Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-14 / 87. szám
Doktor úr, viszket a szívem Korszerű anyagmozgatás Korán kukorékol a kakas — Olcsóbb a mentő, mint a taxi — Tessék megröntgenezni itthon... Hihetetlenül sokat békétlenkedünk az egészségügyi ellátás úgy- ‘nevezett első vonalában szolgálatot teljesítő körzeti orvosokkal szemben. S leszögezném mindjárt az elején, hogy száz indulatos mondogatolózás, vagy ökölrázás közül igencsak jó, ha öt esetben marasztalható el az orvos. Kilencvenöt alkalommal szóra sem érdemes az éppen adódó konfliktus, azaz csupán arra érdemes, hogy időközönként az orvosok is panaszkodhassanak betegeikre. Nem minden hozzájuk tartozó betegre, hanem ezek közül azokra, akik — tételezzük föl — minden előre megfontolt szándék nélkül, de tetemesen járulnak hozzá ahhoz, hogy orvosuk korábban őszüljön, veszítse el béketűrő természetét és így tovább. Kérem, hihetetlenül neveletlenek tudnak lenni betegekként, s ez még tán nem is lenne olyan főbenjáró bűnünk, ha időnként nem társítanánk a neveletlenséget belátástalansággal, önző kíméletlenséggel, s megannyi más, ez utóbbihoz hasonló tulajdonságunkkal, úgy megnehezítve mindezekkel az orvos megfelelő kapcsolatok mellett is rengeteg dolgát, hogy ember legyen a talpán, ha nem hagy ott csapot-papot. Ez év tavaszán egyik járási székhelyünk körzeti orvosainak egyikével beszélgetve meditáltunk azon, hogy milyen nagy segítséget jelentene az orvos bajmegállapító munkájában, ha a hozzá gyógyulást remélőn forduló beteg, szép sorjában, szabatosan, világosan el tudná mondani, milyen tüneteit érezte annakm hogy nincs minden a trendjén* Node az a helyzet, hogy gyakorta még a panaszainkat sem tudjuk előadni, mert bármi nevetséges, az életből való a most következő kérdés és felelet: — Mi baj van Szabó néni? — Az isten tudja doktor úr! — Mije fáj? — Tudja csuda. Tán mindepem fáj már énnekem. Mondanom sem keld. Szabó néni igen megharagudott a doktor úrra, mert ahelyett, hogy a doktor úr kapásból kimondta volna a diagnózist, s már írta volna a medicinát, különféle vizsgálatokra utalta a morgolódó öregecskét. Tudniillik, ha valamit „nem tud már a jóistenke sem”, azt nagyon pontosan kell tudnia az orvosnak, aki e tudás nélkül képtelen a gyógyításra. Ugyanennél az orvosnál fordult meg az a középkorú férfiú is, aki egyébként muto- gatnivalóan makkegészségesnek látszott, s azzal a sári hangon elnyögdécselt panasszal lepte meg körzeti orvosát, hogy neki hetek óta viszket a szíve. Igen bizony. Nem kívül, hanem belül és ez egyre elviselhetetlenebb. Mert egy derékfájás? Isten, neki! De .viszkető szív?! A panasz bármi komikus, az orvos soha nem nevedbe*, bár azt mondják egyesek, hogy az ostobaság legjobb ellenszere a nevetés. Az orvosnak komolyan kell szembe néznie a legnyilvánvalóbb képtelenséggel is. Szó sem eshet arról, hogy közben rebbenhet a szeme, vagy belefojthatja a se színe, se fonákja szót a páciensbe^ Na, mégcsak az kellene! Három óra leforgása alatt már a fél falu tudná, hogy „goromba ember”, aki meg sem hallgatja a hozzá fordulók jaját-baját, mert hát csakugyan, milyen orvos az, aki a hajnali álmatlanság készen szállított „diagnózisát” — nevezetesen, hogy szomszéd hajnal előtt egy héttel kukorékoló kakasa az oka a gyötrő ébrenlétnek —, nem fogadja el? Krónikába kívánkozik az az eset is, aminek főszereplője az az asszony volt, alti gyakorlott hisztérkakémt éveken át terrorizálta kissé nyámnyila férje- uiiát szükség szerint protchiTevel Községi Közös Tanács V. B, értesíti az érdekelteket, hogy a teveli temető délkeleti részén a templom és az iskolának vonala meghosszabbítása irányában A REGI SÍROK KIÜRÍTÉSRE KERÜLNEK. A fenti területen ravatalozó épül. Amennyiben a hozzátartozók hozzátartozóik áttemetteséseiről saját költségükön nem gondoskodnak, a sírok helyükön maradnak. (247) kált ájulásáaival, amelyekkel sokáig még az egészségügyi dolgozókat is megtévesztette. A helyi orvos nem csekély besegítése eredményeként ma már megteszi a művészi kivitelű eszméletvesztések alkalmával a készenlétben tartott vizeskancsó is, de anno.., Akkor még férj uram úgy meg tudott rémülni, „halott oldalbordája” láttán, hogy egy alkalommal nem győzte kivárni a körzeti orvost, hanem kihívta a mentőket. A kórházban kiderült, hogy a mentők indokolatlan riasztása, kivonulása költségeit ki kell fizetni, az asszony imágy vélekedett: — Oda se neki husikám! A mentővel olcsóbb volt, mintha taxival hoztál volna.. 4 Tömeges légúti megbetege. dések időszakában történt az az eset, ami most következik. Jókor reggel, a délelőtti rendelés megkezdése előtt toppant be egy atyánkfia a körzeti orvoshoz; — Doktorasszony kérem, ki kellene jönni a feleségemhez. — Mi a baj? — Azt én nem tudnám, de nincs valahogy jól az asz- szony. Név, lakcím. — Valószínű csak az es0 órákban kerülök oda, mert ma a rendelés után felülvizsgálat is lesz. — Jó lesz az, tán csak nem olyan sürgős — így a bejelentő. Este tizenegy felé derült ki, amikor a doktornő és a körzeti ápoló az egész napos munka fáradtságától valósággal beestek az ajtón, hogy se sürgősség se indokoltság, ami a kihívást illeti, ugyanis a „beteg” mindössze ennyiben tudta öszefoglalm panaszának lényegét : — Már egy hete böfögök doktor néni és nem tudom mitől van az ilyen, — Miért nem jött lé a rendelésre? — Áá... doktor néni, ott mindig kismillióan vannak, nincs nekem időm arra! Képtelenségek? De még mennyire! De azért az sem éppen megvetendő kívánság, amivel egy aggódó férj lepte meg a körzeti orvost és szintén kihívásos alapon. Miért hívták? Semmi egyébért, mint azért, „hogyan lehetne otthon megrögönyözni az asszonyt, aki fájdítja néha a hátát?” — Már csak azért doktor úr, mert hajlik a megfázásra az asszony, ezért gondoltam, hogy jobb lenne itthon ... Már, ha lehetne idehozni a rö- gönyt. Az elkövetők ezt is. az imént soroltakat is olyan természetességgel csinálják, mintha ez és ezek lennének előírva abban a bizonyos nagykönyvben, ami a beteg és az orvos kapcsolatát szabályozandó tudnivalókat tartalmazhatná, ha lenne ilyen nagykönyv. De ilyen könyv nincs. Sőt... még az egészségügyi felvilái- gosító munkából is kimarad! rendszerint az a fajta nevelés, ami a zsúfolt járóbeteg-ellátás gyakorlatából kiiktathatná legalább idővel az inkább bosszantó, mint nevetséges epizódokat, amelyek az orvost és segítőtársait hátráltatják a gyógyítás munkájában. Egyéb tanulság híján, talán még annyit, hogy a békétlen- kedőknek a figyelmét ne legyünk restek esetenként fölhívni valami igen. lényeges dologra. Arra nevezetesen, hogy az orvos is ember... Kallódó gyerekek 4 nyurga lány hetedik osztályba jár. Egy évvel idősebb, mint osztálytársai. Ismételt. Kirí társai közül. Jól fejlett, viselkedése sem gyerekes. Sőt. Szülei keseregnek.' — Mi lesz vele? Már megpróbáltunk mindent. Falra hányt borsó ennek bármit is mondunk. Már a gyermekvédő intézetnél is jártak. Segítségért. Talán az állami gondozás megváltoztatná. Vagy talán mégsem? Osztályfőnöke és az iskola tanári kara azt javasolta, írassák napközibe. Úgy mégis a nap nagyobb részét felügyelet alatt tölti. A lány erre fittyet hány. Naponta elszökik a délutáni foglalkozásokról. Gyakran nem is ebédel. Hiába fizetnek érte. — Miért nem maradsz a napköziben? — Mert unatkozom. — Mit csinálsz délutánonként? — Sétálok, meg elmegyek a barátnőimhez. — Kik a barátnőid? — Kati- Jutka— a többit nem tudom. — És a vezetéknevüket? — Azt sem. *— László <—■ —■ Este későn jársz hazai Csavarogsz? — Nem... Néha. De inkább’ a cukrászdába megyek. — Kivel? ■— A barátnőimmel. — Fiúk is mennek veletek? — Néha. — Nem küldenek haza? — Miért? Kifizetünk mindent. — Mit fogyasztotok? — Jaffát meg— — Meg? Csend. — Dohányzol? — Igen. Fecskét szívok. — A fiúkkal miről beszélgettek? — Mindenről. A bulikról, a szerelemről és a divatról. — Nem voltál még terhes? — Nem. <— És nem félsz? — De. — Kinek mondanád el? — Senkinek. — Nem gondolkodtál azon, hogy meg kellene változnod? Szüleid rendes emberek. Testvéred is tanul. Miért nem vagy olyan, mint ők? — És akkor jobb lenne? — Miért szólítjátok le az esti órákban a fiúkat? — Szövegeink Na és mi van abban? — A gyermekvédő intézet mit írt a legutolsó határozatában? — Hogy ne csavarogjak, mert javítóba visznek. Hogy menjek haza este nyolcig! — És hazaméssz? — Ha akarok. — Szüleid mit szólnak, ha éjfélkor érsz hazai A termelékenység növelésének egyik módszere a korszerű anyagmozgás tás. Sokféle berendezést alakítottak ki, ezek egyike a konvejor. Ilyent szereltek fel a közelmúltban Szekszárdon, a Vasipari Vállalatnál. A száztíz mé_ tér hosszú berendezés lehetővé teszi az olaj kályha különféle alkatrészeinek függesztett szállítását. Előnye, hogy követni tudja a gyártási technológia útját, vagy bizonyos munkafolyamatok magán a konvejorso- ron elvégezhetők. Békési Mihály, a vállalat főmérnöke elmondotta. hogy a beruházás megvalósí tását a Vasipari Vállalat által gyártott olajkályhák iránt megnövekedett igények tették szükségessé. Ezt elavult technológiával sem minőségileg, sem mennyiségileg nem tudták kielégíteni. Indokolta még egy tényező is az új konvejorsor létrehozását. Korábban az olajkályha-alkatrészek festéséhez olyan anyagot használtak fel, melyből a gyártás folyamán az ott dolgozók egészségére káros gázok szabadultak fel. Most a konvejorsoron új festési technológiát vezettek be, ami nem veszélyezteti a dolgozók egészségét. A termelési eredmények máris bizonyítják, hogy a vállalat beruházása célszerű Olajkályha-alkatrószefyet raknak a koji=; vejorsorra, i Foto: Sziepesd volt. A régi technológiával egy1 nap alatt százötven kályhához szükséges alkatrészt tudtak lefesteni, most ez a szám napi négy-ötszáz körül mozog. Emellett a korábbi festési eljárásnál tizennégyen dolgozóiak, most pedig öten termelnek háromszor annyit. A konvejorsor építését a! vállalat saját erőből, saját tervezésben, kivitelezésben valósította meg. Ezzel a Vasipari Vállalat komoly pénz-- összeget takarított meg, ugyanis hasonló berendezést a Hajtómű- és Felvonógyár mintegy ötmillió forintért ké-» szított volna el, addig a vállalatnak a beruházás 1 millió 300 ezer forintjába került.; j — vj — 1 — Megpofoznak, Édesanyám meg sír. — Ha elvisznek a javítóintézetbe? — Megszökök. A lány kimondottan csinos, bájos arcú. Szép pulóver, háromszázhatvan forintos trapéznadrág és sötétkék iskolaköpeny van rajta. Az utóbbit már nagyon „utálja”. Ha kijárja az iskolát, nem tudja, mihez kezd. Azt mondja, a legrosszabb esetben fodrásznak megy. (!) Az újdombóvári általános iskola tanárai mindent megtesznek, hogy megváltoztassák. Egy óra után annyi felé szájadnak, ahányan vannak. A lányt keresik. Nem kötözhetik a pádhoz. Meg különben is, túljár mindenki eszén. Újabban édesanyja egy szobában alszik vele. Nehogy kiszökjön az éjszakába. Persze, néha így is sikerül«. Az íróasztalon apró pulóverek, melegítők, kis trikók állnak stószban. Ez “Broczky Injréné, a gyermekvédő intézet hivatalos patronálójának birodalma. — A Vöröskereszt városi szervezete, meg a nőbizottságok hozzák. Szintén az újdombóvári általános iskola egyik kallódó kislányának, A gyermek első osztályos. Édesanyja börtönben van. Amikor az asszonyt lecsukták, a kislányt állami gondozásba akarták tetetni. Mert az amúgy is szegényes, elhanyagolt környezetben elkallódna a gyerek. Ki gondozza? Ki mos rá? Ki törődik majd a tanulásával? Az apja nem képes mindenre. Amikor ezekről beszélgettek a tanárok, félve tették hozzá azt is, hátha törést jelentene az állami gondozás a kislány életében. Aztán összefogott a tanári kar, segítenek a város társadalmi aktivistái. Kimossák ruháit, néha egy-egy új darabbal lepik meg. Az iskola ifjú egészségőrei hetenként fodrászhoz viszik. A kis cigánylány hálás és boldog. Nem lett állami gondozott. Mosolyogva jön felém. Megmondja a nevét. Minden kérdésre okosan válaszol. — Mikor vettél magadnak cukrot? — Kaptam, . £ v-. — Kitől? — A tanító nénitől, meg a gyerekektől. A Katitól és a, Zsolttól. — Szép a ruhád — dicsérem középkék melegítőjét es * keményített gallérú köpenyét. Büszkén néz végig magán. — Ezt is a tanító néni hozta. — Mi szeretnél lenni, ha megnősz? — Tanító néni — vágja rá.' — Miért? — Mert azok mindig a gyerekekkel vannak... Meg jók... és.„ — És? — Szép ruhában járnak, V. HORVATH MARIA
