Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-21 / 93. szám

I i 1 f * (Folytatás a?. 1. oldalról). és ezeket rendszeresen fel­újítják és gazdagítják. A fel- szabadulás óta bővültek és korszerűsödtek az egészség­ügyi felsőoktatás feltételei. Országunk orvosellátottsága világviszonylatban is kedvező. Évről évre növekszik az egészségügyi szakszemélyzet. A körzeti orvosi rendelőkben évente 40—50 millió járóbete­get látnak el, a fekvőbeteg- gyógyintézetek 1,5 millió be­teget gondoznak. Az egészségügyi dolgozók felelősségteljes, áldozatos és szakértő munkáját is dicsérik azok az eredmények, amelye­ket a betegségek megelőzésé­ben elértünk, hogy sikeresen felszámoltunk egyes járvá­nyos betegségeket, s megnö­vekedett az átlagos életkor. A választók, szakmai és társa­dalmi tevékenységük elisme­réseként, több mint 2000 egész­ségügyi dolgozót választottak meg tanácstagnak, az ország- gyűlésben 17 orvos foglal he­lyet. A párt és a kormány_ is­mételten javította az egész­ségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeit. Szólt a miniszter az orvo­sok és a betegek kapcsolatá­ról és hangsúlyozta: az orvo­sok, gyógyszerészek, az egész­ségügy dolgozói nem egyszer nehéz körülmények között végzik munkájukat. Mindez azonban nem lehet oka, ma­gyarázata vagy mentsége sem a ridegségnek, sem annak, hogy hivatásuk szürke mes­terséggé váljék. A törvényjavaslat társadal­munk általános erkölcsi nor­máiból, a szocialista egész­ségügy és az orvosi hivatás követelményeinek megfelelő­en szabályozza az orvosok ma­gatartását, cselekvésük köve­telményeit. fegyelmi felelőssé­güket. és — ha vétenek — a fegyelmi eljárás módját. Elsősorban nekünk, orvosok­nak, egészségügyi dolgozóknak kell majd érvényt szereznünk Dr. Szabó Zoltán nagy tapssal fogadott expozéja után dr. Pesta László, az ország- gyűlés szociális és egészség- ügyi bizottságának elnöke, a törvényjavaslat előadója ka­pott szót. Hangsúlyozta: a tör­vénytervezet szelleme humá­nus, minden szakaszának min­den mondatával védi az ember jogát, egészségét és méltósá­gát, néha már túlzónak tűnő következetességgel, mint pél­dául a kártalanítás, a kísér­letezés, a gyógyíthatatlannak tartott beteg továbhkezelése, az alkoholistákkal és az elmebete­gekkel való bánásmód, a szö­vetátültetések és a titoktartás vonatkozásában javasolt szi­gorú szabályok esetében. A valóságban nincs semmi túl­zás: gyógyítás közben is köl­csönösen tisztelnünk kell egy­mást. A törvényjavaslat igé­nye, felfogása, alapja — szo­cialista. Nemcsak a 25. paragra- fus deklarációja miatt, amely kimondja, hogy állampolgári jog lesz a gyógykezelés ingye­nes igénybevétele, nemcsak a szöveg, a tartalom, a követel­mények tökéletes korszerűsé­ge miatt, hanem a társadalom cselekvő részvételének hatá­rozott kimondása miatt is. Dr. Pesta László a további­akban arról szólt, hogy a tör­vényjavaslatot megtárgyalta az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint szociá­lis és egészségügyi bizottsága. Sorra vette azokat a módosító javaslatokat, figyelemre mél­tó észrevételeket, amelyek a bizottsági tanácskozásokon el­hangzottak, majd így folytat­ta; a törvényjavaslatban foglal­taknak. Sorainkból is minde­nekelőtt a vezetőknek. Befejezésül a miniszter rá­mutatott arra, hogy egészség­ügyünk különösen az elmúlt 15 évben jelentősen fejlődött. A fekvőbeteg-gyógyintézeti ágyak száma 84 000, a lakos­ságot 3850 általános és 660 gyermekorvosi körzet, 1400 gyógyszertár látja el, napi 41 400 rendelési órával dol­goznak a szakorvosi rendelő- intézetek, a szociális otthoni helyek száma 28 100. Olyan eredmények ezek, amelyekre joggal tekint elismeréssel az ország lakossága. Az egészség­ügy feladatai azonban egyre nőnek. Fontos kötelességünk tehát, hogy megoldásukhoz fo­kozatosan megteremtsük a kellő feltételeket. Az egész­ségügy beruházásainak és költségvetésének mértékét a népgazdaság mindenkori lehe­tőségei határozzák meg. Arra kell törekednünk, hogy ezeket az anyagi eszközöket célszerű­en. a leghatékonyabban hasz­náljuk fel, meglevő lehetősé­geinket pedig az eddigieknél is szervezettebb és fegyel- ' mezettebb munkával haszno­sítsuk. Az egészségügyi törvényja­vaslat széles körű előkészítő munka eredményeként készült el. Tervezetének vitájában a különböző testületekben és szakfórumokon csaknem ezer észrevétel és javaslat hangzott el. Ezeket a végleges javaslat kidolgozásában körültekintően hasznosítottuk. Megtárgyalta a javaslatot az országgyűlés jogi, igazgatási és igazság­ügyi, továbbá szociális és egészségügyi bizottsága is. A két bizottság által elfogadott módosító javaslatokkal a kor­mány egyetért. Bízva abban, hogy a javaslat megfelel szo­cialista törvényeink általános követelményeinek, hosszú idő­re és megfelelően szabályozza egészségügyünket, kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a javaslatot fogadja el. — Az egészségügyi fejleszté­sek sorába nemcsak új, mo­dern intézmények létesítése, régi, patinás kórházak kor­szerűsítése, új vizsgáló és gyógyító eszközök beszerzése tartozik. Mindez nagyon fon­tos és szükséges dolog s az sem kétséges, hogy államunk a jövőben is minden tőle tel­hetőt megad e létfontosságú célokra. De mindezen felül lépést kell tartanunk a tudományok fejlődésével meg kell marad­nunk a haladás élvonalában, s ma ez nem csekélység. Ki­váló elmék kutató és ellenőrző munkáját, az aktuális infor­mációk beszerzését, s a gyors hasznosítás érdekében a gya­korló orvosok ezreinek szor­galmas ég lelkes tudásvágyát igényli. Dr. Pesta László végeze­tül az országgyűlés jogi, igaz­gatási és igazságügyi, illetve szociális ég egészségügyi bi­zottsága nevében javasolta a törvénytervezet elfogadását. A továbbiakban felszólalt Karakas László Hajdú-Bihar megyei, dr. Radnai Éva Fe­jér megyei, Mándics Mihály Bács-Kiskun megyei, dr. Fler- kó Béla Baranya megyei, Swierczek Györgyné budapesti, Kovács István Békés megyei, Bogyai Gyuláné győri, dr. Noszkay Aurél budapesti, Var­ga Tiborné Nógrád megyei képviselő. Ezután ebédszünet következett, majd a délutáni tanácskozás dr. Beresztóczy Miklós elnökletével folytató­dott. Varga Károly Somogy me­gyei, dr. Lakatos Pál József, Komárom megyei, dr, Szép Zoltán budapesti, Spisák And­rás Szabolcs megyei, Orbán József Szolnok megyei és dr. Déváid József Borsod megyei Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett egészség- ügyi törvényjavaslat szoros összhangban van azkai a tö­rekvésünkkel, hogy a dolgozó nép jólétét, a róluk való gon­doskodást az élet minden te­rületére kiterjesszük. Ez derül ki a törvényjavaslat indoko­lásából is, amikor felsorolja azokat az alapelveket, amelyek a törvényjavaslat vezérfonalát képezik. Ezen alapelvek között olvasható többek között, hogy „az állam... gondoskodik ar­ról, hogy a lakosság a telepü­lési viszonyoktól lehetőleg füg­getlenül, kellő időben hozzá­juthasson a számára szükséges korszerű egészségügyi ellátás­hoz”. Ez az alapelv, akarva-aka- ratlanul is, néhány problémát vet fel: Az egyik a meglévő kis kór­házak problémája. Köztudott, hogy közvetlenül a felszabadulást követően szá­mos kis kórházat hívtak élet­re. Ezek létrehozása annak ide­jén szükségszerű i,5 volt, meg jó is volt, megfelelt az ország akkori gazdasági fejlettségé­nek. Azóta azonban, mint minden téren, az orvostudo­mányban is nagymérvű fejlő­dés következett be. Ezzel a fejlődéssel ezek a kis kórhá­zak. elsősorban anyagi okok miatt, nem tudtak lépést tar­tani. Különösen azok nem, amelyek az elmúlt időben ar­ra törekedtek, hogy minden, vagy legalábbis minél több osztályt hozzanak létre. Nem tudtak lépést .tartani a fejlő­déssel, mert ma már a diag­nosztika megszűnt intuitív jel­legű ;lenni^ elsősorban a sokré­tű vizsgálatok objektív adatai­ra támaszkodik. Ehhez viszont igen komoly műszerezettség szükséges, ami jelentős anya­gi ráfordítást jelent. A másik jelentős problémá­ja e kis kórházaknak, hogy annak idején szükség jelleggel alakultak. Emiatt nem rendel­keznek megfelelő területtel Kern az esetleges fejlesztés cél­jára. így nagy részük ezen in­tézményeknek napjainkra túl­zsúfolttá vált. Az elmondottakból' az kö­vetkeznék logikusan, hogy leg­célszerűbb lenne e kis kórhá­zak fokozatos megszüntetése. Tapasztalatom azonban az, hogy a választók igénylik e kórházak fenntartását több okból is. Egyrészt, mert meg­szüntetésükkel a nagyobb, jobban felszerelt kórházak még zsúfoltabbá válnának, másrészt, mert a nagyobb kór­házak megközelítése vidéken sok esetben igen körülményes, néha majd egynapos utazást jelent. Nem szólva arról, hogy mentóállomásaink. bár minden tőlük telhetőt megtesznek, amiért- csak elismerést érde­melnek, nem tudnak minden alkalommal a hívásra azonnal a helyszínre indulni. Éppen az egészségügyi tör­vényjavaslattal kapcsolatban érdeklődtem e kis kórházak gazdaságos voltáról is, és olyan tájékoztatást kaptam, hogv ezek üzemeltetése sem gazdnisáfftalanabb, mint a töb­bi kórházé. Nálunk, Tolna megyében is vannak ilyen kis kórházak. Az utóbbi időben történtek kezde­ményezések, hogy e kis intéz­mények helyzetén javítsunk. Egyrészt olyan épületbe köl­töztetik át az egyik ilyen kis kórházat, amelyik mind az el­helyezést, mind a fejlesztést kellő szinten biztosítja. Ugyan­akkor az az elkéDzelés, hogy ezen kisebb intézményekben csak az alapszakmák kapná­képviselő után Szászi Gábor Tolna megyei képviselő, a ta­mási gimnázium igazgató- helyettese emelkedett szólásra. nak elhelyezést, minden más szak- ill. kisegítő ágazatot a központi kórházban fejleszte­nének ki, ahol az ehhez szük­séges műszerezettséget fokoza­tosan biztosítanák. így a be­tegellátást a megyén belül je­lentősen javítani lehet. Ezen elképzeléssel kapcso­latban azonban felmerült még egy probléma, ami úgy érzem nemcsak helyi vonat­kozású. A mentőállomások és kórhá­zak összeköttetése, vidéken legalábbis, nem megnyugtató, a telefonvonalak zsúfoltsága miatt. Úgy véljük, hogy nem túlzott anyagi befektetéssel megoldható lenne az említett intézmények rádióval való összekötése, ami úgy tudom a mentők vonalán már meg is valósult. Ez lehetővé tenné egyrészt a mentők és kórház, másrészt a kisebb kórházak és a központi kórház azonna­li kapcsolatának megteremté­sét, aminek jelentőségét úgy gondolom felesleges vázolni. Amennyiben ezen elképzelés sek megvalósítása sikerül, úgy érzem mi is hozzájárulunk a megalkotásra kerülő egész­ségügyi törvény alapelvednek végreha j tásához. A törvényjavaslatot a ma­gam nevében elfogadom és képviselőtársaimnak iß elfoga­dásra ajánlom. A vitában utolsónak dr. Pa­lotai Sándor Pest megyei kép­viselő mondta el véleményét a törvényjavaslatról, s mivel többen nem jelentkeztek szó­lásra, az elnöklő Apró Antal a vitát lezárta. A képviselők észrevételeire dr. Szabó Zol­tán egészségügyi miniszter vá­laszolt. Megállapította a miniszter, hogy a törvény szövegéhez módosító javaslat a vitában nem hangzott el. A hozzá­szólók véleményében is kife­jezésre jutott, hogy a törvény megfelel pártunk és kormá­nyunk politikájának: A szo­cialista egészségügy szabályo­zása dolgozó népünk ügyét szolgálja, olyan eredményeken alapszik, s olyan további fel­adatokat tűz elénk, amelyek feltétlenül reálisak, megvaló­síthatók. A törvény általános rendelkezései lehetőséget ad­nak egyes kérdések későbbi jogszabályi rendezésére. Befejezésül a miniszter örömmel szólt arról, hogy az egészségügyi törvény terveze­tét az alkotmány módosításá­val együtt tárgyalta az or­szággyűlés, mert — mint mon­dotta — a módosított alkot­mányban rögzítettek jó alapul szolgálnak az új egészségügyi törvény megvalósításához is. A miniszteri választ köve­tően szavazásra került sor: Apró Antal javaslatára az or­szággyűlés elsőként a jogi, igazgatási és igazságügyi, va­lamint szociális és egészség- ügyi bizottság módosító ja­vaslatainak sorsáról döntött — azokat egyhangúlag elfo­gadta. Ezután a képviselők! egyhangú szavazattal — álta­lánosságban és részleteiben is — törvényerőre emelték az egészségügyről szóló terveze­tet. Az ülésszak Apró Antalnak^ az országgyűlés elnökének zárszavával ért véget. „Szabadságot, demokráciát a görög népnek** Április 21-én lesz öt éve an­nak, hogy Görögországban az ezredesek csoportja puccsal átvette a hatalmat és beren­dezte fasiszta jellegű rendsze­rét. A Magyar Szolidaritási Bizottság az évforduló kap­csán — a Párizsban március­ban megtartott nemzetközi görög szolidaritási konferen­cia felhívását magáévá téve — nyilatkozatot tett közzé. Leszögezi az állásfoglalás, hogy a világ békéjét, Európa biztonságát és a kontinens or­szágainak együttműködését szorgalmazó erők mélységes aggodalommal figyelik az athéni kormány lépéseit. An­nál is inkább, mert Európa más részén örvendetesen gya­rapodnak a megértés jelei. A szocialista országok — köztük a Magyar Népköztársaság — kezdeményezései az európai biztonsági konferenciára és a kollektív biztonsági rendszer­re, egyre több és több ország vezető politikusai részéről ta­láltak kedvező visszhangra. Ebben a légkörben disszonán­sán hatnak a görög junta lér pései. A magyar nép változatlanul szolidaritásáról biztosítja azo­kat. akik görög hazájuk sor­sának jobbra fordulásáért küzdenek, vállalva a harc minden kockázatát és áldoza­tát. Szívből kívánjuk — zá­rul a Magyar Szolidaritási Bizottság állásfoglalása — hogy a nagymúltú görög de­mokrácia visszaállításáért, a görög nép szabadságjogainak kivívásáért vállalt nemes küz­delmet mielőbb teljes siker koronázza. (MTI) 1 !§ A Székesfehérvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum­ban 30 tanzániai diák tanul üzemszervezést. Csütörtökön a leendő mezőgazdasági szakemberek látogatást tettek az Agárdi Állami Gazdaságban. (Telefoto — MTI—KS — Csikós Gábor felv.) A törvénytervezet vitája Szászi Gábor Tolna megyei képviselő felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents