Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
f * T % MAGAZIN * MAGAZIN MAGAZIN •' '"5.‘ - Vj: ’ t \ MAGAZIN * MAGAZIN * MAGAZIN ' ■' ' ■ ■ Százharminc éves Mi történt 130 év alatt, mit láttak* ükapáink, nagyapáink, milyen vásárok voltak régen? Az első magyar iparmű-kiállítást 1842-ben a Duna-par- ti Redoute termeiben rendezték meg; már akkor 213 kiállító, 298 kiállítási tárggyal szerepelt. g a látogatók száma meghaladta a 15 ezret. Díjat kapott a később világhírűvé vált herendi porcelángyár, az óbudai Goldberger kékfestőgyár; Irinyi János vegyész, a íoszforos gyufa tökéletesítője; Kölber kocsigyáros, akinek hintóin királyok, fejedelmek kocsikáztak, Kimer puskaműves, akinek vadászfegyvereit legjobbnak tartották Európa- szerte. A következő iparmű-kiállítás terve már 1842-ben megszületett, meg is rendezték a következő évben, de ez inkább csak kiegészítője volt az 1842 évinek. A látogatók száma 2 és fél ezerrel kevesebb volt. Ekkor született meg a döntés: a továbbiakban nincs szükség a kiállítások évenkénti megrendezésére, mert — mint Kossuth Lajos írja — a mű- ipar nem halad annyit egy év alatt, hogy elegendő új terméket reprezentáljon. Abban az időben egyébként Bécsben és Párizsban is csak minden harmadik évben rendeztek kiállítást. Ezután a 111. Iparműki- állítást 1846-ban rendezték meg a Nemzeti Múzeum termeiben, 516 kiállító részvételével. A látogatók száma már meghaladta a 22 ezret. A vidék is egyre jobban érdeklődött. Nagyváradon például színielőadások jövedelméből finanszírozták az ottani kiállítók pesti szereplését. Az 1848-ra tervezett Országos Ös- termő-kiállítást és az Országos Rajzműkiállítást már nem tudták megrendezni. Kitört, a szabadságharc. Évtizedek múlva, csak 1885- ben rendeztek újra országos kiállítást. Ez egyúttal új korszakot is jelentett az ipari vásárok történetében: ez volt az el />. mely egyesítette az addig rendezett kisebb-nagyobb kiállításokat. Méreteiben is jóval nagyobb volt a korábbiaknál. 12 ezer kiállító mutatta be termékeit, a látogatók száma meghaladta az 1,7 milliót. A Magyar Országos Kiállítás legnagyobb szenzációja Bláthy Ottó ég társainak találmánya, a Ganz-gyár által kiállított transzformátor és elosztó rendszer volt, amely 1067 izzólámpájával fényárba borította a kiállítás egész területét. Az évszázadot a Millenniumi Kiállítás zárja, amelyet 1896-ban május 2 és október 31 között rendeztek meg. Magyarország ezeréves fennállása alkalmából rendezett országos kiállításon csak hazai kiállítók mutathatták be termékeiket. A fél éven át nyitva tartó kiállításon meg lehetett tekinteni a magyar nemzet történelmi kincseit, az akkori idők ipari és kereskedelmi termékeit, a közművelődés és a hadügy fejlődéséről összeállított bemutatókat és az „Ös Buda vára török uralom alatt” című kiállítást. Ekkor lehetett elsőízben kedvezményesen vásárra utazni Budapestre, ösz- szesen 21 310 kiállító vett részt a Millenniumi Kiállításon. A látogatók száma meghaladta a 6 milliót. A korabeli krónikás ezt látta a Városligetben: „Száztor- nyú város áll odakünn a város erdejében, mesebeli tündérek varázsolták oda bűvös vesszővel, s mintha egy éjszakán át keletkezett volna az egész, olyan meglepő álomnak tetszik mindenkinek. Aranyos kupolák, fantasztikus tornyok mindenfelé. Az iszapos tó medrében kristálytiszta víz folyik. A tavat büszke híddal boltozták át. Amikor a főbejáraton belépünk, nem tudjuk hová tekintsünk. Jobbról, balról hatalmas paloták csalogatnak. Az ember talán önkéntelenül is a történelmi főcsoport várfalas, toronyerkélyes, log- giás épületei felé veszi útját”. A századforduló elején a nizsnij-novgorodi, a lipcsei és a párizsi vásár után 1906-ban már nálunk is megszervezték bronzkori kincs / Â sziklafalak akrobatái vásárok a budapesti vásárt, amelyet 1949-ig — a háborús megszakításoktól eltekintve — folyamatosan megrendeztek. 1948-ban rendezték a cen- tenáris Budapesti Nemzetközi Vásárt, amely méreteiben is és a látogatók számában is felülmúlta az addig Budapesten rendezett nemzetközi vásárokat. A nagyszabású bemutatón 1400 kiállító vett részt. A vásár hűen tükrözte a háború utáni újjáéledést. A vásár ezután néhány éven át csak a hazai ipar termékeit mutatta be, 1958-tól kezdve azonban fokozatosan ismét nemzetközi jellegűvé fejlődött. 1962. ősze óta hivatalosan is Budapesti Nemzetközi Vásár néven rendezik a Városligetben fekvő 260 ezer négyzetméternyi területen. Eddig a múlt. A jelen : Utói. jára rendeznek az idén BNV-t a Városligetben. A jövő? nemcsak költözik, át is alakul a vásár. 1973-tól az Országos Mezőgazdasági Kiállítás területén. Kőbányán nyitja meg kapuit, évente kétszer, tavasz- szal és ősszel. MORVÁI PÁL Több hiteles adat bizonyítja, hogy Esztergom már a rómaiak idején, majd a kora Árpádkorban valóságos gyógyfürdő és betegápoló-központ volt. Az első nyilvános fürdő is itt nyitotta meg kapuit. III. Béla király felesége, Anna királyné alapította a hévvízforrásnál ; emberiességét, cselekedeteit ismerve, kétségkívül azért létesítette, hogy a közegészséget, a gyógyítást szolgálja. IV. Béla király egyik 1238-ban kelt oklevele emlékezik meg erről hitelesen. A nagyanyja által épített fürdőt a jeruzsálemi Ispotályosok esztergomi rendházának adományozta. Az egy medencéből álló fürdőt még a törökök is használták. Ezenkívül még három fürdő működött a későbbi századokban Esztergomban. Az egyiket az 1560-as években Szép Rusz- tem budai pasa építtette, a mellette lévő rondellával együtt. Amikor a budapest—hegyeshalmi vonat kifut a tatabányai szénmedencét délkelet felől határoló hegyszorosból, s rövid időre megáll az állomáson, impozáns látvány tárul a bámészkodó utasok elé. Ameddig csak a szem ellát, ég felé szökkenő sziklafalak zárják le a horizontot, s a tatabányai cementgyár hatalmas kőfejtőjének üzemépületei gyufaskatu- lyányinak tűnnek a roppant bányakatlanban. Az éles szemű megfigyelő néha apró, fekete mozgó pontokat vél felfedezni a hegyboltozatot kettészelő, hetven-száz méterre felívelő sziklasíkon, mintha emberek lebegnének a távolban ég és föld között. A látvány nem optikai csalódás, nem is a képzelet játéka. A szédítő magasságban, a függőleges sziklafalakon valóban emberek mozognak, egy kihalófélben lévő, de nélkülözhetetlen szakma képviselői végzik ott nap mint nap nyaktörő feladatukat. A szakmai nyelvjárás minéreknek nevezi a sziklafalak akrobatáit, akiknek mindennapos doiguk, hogy robbantás után kézi szerszámaikkal eltávolítsák az omlás- veszélyt jelentő kilazult kőtömböket, nehogy halált hozó A nyolcszögletű fürdőmedencét az egyik ház pincéjében találták meg. Márványlapokkal kirakott udvarában egy törökkori szökőkút is napvilágra került. Horváth István múzeum igazgató vezetéséyeí egy 1594-ben készült rajz alapján folytatják a kutatást. A város „legfiatalabb” fürdője az 1600-as évek elején, Esztergom visszafoglalása után épült, és még a múlt század 90-es,éveiben is használták. A tizenhetedik század második feléből fennmaradt feljegyzések úgy emlékeznek róla, mint a köznép fürdőjéről. A tizennyolcadik században itt áztatták a vízivárosi ferencesek a posztógyártáshoz az anyagot. A fürdőre, amelyet négy és fél méter vastag földréteg borít, nemrég rábukkantak, s megkezdték a feltárását. Mindössze a homlokzata omlott be. görgeteg szakadjon a bánya-3 falak tövében dolgozó társaik-; ra. A minér — az elnevezés ta-* Ián a hajdani olasz származású kőfejtők, a „gránerek" nyelvéből öröklődött — a derekára hurkolt egy szál kötélen: ereszkedik alá a függőleges kőfalon egyik kezével az életet jelentő „köldökzsinórba” kapaszkodik, szabadon maradt kezével pedig bámulatos ügyességgel bánik a kurta nyelű csákánnyal, vagy feszítő-* vassal. A hivatásos alpinistákat felülmúló rátermeilség, bátorság és kitartás kell ehhez az apáról fiúra szálló ősi mesterséghez, amit viszont mind ritkábban választanak hivatásukul a gépesítéshez, a mo* dern technikához szokott fiatalok. Biztonságosabb, jobbár* fizető szakmát választanak,1 mert a minér munkája a rá leselkedő veszélyektől függetlenül sem könnyű. A nyári napsugárzásban ötvenfokos hő-* séget lehelnek a sziklafalak^ más évszakokban pedig olykor dermesztő szél merevíti el a magasban dolgozók izmait. 1 Jelenleg hatan űzik a tatabányai cementgyár kőbányájában az ősi mesterséget. Ebben a szakmában ötven év a végső korhatár, s ha majd az. utolsó minér is elhagyja a sziklavárat, nem tudni lesz-e, aki átveszi posztját. A minden akadályt leküzdő embert ennél a nélkülözhetetlen munkánál a gép, a modern technika egyelőre még nem helyettesít-- heti. j-3 __ _ . ij H azája Afrika Kevesen tudják, hogy szeretett és kedvelt háziállatunk, a macska, afrikai eredetű. Ősei Nűbiában, éltek, a jelenlegi Szudán területén, ahonnan négyezer évvel ’ ezelőtt került Egyiptomba. Az ősi gyip- tomiak az istenség egyik megtestesítőjeként tisztelték a macskát: ha egy macska elpusztult, a háziak a gyász jeléül levágták szemöldöküket. Egyiptomból a macskák Görögországba kerültek. Közép-Európában a VII. 1 században jelentek meg először. Hol működött az első hazai nyilvános fürdő ? Öcsa községben/ építkezés közben edénybe rejtett bronzkori „kincset” találtak. A leletet a ceglédi Kossuth Lajos Múzeum vette át. A vizsgálatok szerint a 69 db-ból álló lelet valószínűleg a 3500 évvel ezelőtt ezen a tájon élő „Va- íyai népességnek” nevezett népcsoport előkelő nőtagjáé volt. A korsót kitöltő száraz homok rendkívüli épségben megőrizte a 35C3 évvel ezelőtt elrejtett bronztárgyakat. Képünkön: Ebben a korsóban volt a kincslelet. •j (MTI Foto: Karáth Iníre — KS). Munkások és mesterségek Szinte naponta kimondunk olyan szólásmondásokat, amelyek, anélkül, hogy gondolnánk rá, régi mesterségek, egykori gazdasági viszonyok .szülöttei. Például a „benne van a csávában” kifejezés azért jelenti, hogy kellemetlen helyzetbe került, mert a bőg- kikészítésének egyik mozzanata a csávázó lében, egy igen kellemetlen „illatú” oldatban történik. Vagyis a csávába kerülni nem tartozik éppen a leányálmok közé. Ugyancsak a tímárok terjesztették el a „cserben hagy” kifejezést. A bőr cserzése ugyanis csersavba áztatással történik, s ha a bőrt időn túl benne felejtették a cseriében, akkor annak vége lett, tönkrement. így érthető, hogy miért nem szép dolog, ha cserben hagyunk valakit. Az előbbi kettőnél sokkal kellemetesebb lével, a hegy levével van kapcsolatban a ha nem csurran, csöppen” hangzású mondás. A szőlészeti száknyelvből származik ez a ma már- átvitt értelmű kifejezés, tudniillik abból, hogy a présbe került szőlő mennyire lédús, csurran-e belőle a must, vagy csak éppen cseppen. „Dögrováson lenni”, azaz komoly betegségben szenvedni, — e mondás viszont az állat- tenyésztés köréből ered. Régen a pásztor a rábízott állatok számát úgy . „könyvelte el”, hogy egy pálcára rótta a darabszámokat kifejező jeleket. Külön pálcikára véste az elhullott, elbitangolt állatok számát, s ezt a másik pálcát nevezték dögrovásnák. A pásztoremberek csárdabeli étel-italtartozását is pálcikára róva tartották nyilván: innen ered a „sok van a rovásán” kifejezés. Kádármesterek' szókincséből származik a „dugába dől” mondás. A duga a tájnyelvben dongát jelent, a dugába dőlt hordó pedig olyan hordót, amelynek abroncsa meglazult, dongái összedőltek^ Akik pedig a hordókhoz szükséges anyagról gondoskodnak, vagyis a favágók, • néha bizony ./„nagy fába * vágjak "a fejszéjüket”. Ezt mi úgy értjük, hogy nehéz, veszélyes dologba kezdenek. És ez megfelel a mondás eredeti értelmének: a nagyobb fa kidöntése nagyobb erőfeszítést igényel, s dőlés közben nagyobb veszedelmet is jelent, ha rosszul számítják ki a dőlési irányát. A tűzgyújtás ősi módjával, két fadarabnak az ügyes, gyors mozdulattal való összedörzsölésével magyarázzák a nyelvészek az „ég a ke* ze alatt a munka” kifejezést, de akad más magyarázat is. Eszerint az illető keze alól olyan gyorsan fogynak a megmunkálásán darabok, amilyen gyorsan a tűz megemészti a fahasábokat. Ha a tűz körül nem is egyértelmű a magyarázat, az „egy füst alatt” . kifejezés viszont világosan a régi adórendszerrel függ össze. Az egy fedél alatt lakó jobbágycsaládokat háztartásonként adóztatták, vagyis azok fizettek közösen adót, akik egy-egy családi tűzhelyhez tartoztak, egy füst alatt éltek.
