Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

1

«

Családi fotográfia

Egy nyugdíjassal gyakran találkozunk

a szekszárdi utcán. Kedvtelésből ír verseket, egyik-másik a Tolna megyei Népújság vasárnapi számában megjelent. Rejtvényünkben fenti című verséből idézünk.

vi • ■ ■ Egy; régi, forró vasárnap! nap

ott ültünk puccoson a gang alatt a fotográfus lencséje előtt, s az ég húzott fölénk azúr-tetőt . . . Az a délután óh-de messze van!... Mind elmentetek, maradtam magam.'?

A vers folytatása a vízszintes 4. és függőleges 20. számú sorokban található. A függőleges 14. számú sorban a szerző nevét rejtettük el.

VÍZSZINTES: 1. Sokat ad külsejére. 12. Férfinév. 13. Fejetlen pumái 15. Egy népszerű kapitány. 16 Híres svéd úszó volt. 17. Csendes, németül. 19. Forma. 20. Görög betű. 21. Finom szövet. 22. Nem használ, ford. 23. Francia RT. 25. Van förpé ïs. 27. Mégelé- gel. 28. Becézett női név. 30. Angol világos sör. 31. Vonatkozó névmás, ford, 33. Császári katona volt. 36. Angol labdarúgó. 38. Hétvégi üdülő. 39. Pénzbeli biztosíték. 40. Pl.: borom. 41. Apaállat. 42. Azonos hangzású betűk. 44. Község Baranyában. 45. Indulatszó. 47. Névelős kártyajáték. 49. Ezüst. 50. Katonai egység. 52. Csillagkép. 53. Tejmelléktermék. 54. Világos, németül. 56. Londoni. 57. Szovjet tó. 58. Lárvák. 60. OYR. 61. Fennsíké FÜGGŐLEGES: 1. Tajték. 2. Várpalotával egyesült. 3. . . .-való (elemózsia). 4. Északi férfinév. 5. Tova. 6. Patkányféle prémállat. 7. Idegen női név. 8. AAA. 9. Vizsla része. 10. Duna menti község. 11. Könnyű lábbeli, névelővel. 17. Csík. 18. LNü. 24. Ilyen tanárok is vannak. 26. Szándéka. 2Q. ,,VakM is van ilyen. 29. Jeladás. 31. Papírra vetteti. 32. Hegy Belgrad mellett. 34. AAV. 35. . . .-mák. 36. Lóbíztatás. 37. Lói 42. Ceruzád. 43. Behozatal. 46. Telefonba mondjuk. 47.

Komárom megyei község. 49. Mezőgazdasági munkás. 51. Angol férfinév. 53.

Akta. 55. Magamra. 57

............mode. 59.

K

icsinyítő. 61. Foszfor, nitrogén.

Beküldendő a vízszintes 4., függőleges 20. és 14. számú sorok megfejtése levelezőlapon, 1972. március 27-ig a Megyei Művelődési Központ, Szekszárd címre. A levelezőlapra kérjük ráírni: Rejtvény. A helyes megfejtést beküldők között 5 db könyvet sorsolunk ki. 1972. március 5-i rejtvényünk helyes megfejtése: Nem is olyan borzasztó, tánc közben kimondottan kellemes. Könyv- jutalmat nyertek: Czikkely Isivenné,

Paks, Hidegvölgy 24., Geísz Mihály, Cikó, József Attila utca 10., István Jó- zsefné, Mözs, Szent István u. 25., id. Lovász Árpádné, Kalaznó. Fő u. 112., Marczy Tivadarné, Szekszárd, Ezerjó u. 13.

A könyveket postán küldjük el.

SZEREK

Szabad idő t

Segítőtársak az olvasásban

A szabad idő helyes kihasználásáról sokan és sokféleképpen vélekednek.

Eléggé általános az a vélemény, hogy a több szabadság arra való, hogy az ember többet pihenjen, szórakozzék, kikapcsolódjék a napi munka, bój. Tegye azt a szabad idejével, amit jónak lát, ami kedvére való. Hallgasson rádiót, nézzen televíziót, járjon hangversenyekre, mag'nózzon, hallgasson lemezekét. De eltöíthel ti szabad idejét sportolással, turisztikával, vagy más hasznos tevékenységgel is, s napjainkban oly rohamosan terjedő „hobby”-k bármelyikével. Ezek valóban szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó, örömöt adó tevékenységek. De a kérdés: mit, mikor és hogyan? S ha ebben nem tájékozott az ember, könnyen eltöltheti a ezabad idejét semmittevéssel, céltalan tengés-lengéssel;- jóllehet mindezt kikapcsolódósnak, szabad ideje hasznos eltöltésének érzi, hiszi, az azonban mégis káros.

A szabad idő helyes eltöltésének tehát sokféle módja lehet. Talán egyik leghasznosabb, sokak által kedvelt formája a naponkénti, rendszeres olvasás. A pihenést, a szóra-. kozást, az ismeretszerzést, a látókör bővítését, a gondolati és érzelmi gazdagodást jelentő olvasás valóban a szabad idő helyes eltöltésének minden másnál hathatósabb eszköze.

. Az olvasás azonban olyan tevékenység, amihez nem elég csak a betűk ismerete. Az olvasás úgy válhat olvasottsággá, s ezen belül, a szabad idő helyes eltöltésének egyik legszebb. legértékesebb részévé, ha megtanítjuk az arra szom- jazókat helyesen élni is vele. Az olvasás nem lehet csak pusztán időtöltés. De, ha ezzel kezdődik, kinéí-kinél válhat megszokássá; válhat a jártasságból (készség, S a készség magával hozhatja az igényt, az olthatatlan igényt, amely mindennapi szükségletté fejlődhet.

Az olvasás az értelem és érzelem kölcsönhatásában és fokozódásában csak akkor tudatosul, ha helyesen választjuk , meg, olvasnivalóinkat. A „mindent olvasás” — nem olvasás, csak időtöltés. A válógatott, tudatosan megválasztott olvasmány és ezek lépcsőzetesen épülő fokai jellemformáló erővé válnak. Természetesen az igény legmagasabb erejével. Ehhez mind az egyénnek, mind az olvasásra nevelőnek fontos szerepe van. Csak ! így egész, az egész.

A könyvtárosoknak, kultúr- munkásoknak, nevelőknek és az olvasásban jártasaknak, mind magánéletükben, mind hivatali tevékenységükben arra kell törekedniük, hogy a hozzájuk fordulóknak tanácsot tudjanak adni olvasmányigényük: kielégítésében. Sokszor ez nem is könnyű feladat. A könyvtárakban dolgozó hivatásos könyvtárosok, de a pedagógusok is ezrével sorolhatnák a példákat; kik, milyen igénnyel léptek be hozzájuk.

Türelem, megértés, szeretetteljes foglalkozás, az olvasásban jártasabb ember tanintata, jó szakismeret — és nem fölény! — nevelhet naponta újabb olvasókat és vezethet el embereket a könyvek sok gyönyörűséget nyújtó élvezetéhez.

A könyvekkel ismerkedni készülő, félénken érdeklődő, kezdő olvasó első botladozó lépéseinél nem is tudja megfogalmazni, milyen könyvet szeretne olvasni. Legtöbbször a szokványos, szégyenkező, halk érdeklődés szül ilyen mondatokat: „Valami szerelmest szeretnék olvasni”. Vagy: „Adjon valami harcosat!” Vagy: „Valami viccest, nevettetőt kérek!” E bátortalan, mindegy milyen korú és nemű kezdő olvasó tapogatózásából meg kell érezni a bizonytalan, fel- lénklépő esetlegességét. Karon kell fogni, hogy botladozó lépései egyre magabiztosabbak legyenek a könyvállványok labirintusában. Segíteni Tcell a csodálkozás, a megdöbbenés nyomasztó érzésének leküzdését a földtől-falig-tetőig tengernyi könyv láttán. Időt kell szakítani az új olvasó megismerésére, irányítani igénye megfogalmazását, meghallgatni véleményét az olvasott könyvről; regisztrálni érdeklődési körét és építeni benne a kezdeti igényt tudatos igénnyé, később örömmé.

A szabad idő helyes felhasználása csak tervszerű, tudatos elhatározás kérdése lehet. Aki a sok lehetőség közül az olvasást választja, jól érzi, hogy számára ez a leghasznosabb. Egyéni tevékenység, de közös, ségi haszna is mérhetetlen. Sorsok, életek, tájak, történések, jellemek, érzések és vágyak formálódnak benne: eléri az elérhetetlent, kitárul előtte az értő, érző, alkotó több ezeréves emberi kultúra, az írásművészet sokszínű köntösében. Kopré József

Tavaszi divat

Érdekes szabású tavaszi kabát, romantikus sapkával.

Zsinóros díszítésű kiskosztüm.

Pedagógia

A dicséret ereje

Kezdő tanítónő koromban azzal a biztonságos érzéssel léptem a tanterembe, a gyermekek közé, amit az a tudat adott, hogy nagy fegyver van a kezemben, ha kiélj, büntethetek.

Ügy gondoltaim akkor, hogy a büntetés lesz munkám legjobb segítője. Azt reméltem, az attól való félelemnek köszönhetem majd, ha fegyelmezettek lesznek tanítványaim, ha maximális igyekezettel dolgoznak, hogy a teljesítményük a legjobb legyen.

Hamarosan rájöttem, hogy o büntetésnél sokkal, de sokkal nagyobb ereje van a dicséretnek. Lassan, fokozatosan el is halt pedagógiai módszereim közül a büntetés legenyhébb formája is, s egy új elv szerint dolgoztam azután közel négy évtizeden át: azzal büntettem, hogy nem dicsértem. Igen. Rájöttem, hogy a szereteket igénylő, sikerélményekre vágyó gyermek a legnagyobb erőfeszítésre is képes a jó szóért, az elismerésért. Ideges beszédű, görcsös rángassál író gyermekeket talán sohasem tudtam volna nyugodt beszédre, sima mozgású, gördülő írásra megtanítani, ha nem oldom fél a gátlásukat egy-egy eiő- ilegiezatít dicsérettel.

Az évek hosszú során át nagyon sdkszor tapasztefkam, hogy a fiatal édesanyák, édesapák is megtévednek, akárcsak én kezdő tanítónő karomban: fukarkodnak a dicsérettel, félnek elismerni gyermekük érdemét — nehogy elbízza magát — ég büntetnek, büntetnek, ama megszokottá válik a gyermek számára. .Meg se hallja a szidást a késésért, fásultam áll a sarokban a csúnya írásért és legközelebb sem igyek- saik jobbam.

A dicséretnek még nagyobb a jelentősége a többgyermekes családiban. Egészséges kis verseny alakulhat ki a testvérek között. Megdicsérte anyuka Marikát, mert szépen eszik? Több sem kell a két öccsének! Vigyáznak, nehogy lemaradjá- nak az elismerésről.

önbizalmat is ad tehát a dicséret. Sok gyermek bátortalan, nem bízik önmagában, fél a kudarctól. Az ilyen gyermeket különösen jól átsegíthetjük a szorongáson egy kis biztatással, elismeréssel.

A szülőknek is mindig azt tanácsoltam és tanácsolom most is : dicsérj ék sokat a gyermeket mind a tanulmányi munkájáért, mind azért, ha otthon segít a házimunkában. Szívesebben, lelkesebben és ami a lényeg: ügyesebben, bátrabban dolgozik, ha megkapja érte az elismerést. Helytelen lenne, ha csak ilyeneket hallana; „Rossz nézni, hogy hogyan áll a kezedben az a habverő!”, vagy „Már megint lecseppenitetted a vizet ,a virág, öntözésnél!” Tanítgassuk türelemmel az élet munkafogésai- ra, biztatással kísérjük és igyekezetét nyugtázzuk elismeréssel, dicsérettel.

Nem szeretném, ha valaki mindezt úgy értelmezné: azt tanácsolom, hogy ezután a gyermek csínytetíteit, rosszaságait is dicsérettel ismerjék el. Tarmászetasan adódik az életben helyzet, amikor el kell marasztalni valamiért a gyermeket, de akkor is éreztetni keli vele, hogy mj bízunk benne, hogy ez többet nem fordul elő, képesnek tartjuk arra, hogy hibáját jó.vátiegye. Ez a feditéteüezés is tulajdonképpen dicsénettféle, amiért a gyermek nagyon hálás éis a legnagyobb erőfeszítésre képes azért, hogy az elkövetett hibáját valóban jóvá is tegye. Sokkal nagyobbra, mint egy szigorú büntetés után.

DR. GERGELY KÁRÓLYN£