Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-09 / 58. szám

Munkásifjúságunk kulturális helyzete Mit ígér a tiszti hivatás? Aki látott már tisztavatásra egybegyúlt szülőket, meggyő­ződhetett arról: milyen büszkék ezek az emberek fiaikra, aki­ket féltő gonddal neveltek és — ha nem is minden aggodalom nélkül — elengedtek erre a pályára. Büszke rájuk a peda­gógus, a kedves ismerős, a jószomszéd és mindannyian, akik legalább sejtjük, milyen felelősségteljes munkára vállalkoz­nak a fiatal alhadnagyok, hadnagyok, főhadnagyok. A hivatásos tisztek számára a katonák nevelése, a rop­pant értékű korszerű technikai eszközök működtetése, — a sok gond mellett — természetesen sok örömet is jelent. Egyetlen máe pályán sincs az anyagi és erkölcsi elismerés­nek annyi fokozata, mint itt. A tiszt rendfokozatban meg­határozott időnként előrelép. A 22—23 évesen hadnaggyá avatott fiatal, jóval az 55 éves nyugdíjkorhatár előtt alezre­des lehet, ha közben nem is lép elő soronkívül. A kezdő tisz­ti fizetés 2600 forint körül mozog és az előléptetések, vala­mint a szolgálati idő arányában fokozatosan emelkedik. A tiszti főiskola első évétől kezdve évenként több mint 5000 forint ruházati illetmény jár. Minden évben 25—37 nap sza­badság illeti meg a hivatásos katonát. Betegsége idején tel­jes fizetést kap, családtagjaival együtt díjtalan egészségügyi ellátásban részesül. A családtagok számára is jár az 50 szá­zalékos vasúti kedvezmény. A szolgálat nehézségeit vették figyelembe, amikor megállapították a nyugdíjnak az átla­gosnál kedvezőbb feltételeit. A hivatásos katonát és család­ját megilleti a szolgálati lakás és más egyéb kedvezmény is. A pályaválasztó fiatalok körében népszerű a tiszti hiva­tás. Ennek bizonysága, hogy minden egyes katonai főiskolai helyre két pályázó jelentkezik, évek óta. A rohamosan fej­lődő tudomány és a technika a haza fegyveres szolgálatában is növeli a jelöltekkel szemben támasztott mércét. Egyálta­lán nem közömbös, hogy milyen arányban kopogtatnak a katonai főiskolák kapuin a kitűnően, jelesen és jó rendűén érett fiatalok, az általánosan műveltek és a szakmailag kö­zépfokon végzettek. A felvételi követelmények is jelzik, hogy a tárgyi ismeretek mellett egyéb szempontokból is egyre magasabb a mérce. Az erkölcsi-politikai megbízhatóság, a feddhetetlen előélet, az egészségi alkalmasság, a hivatásérzet, a nőtlen családi állapot, valamint a 21 évnél nem magasabb életkor, az érettségi bizonyítvány mellett mind olyan köve­telmény, melyektől ma már nem lehet eltekinteni. A felvételi vizsgán a jelöltek fizikai állóképesség-vizsgá­laton, általános tudás, és képesség-vizsgálaton, a szakosítás­hoz szükséges speciális vizsgálaton 5—5 pontot, összesen 15 pontot szerezhetnek. Ehhez jön a középiskolában az utolsó év végén szerzett matematika és fizika érdemjegy alapján 2—5 pont, valamint az érettségi bizonyítvány átlaga alap­ján további 2—5 pont. A felvételhez szükséges minimális 12 pont és az elérhető maximális 25 közötti különbség is azt érzékelteti, hogy más főiskolákhoz, egyetemekhez képest, sok­oldalúbban vizsgálják a jelöltek alkalmasságát A katonai főiskolák ennek megfelelő lehetőségeket is kí­nálnak. A három katonai főiskolán parancsnoki, illetve tech­nikusi képzés folyik gépkocsizó lövész, páncélos, tábori tü­zér, határőr, műszaki, híradó, légvédelmi tüzér, fegyverzet, gépjármű, harcjármű, vegyivédelem, általános hadtáp, repü­lő műszaki szakokon és ágazatokon. A helikopter- és repüló- gépvezetők képzése a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskolán történik. A katonai főiskolák hallgatói a teljes ruházaton felül térítésmentesen kapják az élelmezést, a lakást, az orvosi el­látást és a tanszereket. Mindezek mellett különböző pénz- beni juttatásokat is biztosítanak számukra. Az eltöltött évek arányában illetményük 250—500 forint. A tanulmányi eredménytől függően 100—500 forint pótlékot kaphatnak. (Külön pótlék jár az alparancsnokoknak.) A tanulás és a közösségi munka jutalmazására is nagy gondot fordítanak a főiskolákon. A kimenő, a kimaradás, az eltávozás ég a fő­iskolán eltöltött szabad idő lehetőséget nyújt a mozgalmi életre, a pihenésre, a művelődésre és a sportolásra. A fiatal tisztnek, amikor megkezdi hivatásának gyakor­lását, két diplomája van. Ez jól példázza a hivatásos tiszt­tel szemben támasztott magas szintű nevelői és korszerű szak­mai követelményeket. A gok pálya, foglalkozás közül érdemes tehát ezt a hi­vatást választani. MENYHÁRT LÁSZLÓ Arab fiatalok a Garay gimnáziumban Szombaton, március 4-én, a szelcszárdi Garay gimnázi­um diákklubja arab fiatalokat fogadott. A gimnazisták nagy örömmel készültek erre a délutánra. A vendégek a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatói. Solcat meséltek életük­ről, hazájuk politikájáról és kultúrájáról, a beszélgetés után az arab diákok levetítették a magukkal hozott filmet, később pedig táncos klubdélutánon vettek részt a diákklub tagjai és a külföldi vendégek. Sok barátság kötődött ezen a délutá­non. Az arab vendégek csiszolták magyar nyelvtudásukat, a gimnazisták pedig megpróbáltak megtanulni egy-két arab szót. A gimnázium diákklubjának talán ez volt az egyik legjob­ban sikerült összejövetele. Sz K. Az elmúlt héten megyénk egyik könnyűipari — főként fiatal nőket foglalkoztató — üzemében a KlSZ-ti'tkárral beszélgetnünk, és a fiatalok kulturálódási lehetőségeire, il­letve a kulturálódiás iránti igény jettientkezéisá formáim te­relődött a szó. A KISZ-tiitkár elmondta, hogy szeretett vol­na az aüapszerveaet műkedvelő csoportot alakítani, de kezde­ményezésüket az igazgató „be­fagyasztotta”. Szerinte „elmúlt a műkedvelő művészeti csopor­tok ideje”. Vajon elmúlt-e a műkedvelő csoportok ideje, és ha valóban így van^ akkor milyen lehető­ségeket biztosítottunk helyet­tük? Van-e munkásifjóságunk­nak Igénye a kultúrálódásra? Tizen- és huszonéves lányok, fiúk. Délelőtt a gép, vagy az íróasztal mellett dolgoztak, most a megyei KISZÖV-elnök vendégei. Egy kicsit elfogó- dottak, de ezt meg lehet ér­teni, mert a szituáció nem mindennapi: az ipari szövet­kezeti mozgalom megyei ve­zetője a beszélgető partner. A fiatalok készültek a talál­kozásra, otthonosak a témá­ban. Az ifjúsági törvénnyel összefüggő kérdésekben kon­zultálhatnak Gyerő Andrással, aki nagy szeretettel fogadta őket. A beszélgetést a szekszárdi ipari szövetkezetek Ifjúkom­munista vezetői kezdeményez­ték. Képviseletükben a megye­székhelyen. működő öt ktsz KISZ-alapszervezetének veze­tősége és csúesvezetőségének titkára volt a megyei KISZÖV- elnök beszélgető partnere. — Hogyan értékelik a fiata­lok tevékenységét a szövetke­zetekben ? — Teljesítik-e azokat a kö­vetelményeket. amelyeket ve­lük szemben támaszt a szö­vetkezeten belül a közösség? — A lányoknak, fiúknak milyen lehetősége van a szak­mai továbbképzésre, nagyobb politikai műveltség megszer­zésére? — Van-e lehetőség arra, hogy a szövetkezetek a mai­nál több segítséget adjanak a fiatalok jogos szórakozási, sportolási igényeinek kielégí­téséhez? Ilyen témakörökben folyt a beszélgetés, ha nem is mindig szó szerint fogalmazódtak meg a kérdések. A KISZÖV-elnök válasza minden esetben konk­rét és egyértelmű volt. — Az egész megyében, Szek- szárdon is a fiatalokra építi jövőjét mindén ipari szövet­kezet. Ma ugyanis Tolna me­gyében az ipari szövetkezetek több mint négyezer fiatalt foglalkoztatnak. Ez a dolgo­zóknak mintegy 40 százaléka. Természetes, hogy az időseb­bektől ők veszik át a szerepet a termelésben is. a vezetés­ben is, ezért mindenütt nagy felelősséggel foglalkoznak a fiatalok nevelésével, sajátos gondjaik iránt megértéssel vannak a szövetkezetek veze­tői, és amiben tudnák segí­tenek. A közelmúltban szám­talan példát lehetne erre fel­hozni, de tudom, hogy a szek­eizt az igényt? Milyen lehatő- ségednk vannak, és hogyan használjuk ki ebeket? Sok-sok kérdés, amelyre választ és miegoUdást kell találni. Munkásifjúságunk kulturális viszonyainak elemzését egy­részt a dolgozó fiatalok hely­zetéinek feltárására építjük, másrészt a reális lehetősége­ket vesszük figyelembe. Megyénk lakosságának mint­egy 7,3 százaléka munkásfia­tal. Munkásfiatal, de nem a szó igazi értelmében, mert életformája, gondolkodásmód­ja, igényei mások, mánit a cse­peli, vagy borsodi ifjúmunkás­nak. Ez a megye iparéinak sa­játos helyzetéből fakad. A fiatal munkásság összeté­tele, szakmai képzettsége, mű­veltségi szintje, életviszonyai szárdi szövetkezetek fiataljait elsősorban saját gondjaik meg­oldása foglalkoztatja, amit jo­gosnak találnak azt most és azonnal szeretnék megkapni. Igazuk is van, — mondotta Gyerő András arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen mó­don juthatnának a szekszárdi szövetkezetek fiataljai egy olyan helyiséghez, ahol klub­foglalkozásokat, gyűléseket tarthatnának. — De, ha még annyira jo­gos is a kérés, azonnali meg­oldás nincs. Átmenetileg a megyei szövetség tanácstermét egy-egy meghatározott napon igénybe vehetik a szekszárdi szövetkezetek fiataljai, gyűlé­seiket, összejöveteleiket itt megtarthatják. A végső meg­oldás gondolom az lesz majd, hogy a tervezett szövetkezeti szolgálíatóház megépítésénél kialakítanak a fiatalok részé­re egy klubot. Javaslom, hogy ebben a kérdésben saját szö­vetkezetük vezetőivel konzul­táljanak, értsenek szót. A végleges megoldás kulcsa az ő kezükben van, nekem meg­győződésem, hogy mindent megtesznek, ami tőlük telik. — fejezte be a válaszadást Gye­rő András, a szórakozási lehe­tőség megteremtésével kap­csolatos kérdésre, ami a szek­szárdi ' fiatalokat általában foglalkoztatja. Társaik megbízásából szóvá tették a KISZ-esak azt, is hogy a szövetkezeti fiatalok szá­mára nincs Szekszárdon spor­tolási lehetőség. A KISZÖV elnöke a fiatalok nagy meg­elégedésére bejelentette, hogy a Szekszárdi Dózsa sportegye- sület felajánlotta létesítmé­nyeinek használatát a szövet­kezeteknek. A teremsportok esetében a városi TST-vel kell felvenni a kapcsolatot, bizto­san itt is lehet megoldást ta­lálni. Hadd tegyük hozzá: ez ügyben a szövetkezetek fiatal­jai is felkereshetik a város illetékeseit, ninçs szükség köz­vetítőre. A fiatalok nevében a szek­szárdi szövetkezetek KISZ- csúcsvezetőségének titkára Máyer Zsuzsa köszönte meg a szíves vendéglátást, s kérte a KISZÖV elnökét, tegye lehe­tővé, hogy a fiatalok a jövő­ben hasonló körülmények kö­zött találkozhassanak a me­gyei szövetség vezetőivel. az átlagosnál nagyobb szóró­dást mutatnak. Jelentősein be­folyásolja helyzetüket az, hogy nagy többségük (kb 80 száza- lékuk) falun él de üzemszerű viszonyok között dolgozik. Ez a ,,’kétlaki” életmód, a hosz- szú utazási idő, a több műszak sok lehetőség kihasználásától, a szabad idő hasznos, kultu­rált eltöltésének lehetőségétől fosztja meg ezeknek a fiata­loknak többségét. Szakmai képzettségüket te­kintve is heterogén az összeté­tel. A dolgozó fiatalok mintegy fele rendelkezik szakképesí­téssel, kisebb részük középis­kolai végzettséggel. Másik fe­le általános iskolai, esetleg középiskolai végzettséggel be­tanított, vagy segédmunkás­ként dolgozik — főként a sza- lagremdszeírű termelésben. A differenciálás tovább folytatható nem és életkor szerint: muinkiásifjúságunktaoz soroljuk a 15 éves ipari tanulót és a 30 éves „öreget”. Más az érdeklődési (körük, étetfeifo- gásuk. Az iskolai végzettség, az élet­viszonyok, az életkori "sajátos­ságok befolyásolják a művelt­ségi szintet és tükrözik a kul­túra iránti igényt is. Közép­iskolában végzett fiataljaink a kulturálódási igény szempont­jából előnyös helyzetben von­nak. Az iskolában a szakkö­rök, a művelődési csoportok rendszere és helyenként a KlSZ-szervezat vertikális fel­építése biztos alapot jelent a dolgozó fiatalok fejlődéséhez. Sajnos a szakmunkásképző Is­kolában a tanulók ezt az alap­táj ékofzattságiot nem, vagy kis mértékben kapják meg, A megyében csak két szakmun­kásképző intézet biztosított olyan lehetőséget, minit a kö­zépiskolák. Megállapíthatjuk tehát, hogy megyénk munkásifjúságánál a munkásosztályra jellemző vo­nások most vannak kialakuló­ban, ezért a munkásfiatalok az alapvető érdekazonosság mel­lett erkölcsi, politikai magatar­tásukban, érdeklődésükben, szakmai és általános művelt­ségükben különböznek egymás­tól. Megyénk is elsősorban a művelődési házaknak kaBane biztosítani a művelődési igé­nyeli kielégítését, a munkás­ifjúság nevelését. Ez utóbbit azért hangsúlyozzuk, mert a fiatalok nagy része munkaidő után, otthon, saját falujában szeretne művelődni, szórakoz­ni. Többségük az üzemből siet a buszhoz, vonathoz és a mun­kahelyen biztosított lehetőség csak a helyben lakóknak von­zó. Sajnos a községi művelő­dési házak nagy részében leg­feljebb havon/ta egy-egy bál­lal elégítik ki az igényeket. Ez kevés. Ugyanakkor a mun- kásifjúság kulturálódásiéinak szempontjából kedvező, hogy a megye 62 községében műkö­dik KISZ-klub. Ezek a klubok nemcsak a mezőgazdaságban dolgozó, hanem az eljáró üze­mi fiatalok igényeit is részben kielégítik. Viszont gondot je­lent, hogy az ipari szövetkeze­teknél 17 lelubhelyiség kihasz­nálatlan és sok állami válla­latnál még nincs ifjúsági klub. A műkedvelő művészeti cso­portokban. kórusokban, tánc­csoportokban, és fotóklubokban csak kevés munkásfiatal tény­kedik. Alkalomszerűen mű­ködnek «z irodalmi színpadok. Egyértelműen munkásifjúsági csoportunk nincs. Feladataink a kulturális helyzet javításában összetetten jelentkeznek. Meg kell terem- fcanünk az alapjait a hagyomá­nyok kialakításának, ennek ér­dekében több lehetőséget biz­tosítunk a fiataloknak megyei művészeti szemlék szervezésé­vel. Meg kell alapoznunk a szakmunkásképző iskolákban is a kultúra iránti igény kiala­kítását, az érdeklődés felkelté­sét. Szükséges az üzemi és községi klubok hálózatának to­vábbfejlesztése. Kívánatos, hogy irányításukba bevonják a művészeti .szakos tanárokat, pedagógusokat, népművelőket. El akarjuk érni, hogy min­den munkásfiatalnak legyen ideje, igénye és lehetősége a szabad idő hasznos, kulturált eltöltésére. SEBESTYÉN DEZSŐ KISZ-míb ifjúmunkás-felelős Ha igém, ki tudjuk-e eliegíteni Konzultáció a művelődésről, munkáról, szórakozásról A KISZÖV-elnök ifjúkommunista vendégei

Next

/
Thumbnails
Contents