Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-16 / 64. szám
I I 1 Á szervezés a vezetés funkció] a Termékek bölcsője, termékek temetője A korunkban jelentkező tudományos-technikai forradalom elősegítette új tudományok létrejöttét, ugyanakkor megkövetelte a már kialakult tudományágak rohamos továbbfejlődését. A fejlődés következtében ma már külön tudománynak számít a vezetés. A vezetés tudományos megalapozása hazánkban jórészt az utóbbi években történt meg, a folyamatot meggyorsította a gazdaságirányítási rendszer reformjának bevezetése. Az eddigi tapasztalatok és kutatások alapján felhalmozódott tudományos ismeretek eredményeként kialakultak a különböző vezetési elméletek. A vezetési módszerek közüli válogatást, illetve azok alkalmazását elsősorban a kitűzött célok (népgazdasági, vállalati) leghatékonyabb elérése határozza meg. így, a jelenlegi gazdaságirányítási rendszerben legcélravezetőbb a „kivételek alapján való vezetés”. A vezetésnek — bármelyik vezetési mód alkalmazása esetén — olyan bonyolult feladatokat kell ellátni, mint a szervezet létrehozása, működtetése, amelyeket funkciói révén. biztosít. Bár a vezetés- tudomány klasszikusai és jeles művelői 'különbözőképpen — éppen bővítve, vagy szűkítve — határozták meg a vezetés funkcióit, azonban szinte valamennyinél megtalálhatók a következő alapvető funkciók: — információgyűjtés (tájé- t kozódás), — tervezés, ( — döntés, ■ ■— utasítás, 1 — ellenőrzés, i —■ szervezés. Az első három funkció alkotta rendszerek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hiszen minden döntést információgyűjtésnek, azok ismerete alapján különböző alternatívák kidolgozásának (tervezésnek) kell megelőzni. Az utasítás a vezetői döntést továbbítja a végrehajtás szintjére. Az ellenőrzés a hozott vezetői döntések megvalósításának számonkérését jelenti. A szervezés, mint vezetési funkció átfogja az egész szervezetet. kihat minden tevékenységre, kezdve a legalapvetőbbet, a munkahely megszervezését, egészen a vezetési szintek (alsó, felső, középső) tevékenységének megszervezéséig. A szervezés tulajdonképpen az emberi tevékenység sajátos formája, amelynek tárgya általában a szervezet (gazdasági szervezet). A szervezés egyik fő feladata a — kitűzött célok megvalósítása érdekében — szervezet létrehazása a neki megfelelő struktúrával; Ilyen cél lehet például meghatározott ipari termék előállítása. Nem elég azonban létrehozni a szervezetet, hanem biztosítani kell, hogy a részeinek összetétele és folyamatai összhangban legyenek a rendszer rendeltetéseivel, alapvetd feladataival. Mindez szervezéssel érhető él. A szervezés fontosságát a vezetés elméletének egyik megalkotója, Taylor is felismerte több, mint fél évszázaddal ezelőtt. 1909-ben megírt .,A tudományos szervezés alapelvei” című munkája egyik főbb céljának az országot naponta érő és a szervezetlenségből következő hatalmas veszteségek kimutatását tekintette. Ezzel kapcsolatban művében többek között azt hangsúlyozta, hogy az anyagpazarlás könnyen felfedezhető, de sokkal nehezebb meghatározni azokat a veszteségeket, amelyeket a szervezet rossz működése, az emberek alkalmatlansága, vagy ügyetlensége okoz. Bár a mű más társadalmi rendszerben más körülmények között született és azóta a szervezés is külön tudománnyá fejlődött, megállapításai ma is érvényesek. Jelenleg vitathatatlan az az előrelépés, amá a vezetés tudományának kidolgozásában és gyakorlati alkalmazásában bekövetkezett, de még így is nagyok azok a veszteségek, amelyeket a gazdasági egységek szervezetlensége, a vezetés hozzá nem értése és egyéb tényezők okoznak a népgazdaságnak. A gazdaságirányítási rendszer reformjának bevezetése a vezetés területén is változásokat követelt. Azzal, hogy szélesedett a gazdasági egységek és ezzel együtt a vezetők önállósága, megnőtt a felelősségük, döntéseik következményeit — amelyek kihatnak a dolgozók egész kollektívájának élet- és munkakörülményeire — saját maguknak kell vállalni. Szükségessé vált a vezetés rendszerének korszerűsítése (információs rendszer megszervezése, hatáskörök decentralizálása stb.) és ezen belül a szervezésnek, mint vezetési funkciónak a minél szélesebb körben való alkalmazása. A szervezésnek — bár szükséges lett volna — nem sikerült követni az utóbbi években bekövetkezett gyorsüteipű tudományos-technikai fejlődést. Ez a lemaradás legszembetűnőbb az üzem- és munka- szervezésnél, vagyis a népgazdaság célkitűzéseinek megvalósítási szintjén. A megye gazdasági egységeinél az országossal megegyező tendenciák mutatkoznak. Legtöbb helyen foglalkoznak a termelés műszaki oldalának megszervezésével, amely főleg az adott gyártási folyamatokból következik. A szervezés már kevésbé érvényesül olyan területeken, mint az anyag- gazdálkodás, költséggazdálkodás, vezetői irányítás, beruházások és fejlesztések megvalósítása. A szervezést, mint vezetési funkciót a vezetés alapjában- véve kétféleképpen gyakorolhatja a feladatok ellátására; ►— a vezetés maga végzi a a szervesést minden szinten, — a vezetés önálló szervezőt (szervező intézetet, vagy személyt) alkalmaz. A vezetés többé-kevésbé minden esetben végez szervezést. A bonyolultabb feladatok ellátására viszont más speciális szakképzettséggel rendelkező szervezőket szükséges alkalmazni. A kettő közötti arányt alapvetően meghatározzák a személyi feltételek, amiről egyetlen gazdasági vezetésnek sem szabad megfeledkeznie. Amennyiben a személyi feltételek a gazdasági egységnél kevésbé adottak a szervezési tevékenység, ellátására, úgy szükségszerűen a külső szervező alkalmazása kerül előtérbe. Gyakorlatilag külső szervezőt nagyobb, fontosabb, a gazdasági egész, vagy egy- egy nagyobb résztevékenység halmazát magába foglaló szervezőmunka elvégzésével célszerű megbízni; A vezetés megnövekedett feladatainak ellátása megköveteli a szervezés hatékonyabbá tételét. Ennek legcélravezetőbb módja az önálló vállalati szervező alkalmazása. A gazdasági vezetők általában idegenkednek ettől a megoldástól. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a megye gazdasági egységei közül jelenleg egynél sem dolgozik önálló szervező, akinek kizárólagos feladata a szervezés (üzem- és munka- szervezés) lenne. Az elmúlt években történtek ez irányban kísérletek, de sorra megbuktak, aminek legfőbb okai a következőkben foglalhatók össze: — hozzá nem értő személy beállítása, % szervező feladatainak pontatlan, vagy egyáltalán meg nem határozása, — a szervező javaslatainak elutasítása, <— a gazdasági vezetés és a szervező munkája közötti összhang hiánya. Ha végignézzük a felmerült okokat, valamennyi a gazdasági vezetés magatartására, döntéseinek megalapozatlanságára vezethető vissza. A megye gazdasági egységeinél kevés kezdeményezés tapasztalható a szervező intézetek megbízása terén is. Ez azért is érthetetlen, mivel a megyében eddig megbízás alapján végrehajtott szervezések jó eredményekre vezettek, (pl. Szekszárdi Bútoripari Vállalat, MEZŐGÉP Vállalat stb.) Külső szervező alkalmazásán nak szükségessége megyei vonatkozásban elsősorban a kis- és közepes gazdasági egységeknél merül fel, mivel azok szervezettsége jóval elmarad a nagyobb vállalatokétól; A szervezés terén tapasztalható lemaradás megszüntetése — bár általános probléma — elsősorban a gazdasági egységeknél érhető eL Ennek fontosságát és szükségiességét az MSZMP Központi Bizottsága 1971. december 1-én hozott — a vállalati üzem. ég munka- szervezés korszerűsítéséről szóló — határozata its hangsúlyozza. A határozat szerint a korszerűsítés eredményeként olyan népgazdasági célokat kell megvalósítani, mint; •— a munkatermelékenység növelése, •— az állóalapok jobb kihasználása, — a költségtényezők csökkentése, *— az ügyvitel korszerűsítése, •— a munka- és kereseti feltételek javítása, •— a vezetés színvonalának emelése, •— a nemzeti jövedelemhez való nagyobb hozzájárulás. Ezen népgazdasági célkitűzések megvalósítása elsősorban a gazdasági egységek jó, vagy rossz munkájától függ, amelyet nagymértékben befolyásol a vezetők vezetési készsége, a rendelkezésre álló eszközök kihasználása, a célok és az eszközök összhangja. A szervezésben, de ezzel együtt a vezetésben is szemléletben! változásra van szükség. Szakítani kell az eddigi rész-szemlélettel, vagyis azzal, hogy a vezetés csak egyes tevékenységek megszervezésével foglalkozzon. A gazdasági szervezetet komplexen, rendszerként kell kezelni és továbbfejleszteni. A szervezés alkalmazása is csak a rendszer- szemlélet érvényesítésével érheti el, a maximális hatékonyságát A szervezést nem célnak, nem is divatnak, hanem eszköznek kell tekinteni a gazdasági egység elé kitűzött — népgazdasági terv megvalósításából adódó — feladatok ellátása érdekében. Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítését csak a fenti elvek figyelembevételével lehet megvalósítani. Nagyon lényeges kérdés a szervezés korszerűsítésénél, hogy ki mit szervezzen. Erre a kérdésre lényegében választ kapunk, ha a szervezést vezetési funkcióként fogjuk fel; Egyértelmű, hogy szervezni elsősorban a vezetőknek kell. Nem célszerű azonban, hogy minden vezető a gazdasági egység minden folyamatának szervezésével egyforma intenzitással foglalkozzon. Abból kell kiindulni, hogy a vezetők a vezetési hierarchia valamelyik szintjén helyezkednek el és meghatározott terület irányítását végzik. A helyesen és pontosan kialakított vezetési, valamint a Születés és elmúlás színtere, kikövetelő je egy: a piac. Minél többet nyom a latban a vásárló véleménye, annál gyorsabb a termékváltás. Amt tegnap jó volt, holnap már nem kell. A ma született helyébe holnapután újabb lép. Mi a mérce? A gazdaságosság. E mércét alkalmazták, amikor például eldöntötték: az idén gyártanak utoljára tv-képcsö- vet hazánkban. Évi 300 ezer képcső termelése nem gazdaságos. Eddig az volt? Nem vizsgálták. Széles körben terjedt a televízió, készülékek kellettek, s azokba képcsövek. A baráti országok hasonló cipőben jártak, importálni csak doüárkötegiek fejében lehetett volna. De eltelt másfél évtized. A belső piac felvevőképessége mérséklődött, több szocialista országban a gyártás nagy mértékben kifejlődött. A hazai képcső fölött a felhasználók megkend itatták a lélekharangot. HAT TÁRCA VIZSGÁLJA Megkezdődtek annak az átfogó, s jelentőségében aligha túlbecsülhető vizsgálatnak az előkészületed, amelynek során az ipari, az éleümiszergazdasá- gi fa a közlekedési tárcák hatáskörébe tartozó valamennyi termelő vállalatnál elvégzik a nem gazdaságos tevékenységek elemzését. A gazdasági hatékonyság növelésének — amit a negyedik ötéves terv a középponti helyre állított — két útja van. Javítható az egyes résztevékenységek eredményessége, illetve bővíthető a gazdaságos résztevékenységek aránya. Ez Utóbbi került most napirendre. A hat minisztériumnak tisztáznia kéd, hogy a veszteség vállalati, avagy népgazdasági-e, s a nem gazdaságos termelés megszüntetése esetén a termék pótlására — ha arra igény van —, milyen lehetőségek kínálkoznak. Az árrendszer ellentmondásossága miatt az árak eltérése a tényleges értéktői, illetve ráfordításoktól — tökéletlen mérce a pénz annak megítéléséhez. hogy mi gazdaságos, s mi nem. Bonyolult, sokszorosan összetett feladat tehát annak eldöntése (a termék iránti igénytől a költségeken' át egészen a fölszabaduló munkaierő foglalkoztatásáig), hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek fokozatosan visszaszorulnak, vagy megszűnnek. E mérlegelést a termelés minden területén elvégezni — esztendőkre szóló teendő, PÉLDÁUL A VASÜT Hasznos-e, ha sor kerül a mérlegelésre, majd az abból következő cselekvésre ? Feleljünk a kérdésre két, kézenfekvő esettel. A harmadik ötéves terv időszakában mintegy tíz- milliárd forint megtakarítását tette lehetővé, hogy csökkent a kevésbé gazdaságos szén feivele összhangban lévő információs és döntési rendszer alapvetően meghatározza egyes vezetők helyét és feladatait a vezetési hierarchiában. Mindez magába foglalja a vezetőkkel szemben támasztott szervezési tevékenység elvégzésének igényét is. Ezek szerint minden vezetőnek kötelessége a hozzá tartozó terü_ létén az üzem- és munkaszervezést maximális hatékonysággal végezni. A szervezési feladatokat — a gazdasági egység működésében elfoglalt helye és fontossága szerint — valamely vezetési szinten kell megoldani. Itt különbséget kell tenni alsó-, középső- és felsőszintű vezetés között, mivel egyes vezetési szintekhez más-más szénhidrogéneké. A leginkább veszteséges bányák működésének megszüntetése az egy ton. na szénre jutó önköltséget az 1965. évi 272 forintról 1970-ig 249 forintra mérsékelte. A másik példa, a vasút korszerűsítése. A villamos és Diesel- vontatás aránya ma megközelíti a 80 százalékot, s a tonna- kilométerre jutó fajlagos energiaköltség ennek következtében majdnem a felére csökkent; ugyanazt az árut kevesebb költséggel fuvarozhatja a vasút gyorsabban. Van ennek persze fonákja ή. Egy eléggé széles körű, három iparág legnagyobb üze- meine kiterjedő vizsgálat megállapításai szerint a nem gazdaságos termelés ezeknél a termelő egységeknél a teljes produktum harmadát, negyedét képviseli. A többi között veszteségesnek bizonyult a közlekedési eszközök néhány fajtája, a villamosipari gépek és készülékek egy része, a pamut- és gyapjúipar, a konzerv- és baromfiipar áruinak bizonyos csoportja. Nem kell tehát lámpással kutatni, mi az; ami nem fialja, hanem éppen emészti a forintot. S nem pusztán emiatt kell a rostái, hanem azért is, mert. a nem gazdaságos termelés el- riekesiziti az új útját. Leköti az állóeszköz-állomány jelentős hányadát, elfoglalja a termő- területeiket, egyébként gazdaságosan feldolgozható anyagod kát vesz igénybe. Mégis, napjainkban még nem nevezhető széles körben használt eszköznek ez a rosta, amint arra nemrégiben az országos propagandatanácskozáson mutatott rá Nyers Rezső, a párt Központi Bizottságának titkára. LASSÚ CSERE A termékcseréi ődés folyat mata valóban lassúbb, minit az kívánatos lenne. Olyan, a technikai haladásban döntő szerepet játszó ipari területen, mint például a gépiparban, az elmúlt években csupán egy-két százalék között volt a megszüntetett termékek arányai (Kivéve a híradás, és vákuum, technikai ipart, ahol ez a mutató elérte a 8—11 százalékot.) Ugyanakkor a legfeljebb három éve gyártott termékek aránya fe eléggé alacsony; 1970-ben például a gépek fa gépi berendezések gyártásában 38,7 százalékot képviselt. Tavaly az állami támogatások összege 47 milliárd forint volt. Ennek az összegnek mintegy harmadát kapcsolhatjuk össze olyan termelői produktumokkal, amelyek mögött sűrűn a nem gazdaságos termelés húzódik meg. Nem akármilyen forrós nyílhat tehát a gazdaságtalan termelői tevékenységek csökkentésével, egy részük fölszámolásával. E forrás föltárásának közvetlen és közvetett haszna nemcsak jól jön terveink valóraváütás álhoz, hamem egyenesen elengedhetetlen. feladatok tartoznak. Csak így biztosítható, hogy egyidőben a legegyszerűbb fa a legbonyo. lultabb tevékenységek is meg. szervezésre kerüljenek. A vezetés magasabb színvonalra való emelése, a szervezés korszerűsítése mellett a hélyi körülmények figyelem- bevételével az eddigieknél lényegesen nagyobb hangsúlyt szükséges adni az önálló szervező alkalmazásának, legyen az belső, vagy külső szervező. Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésénél és széles körű alkalmazásánál szem előtt kell tartani, hogy a szervezés az egész vállalati belső mechanizmus korszerűsítésé, nejk egyik fontos eszköze. Ambrus Attila MB gazd. pol. oszt. munkatársa használása, s nőtt a gazdaságos MÉSZÁROS OTTÓ
