadon is Dontosan úgv játsszanak az énekesek, mint a színészek a prózai színházakban. Ez a célkitűzés azonban több okból is megvalósülmtotlan. Elsősorban: az éneklés neh^z fizikai megterhelést jelent. Bármilyen testhelyzetben, vagv állandó evors mozgás közenette nem ToVi^t hosszabb ideig énekelni. Nehezíti még az oneraénekes

játékát az is, hogy egy pillanatra sem veszítheti el a zenei kapcsolatot a vezénylő karmesterrel és partnereivel, ezért állandóan figyelnie kell rájuk, anélkül, hogy ez a közönség számára feltűnő volna.

Itt vannak azután azok az áriák, együttesek, kórusok, melyek egy-egy opera zenei csúcspontját jelentik. Ezek a zeneszámok önmagukban any- nyi kifejezést hordoznak, hogy

— igen káros és helytelen módon — csak elterelné róluk a közönség érdeklődését, ha előadójuk, vagy másvalaki, aki még a színpadon tartózkodik, bármiféle színészi játékkal felhívná magára a figyelmet. Ilyenkor tehát inkább arra van szükség, hogy a színpadon minden mozgás megszűnjön. Ezért sem lehet az operát úgy játszani, mint a prózai színműveket.

Erősen megváltozott század dunkban a zenei előadás stílusa is. Régebben az énekesek, muzsikusok sokkal szabadabban bántak a tolmácsolandó művekkel, kedvük szerint változtattak a leírt előadási utasításokon, sőt a dallamokon is. Napjainkban már szigorúan ragaszkodniuk kell ai szerző elképzeléséhez, melyet a kottában rögzített.

Érdekes hatással volt a zenei előadóművészetre a hang- felvétel feltalálása. A modern hanglemezgyárakban — technikai fogások segítségével —■ szinte tökéletes zenei produkciókat tudnak előállítani. Á zeneszámot sokszor felveszik, a legkisebb pontatlanságnál, hamisságnál megállnak, azután

— a hibás részeket kivágva és jókkal pótolva — összeáll egy sohasem volt, hibátlanj tökéletes tolmácsolás. A másik feljavítási mód az, amikor a hangmérnökök az úgy-* nevezett „keverési” műveleti segítségével, a valós arányokat megváltoztatva, a zenekarhoz képes nagy erejű, fényes hangot csinálnak az eredetileg kicsiny, gyenge énekhang-: bői.

Uj követelményeket támasztott az előadókkal szemben a zenei stílus megváltozása isj Korunk operája igen sola szempontból különbözik az elmúlt századok dalműveitől.' Más a dallamformálása, a ritmikája, a hangszerelése, a té-' maválasztása, más a darabol« dramaturgiai felépítése és a szereplők lelkivilága. Erről szólunk a következő alkalommal, operasorozatunk utolsd írásában.

KERTÉSZ IVÄN

A szép könyvek versenye

Egy nemzet könyvkultúrája árulkodik a nemzet kultúrájának általános szintjéről is. A prágai Vencel téren, Párizsban a Szajna-parton, a moszkvai Gorkij utcában, vagy Lipcse főútvonalán egymást érik a könyvüzletek, a könyvárusító bódék, vagy a könyvsátrak. Nekünk, magyaroknak sem kell szégyenkeznünk: a hazai könyvkiadás és a kereskedelmi forgalom már elérte a világszínvonalat. S, hogy a könyvek ne csak tartalmukkal vonzzák az olvasót, hanem megjelenésükben is esztétikusak, olvasásra, kézbevételre ingerlők legyenek, ennek érdekében komoly erőfeszítést tesznek a hazai kiadók és nyomdák. A minap volt a szép könyvek versenyének eredményhirdetése. Lengyel Lajossal, a Nyomdaipari Egyesülés elnökével beszélgetünk a hazai könyv- nyomtatásról, a könyvművészetről.

— Jelentős nyomdai hagyományokat ápolunk és fejlesztünk. Európában elsők között voltunk, akik szép könyveket adtunk az olvasók kezébe. Természetesen kezdetben szó sem volt tömegnyomtatásról; a könyv is csak a kiváltságosok kezébe került. A magyar művészi könyvnyomtatás bölcsője Gyomán, a Kner Nyomdában ringott.

— örzik-e Gyomán ezeket a hagyományokat?

— A Kner-család házát a közelmúltban alakították át; Nyomdaipari Múzeum nyílt benne. De a hagyományokat akkor ápoljuk igazán, ha tovább fejlesztjük. Jelenleg Békéscsabán, az új Kner Nyomdában európai színvonalon álló berendezésekkel különleges kiadványokat is tudunk nyomni. A gépek több színű, lakkozott, vagy domborított nyomásra is alkalmasak.

— A nyomdákból évente sok millió kiadvány, könyv kerül ki. Milyen nemzetközi fórumon értékelik az egyes országok könyvkiadásának színvonalát?

— Lipcse a könyvnyomtatás egyik fellegvára. Érthető tehát, hogy miért éppen ez a város adott otthont az öt- évenkint sorra kerülő nagy nemzetközi könyv-szépségversenynek.

— Mi is részt veszünk a versenyeken?

— Rendszeresen megjelenünk Lipcsében legszebb könyveinkkel. Itt díjat nyerni — nemzetközi rangot jelent. A magyar könyv világszerte elismert. Még egyszer sem jöttünk haza Lipcséből aranyérem, több ezüst- és bronzérem nélkül. Általában az összetett versenyben is a második, vagy a harmadik helyet szerezzük meg.

— Magyarországon milyen időközökben rendezik meg a szép magyar könyvek versenyét?

— Nálunk évenként kerül sor a nemes vetélkedőre, amelynek fő nyertese — az olvasóközönség.

— Sok könyvet neveznek be a ver* senyekre?

— Legutóbb 17 kiadó 258 könyvet küldött a zsűri elé. Az előzsüri kétszer vizsgálja meg a könyvek művészi kivitelét. Az első és második bírálat között fél esztendő telik el; így senki sem vádolhatja felületességgel, elfogultsággal a zsűri tagjait. Tavaly 105 könyvet engedtek át az első rostán, és bocsátottak a főzsüri elé. Végül 35 kapott díjat és 39 dicsérő oklevelet. Az ünnepélyes díjkiosztás a könyvhéten lesz,

— A 35 könyv közül megemlítene néhányat?

A didergő király mesekönyv csodálatos illusztrációival meseszép kivitelével aratott sikert. Az India művészete reprodukciós kötet tovább öregbíti e műfajban a magyarok nemzetközi tekintélyét. A politikai művek köszül, nemcsak tartalmával, hanem egyszerű, sallangmentes művészi megjelenésével Aczél György: Eszméink erejével című könyve emelkedett ki.

— Ezek a versenyek befolyásolják a könyvnyomtatás fejlődését?

— Feltétlenül. A kiadók egyre inkább figyelembe veszik a közönség igényeit. A versenyek is ösztönzik a kiadókat, a nyomdákat, hogy minél ízlésesebb kiállítású könyvek kerüljenek a könyvüzletek kirakataiba és azután — minél tömegesebben — az olvasók kezébe.

REGÖS ISTVÁN

nFehérruhás sióagárdi lányok”