Tolna Megyei Népújság, 1972. április (22. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-14 / 87. szám
Tellát flkkoF gép 2 Környezetünk védelméért A termelőszövetkezeti beruházások összegét, irányát, sőt lélektanát vizsgálva, jelentős változások tanúi lehetünk ezekben az években. A klasszikusnak nevezhető állapot — a hatvanas évek elejétől 1967-ig — az volt, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztésre szánt anyagi erejüknek nagyjából felét építkezésre, a másik felét pedig főleg gépekre költötték. A hatvanas évek végén ez a helyzet rohamosan és kedvezőtlenül megváltozott. Az építési beruházások aránya 1969-re már kétharmadára emelkedett, 1970- ben pedig hajszálra megközelítette a háromnegyed részt. Gépekre tehát csupán az összeró egy harmada, majd annál is kevesebb, egynegyede jutott. Tavaly ez a folyamat megállt, sőt valamicskét enyhült is. 1971-ben már lényegesebb volt a gépberuházások aránya. Sem a csökkenés, sem a lassú emelkedés magyarázatát nem kereshetjük egyszerűen a szövetkezeti vezetők hangulatában, annak változásában. A hatvanas évek végén kezdődtek ugyanis a nagy fejlesztési programok és velük a 70 százalékos állami dotációk. Az állam tehát — az ösztönzők eszközeivel — valósággal beterelte a szövetkezeteket ebbe az utcába. Közben azonban aggasztó jelek is mutatkoztak. Az építő- kapacitás már reménytelenül nem fedezte az igényeket, ami törvényszerűen a kivitelezői árak emelkedéséhez vezetett. Az állam ennek a veszélyes tünetnek a többi között úgy igyekezett elejét venni, hogy erőteljesen korlátozta az építési célú hiteleket. Tavaly, az esztendő második felében viszont külön hiteleket nyitott meg gépvásárlásra. Az idén a hitelszűke tovább tart. Ami erő építkezésre van, azt főleg arra fordítják, hogy befejezzék az építési konjunktúra éveiben elkezdett nagy beruházásokat, a szakosított telepeket. Remélhetőleg ez az idén sikerül is, azonban ez a tevékenység az országban mindössze két-háromszáz tsz-t érint. Ezenkívül van még bizonyos pénz az újabban preferált — állami előnyben részesített — építkezési célokra. Ezek főleg kiegészítő és feldolgozó üzemek, tehát termelőszövetkezeti takarmánykeverők, tej- és húsüzemek, öntözőművek, útépítés stb. A szakemberek egy részének azonban az a véleménye, hogy a beruházási lendület ezeken a területeken is alábbhagy. Ennek több oka van. Egyik, hogy megszűntek a 70 százalékos dotációk; ma már az 50 százalékos állami támogatás is kiemeltnek számít. A másik, hogy a beruházó termelőszövetkezetnek letétbe kell helyeznie a beruházási összeg 30 százalékát, plusz ezenkívül még 20 százalékot arra az esetre, ha a létesítmény többe kerül, mint amennyit terveztek. Annyi pénze, hogy mind a két összeget letétbe helyezze, nagyon kevés termelőszövetkezetnek van. És ha van is, tétovázik. A harmadik ok ugyanis, hogy a nagy beruházások miatt jó néhány erős, sőt kiváló közös gazdaság a legsúlyosabb anyagi helyzetbe, a szanálásig jutott. S ez riasztó példa a töb- bieknek is Előtérbe kerül tehát ismét a gépesítés. Teljes joggal, hiszen ma a termelőszövetkezetekben minden nyolcadik traktor 12 évesnél idősebb, ami gépeknél már matuzsálemi kornak számít. Egy jellemző riasztó adat: az elmúlt öt évben a téesz közös vagyonban az épületek értéke másfélszeresére emelkedett, miközben a gépek értéke abszolút összegben 16 százalékkal csökkent! Többféle ok vezet tehát oda, hogy a szövetkezetek az idén és a következő esztendőkben fokozott érdeklődéssel forduljanak a mechanika, a gépek felé. Kérdés azonban, hogy mit vásároljanak. Itt két irányzat ütközik. A húsprogram befejezésével párhuzamosan az állam újabb programokat szervezett. Fel kell lendíteni a zöldség-, a dohány- és a cukorrépa-termesztést. Mivel a kézi munkaerőnek szűkében vagyunk, ez a célkitűzés gépeket kíván, korszerű, bonyolult berendezéseket, amelyek sokba kerülnek. De az állam segít, hogy a tsz-ek megvásárolhassák ezeket. A gyakorlatot figyelve azonban úgy látjuk, a Óvónői szakközépiskolák létesülnek Az óvodáskorú gyerekek közül 57 százalék részesül jelenleg óvodai elhelyezésben. Az elhelyezési problémáikon túl, nagy gondot okoz a képesítés nélküli óvónők számának rohamos növekedése. Jelenleg az óvónői munkakörben dolgozók 12 százaléka, vagyis 1510 óvónő képesítés nélküli. Ugyanakkor a képesített óvónők közül 1100-an veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt, helyettesítésük jórészt szintén képesítés nélküliekkel történik. További, mintegy 340 betöltetlen óvónői álláshelyet tartanak számon az országban. A képesítés nélküli óvónők közül csaknem száznak még középiskolai végzettsége sincs. Az óvónői ellátottság javítása érdekében — a felsőfokú óvónőképzés mellett — az 1972—73-as tanévtől kezdődően lehetővé teszik óvónők képzését a középiskolákban is. Ennek érdekében óvónői szak- középiskolákat létesítenek, amelyek óvónőket képeznek. A megszerezhető képesítés: „óvónő középiskolai végzettséggel”. Az itt végzettek beosztott óvónőként dolgozhatnak. A vezető óvónők számára ugyanakkor a jövőben előírják a felsőfokú képesítés megszerzését. A rendelkezések értelmében óvónői szakközépiskolai osztályokat gimnáziumban, szak- középiskolában egyaránt lehet szervezni. Az első osztályok mellett indíthatók második osztályok is, abban az esetben, ha a gimnázium első osztályát végzett tanulók kellő számban jelentkeznek. A megyei igényeket az illetékesek összegezték, s ennek megfelelően szeptembertől 15 megyében, valamint a fővárosban együttvéve 27 óvónői szakiközépiskolai osztályt indítanak. Számítások szerint a középfokú óvónőképzés jelentősebben csak 1976-tól érezteti majd hatását. Addig a képesítés nélkül alkalmazott óvónők száma átmenetileg növekszik, s ez indokolja az esti-levelező képzés fenntartását is. 1976-tól azonban évente mintegy 1500 leány szerez óvónői képesítést, ami öt esztendő alatt 7500 szakképzett óvónőt jelent. Az óvónők számának nagyarányú növelését a nagyszabású óvódaépítkezési tervek is indokolják: a számítások szerint 1980-Lg az óvodai ellátottság a jelenlegi mintegy 57 százalékról várhatóan 69 százalékra emelkedik. gazdaságok közben — vagy talán inkább — arra törekednek, hogy a búzatermesztéshez hasonlóan komplexen, tehát minden munkafolyamatra kiterjedően gépesítsék a kukoricatermesztést is. Végeredményben mindkét irányzat hasznos, de kérdés, hogy a tsz-ek anyagi ereje, illetve az állami gépkínálat bírja-e majd mind a kettőt egy időben? Nálunk a mezőgazdasági gépkínálat a hazai gépgyártás, de talán méginkább a külkereskedelmi szerződések függvénye. Ebből következően a kicsit hozzáértők is tudják, hogy nem valami rugalmas. Hirtelen fordulatokra, a kereslethez való gyors alkalmazkodásra nem képes. Az Agro- trösztnek most jelentős készletei vannak és érdeke, sőt gazdasági létszükséglete, hogy ezeket eladja. Nem bizonyos azonban, hogy ennek a készletnek az összetétele pontosan megfelel a főagronómusok nyilván még ezután kialakuló igényeinek. Ezért egy tanáccsal fejezzük be az írást: akinek van pénze gépre, az vásároljon gépet, de mielőbb döntse el: mit akar, milyet akar? Azért is, hogy amiből kevés van, mihamarabb megkapja. De azért is, hogy a mezőgép-kereskedelem képes legyen pontosabban felmérni a valóságos igényeket. S ezekhez — ha nem az idén, hát jövőre — annyira alkalmazkodjon, amennyire csak lehetséges. F. B. Az Építőipari Minőségvizsgáló Intézet levegőtisztasági osztálya azokat a normákat dolgozza ki, amelyek alapján majd életbe léphet a környezetvédelmi bírságolási rendszer. A levegőtisztasági osztály új mozgó laboratóriuma járja majd be az országot, hogy megállapítsa az ipari létesítmények környezetében a szilárd és gáznemű szennyezők mértékét. A beszállított levegőmintákat az intézet laboratóriumában műszerekkel vizsgálják meg. Képünkön: levegőszennyezettség-mérés mozgó laboratóriumban. (MTI foto — Csikós Gábor felv. — KS) HUNGAROPLÁST 72 Dombóvári újdonságok a nemzetközi kiállításon fi BVK-ajtók sikere Egy kiállítást kell rendezni ahhoz, hogy az embernek fogalma legyen róla, mit lehet már készíteni műanyagból. Mert a CHEMOLIMPEX és a Hungexpó közös kiállításán fo_ galmat lehet alkotni arról, hogy a műanyagféleségek — kemények, puhák, hőre lágyulóik, keményedők stb. — alkalmasak már szinte minden területen fém, textília, papír pótlására. Több mint száz cég, tizennégy országból, hozta el különféle műanyag termékeit, az ezeket gyártó gépeket, vagy a gépek modelljeit. A kiállítás feladata a legújabb műanyag- ipari termékek , alapanyagok bemutatása, gyártási technológiák ismertetése, a magyar és külföldi szakemberek jó kapcsolatának kiépítése. Erről beszélt a megnyitón Menyhárt József, a nehézipari miniszter helyettese is: Hajlandók vagyunk együttműködni a világ bármely nagy vállalatával, a kölcsönös érdekek, a tiszta üzleti szellem alapján — mondotta többek között a miniszterhelyettes. És amint a kiállítást végigtekintjük ismét meggyőződhetünk kormányunk gazdaságpolitikájának helyességéről, engedjük, mutassák be a legnagyobb cégek is, mit tudnak, adjanak ajánlatot, versenyezzenek a magyar rendelésekért. A látogatót — mondani sem kell, legtöbbje műanyagipari szakmában dolgozik —, bár hozzászokott a műanyag újdonságaihoz, mégis meglepi az itteni gazdag választék. Csak a szélsőséget ragadom ki: olyan műanyag gyermekszék, amelyben cserélhető a bili; óraszerkezet járókereke; gőz- szűrő szivattyú; egy darabból álló fürdőszoba-berendezés; Mitsubishi műpapír; dombóvári ládapánt; Hoechst-féle kenhető műanyag stb. stb. Csavarok, szivattyúk, csövek, alkatrészek, vázak, szőnyegek, falvédők, padlóburkolók, ládák, rekeszek... mind, mind műanyagból. Csak az a baj. hogy a műanyag nem olcsó. Az ember minden további nélkül el tudja képzelni üdülőjében, hétvégi házában a mindössze nyolc kiló súlyú, kényelmes műanyag fotelt, de vajon mi lesz, mi lenne az ára? Szóval ezen a kiállításon a fogyasztó nem sok információt kap, itt csak nézni szabad, venni semmit nem lehet. Ajándékot adnak: szatyrokat, prospektusokat, jelvényeket, ha akarja a látogató, kalapját a legújabb VILLESZ csomagolóautomatával fóliába burkolhatja... Bennünket azonban inkább •a „hazai” cégek érdekeltek. Kettő is van belőlük: a Dombóvári Vegyesipari Szövetkezet és a Borsodi Vegyikombinát szekszárdi gyára. A dombóvári szövetkezet elnökével, főmérnökével és két fiatal mérnökével beszélgettünk arról, mit hoztak a Hun- garoplast ’72"re? Regény! József elnök: Két újdonsággal jöttünk, egyik a műanyag ládapántoló szalag, másik pedig a szivárvány reklámdoboz. Tóth Attila főmérnök: mindkét cikkünk itt újdonságnak számít, annak ellenére, hogy az egyik olasz cég szalaggyártó extrudert munka közben állít ki. A mi szalagunk többre alkalmas: például a dohányipar öt milliméteres szalagot kér, mi ezt is kielégítjük. Egyébként a kiállítás számunkra jól kezdődött. Ottlétünkkor Takács Sán- dorné a Chemolimpex üzletkötője nyolc különféle műanyagalkatrész mintát hozott, ajánlatot kért a szövetkezettől. Egyik mintadarabból egymilliót, másikból félmilliót, kétszázezret stb. kell gyártani. A mintát megvizsgálják; és ajánlatuk után remélhetően az üzletet is meg tudják kötni a fröccsöntéses eljárással készülő műanyagra. A jugoszláviai Solid cipőgyár üzletkötője is járt a szövetkezet tárgyalópavilonjában. További hatvan tonna granulátumot kér, erre köt szerződést. Ebből az anyagból öntik a Solid gyárban a női cipők sarkát. A BVK pavilonja is igen látogatott. Itt különösen az ajtók keltettek nagy feltűnést, arattak szép sikert — főleg a külföldi szakemberek körében. Sajnos a hazai építtetők, tervezők, beruházók és kivitelezők még nem ismerték fel ennek a korszerű terméknek a jelentőségét. A Rolplast nevű műanyag redőny véleményünk szerint mérsékelt sikert aratott. Egyébként a két Tolna megyei üzem jelentőségére a műanyagiparban az is utal, hogy olyan rangos cégek szomszédságában, helyezték el őket mint a nyugatnémet Hoechst és a holland HÜLS. — Pj — Gépkocsivezetőt keresünk 6 tonnás pótkocsis ZIL tgk-ra. Kereseti lehetőség teljesítménytől függően. Háztáji területet biztosítunk. Petőfi Mg. Termelőszövetkezet Várong. (287) V
