Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-08 / 32. szám

I

Árvízvédelem és folyamszabályozás

Borsodban

Hajózhatóvá teszik a Tisza Kisköre és Tiszalök közötti szakaszát

Az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság az idén több mint százmillió forintot fordít az árvízvédelmi töltések erősítésére, belvízrendezésre ég a folyók szabályozására. A Tiszánál, a Bodrognál és a Sajónál — gépláncokat alkotva —

Jó étvágyú nemzeti nagyjaink

Eszem-iszom a királyi udvarokban

Nemzeti nagyjaink politikai ténykedéseik mellett, bőséges

étel- és italszeretetükről is híresek — vagy még inkább hírhedtek — voltak. Zsigmond királyról jegyzik fel, hogy német-római császár korában is a fűszeres magyar konyha ked. velője maradt. Valóságos négy lábon járó éléskamrák, eleven mozgókonyhák voltak az utazó király udvarát messze megelőző állatcsordák és élelmiszeres szekerek. 1410-ben a király és Ernő osztrák herceg pozsonyi találkozóján csupán kettejük asztalára egy borjú, két birka, tizenhét tyúk, huszonnyolc csirke, egy kappan, négy malac és kétszáz tojás került. Zsigmond egyik budai böjti napján több száz hering és négyezer rák talált gazdára, illetve ben. dóré. 1412-ben, amikor Zsigmond külföldi fejedelmeket látott vendégül, körvadászatot rendezett a rákost réteken. Estére a budai palota nagyud- varán 1600 szarvas, őz, vaddisznó, nyúl tetemére hullott a fáklyafény. A jó étvágyú udvar hamarosan föllakmározta a tömérdek vadat.

Mátyás konyhájáról tudjuk a legtöbbet. A kor divatos lepényei helyett a király a magyar nríódon, kovásszal készített ke- myeret kedvelte. A palotában később talált állatcsontok ta- núskodnak udvara hatalmas húsfogyasztásáról. A pulyka — noha már a? Anjouk is ették —• Mátyás korában még ritkaság volt, 1489-ben a milánói herceg udvari követe útján Milánóból kért Mátyás eleven puly- Icákat és nevelésükre pulyka- mestert.

A zöldségfélék közül a hagymát kedvelte szerfölött a király, frissen sütve és fony- nyasztva. 1486-ban ^^onóro hercegnő forli termésű vöröses fokhagymákat küldött Mátyásnak. A küldeményt a királyné, Beatrix nyomban „visszaigazolta”: „Ha igazgyöngyökből lettek volna is ezek a forli hagymák, nem szerezhettek volna nagyobb örömet a királynak” — írja nővérének. Jellemző, hogy Mátyás a hagymákat a kincstárban helyezte el, s kijelentette, hogy aki megkóstolja, azt nyomban elzavarja az udvarból. A hagymák ugyanis télen érkeztek és tavasszal a király saját kezével ültette el a várkertben.

Az is szembetűnő, hogy Mátyás előtt a királyi konyha szakácsainak létszáma tíz mester, tíz segéd és nyolc kukta volt. Mátyás korában csaknem 100 szakács, kukta, főző és cukrász sürgött-forgott az udvari konyhán. , . . .

Mátyás halála után a budai ünnepek világa hanyatlásnak indult: 11. Ulászló és Lajos udvara olyan szegény volt, nemegyszer megesett. a fősza- Icács budai patríciusokhoz és kocsmárosokhoz szalajtott át néhány kancsó borért és pár apróbaromfiért.

A zsíros, fűszeres középkori konyha megkövetelte a lakomák lelkét: az igazmondásra késztető boritalt is- Vizet nemNépújság 7

igen használtak egyébre, mint mosásra és mosakodásra — persze csak csínján. II. (Vak) Béláról jegyezték föl: „A bor- inasra adta magát, s udvari emberei ahhoz szoktak, hogy ha a királytól valamit részeg állapotban kértek, mindent megkaptak: az így szerzett javakat azonban a kjirály akkor már nem vehette vissza, amikor kijózanodott.”

Nagy Lajos király lakodalmáról írják, hogy azon csak úgy patakzottak a pozsonyi borok. Pozsony borait — akár a Szerémségét — már az Árpádok korában is exportálták. Nagy Lajos idejében viszont kedvelt import bor volt az itáliai Tramini aranybora. A budai határban is bőven termett a jó — főként a fehér — bor. Nem véletlen, hogy a magyar történelem leghosszabb pere az úgynevezett sasai tized-per is Buda bora miatt folyt. Valamikor 1225 körül kezdték gát a pert és 1845 körül lett vége. Tárgya a bortizedszedés joga volt, pereskedői az esztergomi érsek és a veszprémi püspök. A majdnem hét évszázados huzavonának az vetett véget, hogy az 1840-es években Buda város tanácsa megváltotta ezt a tizedjogot.

hetven nagyteljesítményű dózer, szkréper és kotró dolgozik majd. A munkák során csaknem 2,5 milliárd köbméter földet, tizenegyezer köbméter betont és sok ezer tonna követ használnak fel.Folytatják a Tisza szabályozását, s felkészülnek arra, hogy a Tisza II. vízlépcső megépítése után, Kisköre és Tiszalök között százhúsz kilométer hosz- szan hajózhatóvá tegyék a folyót.

Az idén Tiszadorogma térségében tízmillió forintos költséggel a part biztosítására és a folyó medrének szabályozására kerül sor. Kotrógépek segítségével öt gázlót megszüntetnek, a mederkanyarokat kőszórással erősítik és a part védelmére több mint húszezer négyzetméternyi kőburkolatot építenek. A Bodrogon megkezdik a Sárospatak és Viss között húzódó gátszakasz erősítését. A védelmi töltésbe az idén mintegy négyszázezer köbméter földet építenek be. Hozzáfognak a Sajó szabályozásához is. Putnoknál a folyó egyik kritikus szakaszán megszüntetik a hajdani vízimalom csatornáját és a deformált folyómedret mintegy másfél kilométer hosszan rendezik.

A dél-borsodi belvízöblözet- ben — ahol az elmúlt évben fejezték be a csatornarendszer kialakítását — felépítik a he- jőkürti szivattyútelepet. Az új szivattyútelepet 1973-ban adják át rendeltetésének és segítségével másodpercenként mintegy négy köbméter vizet emelnek át a főcsatornából a Tisztába. (MTI).

FODRÁSZNÁL

ÉRDI JUDIT rajza

Megjelent a Jelenkor februári száma

Gazdag, változatos tatalommal, értékes szépirodalmi és tanulmányanyaggal jelentkezik a Pécsett szerkesztett folyóirat új száma. A lap élén Janus Pannonius néhány elégiáját olvashatjuk Csorba Győző fordításában. Ezt követi Marcel Proust „Az eltűnt idő nyomában” c. világhírű regényének új, magyarul még ismeretlen részlete. A részletet Gyergyai Albert fordította.

Bertha Bulcsú nagy sikerű interjúsorozatában ezúttal Garai Gáborral ismerkedhetünk. A beszélgetéshez kapcsolódnak

a költő új versei. A lírai rovatban emellett többek• között

Kiss Dénes, Marafkó László Takáts Gyula és Weöres Sándor költeményeit találjuk.

A szépprózai írások sorában Kende Sándor és Sobor Antal elbeszélését, valamint Kolozsvári Grandpierre Emil regényének és Bertha Bulcsú Ba- laton-szociográfiájának új rész. letét olvashatjuk.

A tanulmányok közül figyelmet érdemel Czine Mihály: Találkozások Veres Péterrel c. írása, Rónay László jegyzetei Takáts Gyula tanulmánykötetéről, valamint Futaky Hajna írása Örkény István groteszk- jeiröl.

1972. február 8.

Úgy meséli Benke Mihály, hogy azért hétfőn is éjfél után kettő, fél három táján felébredt, forgolódott egy kicsit, de jólesett arra gondolnia, hogy most nem keli felkattintanj a villanyt és elindulni az istálló felé, ellátni a tizenhárom tehenet, hanem aludni lehet, sőt, keli is még, hiszen messze van hat óra.

Állunk a járdán, topogunk, fújjuk a füstöt. Benke Mihály, medinai téesz-tag csizmában jár-kel a kövön, hosszú bőrkabát rajta, fejében jó meleg kucsma. Délelőtt van. a nap lassan kezdi áttörni a reggeli ködöket, egyre fényesedik.

— Csak jó időm legyen, az se mindegy, hogy milyen van. — mondja Benke Mihály, és nézi, kémleli az eget.

— Jól néznék ki, ha valami nagy köd lenne. Hogy tudnék levizsgázni.

Benke Mihály nagy napra ébredt. A szemlélődőnek nem az, de ő így mondja;

— Nagy nap ez, ha minden jól megy, meglesz a jogosítvány.

Előttünk autók cikáznak el. nagy, fekete T-betű a farukon.

Idő keü még, hogy Benke Mihályra kerüljön a sor. A vizsgabiztos most éppen egy bozontos hajú, fiatal fiúval be. szélget, távolból is látszik a mozdulatairól, hogy tanáccsal látja- el. Lassan telik az jdő. Benke Mihály egyik cigarettát szívja a másik után.

— Ideges vagyok, na, ^ mit. csináljak, — menti magáit.

— Nyugalom, sikerül az, nem kell megijedni — nyugtatja az egyik oktató.

Benke Mihály nem nyugszik.

Benke Mihály életében nem ült autóban. Sem mint vezető, sem mint utas.

— Én csak akkor ültem autóba, miután beiratkoztam a tanfolyamra.

— Hány éves?

— Lassan ötven. Hiába, nem ültem autóban, ne csodálkozBenke Mihály vizsgája

zanak rajtam. Pedig azért nagyon szeretem ezeket a járműveket. Sokszor figyeltem én a faluban, mikor egy-egy ismerősöm elment a ház előtt. De akkortájt még nem gondoltam rá. Hanem aztán egyszer mi®, dóm a feleségemnek, hogy te asszony, csak jó volna nekünk is egy autó. Nevetett a feleségem. aztán azt kérdezte, ki tanul meg vezetni? No, majd én. feleltem rá. Ezzel nyélbe ütöttük a dolgot. Gyűjteni kezdtünk. Minden hónapban jócskán tettünk el a fizetésből, azért úgy, hogy jusson is, meg maradjon is. Gyűlt a pénz. Befizettem a Moszkvicsra. Utána jelentkeztem az Autóközlekedési Tanintézetnél, hogy tanítsanak meg vezetni.

— Szóval ennyi az autó tör. ténete.

— Ennyi. Semmi több. Nem olyan nagy- dolog ez. Fejőgulyás vagyok a tsz-ben. Tizenegy év óta egyfolytában. Szép pénzt kapok.

— Hova megy majd először az autóval?

— Ezen még nem gondolkodtam. Egyelőre nem megyék ki Medináról, amíg jól bele nem jövök a vezetésbe.

— Pestről ki hozza majd le a kocsit?

— Én. Csak elboldogulok vele. Lassan vezetek, nem lesz baj.

Ezalatt, befutott a Moszkvics. Szólnak Benke Mihálynak, hogy menjen.

— Kapcsolja be a fűtést, hideg van. — ez a vizsgabiztos első mondata.

Kellemes meleg lesz egykettőre. A vizsgabiztos elkéri a személyi igazolványt.

— Megvolt már a zárszámadás Medinán?

■— Még nem. Nemsokára meglesz.

A vizsgabiztos egy-két szót vált még Benke Mihállyal aztán ■ csak annyit mond :

— Induljunk.

Bizony, az indulás nem a legisámább. Megugrik a kocsi, a láb hirtelen engedte vissza a kuplungot.

— Csak nyugodtan, fokozatosan a gázt — így a vizsga- biztos.

Rutinfeladatok következnek : Benke Mihálynak be kell állni egy kapualjat utánzó négyszögbe, melyet négy piros vas- oszlop alkot. Sajnos, az egyik oszlop erősen megbillen, éles volt a beforduló.? szöge. Ez nem sikerüli Utána fordulás jón, úttestan, majd sarok tolatás.

Megyünk a kiindulási pont felé. Benke Mihály tenyere vi. zes, nyomokat hagy a kormánykeréken .

— Meleg van, — mondja. Nagy, erős ujjal erősen fogják a volánt.

Elgondolkodom. Milyen furcsa és szokatlan az a fekete kerék abban a vasvillához szokott, hatalmas kézben.

A vizsga egyik része már megvan. Rövid pihenő, majd a vizsgabiztos újra Benke Mihályhoz fordul:

— Menjünk ki a forgalom, ba. Figyelmeztetem, hogy az okozott balesetekért önt terheli a felelősség.

Aztán elmosolyodik.

— Szépen, lassan, Miska bácsi. Sikerül.

Megint rámdul a kocsi.

— Nem jó. Nem lehet így indítani.

Benke Mihály bólint. Arca izzadságtól csillog.

A vizsgabiztos rátapos a fékre, hogy előrevágódunk.

— Miért nem figyelte a Polski Fiatat. előttünk fordult

balra, majd' nekivezette a. kocsit. Tessék vigyázni. Menjünk tovább.

Nagy a forgalom. Autók sora kígyózik a Rákóczi utcán. Irány a központ. El a kórház felé, halra, a Tarcsay utca, Hunyadi utca, majd megint a központ, és onnan fel, tovább a Béla tér felé.

.. .És megint a vizsgabiztos fékez, de még szerencsére, időben. A jobbról jövő busz. miután az elsőbbséget nem kapta meg, kis híjjá-n belénk futott.

— Hát ez majdnem sikerült — mondja a vizsgabiztos. —• Tessék szigorúan betartani a KRESZ-szabélyokak Menjünk tovább.

Újra a kiindulási pont. Benke Mihálynak ki kell szállnia a kocsiból, a vizsga elbírálása nem történhet, a jelölt előtt.

Igen, minden jó, ha a vége jó, mondom most én. Nem kér. telhetek, be kell vallanom, Benke Mihálynak nem sikerült a vizsgája. Hiába, itt a jóindulat pontosan az ellenkezőjét eredményezi. Mert mj van, ha a vizsgabiztos esetleg azt mondaná, hát jól van, átengedem. Pontosan ezzel okozhatna a legkönnyebben tragédiát, amikor majd a saját. Moszkvicsát vezeti Benke Mihály.

— Nem engedhetem át — hangja azonban biztató, jószán- dékú.

— Tanuljon, Miska bácsi, még tíz óra vezetés, és egészen biztos, sikerülni fog.

Benke Mihály kezet nyuj:. és csak ennyit mond: — Köszönöm. A visz-ontlátásra.

Alighogy kilép a kocsiból, cigarettát v-esz elő, gyors moz dulattal rágyújt és megindul a buszmegálló felé.

VARGA JÓZSEF