Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
« ’ ÎSomorêdi Jossef$ Botrány a Delta-presszóban Kultúra közös erővel Tévés ismerősömmel, aki filmmusorokat szerkeszt, a Szabadság téren futottam ösz- sze. Régóta nem láttam, beültünk hát a Delta-presszóba^ egy üveg sörre, örültem a véle den találkozásnak, mert alkalmat adott arra, hogy a legilletékésebtóel vitassam meg egy gyötrő problémámat. — Túl sok a brutalitás a tévében — tértem rögtön a tárgyra, amikor a nagyon attraktív presszós leányka kitöltötte a sört. Az »ismerősöm! elnézően mosolygott, a leányka legvonzóbb pontjáról reám- emelve tekintetét., Öregem, te még itt tartasz? — kérdezte ez a kis gúnnyal színezett, sajnálkozó, megbocsátó mo-. soly. Hangosan ezt mondta: — Nem hiszem. — Ingatta- a fejét, mint aki nem hisz a fülének, öregem, még te is? Ingerelt ez a pillantás, sőt sértett. Támadtam. ■ — Hogy-hogy nem hiszed? Annyit gyilkolnak ' a képernyőn. hogy néha össze sem lehet, már számolni a 'hullákat. Ez mégis csak sok! — Kevés — biggyesztett a tévés, olyan fennsőbbséges mosollyal, hogy majd a guta ütött. — De öregem, gondold csak el, ha a srácok meg a fiatalok állandóan csak erőszakoskodást, öldöklést, révolverpár-. bajt meg késelést látnak a képernyőn, előbb-utóbb maguk is kedvet kapnak rá! — Ellenkezőleg ! — vágta rá gúnyosan a tévés. Elképedtem. Mi az, hogy ellenkezőleg? Megáll az ész! Ilyen emberek szerkesztenek nálunk tévéműsort, döntenek filmvásárlások ügyében. Fölháborító! Bizonyára kitálalta "äs; gondolataimat.' miért rosszallón' csóválta a fejét, aztán sóhait- va magyarázatba fogott, mint ahogy türelmes anya mágvá- ráz a kissé nehéz felfogású fiacskáidnak. . — Nézd. mi tudományos almon — fölemelte a míitató- uiiát —, szigorúan tudományos alanon dolgozunk. Milliókhoz szólunk, óriási a felelősségünk. öregem, nem babra megy a játék, ram támaszkodhatunk ösztönökre, megér-Z- sekre. ízlésre vagy más efféle sz”hiektfv iaá'-re. i-izáró'ag à tudomány legújabb egzakt eredményeire. Ivott e«v korfv sört mé- lvot sz'vott a cigarettájából, pillantása megakadt a kis- ass-mrtv báláinak egv még vnozóSh notin'.p (I<-> szemmel - rám sandított. képes vagyok-e felfogni ennek a roonant felelősségnek a telles súlyát, amely az ő vádlain is nyugszik? Kevés iát olvashatóit ki a szememből mert ismét ” sáinálkozéan biggyesztett. De azé>-t folytatta. Mint a rirofp^ora, glr* 33 err,-crmQreggye| kénytelen bíbelődni. — A modern chined a-Pofhon nnl beUí ^ov.y' tóttá ho^v p7. ep-'ber a b**u- sze^l^^se köz^n lerepcróija p .c.Qiqt p«ress^'v ö*?- jT’mA'zf olv^n ■p'4^o,’,prű Ő"nov*1; pél^'VllpZ ökölvívás. Figy°ld meg. a bmte+ás szinte őrjöngéssé fajul. ha a ringben csöpögni kezd a vér. vaev az eev'k ver- seu-m?j megroggyan, tántorog az ütésektől. — Fzt mondom én is! — nvôifë+sorn f<'| — Aziivenlát- vát-v fëic-rev,oa-'tja a legaljasabb ösztönöket! A tévés hangosan vihogott. Aboe-yen 07 o s z t ■' 1 r V> r p röbücrpek a sráeov flmiVor a b”ta gverek a legkönnyebb mentőftll" »WB—W Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem adunk vissza! Csak nfvan imdalmî munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség jelét látjuk. kérdésre is marhaságot felel. — Ez a jó! így reagálja le teljesen a saját üthetnékjét, hát nem érted? Nem értettem. A téves mártírarccal magyarázott tovább. — A legújabb tudomány, az ethológia, a viselkedéstan — ezt Magyarországon még kevesen kapisgálják! —. éppen az ökölvívó-mérkőzések közönségének viselkedését tanulmányozva fejtette meg az ösztönélet legtöbb titkát. A néző azonosul a versenyzővel, érted, öregem? Ö üt, ő küldi földre az ellenfelet, ő győz. A hétköznapi életben felgyülemlett elégedetlenségét, dühét is békiabálja a ringbe. az üté-, sékben, visszavág a sérelmekért, a győztest ünnepelve saját kudarcéiért is kárpótolja magát. Érted? Fölényes meggyőződéssel beszélt, elbizonytalanodtam. A fene se ismeri a modern pszichológiát, még a régit se nagyon! Gyámoltalanul a nézőtéri botrányokról hebegtem valamit, az arénákban gyakorta kitörő tömegverekedésekről, ahol a halál sem ritka. Legyintett. — Az más tészta, Összezagy- válod a dolgokat, öregem. Ez a lereagálás-elmélet tuti, ebben megegyezik minden tudós. nincs vita. Majd rögtön megérted, ha mondok egy* fáidat. Az vála—t ad a te „problémádra” is. Tegyük föl: a tévé-krimiben kikészítenek esy, főnököt. Képzeletben te is ki-, csinálod a magad góréját. ha éppen pipa vagy rá. Ezzel lereagáltad a dühödet — és a óréunbsa-hajá; skála sem gejr- ült -.meg. Hói nem nagyszerű? Hidd el, öregem, ha még több erőszak lenne a tévében, sokkal békésebbek volnának az emberek. Megállt bennem az ütő. — Csak nem akartok a jövőben még több brutalitást bemutatni a tévében? — kérdeztem gyanakodva. — Ha rajtam múlna, éjjelnappal csak krimiket sugároznák, hullahegyekkél — mondta elábrándozva a tévés. De hirtelen elkomorult. — Sajnos; ez sem volna elegendő. — Neem?? — Tudod, van egy nagybaj: egy krimi — egy reakció. Néző meg milliónyi, millió lereagálásra váró indulattal. A betört pofájú góré csak pótszer annak, aki éppen a nejét szeretné megmérgezni, vagy az anyósát felnégyelni. Elfelhősodött a szeme, arcára bánat telepedett. Leplezetlen kajánsággal néztem. Észrevette. Lecsapott rám. Vigyorogva. — Hál’ istennek, ezt is megoldottuk már! — Gúnyosan a szemem közé fújta a füstöt. — A kazettás műsorral! Ideális lesz. Tegyük fel. megor- rolsz'az anyósodra. Mi a helyzet ma? Ha nem anyósgyilkosság van műsoron — és ennek r.agyon kevés a valószínűsége —, kénytelen vagy konyhakéshez, vagy revol"C"b°" nyúlni. És holnap? Saját tévé- té’*ád lesz, esek leemeled a polcról a megfelelő fémkazettát, s annyiszor vetf*"d le magadnak, míg a dühöd teljesen elpárolog. Világos? Megdermedtem. — E volna hát a tévé jövője? Gyilkosig minden alkalomra? — kérdeztem hüledez- ve. — Igen! — sugárzott ragyogva a tévéz. — CsoA-l-tos lesz! Ha maid olyan tömegben gyárthatjuk és forgalmazhatjuk. a krimikonzerveket mint a lecsót vagy a sóletet, egvtől-egyig földre sz*iH angyal lesz minden tévénéző. Ekkor megmarkoltam a sörösüveget és ahogyan az Angyaltól tanultam, egy villámgyors mozdulattal kupánvág- tam a tévést. Elbanbult arccal csúszott az asztal alá. szája szegletéből vér szivárgott. A bűbájos presszóslány elragadtatott sikollyal a nyakamba vetette magát s forrón, pihegve a fülembe suttogta: — Haláli! Irtó klasszul kicsináltad ! « Újabban nyugtalanul alszom, ha lefekvés előtt krimit nézek a tévében. S vadakét álmodom. Mint ezt a sörözést... A ma mezőgazdasága nem azonos a tíz évvel ezelőtti mezőgazdasággal. És még inkább nem azonos a húsz vagy harminc év előtti kisárutermelő, natúrgazdálkodó mezőgazdasággal. A ma mezőgazdasága ezerhóldakban számol. Nőtt a falun élő, de az iparban dolgozók szánva, akiknek életmódja, viselkedése, igénye városias jellegű és ezt a városias jelleget igyekeznek átplántálni a lakóhelyükre is. Mindemnek következtében a falusi életforma gyorsan változik. Serkentően hat erre a folyamatra. hogy nynjainikban sokkal több értelmiségi — orvos, pedagógus, agrármérnök, közgazdász, népművelő — dolgozik fakul, mint két három évtizeddel ezelőtt. Egy-egy ür-m k;he!'*ez°tt részlege, vagy egy jól működő kfcsz két-há- romszáz embernek is hévben biztosít állrnídő me^Thetési le_ hatóságét. Ugyanakkor a me- zőgrazda ságon belül is olyan szakmák alakulnak ki, — n^m is beszélve a tsz kiegészítő üzemá-mk tevékenységéről —, amelyek ismeretlenek voltak a hagvományos mezőgazdaságban. Váüozik a falu arculata, az ott élő emb-"?fc életmódja. Mindez az eddiginél sokkal hatékonyabb népművelő munkát követel. Ré°en túljutottunk már azon az igényen, amikor a könyvtár és a különböző ön. t°vév“ny mozgalom— da^rda,. színiátszókör —■ jel'r,f°tte a falusi népművelés alfáját és ómegáját. A népművelés a nagyüzemi, mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen, szakembernevelés érdekében már eddig is sokat tett. Egyrészt: a feiletteb me- ző-yudaság; kultúrában fontos. természettudományos alap. ismeretet széles körben terjesztette: másrészt: direkt módon is hozzájárult a szakemberképzéshez a termelési eljá. rások ismertetésével, bemutatásával, szakkönyvek és szak- folyóiratok terjesztésével, szakmunkáseüőképző tanfolyamok rendezésével, a termelőszövet, kezetek által tartott tanfolyamok segítésével, < kiegészítő programok megszervezésével. Olyan új népművelési formák terjedtek el, mint a mezőgazdasági könyvhónap, amely minden évben mégis, métlődik. Szakíró-olvasó, szaklap ankétok, műszaki hetek, tsz-akadémiák. Mindezek nagy szerepet játszanak abban, hogy parasztságunk a nagyüzemi gazdálkodással kapcsolatos új ismereteket elsajátítatta, illetve elsajátítja. Népszerűek a mezőgazdasági szakemberek klubjai, a falusi gazdaságvezetők fórumai, a különböző vitaestek, ahol a vezetők tájékoztatják a tagságot a közérdekű politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális kérdésekről. Az egyre sokoldalúbb falusi népművelő munka eredni én veként mérhető az előrehaladás — mind a közösségi, mind a családi életben — a szocialista életforma kialakításában is. Az új népművelési formák és munkamódszerek egyre inkább pozitív hatást érnek el — például öltözködésben, korszerűbb lakberendezésben —, a higiénia voratkozá-fban éno- úgy, mint a családtervezés, emberi kapcsolatok, etikai tényezők elfogadásában, a szabad idő kulturált felhasználásában, s nem utolsósorban az érdeklődés felkeltésében és irányításában. A fejlődés ütemének tovább! gyorsítása most már nemcsak művelődési, hanem kommunális és művelődési kérdés. Az utak és járdák megépítése, a vezetékes ivóvízellátás, a korszerű kulturális intézmény biztosítása alapvető feltétele és eszköze az előrehaladásnak. Ehhez pedig csupán a tanács anyagi ereje nem elégséges. Szükség van a falu minden gazdasági egységének, intézményének az összefogására, anyag; erejének egyesítésére is. S mivel a falvak lakóinak a többsége a faluban keresi meg a mindennapi kenyerét, a termelőszövetkezetnek, a gyár. egységnek, a ktsz-nek kötelessége, hogy dolgozóik — a falu lakossága — művelődéséhez, kulturált szórakozásához is erejükhöz mérten hozzájáruljanak. Példák sora h^onyítja már. ahol a terme’Crzövetkezo*, °z ÁFÉSZ, a ktsz részt kért és vállalt például a művelődési ház fenntartásából, a klub létrehozásából, a különböző szakkörök anyagi támogatásából, ott fellendülőben a kulturális élet, az emberek odahaza is megtalálják a művelődés és szórakozás ;-m eret bővítő és felüdítő lehetőségeit — tartalmasabbá, gazdagabbá vált az életük. Ezt a falvak fejlődését gyor. sító — mozgalmat kellene mielőbb országos rane~a emelni, olyan sikert bizonyító rangra, mint volt például a televíziót minden iskolának mozgalom! Hasznát — mint az említett példa esetében az iskolák, elsősorban a tanyai iskolák — ezúttal a falvak népe látná. De az ő tartalmasabb életükkel együtt gazdagodna az egész ország is. P. P. Káldi Judit: AZ ERDŐK VÄNDORA
