Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-05 / 55. szám
,r 4 Jó alap az idei terméseredményekhez Javult a vetőmag minősége Most, március elejéh azt a megállapítást kell tenni, hogy mégis csak megette a kutya az idei telet. De félre minden tré. fával, a tény az, hogy a mező. gazdasági üzemeknek már a közelgő tavasszal kell számolni. És mindazzal, amit a tavasz jelent — de elsősorban a tavaszi vetésekkel. Jószerint már csak napok kérdése a tavassá vetések megkezdése. A vetőmagok már ott vannak a gazdaságokban, gyakorlatilag rövid időn belül megtörténik az első lépés az idei, jó terméseredmények érdekében. A vetőmag még ezután kerül a földbe, de már bizonyos mértékben következtetni lehet, milyen terméseredmények várna, tők, hiszen a jó termés egyik alapj.a éppen a vetőmag minősége. Éppen ezért a tavaszi vetőmagok minőségéről kértük Ádám Jánosnak, a Tolna megyei Vetőmagfelügyelőség veze. tőjének véleményét. — A minőségi szabványok ugyanazok az idén is, mint korábban. A felügyelőség ennek megfelelően végzi munkáját, annak a célszerű követelménynek a figyelembevételével, hogy állandóan, folyamatosan magasabb legyen a minőségi követelmény. A mi feladatunk; a hatósági jellegű ellenőrzés, támogatás, a szaktanácsadás — de ettől függetlenül a minőség mindig a termelőüzemeken múlik. Az elmúlt évben az időjárási tényezők hatása, a termelőüzemek jó munkája révén most, tavasszal lényegesen jobb minőségű vetőmagot kap vissza a mezőgazdaság, mint a korábbi években. — Az egyik legfontosabb ta. vaszi vetőmag, a kukorica. Mi. lyen minőségben kapják a vetőmagot a gazdaságok? — A dalmandi hibridüzem látja el fémzárolt vetőmaggal a környéket. A tavalyi termés 39 százaléka kapott kiváló, 46 százaléka első, 14 százaléka másodosztályú minősítést. Az előző évekhez képest igen jelentős az arányváltozás a kiváló, és az első osztályú javára. — Hasonlóan nagy az arányváltozás a borsó vetőmagoknál is. Itt kiváló 14 százalék, első osztályú 39, másodosztályú 37 százalék, az előző évi tíz, 22, illetve ötven százalékkal szemben. Még szembetűnőbb a mi. nőség javulása, ha a mennyiséget nézzük. A múlt évi. vetőmag négyszáz vagon, az elő. ző évi százötven vagonnal szemben. Jelenleg mintegy 20 .borsófajta van forgalomban, ennek fele iregi. Az iregi fajták előnye a terméseredményekben jelentkezik: amíg a fajtaborsók múlt évi termésátlaga 6,3 mázsa volt, addig az iregi takarmányborsók 13,6 mázsával fizettek. Érdemes megemlíteni a legjobb borsó- termelő gazdaságokat; elsősor. ban a tamási Széchenyi Tsz-t, amely fémzároltan a minőséget is biztosította, és biztosítja a jövőben is. Hasonló eredménnyel termelt a bölcskei Rákóczi Tsz is, ahol nagy hagyományai vannak a termesztésnek. — Hasonló tapasztalatokat mondhatok a lucemamagról is, hozzátéve, hogy ilyen nagy mennyiség még egy évben sem volt, mint az idén. A hazai szükségletnek mintegy két-há. romszorosa áll most rendelkezésre. A múlt évben másfél mázsa körül volt az átlagtermés, amikor a korábbi években az ötven kilót is alig érte el. A megyében három állami gazdaság — Paks, Alsópél, Tamási — foglalkozik a korszerű, tápiószelei fajta első fokú szaporításával. Viszont az szembetűnő, hogy a mezőgazdasági üzemek még nem nagyon keresik a nagyobb termést adó, korszerű fajtákat, valószínű, valamiféle rosszul értelmezett takarékosságból. Az új fajta vetőmagja ugyan drágább, mint a szokványé, de ez a nagyobb takarmánymennyiségben, az időtállóságban bőven megtérül. Azoknak, akik Hétfon kezd a téglaipar — Jól felkészítették a gyárakat — Hiányzik száz munkás (Folytatás az 1. oldalról) Tamásiban tavaly „gyengélkedtek” nem értek el olyan termelési eredményt, mint az kívánatos lett volna. Munkaszervezési problémák, létszám hiánya akadályozta a folyamatos, egyenletes munkát. Az intézkedés nyomán várható, hogy a tamási gyárban az idei tervet teljesíteni tudják. A téglaipari vállalat igazgatójával folytatott beszélgetésünk során, ismét szóba került a hőgyészi téglagyár sorsa Elmondotta Takács László, hogy a helyi tanács levélben kérte az ËVM illetékeseit, kötelezzék a vállalatot a gyár ismételt üzembe állítására. Ez ellen tiltakoztak, mert bizonyítani tudják, hogy az agyag téglakészítésre nem alkalmas. Próbálkoztak homoktégla-ké- szítéssel is, ez sem sikerült, így várható, hogy a téglagyárat a tanács majd megveszi és más célra hasznosítja. Ezzel végül is mi is befejezettnek tekintjük a hőgyészi téglagyár sorsát. Egyébként az idén a Tolna megyei gyárakban is nagy gondot fordítanak a minőség javítására, összesen három és fél millió forintot költöttek a gépek korszerűsítésére. Ennek eredményeként alaposabban meg tudják munkálni az agyagot, ennek révén az első osztályú áru aránya jelentősen növekszik. PALKOVACS JENŐ még ezt a különbséget nem ismerték fel, érdemes elmenni a dombóvári Alkotmány Tsz-be, tapasztalatot szerezni. A korszerű hazai fajtát még akkor is érdemes figyelembe venni, ha Tolna megyében exportcéltermelés folyik; az idén is háromezer holdon termelnek a gazdaságok az NDK részére Bendelebener fajta lucernamagot. A lucerna — mint az egyik, legtöbb fehérjét adó növény — különösen a nagy állattenyésztő gazdaságok legfontosabb takarmánynövénye — ezért hangsúlyozom ismét, hogy jobban kellene törekedniük a korszerű fajták alkalmazására, — Ugyancsak fontos tavaszi vetőmag a napraforgó. Itt milyen tapasztalatok vannak a minőség alakulásáról? — A termelési technológia változása más igényt támaszt a vetőmaggal szemoen is. Ennek megielelöen az idén a napraforgó vetőmag is osztá- lyozottan, két kalibrációban — 5—6,5 milliméteres, illetve 6,5 —8 milliméteres szemnagyságban — került forgalomba. így már alkalma^ a szemenként! vetésre, másik előnye még az egyenletesebb kelés, az egyenletesebb növekedés, végeredményben a gépi betakarításra való jobb alkalmasság. Minden együtt a terméseredmények további növelését ígéri, miután három éve még hét mázsa körül volt, tavaiy már 9,4 mázsára emelkedett a megyei átlag. — A korábbi években többször kellett eljárást kezdeményezni a vetőmagtörvény meg. sértése miatt. A vetömagiel- ügyelőségnék milyen tapasztalatai voitak tavaly? — Ilyen eljárást a múlt évben csupán egy esetben kellett indítani. Ebben is nagy a javulás. Húsz községben ellenőriztük a vetőmagforgalmat az üzletekben. Szabálytalan árusítást, rossz minőséget nem találtunk, sem az állami, sem a szövetkezeti, de még a magánkereskedőknél sem. A vetőmagfelügyelőségtől kapott tájékoztatás alapján azt mondhatjuk, hogy az idei jó termésnek máris megvan egyik alapja, hiszen a korábbi évek terméséhez képest lényegesen jobb minőségű vetőmagokat kaptak a termelőüzemek. A többi már a technológián, és az időjáráson múlik. Viszont, éppen az elmúlt évek tapasztalata igazolja, hogy kedvezőtlen időjárás ellenére is biztonságosan, megfelelő termés- eredményeket lehet elérni. BI. Közös vállalkozások, egyenes úton Bizonyosra vehető, hogy a termelőszövetkezetek március végére összehívott második országos kongresszusának egyik, sokoldalúan vitatott kérdése lasz a gazdasági együttműködés, közhasználatú idegen szóval; a kooperáció. A legutóbbi négy-öt év alatt szerzett tapasztalatok bőségesen kínálnak lehetőséget arra, hogy a különféle társulások, közös vállalkozások és vállalatok jelenét, jövőjét elemezzék a kongresszus küldöttei. Szükség is van erre, ment az eddigi eredményeik csak kezdetieknek tekinthetők, ami pedig a további fejlődést illieti, annak irányára és tartalmára nézve is sok útmutatást adhat a kongresszus. Figyelemre méltó, hogy társulások — nevezzük ezzel az egy szóval a gazdasági összefogás minden fajtáját, tehát a közös vállalkozást és vállalatot is — legelőször a mezőgazda- sági építkezésire és a termékek értékeisítésére jöttéik létre. Érthető ez. hiszen sem az állami, sem a tanácsi építőipar nem vállalta még a legsürgősebb építési feladatokat som a tsz- ekben. Kénytelenek voltak saját építóbrigádjarkknl. majd pedig több tsz által éleVehí- vott építőipari szervezetekkel dolgozni. Az áruértékesítés/ben viszont azért került sor a szövetkezetek összefogására, mert elégedetlenek voltak a velük üzleti kapcsolatban álló kereskedelemmel. Legkésőbb és légi amabban éppen a mezőgazdasági termelés körében alakultak társulások, holott ezeknek a jelentőségét joggal tartjuk kiemelkedőnek: a, többi közül. Számos olyan cél van ugyanis, .melyet egy-esy tsz a maga erejéből nem képes elérni, együttesen azonban jgern. Elesendő. ha példaként a korszerű. zárt rendszerű állattenyésztő telepeket említjük, de szólhatnánk a termelés fejlesztésének és szakosításának egyéb területeiről is. Most ott tartunk, hogv bár kevés ilyen jellegű összefogás van még, az ország minden táján működnek már bíztató eredményeket felmutató, termelési célú társulások. Meglehetősen hosszú időn át akadályozta a termelési koo- , perációk létrejöttét az a nézet, hogy a korszerűsítés, a szakosítás legjobb, — némelyek szerint egyetlen helyes — útja a tsz-ék egyesülése. E felfogás téves voltát a termelőszövetkezeti vezetők és szakemberek többsége felismerte már. Mind nagyobb teret hódít az a he- yas szemlélet, hogy a rneghaBefejeződtek a zárszámadó közgyűlések Március első napjaiban országszerte befejeződtek a termelőszövetkezetek zárszámadó közgyűlései. Már csak néhány közös gazdaságban kell a vezetőségnek ismertetnie a tagsággal az elmúlt év méz-legét és tapasztalatait; ezekben az üzemekben azért késett a beszámoló, mert a gazdálkodás során támadt nehézségek miatt szanálási eljárásra került sor. amely a szokásosnál is körültekintőbb összesítést és mérlegelést kíván. A termelőszövetkézetek — mint ismeretes — tavaly is jó évet zártak. A 2373 közös gazdaság hozzávetőleg 67 milliárd forintos termelési értéket éi't el, ami 12 százalékkal nagyobb az 1970. évinél és 11 százalékkal haladja meg az 1969. évi eredményt. A közgyűlések tapasztalatai szerint a gazdaságok vezetői a korábbiaknál sokkal körültekintőbben készültek fel a beszámolókra és a zárszámadási beszámolók a tsz-ek többségében hűen tükrözték a gazdaság helyzetét. A zárszámadások számvitelileg is minden eddiginél megalapo- zottabbak voltak. A tsz-ek jelentős része a közgyűlés előtt bemutatta a mérlegj elejtést a megyei bevételi igazgatóságoknak és ha a jó! képzett számviteli szakemberek valamiféle kifogásolni valót találtak, még időben korrigálták a hibát. A gazdaságok többségében az előző évekhez képest nem változott lényegesen a részesedési és a fejlesztési alap aránya; és ahol volt rá lehetőség, tovább növelték a biztonsági alapot. Ezzel kapcsolatban egy érdekes megfigyelés: több tsz kollektívája válaszút e’é került, hogy a jobb termelési eredmények, a nagyobb jövedelem következtében jelentősebb mértékben növel.iék-e a tagok részesedését és ezzel együtt nagyobb összegű jövedelémnövekmény- adót is kifizessenek-e, vagy kisebb mértékben emeljék-e a tagak jövedelmét és többet tartalékoljanak a tsz biztonsági alapjára. A tsz-vezetők és a tagság előrelátását bizonyítja, hogy az esetek többségében a tartalékolás mellett döntöttek. Számos tsz-ben felvetették a tagok, hogy még mindig nincs megoldva téli foglalkoztatásuk, és elsősorban a nők munkába állításánál kell előbbre lépni 1972-ben. A tsz-ekben a zárszámadások befejezése után mindenhol megkezdték az 1972. évi tervek összeállítását. A tervezésnél a gazdaságok vezetői figyelembe veszik a közgyűlésen elhangzott javaslatokat. (MTI) tároeatt gazdasági cél elérésére társuló tsz-ek önállóságának megtartása mellett válhat a mi viszonyaink között a legeredményesebbé a kooperáció. Hivatalos adatok azt mutatják, hogy a jelenleg működő mintegy 500 társulás 30 százaléka mezőgazdasági, 25 százaléka építőipari, 9 százaléka élelmiszeri pari, 12 százaléka forgalmazási, 4 százaléka gépipari rendeltetésű. a többi pedig különféle szolgáltatásokkal foglalkozik. Érdekes egy másfélle csoportosítás is: önálló jogi személyiségű közös vállalat van 280, s az egyszerűbb gazdasági együttműködés körébe tartozik 220. Tevékenységüket nézve, sokfélék e társulások. Vannak, amelyek szántóföldi növénytermelésre, szőlőtermelésre, szarvasmarha- tenyésztésire, sertéshízlalásra alakultak, mások tej- és húsfeldolgozásra, koTizervkészí- tésre, barpalackozásna. A legátfogóbb a zöldség- és gyümölcsértékesítésre létrehozott társulás, amely az egész MÉK- hálózatot masában egyesíti, beleértve a szakma országos egyesülését a Szövért-et is. Szakkifejezéssel élve: vannak horizontális és vertikális kooperációk. Az előbbi csoportba azok tartoznak, amelyek az élelmiszergazdaság három szalkasza közül csak egyre terjednek ki : a mezőgazdasági termelésire; az élelmiszeripari feldől gócáéra ; a forgalmazásra. Azokat viszont .amelyek a három szakasz közül kettőre, vagy mindháromra kiterjednek, vertikális kooperációnak navezik. Erre példa egyebek között az az eset, amikor két vagy több gazdaság közösen létesít sertéstenyésztő és -hizlaló telepet, amelyhez vágóhíd és húsfeldolgozó üzem csatlakozik, s esetleg húsüzlet is. Eddig csak arról volt szó, hogy termelőszövefkézietek társulnak egymással. Lehetséges és kívánatos azonban az is, hogy tsz-ek más típusú — fogyasztási, vagy ipari — szövetkezetekkel, illetőleg állami vállalatokkal fogjanak össze. A MÉK-ek például tsz-ek és fogyasztási szövetkezetek közös vállalatai. Különösen nagy jelentőségűek lehetnek a tisrme- lőszövetkezeti-k és az élelmiszeri pari vállalatok társulásai. Kezdeményezések már vannak. A baromfiipar, a boripar, bizonyos vonatkozásban a konzervipar, és kismértékben a húsipar vállalatai vesznek részt néhány „vegyes” kooperációban. Attól ugyan messze vagyunk még, hogy ezek a 4r- suláisok m indán lehetőségüket haiszncs't«ák. <je a folyamat megindult ás gyorsulhat, erősödhet. Meglehetősen lassan bár, de megszülettek azok a jogi szabályozások. amelyek tisztázták és rendezték a szövetkezetek között, s az állami vállalatok részvétedével működő társulások korábban nyílt kérdéseit. Most már egyenes úton haladhatnak a társulások, s ez azért is rendkívül fontos, mrrt megfelelő jogszabályok nélkül sok a bizonytalansági tényező. Ahhoz azonban, hogy a gazdasági összefogás a szövetkezetek között, illetőleg a szövetkezetek és az állami vállalatok között ki bontakozzék, az eddiginél határozottabb törekvés szükséges, s rjélkülözhet-flan az (s, hogy az összefogásokban valósuljon meg a bennük résztvevők érdekeinek összhangja. GULYÁS PÁL Népújság 3 1972. március 5.