Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-29 / 50. szám
I > Úgy Jó egy hónappal ezelőtt az MSZMP Dombóvári Városi Blzottsága megrendezte a vállalatok, üzemek, ktsz-ek gazdasági vezetőinek és párttitkárainak közös tanácskozását. A tanácskozáson csak az előadás hangzott cl. Az előadást Gyuricza István, a pártbizottság első titkára tartotta, s a jelenlévők együttműködéséről beszélt. A tapasztalatokról meg ezek ismeretében a feladatokról. Az eredményekről és a problémákról beszélt, megvizsgálva azokat a gazdasági vezető és párttitkár szemszögéből is. A felsorakoztatott példák és esetek, a jók is meg a rosszak is olyanok voltak, hogy a hallgatóság soraiban hol itt, hol ott ismert magára valaki. Az előadást mélységes csönd követte. Egyetlen hozzászóló sem jelentkezett. Miért nem? Ennek nyomán indultam el három dombóvári üzembe, hogy a témáról megtudjam az érdekeltek véleményét. A következőket mondták: Á gazdasági vezetők és a párttitkárok tanácskozásáról Egy előadás nyomában a dombóvári üzemekben A társadalmi aktivitás üzemi hasznáról — Nem sajnálja a tömeg- szervezeti munkára elvett munkaidőt? — Általában nem. Úgy érzem az ilyen jellegű munkára valóban szüksége van az üzem_ nek is. Nem hiszem, hogy bárkit is akadályoztunk volna itt az üzemben társadalmi megbízatása végzése közben — mondja Paári Ferenc a Kesztyűgyár igazgatója. — Akadékoskodásról szó sincs. Inkább segítséget igyekszünk adni: Például olyan természetű szakmai munkával bízzuk meg az aktivistát, aki munkaidő alatt kénytelen társadalmi megbízatást végezni, amely nincs szorosan időhöz kötve. A kollektív szerződésünkben foglaltatik, hogy a tömegszervezeti vezetők átlagkeresetet kapnak arra az időre, amelyet társadalmi elfoglaltsággal töltenek. Úgy hiszem ez úgy 50—GO óránál nem lehet több egy hónapban. Ennyi idő pedig nem tesz tönkre egy üzemet. — Mi a helyzet azokkal, akik egész napra távoj maradnak ilyen jellegű elfoglaltságuk miatt? — Általában minden vita nélkül engedélyezzük a távol- maradást. Néha, néha azonban — ezt a másik félnek is meg kell értenie — közbeszólhat a vállalati érdek. Ilyenkor latolgatni kell. Nem tudom elen- gédni például az egyetlen könyvelőnket negyedévi zárás idején sehová sem. Adatot keli szolgáltatnunk a központunknak. Az alól nincs kibúvó. S mivel egymaga van, helyettesről sem tudok gondoskodni. Azt a munkát ő érti. Persze ez nem megy ilyen egyszerűen, ahogyan most elmondtam. Ilyenkor bizony hogy pontosan fejezzem ki magamat, úgy ahogy történik; a tömegszervezeti vezetők „kiverik a hup- pot”. Van mit hallgatnom. S van amikor engednem is kell. Szóval ezt a vitát neveztem én az előbb „latolgatásnak”: — Két kérdésemre is úgy kezdte a választ, hogy „általában”. Ha általában nem sajnálja a tömegszervezeti munka miatt kiesett munkaidőt, az annyit is jelent, hogy van amikor nem ért vele teljesen egyet. — Van. — Például? — Például, a KISZ. A lehetőségekhez képest túl sokat igénybe veszik a KISZ-vezető. két. Értekezletek, s egyhetes továbbképzések vezetőségi tagonként minden nyáron Dom- boriban. A szakszervezetiek igénybevétele már jóval kevesebb, de náluk is előfordult, hogy ugyanazt a reszortost egy hónapon belül három alkalommal is összehívják — mondjuk a megyéhez, aztán a járáshoz, esetleg még a mi központunkba is — s mindenütt ugyanarról a témáról, természetesen ugyanazt hallja. Ezt az érdekeltek — mármint a dolgozó, aki részt vesz ezeken a megbeszéléseken — is feleslegesnek tartják. Mindez talán a koordináltság hiánya. — Eddig arról volt szó, hogy vannak emberek, akik munkaidő alatt egyéb dologgal foglalkoznak. Ezt a társadalmi munkát engedélyezi is az üzem a számukra. Ds miért? Mi haszna van ebből a Kesztyűgyárnak? — Az igaz, hogy ilyen esetekben a termelésből kiesnek ezek p.x emberek. De! Tegyük hozzá, közülük aki csak teheti bepótolja máskor, esetleg munkaideje meghosszabbításával az elmaradtakat. De a jól dolgozó társadalmi aktivista más hasznot hoz az üzemének. Olyant, amely forintban nem is mutatható ki, vagy legalábbis nagyon ritkán. Úgy vélem, akkor lehet jó egy vállat, egy üzem munkája, ha a központi irányelveket nem az üzemi négyszög ismeri és akar. ja megvalósítani, hanem a különböző társadalmi és tömegszervezetek reszortfelelősei is tájékozottak, ismerik, értik' és terjesztik ezeket a központi elképzeléseket. Akkor az üzem dolgozóinak a szemléletében csapódik le a munkaidőből elvett társadalmi munka haszna. És ez az, amit finomítani kellene. — Hogyan? — Tizenegy tagú szakszervezeti bizottságunk van. Aktív, lelkes, kezdeményező társaság. Csak úgy röpködnek az ötletek, a vélemények tanácskozásaikon. Milyen jó volna, ha munkakörnyezetükben is ilyen frissen érvelnének, agitálnának, politizálnának! Ebben kellene még előrébb lépnünk. Presztizsféltés nincs — Miért volt az a nagy csönd? — Minden jelenlévő magára isimerhetett. Ki jobban, ki meg ez előadás egy-egy részletében. A csönd azt jelentette; „bizony ez a helyzet” — mondja Tihanyi Béla, a Kesztyűgyár MEO-vezetője, az üzem párt- titkára. — ön akkor, abban a csöndben mire gondolt? — Arra, hogy a város pártbizottságának első titkára a szavait nemcsak hozzánk, jelenlévőkhöz címezte. Itt nem- csupán a gazdasági vezetők és a páirttitkár együttműködéséről volt szó. A kapcsolatot nem szabad két személy kapcsolatára szűkíteni. Vonatkoznak a hallottak a pártaktívák és a csoportvezetők együttműködésére is. Azért hangsúlyozom ezt, mert a nagyobb problémát e területen látom. Az üzemi feladatok elvégzéséinél itt a kisebb csoportoknál volna rendkívül nagy szükség a szorosabb együttműködésre. Igaz, nálunk műhelynégyszögek is működnek, amelyek tagja a műhelyvezető mellett a párt, a szakszervezet és a KISZ egy-egy vezetője, képviselője is. A műhelynégyszög életre keltése önmagában azonban még semmi. Jó, elvtáreias kapcsolatra van szükség. Hát- Egyik helyütt jobban, másiutt meg kevésbé találjuk meg a szükséges összhangot. S mindez még mindig nem elég. Nem, mert négyük véleménye nem biztos, hogy azonos az általuk képviselt, mondjuk százszázötven asszony és lány véleményével. Az üzemi demokratizmus pedig minél szélesebb körű véleménynyilvánítást, Ismeretet kívánna meg. — A mi üzemünkben azért rendben mennek a dolgok. Rendben. Ez annyit jelent, hagy nincs már semmi dolgunk. — Például? — Nálunk is előfordul, hogy ha valamilyen konkrét feladatot végre kell hajtan; az üzemben, azt megbeszélik velünk, s a pártszervezet segítségét kérik a végrehajtásban. Jobban szeretnénk minden esetben az elhatározás időszakában bekapcsolódni a munkába. Vagy egy másik példa: itt van a szocialista brisádmoziga- lom továbbfejlesztésével foglalkozó párthatározat. Mi — a pártvezetőség — úgy látjuk, többet tehetne, már most a végrehajtás érdekében a szak- szervezet, no meg a gazdasági vezetés is. Ök meg, mintha tőlünk várnák a cselekvést. Szó se róla! A brigádokban dolgozó párttagjaink útján mi i® tevékeny részt vállalunk a szocialista brigádmozgalom fejlesztéséből. De! Azt hiszem a pártszervezetnek e tekintetben csak az irányítást kiéli magára vállalnia. — ön hogyan ítél; meg? A párttitkár egyenlő partnerként tárgyal a gazdasági vezetővel az általuk vezeteti: üzem termelési, gazdaság; kérdéseiről? — A partneri viszony sok mindenen múlik. Emberi kapcsolatokon. Szubjektivitáson. Függ az érdekeltek korától. Iskolai felkészültségtől; szakmai és politikai felkészültségtől egyaránt. A vezetési tapasztalatok birtoklásától. És még soksok mindentől. Valahogy úgy van ez, hogy ahol a pártéi t- kár a segédmunkási beosztásig jutott csak. ott bármennyire is jóindulatú, nem ismerheti annyira az üzem gazdasági életét, mint ahol a párttitkár munkaköri besorolása is magasabb. Az ember mennél fentebbről néz körül, annál messzebbre lát. így van ez az üzem életében is. Helyes partneri; vszony kialakításához az is elengedhetetlenül szükséges, hogy a párt- titkár megértse; a gazdasági egység operatív vezetése a gazdasági vezető feladata. — Maguk hogy fémek meg? — Bár mindenütt hasonló tenne a helyzet! — Tehát teljes az egyetértés? Soha semmi vita? — Vita az van! Sokszor hosszúra nyúló ;s, máikor meg több alkalommal is visszatérünk a dologira * — Harag? — Soha. És presztizsféltés sam. Meggyőzzük egymást. Vagy esetleg engedjük magunkat meisigyőzetni egy harmadik vélemény által. kölcsönös megbecsülésen alapul. Nálunk ez így van. Azért nekem, magamnak is volt min gondolkoznom ott abban a csöndben. — Éspedig? — Olyan alkotó csönd volt az. Benne érlelődött, határozottan és élesen fogalmazódott a gondolat, ma már csak kollektíván lehet eleget tenni a feladatoknak. Aki sértődékeny, ak; ,.ki ha én nem” pózban tetszeleg önmagának, annak nincs helye sem párttitkári, sem igazgatói funkcióban. Hogyan tudnánk mi is tovább csiszolni kapcsolatainkat? Hogyan lehet minden egyes gazdasági közép-, vagy alsó szintű vezetővel is megértetni, hogy gazdasági megbízatásuk egyben pártfeladat is? Én magam életem nagyobb szakaszán fizikai dolgozó voltam. Most megbíztak művezetői teendőkkel. Megbíztak és csak addig, amíg megfelelő szakképzettségű embert kapnak erre a helyre. Akkor én visszamegyek a gépemhez. De ezt ;s azt is pártmegbízatásnak tekintem, s mindkettőt becsülettel ennek szellemében igyekszem elvégezni. Valahogy így kellene megértetni ezt mindenkivel. — Miitől függ ön szerint a gazdasági vezető és a párttitkár jó kapcsolata? — Az üzem gazdasági vezetője szerintem, amint a fentiekben mér bővebben elmondtam, politikai vezető is egyben. Ha nem így van, akkor kezdődnek és jönnek a bajok. Ha egy párttitkár az üzem igazgatójának párthatározatokat kell, hogy magyarázzon, — akkor ott nagy baí van! Ahol külső beavatkozást kívánó vitákká fajul kettejük kapcsolata, ott politikai elvek tisztázatlanok. — ön szerint hogyan kell az " üzemi kollektíva elé állnia a párttitkárnak és az igazgatónak egy-egy termelést érintő kérdésiben ? — Bármilyen vita is volt köztük. Közös nevezőre kell jutni. Nemcsak a népszerű, de talán sokkal jobban a népszerűtlen feladatoknál. Nem azt mondani, hogy „az igazgató utasítása”, hanem, hogy mi így határoztunk. Persze olyankor, ha valóban közös volt az elhatározás munkája is. — Párttitkári munkájában mit tart olyan szempontnak, amelyről soha. szinte egyetlen percre sem felejtkezik meg? — Azt, hogy érzékeny, nagyhangú, csendes szavú, törtető, vagy éppen szerény, politikailag kevésbé, vagy jobban képzett, hogy az újságok, a televízió, a rádió által tájékoztatott emberekkel van dolgom! Szóval azt, hogy ahány ember, annyi probléma, s annak ezernyi megközelítési módja. S azt tartom leginkább szem előtt, hogy ma már az emberek messze túlléptek 25 év előtti tudatlanságukon. Ma az emberek sok mindenről hallanak. sok mindenhez értenek, a erről a sok mindenről egyént véleményük ;s van. Az emberek gondolkoznak. S azt szeretem, ha vitatkoznak. Ha hallgatnak, az sok esetben különvátemémyt jelent. Ilyenkor egészen jellegzetes a csönd! A meleg szobában is hideg. Akinek vezetést kell tanulnia „Mi így határoztunk” — Miért követte Gyuricza eflrvtárs előadását olyan nagy csönd? — Mindienkimiek eszébe jutott a saját portája. Hiszen akad még túlkapás, nem elv- tárai viszony... Több helyen is... — gondolkozik el Fábián Sándor, a Fémtömegcikkgyártó Vállalat párttitkána. — Itt hogy mennek a dolguk? — Mi csak akikor szegjük meg a közös játékszabályokat; a kölcsönös tájéfeozltiatást, véleménycserét, meghallgatást, ha közbeszól az elfoglaltság. Kis üzemben egy-egy gazdasági vezetőre ;s többféle megbeszélés, értekezés jut, mint a nagyobb vállalatoknál. így aztán bizony előfordulhat, hogy valamielyikünk úgy intézkedik, hogy a másik csak utólag értesülhet. Ez nem rendszer. Az efltfogMttséglból adódhat egyszer ^-egyszer. A kapcsolatunk azonban őszinte, elvtársiam, a A Fatelítő és Faanyagvédelmi Vállalat dombóvári üzemének pártvezetősége ülést tart Szabadkozom, hogy nem zavarnék, várok míg az ülésnek vége, de ők jövetelem céljára kíváncsiak. — A pártszervezet és az üzemvezetés kapcsolatáról érdeklődnék. Hogyan tudnak együtt dolgozni az elvtársak? — Jó is, hogy együtt vagyunk. Legalább a testület véleményét hallhatja — mondja a párttitkár, Németh János. — A mi kapcsolataink nem a legjobbak. A helyzet nem ideális. Ezt kell mondanom, még akkor is, ha ez csak néhány emberre vonatkozik. Belső átszervezések történtek a közelmúltban vállalatunknál. így gyarapodtunk egy termelési üzemvezetővel. A termelési üzemvezető és a már korábban is funkciójában lévő üzemvezető kapcsolatának alakulása véleményünk szerint, kettős vezetést eredményezett. Az üzemvezető magatartását a dolgozók közül is sokan kifogásolják. Utasításokat osztogat, merev és sértő az emberekkel. Velünk, mint az üzem politikai vezetőivel nem osztja meg problémáit. Ö maga mondotta egy elbeszélgetésünk alkalmával: „Én még nem kértem a társadalmi vezetők segítségét”. Ez elég baj! Pedig lett volna miért kérnie. Nagyfokú termelési agitációt kellett volna kifejtenünk például az ősszel, amikor nagy sürgős és gyors munka várt ránk. Túlórázások voltak. Aztán elszámolási félreértésektől volt hangos az üzem. Jobb lett volna megbeszélnünk előzetesen a gondokat. De ha nincs munkatársi' kapcsolat, akkor nem lehet egyetértés sem. Beszélgettünk minderről a múlt év októberében. Változás azóta sem. A decemberi párthatározat nyomán a belső tartalékok feltárása érdekében néhány személyi kérdés is napirendre került. Illetve éppen az a baj, hogy nem került napirendre. Évtizedeket itt töltött dolgozóink kaptak kézbe áthelyezési értesítést minden megbeszélés nélkül egyik napról, a másikra. Ezt így nem lehet! S mi is csak akkor értesülünk a dologról, amikor hozzánk ér a panasz. Akkor hogyan foglaljon állást az ember?! Az ilyen intézkedés megfontolatlan, embertelen. Gondban vannak. Ez a legfőbb problémájuk. Az, hogy miként' értsenek szót egy emberrel, aki nem tud vezetni. Nincs képessége, érzéke, gyakorlata a vezetéshez. Mert egyébként — elmondták azt is •— nagyszerű szakember. Érti a dolgát. Egyéves működése alatt, neki is köszönhető, hogy ugrásszerűen megnőtt az üzem termelési eredménye. S a .ió eredmények nyomán, szociális helyiségeiket minden kívánalmat kielégítően szerelték fel. T.enevel János, a termelési üzemvezető, nagyszerű ember volna, csak tudna beosztottjaival, munkatársaival ember! módon bánni. Ehhez pedig nemcsak elfogadnia, de kérnie is kellene a társadalmi vezetők segítségét MSB Y ËVA Népújság 5 1972. február 29.
