Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-21 / 68. szám

Lakásszövetkezés ToSíia megyében Még egyszer F íiekópusztáról Megszoktuk, hagy amikor be­számolunk valamilyen Tolna megyei akcióról, rendszerint szép eredményekről adhatunk számot. Éppen ezért feltűnő, hogy a lakásszövetkezés Tolna megyében alig-alig mozog. E téren úgyszólván minden me­gye nagyobb eredményt tud felmutatni, mint Tolna. Itt mindössze 206 a lakásfenntar­tó szövetkezeti lakások száma, lakásépítő szövetkezet pedig egészen a múlt évig egyáltalá­ban nem volt: tavaly alakult az első Dombóváron, de annak is kicsi — 32 fő — a taglét­száma. Mindenütt akadt több-keve­sebb probléma a szövetkezés­nek ezzel a formájával, főként azért, mert sokáig nem volt szövetkezeti érdekképviseleti fórum. Ez megteremtődött, mégpedig úgy, hogy egysége­sen a fogyasztási szövetkeze­tek megyei érdeikképviseleti szerveihez, a MESZÖV-ökhöz kapcsolták a lakásszövetkeze­teket. Ez történt Tolna miegyé­ben is: a MÉSZÖV külön la­kásszövetkezeti titkárságot — közösen a takarékszövetkezeti­vel — hozott létre e mozgalom felkarolása érdekében- Ez a szervezeti intézkedés különö­sen, nagy fellendülést eredmé- nyezett, Tolna megyében azon­ban eddig ez sem hozta meg a kívánt eredményt. Példaként érdemes megemlíteni, hogy a szomszédos'Somogy megyében — amint azt a Kaposváron megjelenő testvérlapban olvas­hattuk — a múlt év közepétől hét lakásépítő szövetkezet is alakult. Ezek összesen 178 la­kást kávádnak fölépíteni,' ugyanakkor folyamatban van újabb 217 lakás felépítésére a lakásszövetkezet szervezésére. A hét lakásszövetkezetből há­rom Kaposváron alakult, a többi a megye más, nagyobb helységeiben. A 217 lakásra sem csupán Kaposváron szer­Lassan feledésbe merülnek már a januári, ünnepi mun- kásőr-egységgyűlések, viszont nem az ott elhangzottak az idei kiképzési feladatokról. A harckészültség nem dátumok­hoz kapcsolódik, hanem min­dennapos feladatokhoz. Eze­ket a feladatokat meghatá­rozták az illetékes pártszer­vek, az országos, a megyei parancsnokság kiképzési uta­sításai. A szekszárdi városi-iárási munkásőr-paranesnokság törzse — a szakaszparancsnokok be. vonásával — hétfőn délelőtt tárgyalta meg a kiképzési fel­adatokat. Előzőleg a járás, a város ’ párt végrehajtó ' bizott­ságai közös- ülésen tárgyalták — a járási parancsnok be­számolója alapján — az egy­ség helyzetét, múlt évi ered­ményeit. ' az idei évre szóló feladatokat. Az sz egységes állásfoglalás született, hogy a járási-városi egységnél meg­értek a feltételek ahhoz, hogy a kiváló cím megszerzését, tűzzék ki célul. vezik a sző vetkezni akarókat, hanem Siófokon, Barcson, Bár­zenéén is. Természetesen nem azért kell hiányolni a lakiásszövetkezés gyenge eredményeit, mert más megyékben sókkal többet tud­nak felmutatni. Ennél sokkal többről van szó. A lakásszö­vetkezeti forma nagyon fontos része a párt és kormány által meghirdetett lakásprogramnak, és Tolna megye végeredmény­ben egy nagy lehetőséget nem használt ki eddig megközelítő­en sem úgy, ahogyan ki kellett volna használni. Igaz, a lakás- építési keretszámokat minden megye számára meghatározták és megyén belül kell eldönte­ni — különböző szempontok fi­gyelembevételével —. hogy ab­ból mennyit milyen formában építenek meg; így azt is, hogy mennyi lesz a lakásépítő, il­letve fenntartó szövetkezet Ez tehát nem valamiféle pluszt jelent, hanem szerves része a negyedik ötéves terv lakásfej- lesztésd előirányzatainak. De mégísiem mindegy, hogy van-e szövetkezet, azaz milyen há­nyad a megyei keretből a szövetkezeti, mert a kisebb pénzű emberek leginkább ezen keresztül tudnak saját lakás­hoz jutni. Az pedig határozott célja a lakásprogramnak, de az átlagos életszínvonal-politiká­nak is, hogy kiemelten kell se­gíteni a kisebb pénzű embe­rek lakásgondjainak a megol­dását. Ezt a célt megfelelő pénzügyi intézkedésekkel is alátámasztották: nem véletlen, hogy a lakásépítő szövetkeze, tekbe tömörülök kapják arány­lag a legtöbb szociálpolitikai kedvezményt. Éppen e kedvez­ményekkel tudnak saját lakás­hoz jutni azok is, akik erszé­nye nem duzzad a sok pénz­től. A hétköznapok nyelvére le­fordítva: Tolna megyében, el­sősorban Szekszárdin, az a Ez az egység parancsnoki állományának a célja is, ez került szóba a hétfői, pa­rancsnoki értekezleten is. A szakmai kiképzési, szolgá­lati — feladatok mellett na­gyon lényeges a pártszerveze_ tekkel való együttműködés, a pártépítés, a párton kívüli munkásőrök kommunistává nevelése. Hasonlóan fontos a másik, társadalmi feladat is, a leg­ifjabbak, az úttörő munkás­őrök nevelése. A megyében elsőként a szekszárdi járás­ban alakultak meg. az úttörő- munkásőrszakaszok, ezek ki­képzését is szervezni, irányí­tani kell az iskolai úttörő­szervezetekkel együtt. Az út­törők várják, igénylik a se­gítséget: a faddi úttörő­munkásőrszakasz például már megkezdte az egvség történe­tének feldolgozását. A város, a járás munkás­őreire tehát sok feladat há­rul, hiszen a többi egységek is pályáznak a kiváló címre; a háromszoros kiváló dombóvá­riak, az elmúlt évben kiváló tamásiak, de a paksiak, a bonyhádiak is. helyzet alakult ki, hogy akinek sok a pénze, már eleve na­gyobb esélyekkel pályázhat új és saját lakásra, mint a kis­pénzű, aki ugyanakkor esetleg rásizorultabb. Ugyanis az OTP- társasházépítési akciónál első­sorban azt kérdezik, hogy ki­nek mennyi a pénze. Az OTP nagyon jól megszervezte ezt az akciót, amiért végsreményben dicséret illeti. Mégpedig akkor szervezte meg, amikor még Tolna megyében alig volt szó lakásépítő szövetkezésről. Ez a forrna is fontos. A jövőben sem szabad mellőzni. De az arányokat — éppen a ■ kisebb pénzűek érdekében — valami­lyen formában a lakásépítő szövetkezetek, a gyengébb anyagi körülmények közt élők javára kellene eltolni. Ez idő szerint meglehetősen visszás a lakásszövetkezés helyzete Tolnában. A legtöbb fórumon a legtöbb illetékes egyetért azzal, hogy alakulja­nak ilyen szövetkezetek. Szer­vezési erőfeszítésekben sem volt hiány. Nemrégiben az egyik megyei értekezleten jog­gal állapíthatták meg, hogy az elmúlt 1—2 évben rendkívül sok energiát fordítottak erre. Szekszárdion hosszú időn ke­resztül vajúdott egy 150 laká­sos (építő) szövetkezet meg­alakítása, létrejött az előkészí­tő bizottság, végül zátonyra jutott a téma. Azért, mert nem sikerült megegyezni az érintett vállalatokkal, meg­oszlottak az érdekek, pénzügyi lehetőségek, közben kedvező ■- lenül alakultak a kivitelezői árak. Másutt más ok miatt ju­tott zátonyra a kezdeményezés. Általános tapasztalat, bo^v eddig nem, vagy csak kevésbé tudták figyelembe venni a sa­ját munkával való besegíté:"1' és így a kivitelezési összeg túl magas volt a szerényebb anya­ga helyzetűek részére. Sokan emiatt léptek vissza a szövet­kezéstől. Vagyis a főként ki­sebb pénzűeknek szánt akció nagyon lényeges okok miat' nem bizonyult teljesen elfo­gadhatónak éppen a kisebb pénzűek részére. Végeredmény­ben nem az igénnyel, nem a szervezéssel, nem az akció cél­jával van a baj, hanem ahhoz kapcsolódva bizonyos fonáksá­gok mutatkoznak. Ezeken min­den bizonnyal lehetne segíte­ni. Meg kellene keresni — minden bizonnyal meg. is le­hetne találni — a módját an­nak, hogy a szövetkezetbe tö­mörülök a saját munkájukat, erejüket jobban alkalmazhas­sák. A vállalatok lakásépítési erőfeszítései is jobban haszno­síthatók lennének a kispénzű ek részére szövetkezeti keretek közt. B. F. Hétfőn reggel nem indultak el a gépek. A furkópusztai kendergyárat megszüntették. Népgazdasági érdekből leállít­ják az olyan termelőegysége­ket, amelyek gazdaságtalanul működnek. A furkópusztai gyár leállítását a Rostkikészítő Vállalat azután határozta el, hogy alaposan mérlegelte a különféle érveket, s amikor a számítások azt igazolták, hogy nincs értelme ezt a korszerűtlen gyárat üzemeltet­ni, határoztak a gyár leállítá­sáról. A gyárleállítás körülmé­nyeiről lapunk március 8-i szá. mában írtunk. A dolgozóik el­mondták, az ő véleményük tükröződött írásomban is, hogy nem értik meg a vállalat ve­zetőinek intézkedéseit, úgy érzik, hogy becsapták őket; A Furkópusztai Kendergyár­ban érthető, hogy azok a sze­mélyek, akik évtizedeket dol­goztak, ragaszkodnak a mun­kahelyhez. Kevésbé érthető, hogy miért makacskodnak, s nem akarják tudomásul venni, amit érdekükben a vállalat ve. zetősége, a járási pártbizott­ság tett. A dolgozók panasz­kodtak, hogy nem hallgatták meg őket, hogy nem gondos­kodtak kellően arról, hogy ká­rosodás nélkül érje őket a gyár leállítása. Természetesen nem lehet minden embernek tetsző intézkedést hozni. Az tény azonban, hogy a vállalat a gyár leállításával kapcsolatos össze® törvényes kötelezettsé­gének eleget tett Sőt, még ezen túl is, éppen azért, mert a munkásokkal éreztek. Meg­nyugtatóan rendezték a nyug­díjasok sorsát is. Amikor a furkópusztai ügy kezdődött, 42 személy sorsáról volt szó. Különféle okok ked­vezően hatottak némelyekre, mások maguk intézték elhe­lyezkedésüket, így végül csak 26 személy munkahelyéről kel­lett gondoskodni. Őket a Mo­hácsi Téglagyár kívánta foglal­koztatni. Probléma adódott, mert a dolgozók azt kérték, hogy a felmondási időt ne kell. jen ledolgozni, a vállalat vi­szont ehhez ragaszkodott, ezért aztán együtt nem tudtak in­dulni az új munkahelyre. Március 15-én megállapo­dott a két gyár a dolgozókkal. Eszerint hétfőtől — március 20-tól — a kendergyári mun­kások „cseremunkásként” már a téglagyárban dolgoznak. Te­hát mindennap, jön értük a busz, a gyárban héthatvanas órabért kapnak, és március 28-án a felmondási idő lejárta­kor megkapják a kétheti fel­mondási pénzt, és a munka­könyvét. Addig a dolgozók munkáját a téglagyár a Rost- kikászítő Vállalattal számolja el. Azután a munkások eldön­tik: maradnak-e a téglagyár­nál, vagy más munkahelyet keresnek maguknak. Ez az intézkedés azt jelenti tulajdonképpen, hogy március 28-a után még két hétig kap­nak a kendergyártól pénzt, te­hát arra az időre, amíg bele­tanulnak a munkába, lényegé­ben k©t helyről kapnak mun­kabért. Azonban ezt az intéz­kedést is, csakúgy, mint a ko­rábbiakat a furkópusztai gyár érdekelt munkásainak egy ré­sze nem akarja megérteni. Ma­kacsul ragaszkodnak különfé­le egyéni elképzeléseikhez. Bognár István például még most is úgy nyilatkozik, hogy a munkaadó kisemmizte őket* nem érdekükben hozott intéz­kedéseket. Persze van a gyár­ban több hangadó is. Ők is fújják a maguk nótáját, ahe­lyett, hogy próbálnák józan fejjel megérteni, amit a gyár­vezető Halász József ki tud­ja hányadszor elmondott. Saj­nos, azonban aki nem akarja megérteni áz igazságot, annak hiába is magyarázzál!. Legutóbb, amikor Furkó» pusztán jártunk, velünk volt a járási pártbizottság munkatár­sa is. Ő ig tudomásul vehet­te, hogy a gyáriak egy része konokul ellenáll . mindenféle intézkedésnek, ß a isaját érde­küket helyezik előtérbe. Pró­bálnak valamiféle kedvezmé­nyeket, kifizetéseket kieszkö­zölni. Holott tudomásul kell venni: a gyár nem akar rosz- szat a munkásoknak, kedvez­ményei javukra szolgálnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy megszokott munkahelyet elhagyva bizonyos hátrányok érik a dolgozót, ég méltányol­ni lehet a munkások polemizá. lását is, ugyanakkor azt is fel kell tételezni a furkópusztaiak- nak — legalább feltételezni — hogy ügyükben a vezetők a lehető legnagyobb körültekin­téssel akarnak eljárni. PÁLKOVACS JÉNŐ Cél; a kiváló cím elnyerése Paksi távlatok. Foto: Gottvald.

Next

/
Thumbnails
Contents