Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-31 / 77. szám
f w % r (Folytatás az í; oldalról) marhahús. Nem alakul kedvezően a tejtermelés és a fel vásárlás sem. Ennek következtében — míg néhány évvel ezelőtt még vaj hegyeink voltak r— ma importálunk. — Azt hiszem, a tisztelt kongresszus teljes mértékben egyetért azzal, hogy a szövetkezeti gazdálkodást — 'az előbb említett átmeneti gondok mielőbbi leküzdése mellett — még erőteljesebben, töretlenül felfelé ívelően kell fejleszteni a következő években! Ennek fő útja továbbra is a belterjesítés, az intenzív gazdálkodásra törekvés és a hatékonyság fokozása legyen! Szövetkezeti parasztságunk alapvető érdeke a közös vagyon gyarapítása, s ezzel együtt a gazdálkodás korszerűsítését, kiegyensúlyozott fejlődését szolgáló fejlesztési alap képzése: Jelenleg a termelőszövetkezetek jövedelmük 24— 25 százalékát fordítják felhalmozásra, 75—76 százalékát pedig fogyasztásra. Ez az arány megfelelő. Tisztelt kongreszusl Az X. országos termelőszövetkezeti kongresszus óta mélyreható változások történtek a szövetkezeti útra tért parasztság életszínvonalának alakulásában. Azóta nagy horderejű állami intézkedések és a mezőgazdasági munka termelékenységének kedvezőbbé válása, parasztságunk szorgalmas, becsületes munkája nyomán valóra vált a IX. párt- kongresszusnak az a célja, hogy az egy főre jutó paraszti jövedelmek közelítsenek a munkásosztályéhoz. Az egy főre jutó paraszti reáljövedelem az utóbbi 2—3 évben utolérte a munkásokét; a két nagy dolgozó osztály személyi jövedelme kiegyenlítődött, s a negyedik ötéves terv időszakában terv szerint, azonos mértékben növekszik. Mindez történelmi jelentőségű sikere, vív- mánva a párt és a kormány politikájának. Ezt a szövetkezeti parasztság kellőképpen értékeli, becsüli. Kedves barátaim! A szövetkezeti küldőttvá- íasztó közgvűléseken és a területi szövetségek küldöttértekezletein sok helyen felvetették a nyugdíjkorhatár leszállítását és a szociális ellátás egyes problémáit. Gyakorta hevesen és némi türelmetlenséggel is. Elöljáróban itt is kellő önmérsékletet kell ajánlanom, mert a nyugdíjkorhatár öt évvel való leszállítása nem olyan egyszerű, mint ahogyan első pillanatra látszik. Higgadtan végig kell gondolni ennek ösz- szes vonatkozását és kihatásait. A kormány a múlt héten tárgyalta a termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer és szociális biztosítás egyes részkérdéseit és megfelelő döntéseket — Faggyas Jenő tarpai tsz-elnök szóhasználatával élve — kompromisszumos intézkedéseket hozott. így többek között határozatot hozott arra, hogy a jövő évtől kezdve a tsz-öreg- ségi, munkaképtelenségi járadékot havi 100, az özvegyi járadékot havi 60 forinttal kell emelni, hogy a tsz-nyugdíjak megállapításának alapjául szolgáló havi átlagjövedelem felső határát az ipari nyugdíjak szintjére kell emelni, továbbá, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagos jövedelmet annak a három évnek a nyugdíjosztály szerinti jövedelme alapján kell megállapítani, amely a tag számára a nyugdíjazást megelőző öt naptári év közül a legkedvezőbb. A kormány megfelelő határozatokat hozott számos egyéb részkérdésben is. Megmondjuk azonban teljes nyíltsággal és őszinteséggel azt is, hogy a Minisztertanács mostani döntéseit széles körű vizsgálatok, számvetések előzték meg, s ezek alapján arra a megállapodásra kellett jutnunk, hogy a nvugdíikorhatár öt évvel történő leszállításának feltételeit a jelenlegi ötéves terv időszakában sem szövetkezeti, sem állami forrásokból nem tudnánk megteremteni. Addig is, amíg a nyugdíikor- határ leszállításának feltételei megteremtődnek, határozottan javasoljuk, hogv a termelőszövetkezetek az idősebb tagok jobb foglalkoztatásával, a nyugdíjak, öregségi. munkaképtelenségi járadék kiegészítésével, és más szociális juttatással, a saját erőből, közvetlenül javítsák az öregek élet- körülményeit. Helyes volt a (ermelőszövetlíezeti szövetségek létrehozása Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak ! öt évvel ezelőtt nagy várakozással tekintettünk az I. kongresszuson alakított országos tanácsra, valamint a kongresszus után a szövetkezetek által létrehozott területi szövetségekre. Azért is volt nagy ez a várakozás, mert a termelőszövetkezetek érdekképviseleti szervei a másik két szövetkezeti ágazatban működő érdekképviseleti szervekétől akkoriban merőben eltérő, teljesen újszerű, a gazdaságirányítási reform körülményei között, a termelőszövetkezeti jellegnek, s a szövetkezetek önállóságának megfelelő elvek alapján jöttek létre. Ma már elmondhatjuk, helyesek voltak a pártnak a termelőszövetkezeti szövetségek létrehozására vonatkozó javaslatai. A gyakorlat igazolta e szövetségi rendszer élet- kéoességét. A szövetkezetpolitikai viták során tisztázódtak a szövetségek jellegének elvei is, amelyek az egységes szövetkezeti törvényben realizálódtak is. A gyakorlati példát az elvek megvalósításához e téren is a termelőszövetkezetek szövetségei nyújtották és erre mindenképpen büszkék lehetnek. Munkájukról, tevékenységükről összességében azt lehet mondani: megfeleltek a várakozásnak. öt év tapasztalata és a sokrétű, lelkes, szívós munka alapján megállapíthatjuk, e kongresszus fórumán is, hogy az érdekkéoviseleti szervek intézménye bevált! Tevékenységük jól szolgálta és szolgálja a párt, a kormány agrár- és szövetkezetpolitikájának valóra váltását! Talán egy tekintetben kellene a felfogásban és a gyakorlatban valamit igazítani: és ez az érdekképviselet helyes értelmezése. Az érdekképviselet a szocializmusban ugyanis — megítélésünk szerint — nem úgy értendő, hogy valakik ellen irányul, hanem úgy, hogy valakikért tevékenykedik. A képviselet a szocialista viszonyok között társadalmi érdekrendszert jelent. A szocialista érdekrendszer helyes értelmezése és kéDviselete azt is jelenti és kell, hogy jelentse, hogy az érdekvédelmi szervek, tehát a TOT, s a területi szövetségek a szövetkezeti gazdaságokat, mint vállalatokat ösz- szekötik az államapparátussal, nevezetesen a kormányzattal, és közvetítik a központi akaratot, az össztársadalmi érdekeket is. Közvetítve és képviselve a népgazdaság, az össz- társadalom igényeiből adódó feladatokat: osztozzanak e feladatok sikeres, vagy sikertelen megvalósításával együttjáró erkölcsi felelősségből! Tisztelt kongresszus! Befejezésül további eredményes jó munkát kívánok a kongresszus minden résztvevőjének, szövetkezeti parasztságunknak és szövetkezeti vezetőinknek. A kongresszus egyengesse tovább azt az utat, amelyen a mezőgazdasági szövetkezetek dolgozó parasztságunk igazi szocialista közösségeivé, korszerű nagyüzemeivé fejlődnek. Támogassa szövetkezeti parasztságunkat, hogy a munkásosztály segítségével és vezetésével eredményesen munkálkodjék a X. pártkongreszszus határozata, a negyedik ötéves terv megvalósításán, a szocializmus teljes felépítésén! Dr. Dimény Imre felszólalása A csütörtöki tanácskozás első felszólalója, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter volt. — A szövetkezeteknek jelentős szerepük volt abban, hogy az elmúlt években a mezőgazdaság gyorsabban fejlődött — mondotta. — A hazai mezőgazdaság oly nagy jelentőségű feladatokat oldott meg, mint az ország kenyérgabona-ellátása és a kukoricatermesztés színvonalának növelése. A baromfi- és sertés- tenyésztés nagyarányú fejlesztése és a termelési színvonal stabilizálódása a nagyobb visz- szaesésektől mentes hústermelést segíti elő. — örvendetes, hogy a termelőszövetkezetek gyors ütemű fejlődése a szövetkezeti tagok és alkalmazottak személyes helyzetének jelentős mértékű javulását is magával hozta. — A termelőszövetkezetek gazdasági sikereiket — a tagok és alkalmazottak szorgalmas munkája mellett — úgy érték el, hogy az állam megfelelő gazdasági és anyagi-műszaki feltételeket biztosított a gazdaságpolitikai célok eléréséhez. A miniszter ezután kifejtette, nem szabad figyelmen kívül hagyni a nagyarányú gazdasági és életszínvonalbeli fejlődést akkor, amikor a szövetkezetek gondjairól és problémáiról esik szó. Ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert a fejlődés eredményei mellett az élelmiszergazdaságban kétségkívül adódtak olyan feszültségek, amelyek rontják a népgazdaság egyensúlyi helyzetét A gondok megoldására számos kormányzati intézkedés született, mindez azonban csak akkor érheti el célját, ha a mezőgazdasági nagyüzemek, köztük a szövetkezetek vezetői is úgy gondolkodnak: a feszültségek feloldása nemcsak a népgazdaság érdeke, hanem a mezőgazdaságé, a gazdaságoké is. A miniszter hangsúlyozta, hogy a nehézségek jelentős részét a gazdálkodás régi módszereivel már nem lehet megoldani. Korszerű, nagyüzemi, komplex módszereket kell elterjeszteni például a cukorrépa- és a zöldségtermesztésben. Nagyon fontos, hogy a kutató- intézetek és szakoktatási intézmények nagyobb segítséget nyújtsanak a termelőknek. Lényeges az is, hogy az új ismeretekkel rendelkező állami gazdaságok és szövetkezetek segítsék azokat a nagyüzemeket, amelyek az új eljárások bevezetésén fáradoznak. Dr. Dimény Imre meggyőződését fejezte ki, hogy a szövetkezetek megértik, kihasználják a kormányintézkedések lehetőségeit, és úgy, mint a múltban, a jövőben is mindent megtesznek a feszültségek feloldására. Ezután a közös és háztáji gazdaságok együttműködésében rejlő lehetőségeket elemezte. Az eltelt öt évben e téren is jelentős előrehaladás történt — mondotta. — Törvény biztosítja a közös és a háztáji gazdaság szoros együttműködését, szerves egységét. A szövetkezetek közgyűlésére bízták annak meghatározását, hagy a tsz-tag háztáji gazdaságában — ló kivételével — milyen nagyságú állatállományt tarthat; a háztáji állattenyésztésben végzett munka — amennyiben a termékeket a közösön keresztül értékesítik — számos szociális juttatást biztosító tevékenységnek számít. Az intézkedések hatására az állattenyésztés egyes ágaiban — mint például a baromfi- és sertéstartásban — nőtt a háztáji gazdaságok termelése. De még további erőfeszítésekre van szükség, mert még mindig nincsenek teljes mértékben kihasználva a háztáji gazdaságban, illetve a közös és háztáji gazdaság együttműködésében rejlő lehetőségek. A gazdasági fejlődés differenciálódásáról szólva kifejtette, hogy ez az egyes üzemekben — bizonyos határig — nem egészségtelen, sőt a rendelkezésre álló szűkös anyagi erőforrások hatékony felhasználása szempontjából alapvető követelmény. A nem kívánatos differenciálódás csökkentésére — a szabályzó rendszer egységes elvének szem előtt tartásával — számos jövedelemszabályozási, támogatási és hitelpolitikai intézkedés született. A progresszív föld- és jövedelemadó az átlagszint alatt gazdálkodók számára a jövedelemelvonás tekintetében könnyítéseket jelent. A rosszabb minőségű földön gazdálkodókat egyáltalán nem, vagy relatíve kevesebb földadó terheli, minta jobb földön gazdálkodókat. Jogosnak tartotta a szövetkezeteknek azt a kérését, hogy a szabályozók egyes elemeit és mértékét a tervek időszaké* ban lehetőleg ne változtassák, illetve, ha mégis ilyen döntésekre kerülne sor, akkor idejében tegyék közzé a rendelkezéseket. Dr. Dimény Imre ezután a mezőgazdasági termelők és az ipari feldolgozók bővülő kapcsolatairól szólva kiemelte: különösen jelentős a több éves szerződések rendszere, amely lehetővé teszi a biztonságos termékértékesítést és a biztonságos felvásárlást. A tartó- sabb együttműködés alapul szolgálhat a fejlettebb kooperációs formák megvalósításához is. Ezen a téren ez újéig a boripar ért el jelentős eredményt azzal, hogy az áruszükségletének 70 százalékát már több éves szerződések alapján szerzi be és mintegy 400 gazdasággal alakított ká több éves szerződéses viszonyt. A többi iparág területén is előre kell lépni ebben a tekintetben, mert például a húsipar az évi í,6 millió sertésből mindössze 100 000 darabot vesz át több éves szerződés alapján. — A^ mezőgazdaságban végbemenő technikai forradalom, az ezzel összefüggő specializá- tódási, szakosodási folyamatok szükségszerűen írják elő a nyersanyagtermelés és -feldolgozás szakaszainak szervesebb összekapcsolását — mondotta. — Amennyiben az érintettek nem ismerik fel, hogy az élelmiszertermelés növelése, a minőség javítása, a piachoz való rugalmasabb alkalmazkodás tulajdonképpen már a mezőgazdasági nyersanyagtermelés megszervezésével, a termelési rendszereik kialakításával kezdődik. és ebből kiindulva nem nyújtanak nagyobb segítséget énpen az ezt biztosító kooperációk létrehozására, akkor nem értik a kor követelményeit, a termelőerők ég ezen keresztül a társadalmi haladás fejlődésének fékjévé válnak. A téeszek beruházásairól kifejtette: a mezőgazdasági szövetkezetek beruházási lehetősége a negyedik ötéves tervben, a harmadik ötéves terv időszakához viszonyítva, mintegy 26 százalékkal növekszik. A népgazdasági tervnek megfelelően növelt 1971. évi beruházási előirányzatokat a szövetkezetek 109 százalékra teljesítették. A túlteljesítés annak ellenére következett be, hogy 1970—71-ben korlátozni kellett az építési beruházások ártámogatását. Az építési beruházások korlátozására szükség volt, mert a szövetkezetek 1969—1970- ben nagyarányú építkezéseket indítottak — néha erejüket meghaladó mértékben —, és sok helyen háttérbe szorult a gépberuházás. A miniszter a soron következő feladatok között megemlítette : erőfeszítéseket kell tenni a munkaigényes növények. elsősorban a cukorrépa^ a zöldségfélék és a dohány munkálatainak gépesítésére^ felhasználva ezeken a területeken is az állami kedvezményeket. Elismeréssel szólt a ferme1 lőszövetkezetek érdekvédőim? szerveinek tevékenvséoéről és kifejtette, hogv a MFM igen sok hasznos információt kaJ pott a területi szövetségektől,: és a közös eszmecserék szá-J mát a iövöben növelik. Végül arról beszélt, hogv a termelőszövetkezetek adják a mezőgazdasági termelés csak-j nem háromnegyed részét. Ä szövetkezeti gazdálkodás sikerei meghatározzák a magvar* mezőgazdaság feilődását. Reményét felezte ki afölött, hogy a tsz-ek a következő években tovább növelik a termelést és áruikkal fokozatosan javítják a lakosság élelmiszer-ellátását s közben mindinkább — anyagilag és szociális téren is — boldogul majd a szövetkezeti ita»ság. Dimény Imre nagy tapissai fogadott hozzászólása után Bencze Ferenc, a paksi Vörös Csillag Halászati Termelőszövetkezet elnöke számolt be a kongresszusnak a magyar halászat eredményeiről és gondjairól. Rámutatott arra, hogy a negyedik ötéves tervben mintegy 40 százalékkal kell növelni a haltermelést, mert fontos cél, hogy a lakosság évi halfogyasztása személyenként elérje a 3 kilót Elmondotta, hogy az állami gazdaságok és a halászati termelőszövetkezetek országosan 46 000 ka- tasztrális holdnyd tógazdasággal rendelkeznie. Sajnos, ebből a területből mintegy tízezer holdnyi tavat nem használnak, és csaknem ötezer holdnyi tógazdasági terület állapota annyira elhanyagolt, hogy — ha időközben nem gondoskodnak a felújításról—■ néhány éven belül meg kell szüntetni. A tógazdaságok fejlesztésénél az a probléma, hogy a fenntartási és az üzemeltetési, takarmányozási költségek növekedtek, s a hal fogyasztói ára nem nyújt megfelelő lehetőséget jelentős fejlesztési alapok létrehozására. Molnár Frigyes, a SZÖ- VOSZ elnöke elismerően szólt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek fejlődéséről, majd hangsúlyozta, hogy az egységes magyar szövetkezeti mozgalomhoz tartozó szervezeteknek azonosak a céljaik; azon igyekeznek, hogy több terméket, és az eddiginél magasabb szintű szolgáltatást adjanak a lakosságnak. A továbbiakban felszólalt Juhász István nagylétai, Sze- niczei Laiosné kiskunlacházi, Losonczi Mihály barcsi. Horváth Károly répcelaki és dr. Bencze Barna pásztói küldött, (Folytatás a 3, oldalon)
