Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-15 / 63. szám
VISSZHANG Tudakozódás vetőmagügyben Válasz egy küldöttválasztó értekezletről szóló tudósításra Tisztelt Szerkesztőség! Kedves Elvtársak! A Tolna megyei Népújság hasábjain 1972. március 11-én területi kongresszusi küldött- választó értekezletünkről olyan tudósítás jelent meg, amely álláspontunk szerint a közvéleményt helytelenül tájékoztatja, az objektivitást nélkülözi és durván sértőek általánosító megállapításai. Megítélésünk szerint az ilyen publikáció alkalmas a lap tekintélyének csorbítására és az érintettek — az értekezlet résztvevői, a jelentést készítők, a felszólalók — igazság- érzetét, önérzetét sérti. Kötelességünk küldöttértekezletünk nevében szót emelnünk, megvédeni álláspontunkat és visszautasítani azokat a megállapításokat, amelyeket az újságíró a tudósítás alcímeiben kategorikusan kijelent. De vitatkozunk egyéb megállapításaival is. Küldöttválasztó értelezle- tünk minősítését — amelynek jogát nyilvánvalólag a Szerkesztőség sem vitatja el — mértéktartóan (azon indulatokat megszűrve, amelyeket tag- szövetkezeteinkben, de a közvéleményben is a tudósítás kiváltott) higgadtan, tárgyilagosan igyekszünk megfogalmazni. Azon most sem, és a jövőben sem vitatkozunk, hogy az újságíró tollal, a vezetők példamutató magatartással és tettekkel harcoljanak a közösségi magatartástól idegen — immorális jelenségek — ellen. Szerintünk személyre való tekintet nélkül szükség volt, van és lesz az ilyenek elleni fellépésre, ebben, a becsületes kollektíva erejére. Véleményünk szerint azonban a szövetkezetekben, azok többségében az ilyen magatartás jellemző a tagságra és vezetőkre egyaránt. Azt is valljuk, hogy amilyen hiba a negatív jelenségek, a torzulások mellett csukott szemmel, süket fülekkel elmenni, legalább olyan hiba a közvéleményt helytelenül tájékoztatni, ezekbe hangulati elemeket vinni és a kritika fegyverét azok ellen is alkalmazni, akik ebben következetesen elvi alapon állnak, egy nyelven beszélnek. Az alcímekben a következőket olvashatjuk: „Eles hangú felszólalások” — „Még kísért a semmitmondás” Nem tudjuk elfogadni, megérteni ezen általánosító, kategorikus megállapításokat. Azt merjük remélni, hogy vitaindítónk nem késztette erre az újságírót, mivel a gyűlésünket megtisztelő országos és megyei vezető elvtársak — és mivel az ő véleményük volt, szerénytelenség nélkül írhatjuk le — színvonalasnak, a problémákat reálisan feltáró, mértéktartó, a kritikai észrevételeket sem nélkülöző, sok tekintetben figyelmet felhívó összegezésnek minősítették. Számunkra az is megnyugtató, hogy a termelőszövetkezetek küldöttei úgy ítélték meg, hogy a közgyűlések tapasztalatait, felvetéseit jól összegeztük. Ráirányítottuk a figyelmet a jogos, vagy jogosnak vélt igényekre, de arra is, hogy ezekből az üzemekben máris mit elégíthetnek ki, vagy mi az, amihez a helyi erők — a tanácsok, a társadalmi szerveik, más szövetkezeti ágazatok — összefogása szükséges. Szóltunk arról is, hogy a felvetett kérdések nagy csoportjában megfogalmazott igények (szociálpolitika, nyugdíj) csak távlatokban, a népgazdaság teherbíró képességével összhangban, fokozatosan válnak kielégíthetővé. A kongresszustól ilyen állásfoglalás várható. Erről győzte meg a küldötteket többek között Fehér Lajos elvtárs útmutató felszólalása is, melynek alapján a tagok tájékoztatása mellett minden bizonnyal megteszik a szövetkezeti vezetőségek azokat az intézkedéseket, amelyekre felszólalása felhívta a figyelmet és hosszú távra útmutatást adott. A küldöttek nevében meggyőződéssel valljuk, hogy a kongresszusra készülés közbeeső állomása (a területi gyűlés) a megfontolt mérlegelés mellett alkalmas volt arra, hogy ösztönözzön a szövetkezeti demokrácia szélesítésére, a magasabb szintű, igényesebb vezetésre, a megalapozottabb tervezésre és döntésekre, mindazokra, amelyek a szövetkezeti élet időszerű, elengedhetetlen követelményei. (Erre a r-'W-ben is történik némi utalás.) Bíráltuk a hírközlő szerveket, mert számtalan példáját tapasztaltuk annak, hogy a viszonylag elszigetelt, egvedi esetekről a közvélemény általában időben tudomást szerez, és azon joggal megbotránko- zik. De olyan megjegyzést is szóvá tettünk, mintha ezek propagálására megkülönböztetett foMítenártaik a hírközlő szervek. Ezt azért tettük m»'-t tornászta1ható a jó eredmények, a jó vezetési módszerek és egyéb jó"-’ időbeni és megfelelő publikálása. Megfogalmaztuk a szocializ- museUenes magatartás elleni fellépésnek szüksége«*!40** mellett azt is, hagy a szövetkezetek tagjai, a szövetkezetek vezetői is Igénylik a tájékoztatás mellett az eredményes munka elismerését, a dicsérő seot, mert az kétségtelen, hogy sokkal nehezebb ma — a régi ismeretekkel nem lehet — vezetni. „A küldöttek felszólalásai egy részére az éles hang, kisebb részére a bőbeszédű semmitmondói volt a jellemző." — olvashatjuk többek között. Az újságíró a realitások talaján áll, amikor így fogalmaz „a legélesebb felszólalást ezúttal kétségkívül Kovács István mőcsiányi tsz-elnöktől hallották a jelenlevők.” E megállapítással nem vitázunk, sőt a felszólaló hibájául neki is azit rójuk fel, amit a cikknek, az általánosítást és még az önkritika hiányát. Nem tesszük magunkévá, hogy az a kritika talál célba, amely nem megalapozott „a jól megmondtam a magamét”, tehát éles a hangja. A mi legjobb tudomásunk szerint, a jegyzőkönyv is erről taniúsikoddk, más ilyennek minősíthető felszólalás nem hangzott el. A többi felszólalást szenvedélyesnek és azokat a megállapításokat tárgyilagosnak ítéljük meg. amelyben az adminisztráció elburjánzása miatt emeltek szót, mert ez zavarja a megalapozott, folyamatos, tervszerű munkát és a dolgozókat esetenként olyan helyzet elé állítja, hogy szinte képtelenek a jogszabályi helyek tömegét áttekinteni. Vissza kell utasítanunk azokat a megállapításokat, amelyeket az újságíró demagóg túlzásoknak nevez. Vajon így minősíthető-e a felszólalásokból az a fejtegetés, hogy a generációváltás problémáját többek között nehezíti az iskolai oktatás rendszere is, mert nem tart lépést a követelményekkel, a termelőszövetkezeti nagyüzemek igényeivel. (Szeretnénk a figyelmet ráirányítani a Nép- szabadságban 1972. március 11- én megjelent, szerintünk nagyon aktuális cikkre, amely „Mit tanítanak a szövetkezetekről?” címmel jelent meg.) De erre vannak példák a megyei lapban is. Nyilvánvaló, hogy az élet egyre inkább megköveteli, hogy a szövetkezetekről az elavult, a régi oktatási módszerek korszerűbbé váljanak. Tehetnénk még fel egy sor kérdést a felszólalásokból idézve, de csak néhányat még. Va jon demagógia volt-e a legfiatalabb küldöttünk, a 17 éves kislány felszólalásában az, amit a tsz-fiataiok problémáiról, a szocialista brigád- mozgalom szélesítésének fontosságáról, a KISZ-kongresszus célkitűzéseivel egybeesőén felolvasott? Nem véletlenül írjuk, hogy felolvasott, de aki 17 évesen ilyen megtiszteltetésben részesül, hogy szövetkezeti küldöttként egyenrangú a jelenlevő 98 között, fel is szólal, remegő hangon — és nem túlzás, hogy remegő ínakkal —, de szerintünk tartalmas mondanivalóval, az nem dicséretet érdemel? És ha valaki ismétlésiekbe is bocsátkozott. m-er.t nem rutinos felszólaló, vagy nem tudott átváltani, így az újságíró igénye szerint két mondatban fogalmazni, azt milyen jogon lehfet semmitmondónak nevezni? Szerintünk az ilyen felszólaló is legjobb meggyőződése szerint azt igyekezett emberséggel továbbadni, amivel őt a szövetkezeti közgyűlésen megbízták, ment a kongresszusra készülés a szövetkezetekben kezdődött, mart a termelőszövetkezetek II. országos kongresszusára készülünk. Vagy talán hibáztunk, amikor szót kapott a vendégként jelenlevő veteránok képviselője? Akinek fogalmazása, amikor a megtelt útról beszélt, esetleg nem az újságíró szája ízének tetsző volt A párt új szövetkezetpolitikája, az ennek megfelelő jogi rendezés a szövetkezeti önkormányzat rendszerében is sok mindent a maga helyére rakott Üj fórumok is létrejöttek, ahol a szövetkezetek kiép- vlséíLői hallathatják szavukat. Ilyen volt küldöttválasztó értekezletünk is és ilyenek a különböző szövetségi fórumok. A szövetkezeti demokratizmus gyakorlásának megvannak a keretei, formái, fórumai, tőlünk függ, hogy ezek hogyan töltődnek meg tartalommal. Akik ezeken hallatják szavukat, különböző felkészültségű emberek, tükrözik a tsz-tagság összetételét. Vannak közöttük dolgos, kétkezi munkások és kvalifikált szakemberek. (Példaként megemlítjük, van olyan szövetkezeti mőbizottsági elnökünk is, aki a munkában, magatartásiban mindenkinek a példaképe lehet, de ha be kell számolnia a közgyűlésen, mondotta, „akkor ő e tisztségről azonnal lemond”. Most nem számolt be — a szövetkezeti vezetők ettől eltekintettek — de a következő közgyűlésen, bizonyára fómpalázasan, később emélkül, tájékoztatja a tagságot arról, mit tett. hogy dolgozott a nőbizottság. A felszólalók a különbözőség mellett egyben megegyeznek, ezt lehet általánosítani, hogy rendszerint valamilyen közösséget érintő kérdésekről beszélnek, vagy javaslatokat Miért nincs vetőmag, ha van? Levelet kaptunk Wusching Páltól, a nagymányoki 14 számú bolt vezetőjétől. A levél így szól: „Március 7-én lapjukban olvastuk, hogy »évek óta először nincs hiány zöldségmagvakból«, a múlt hónapban a Népszavában azt olvastuk, hogy »zöldségmagvakból bőséges készlet felett rendelkeznek«. Sót a Vetőmagellátó Vállalat igazgatója kijelenti, ha valahol ezekből hiány van, úgy az azt jelenti, hogy a kereskedelem nem rendelt, mert ha igényel, a rendelését 3 napon belül megkapja. Ezt nem értjük. A vásárlók a lapokban olvasott cikkeket mutatják, és számonkérik, hogy miért nem intézkedünk, hogy ne legyen hiánycikk a petrezselyem, sárgarépa, káposztafélék, illetve más vetőmagvak. Mi kiskereskedők azzal igazoljuk magunkat, hogy vevőinknek bemutatjuk a rendelések másolatát, g hogy némelyik vevőnk ilyenkor milyen megjegyzést tesz, azt egyik illetékes sem tenné a kalapja mellé. Lássuk a mi boltunk esetét. Már a múlt évben igényeltünk az 1972-es évre, melynek egy részét 1971. decemberében megkaptuk. Amikor úgy láttuk, hogy a kapott mennyiség kevés lesz, újabb rendelést adtunk fel ez év január 21-én. 22 féle vetőmagból 800 tasa- kot igényeltünk, de abból a mai napig egyetlen tasak sem érkezett boltunkba. Pedig a rendelésünk feladása óta már sokszor három nap múlott el. Úgy látszik a Vetőmagellátó Vállalat sem mindig tartja be az ígéretét. Mi pedig hiába ajánljuk vevőinknek a sóska- és paradicsommagokat, amiből bőven kaptunk, azokkal nem lehet húslevest ízesíteni. Megjegyezzük, hogy a község másik népboltja is igényelt pótlólag vetőmagvakat, de ők sem kaptak. Tehát szó sem lehet arról, hogy esetleg mindegyik rendelés elkallódott volna.” Mit szól mindehhez az illetékes? Éles Károly, a Hermész vetőmagosztályának vezetője. — Gyakran érkezik hozzánk hasonló panasz. Az országban körülbelül négy-ötezer üzlettel állunk kapcsolatban. Rengeteg megrendelés érkezik hozzánk. A zöldségmag-szállí- tás kampány munira, s a jelenlegi munkaerővel a megrendeléseknek nem tudunk folyamatosan eleget tenni. Zöldség, vetőmag van, de esetenként nem jutott még el a boltokba. Remélhetőleg a Tolna megyei üzletekbe mihamarabb megér, kezik. Az újságokban olvasható cikkek a Vetómagtermelte- tő vezérigazgatójának sajtótájékoztatója alapján készültek. A sajtótájékoztató megtartása előtt nem érdeklődött a Vetőmagtermeltető a magvakat forgalomba hozó Her- mesznél. Vállalatunk semmiképpen sem ígérte volna meg, hogy a megrendelést követő három napon belül az üzletek megkapják a vetőmagvakat. Katona János, a Dél-dunántúli Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat igazgatója az üggyel kapcsolatban így nyilatkozik : — Vetőmag van, ha a boltok megrendelték és ennek ellenére nem kapták meg, a szállításnál keletkezhetett akadály. A boltok közvetlen ellátását nem a dombóvári vetőmagellátó végzi. A magvakat Dombóváron csomagoljuk és nagy tételben szállítjuk Budapestre, innen központilag a Hermeszen keresztül történik az elosztás. Valószínű a Her« mesznek rossz a „terítése”. Tény: a Hermész február 20-a körül a megrendelések csupán 15—20 százalékának tudott eleget tenni. Tapasztaljuk, hogy elsősorban gyökér-zöld- ségmagvak nincsenek az üzletekben. A vetőmagtermelte- tő felügyelői személyesen felkeresték az üzleteket, s a boltvezetőket tájékoztatták, hogy személyesen menjenek Pestre, s ha a Béke téri telepen nem tudják a szükséges mennyiséget beszerezni, a Rottenbiller utcai lerakatban minden valószínűség szerint sikerül. Nem ismerem a nagymányokiakat, nem tudom mennyire rugalmasak. — Véleménye szerint tehát Nagymányokon azért nincs zöldségvetőmag, mert a boltvezető nem ismeri a „járást”, nem akar, vagy nem tudja^ hogy hol kell kopogtatni. — Kétségkívül így lehet; mert aki fölmegy Pestre, az azonnal hozhatja is, amire szüksége van. Vetőmag van. Eladó és azonnal szállítható. Nyilatkozatokban tehát nincs hiány, Az egészben csak az az érthetetlen, hogy miért nincs, ha mégis van vetőmag. Csak megyénkben 42 600 a házi kert. Nem szükséges részletezni, hogy a lakosság ellátásában milyen jelentőséggel bírnak a hézikertek. Azt viszont végképp nem érteni, hogy miért kell a csomagolt vetőmagnak előbb Budapestre vándorolni, hogy aztán újra visszakerüljön a megyénkbe. S még valami: miért tájékoztatják felelőtlenül félre a vásárlókat. Hisz zöldségvetőmag nem csupán Nagymányokon, hanem másutt sincs. S miért kell „rugalmasnak” lenni, kilincselni, levelezni, könyörögni, megtanulni egy boltvezetőnek, mikor nem kér lehetetlent, csupán azt, ami van. őszintén szólva ezt nem értigyefoeznek megfogalmazná több-kevesebb sikerrel, szókinccsel. Mi a tanácskozás résztvevői az ilyen felszólalásokat nem minősíthetjük se>m- mitmondásnak, még kevésbé demagóg itülzásoknak, mert tiszteletben tartjuk azokat is akik véleményüket nem tudják pontos, kerek mondatokban megfogalmazni. Annak csak örülhetünk, hogy a szövetkezeti fórumokon egyre többen szót kémek, tolmácsolják véleményüket. Ezeket inkább bátorítjuk, minthogy beléjük fojtsuk a szót. Ebben olyan igényünk is van, hogy a közéleti demokratizmus részeként. ezt a megyei lap js segítse elő. Ezekben az általunk felvetett lényegesebbeknek megítélt kérdésekben van közöttünk tehát alapvető véleménykülömib- ség. Ezért vetettük papírra észrevételeinket, kérve a tisztelt Szerkesztőséget, hogy a lapban történő leközlése mellett foglaljon állást a nyilvánosság előtt a köztünk és az újságíró között felmerült, alapvető véleményeltérésben. Elvtársi üdvözlettel: a Szekszárd és Vidéke Tsz-ek kongresszusi előkészítő bizottsága Népújság 3 1972. március 15.
