Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 49. szám

magazik . magazin magaï _ magazin Amikor a gróf gépet „csempészett" Gróf Széchenyi István 18 éves korában katonai pályára lépett, katonáskodott német, olasz, francia földön, részt vett a lipcsei csatában, ott volt Párizs bevételénél. A huszárkapitónyságig vitte. 1826-ban vált meg a katonai pályától. Sokat utazott a had­járatok alatt és után is Itá­liában, Franciaországban. Angliában. Görög- és Török­országban. Külföldi útirajzai és feljegyzései szellemes, élet­től sziporkázó, csípős gúnnyal fűszerezett írások országokról, városokról, művészetekről, ér­dekes emberekről'. Az egyik Párizsból 1815 decemberénél keltezett írásban elmondja, hogyan „csempészett’’ ki Ang­liából egy gázlámpát: „Magammal hoztam a gáz­gép egy mintáját, amelyet megszerezni nem kis fáradsá­gomba került, s csakis az én vasakaratom és kitartásom volt képes. Ezt áthozni az én gondom volt, s mondhatom, elég aggályos, mert e némü Fulladoznak a harangok Igen, nemcsak az embe­rek, de a harangok is szen­vednek a tiszta levegő hiá­nyától. Kioto (Japán) városától nem messze, 917 évi szolgá­lat után örökre elhallgatott egy híres harang. A közeli ipari üzemek kéndioxidja és más mérgező' szennyeződé­sei olyan pusztító hatással voltak a harang fémtesté­re, hogy aet el kellett távo­lítani a templomból. A res­taurálás után a harangot °gy zárt helyiségben állít­ják fel. kivitelre halálos büntetés van szabva. Esst mégis nem akar­tam megérdemelni, s ezért egész nyíltsággal jártam el. Az én mesterségem elég mó­dot nyújt valami tisztessége­sebb halálnetnre is, sem hogy egy Gaslight kedvéért fel- akaaztassam magam. Ismerő­seim sokat nevettek is, hogy Angliában annyit törődtem mindenféle gépekkel, s többi . között a világosság előidézé­sére szolgálókkal is. Különös dolog, ha egy huszárkapitány naponként három órán át, nemcsak gépészektől, de még munkásoktól is valóságos lec­két adat magának. De az én. felfogásom szerint Angliában csak ezt a hármat kell tanul­mányozni, a töfefoí ehhez ké­pest semmi: alkotmányt, gé­peket, lótenyésztést.” ír az angol hadsereg cso­dálatos szervezettségéről, de mindjárt keserűen hozzáfűzi: „Erről még hallani sem akar­tam; hiszen minekünk nincs többé hadseregünk”, majd is­mét gúnyosan fűzi szavait : „Miinek tanuljam meg mind­ezt még jobban, mint már úgyis tudom, hogy aztán ez­red emben amelyhez visszaté­rek, összehasonlítást tegyek ? Inkább tehát a gépekre adom magam”. „A gázvilágító gépnek' ad­tam elsőbbséget. Készakarva tevém ezt. Tán abban a föl­tevésben, hogy nem sokára Caenken fogom berendezni azt, s majd dicsekedve mond­hatom: íme L. gyáros készít­ménye! A büszke angol egy vámtiszt álarca alatt, kalapját nem emelve meg előttem, de négy darab aranyért eladta nekem nemzete lelkét, egy gépet”. Palota a dzsungelben A Ceylon északi részén lé­vő Hadhu falu lakói egy kő­ből épült hatalmas palota romjaira bukkantak a dzsungelben. A művészi faragásokkal borított grá- niitfalak és kapubejárótok kitűnő állapotban vannak. A felfedezők a palota köz­ponti termében négy hatal­mas trónt találtak, amelye­ken kőből faragott alakok ülnek. „A dzsungelben felfede­zett palota kétségkívül nagy érdeklődést fog kelteni a régészek körébzn” — je­lentette ki a ceyloni régé­szeti intézet igazgatója. A beszámolókból ítélve — tet­te hozzá — a palota meg­lepően jó áMíapotban van. Az első feltételezések sze­rint a VII—VIII. században építették. Pontos eredetét azonban majd a későbbiek­ben fogják megállapítani. A közeljövőben ceyloni régé­szek indulnak a dzsungel­be. hogy behatóan tanulmá­nyozzák ezt az érdekes tör­ténelmi emléket. Menetrend a repüli csirkéknek Nap mint nap több mint 30 speciális bábolnai autó járja a hazai és külföldi országutakat. A Bábolnai Állami Gazdaság így szállítja partnereihez a na­poscsibéket, a keltető tojáso­kat. A keltetés, a szállítás egész évre előre kidolgozott percnyi pontosságú menetrend szerint történik. Attól kezdve, hogy a kicsiny szárnyasok nap­világot látnak, legfeljebb 24 óra telhet el, mire elfoglalják új helyüket. Addig ugyanis sem enni, sem inni nem kap­nak, s a késést nagyon meg- sínylenék. így érthető, hogy a bábolnai sofőröknek nemcsak kiváló vezetőknek, szerelők­nek, hanem bátor, az időjárás viszontagságaival és más ne­hézségekkel jól megbirkózó, le­leményes embereknek kell len- niök. Fagyban, hóban, felhő- szakadásban, kánikulában, mindig határidőre célhoz kell émiök. A gazdaság keltetőüzemei­ben este 10 órakor szedik ki az első újszülött csibéket Kar­tondobozokba kerülnek, s máris indulnak a 21 000—34 000 da­rabbal megrakott kocsik. Á pilóták” útközben állandóan ellenőrzik: megfelelően műkö­dik-e a légkondicionáló be­rendezés. Kellő hőmérsékletet, páratartalmat mutatnak-e a műszerek? Az első szállítmá­nyok a legtávolabbi utakra, a. 600—700 kilométerre lévő uk­rajnai baromfikombinátba, a Prágán túli csehszlovákiai gaz. daságokba indulnak. Aztán kö­vetkeznek a közelebbi külföl­di és hazai partnerek. Utolsó­ként a Ferihegyi repülőtér a cél, ahonnan az idén gyakraor startoltak 10 óra tájban csibe „utasokkal” a különgépek. Igv juttatják el a szállítmányokat az NDK-ba, Lengyelországba és Franciaországba. Természe­tesen a repülőgépekben is gon­doskodtak a 28 fok körüli hő­mérsékletről, a 60—70 száza­lékos páratartalomról és a megfelelő légcseréről. A me­netrend szerinti autók és re­pülőgépek az idén az év vé­géig csaknem 60 millió darab, bábolnai naposcsibét szállíta­nak (vagy szállítottak) partne­reiknek. Négyezer éves csontsíp Szovjet régészek a Volga menti Gorkij város közelében folyó ásatások során egy négy­ezer éves, csontból faragott sí­pot találtak. Az igen jó álla­potban fennmaradt ősi zene­szerszámnak több hangnyílása van. A Jurij Krasznov vezette ré. gészeti expedíció három éven át nagy területen folytatott ásatásokat és olyan ősközössé­gi településeket tárt fel, ame­lyek a legutóbbi időkig „fehér liget varázsvilágából Helfgott bácsi — aki mindenkitől barátságos arcot kért foltot” képeztek az archeoló­gusok térképein. Ezen a vidé­ken bukkantak a neolit- és a bronzkorszakbeli anyagi kul­túra emlékeinek egyik leggaz­dagabb gyűjteményére. A fel­színre került értékes tárgyak között vannak munkaeszközök, lakóház-maradványok, dísztár­gyak. Az egyik legérdekesebb lelet egy csontból faragott iá- vorszarvas-fej. Ezt az ősi mű­vészeti alkotást átadták a moszkvai történelmi múzeum­nak. Számos neolit- és bronzkor­szakbeli tárgy a talaj sajátos­ságai révén itt sokkal jobb ál­lapotban maradt fenn, mint Oroszország más vidékein. A régészek tovább folytatják az ásatásokat. A bogár kigyújtja „fényszóróit“ A dél-amerikai pampáikon él a frixotrix elnevezésű külön­leges rovar; A különleges bo­gár a sötétség beálltéival ki­gyújtja „fényszóróit”,-amelyek­ből testének mindkét oldalán 11—11 darab található. A kis pontocskák zöldes-aranyos szín­ben fényiének, A bogár feje tűzvörös színbe®» világíts A s,fej világítás” intenzitása a pa­rázsló cigaretta fényerejével egyenlő. A biokémikusok sze­rint a periodikus szín-foszfo- reszkálást különleges enzimek váltják ki. Üj típusú reaktor Hamarosan kitavaszodik és a csendes, téli városliget ismét zöldbe öltözve várja vendége­it. A mai látogató — ha az itt töltött vidám órákról album­ba ragasztható emléket akar — legtöbbször nem veszi igénybe a gyorsfényképészt: leakasztja nyakáról a masinát, maga kapja le a társaságot, vagy ha kettesben van, önex- ponálóval dolgozik. A régi li­get látogatói viszont ritkán kerülték el a hétvégi kirucca­nás „nagy számát”, Helfgott bácsi műintézetét. Helfgott bácsiról, akinek gyorsfényképészete a század- forduló utáni Budapest egyik jellegzetes színfoltja volt, így emlékezett meg a harmincas években Nádas Sándor író, a színházi hetilapban: „Helfgott fényképész bódéjánál kezdődik a vurstli. így van kiírva a cégtábla: Helfgott bácsi. Ezt a nevet mi adtuk Helfgott úrnak, fiatal írók, szerkesztők, mi 20 éves korunkban ott ücsörög­tünk előtte, fotografáltattuk magunkat szinte naponta, sőt hajnalonta ott vicceltünk vele, elneveztük Helfgott bácsinak. Helfgott úrnak őszes, szür­kés, erős nagy haja volt, szem­üveget hordott zsinóron, s igen komoly ember volt; mint fotográfus nem ismert tréfát. Igen nagy művésznek tartotta magát. Tényleg nem tudott senki andalítóbb képeket fo- tografálni kis cselédekről, ahogy nekittímas?kodjynk egg festett tengeri tájnak, vagy egyéb festménynek. Helfgott bácsi minket is merengő pó­zokban akart levenni, de mi bizony nem hagytuk magúii- lcat, óriáskiflit ettünk fotogra. fálás közben, sőt hintalóra ül­tünk, vagy asztal tetejére áll­tunk neveletlenül. ő bizony nem volt ilyesmi­hez szokva, mi destruáltunk, s igen sokat mérgelődött ve­lünk: csodálom, hogy tűrte.” Persze hozzá kell tennünk a Nádas Sándor által készített Helfgott-portréhoz, hogy Helf­gott bácsi fényképeinek zöme nem a pesti bohémeket, ha­nem a ligetbe látogató „nép­séget és katonaságot” ábrázolm ta. Barátságos arcot kérek — mondta a mester a bakáknak, a kis cselédeknek, a zuglói- kőbányai-óbudai iparos legé­nyeknek, viszont az ünneplő. be öltöztetett srácoknak azt mesélte, hogy ott röpül a kis­madár! Szerény kis tornyok­kal díszített bódéműterme zsú­folva volt olyan kulisszákkal, amelyek romantikus tündéreim lúgba varázsolták a vendégeit. Pálmáktól ékes tengeri táj előtte fényképezte azokat, akik a Balatonra se juthattad el, a gyalogos honvéd nyalka hu­szárként vetethette le magát, csak ki kellett dugni a fejét a délceg lovastisztet ábrázoló háttér kerek nyílásán. Akadt ezenkívül festett repülőgép, alatta álomváros ftáííktőtsgt * a gép ablakán szárnyalni vá­gyó Julikák és Liliomok dug­ták ki fejüket. Pádon, szökő­kút előtt snájdig főhadnagy és elegáns hötgyike ült, két jóko­ra lyukkal fejük helyén. S a két fej ezerszer is változott, csak a festett kulissza maradt. Nagy bajuszé, hadfiak feje kan­dikált ki a „szolgálatom emlé­kére” feliratot viselő háttér mögül. Tőlük marcona arcot kért Helfgott bácsi, aki a fel­vétel után azonnal, helyben ki is dolgozta a tisztelt höl­gyek és urak képét. Tíz-tizen­öt perc múlva a vendégek már indultak tovább csillogó szem^ mel, bámulva magukat vitéz­lő huszárkapitány, vagy dél­tengeri kéjutazó képében. Végül aztán Helfgolt bácsi is nagy útra kelt. Nádas Sán­dor erről így emlékezett: „Az­tán meghalt Helfgott úr. A fe­kete lepett, amelyet oly sok­szor borított rá fényképezőgé­pére felvétel közben, a végén az ő koporsójára borították. El­ment Helfgott úr, utoljára még barátságos arcot vágott, s le­hunyta szemét”. Nádas Sándor (aki később a fasizmus elől Amerikába emigrált, s ott is halt meg, éppen most harminc éve), a Helfgott úrról szóló emlékezés végén még büszkén megemlíti, hogy a híres gyorsfényképész utódai, fiatal ember létükre, a Nádasék által adományozott ,,Helfgott bácsi* nevet írták fej műtermük cégtáblájára. Szovjet tudósok egy csoport­ja elkezdte a nukleáris reak­ció során keletkező hőt villa­mossággá változtató energeti­kai berendezés új típusának kipróbálását. A tíz kilowatt teljesítményű „Topáz”, a Szovjetunióban és világviszonylatban az első ter- moerr.issziós reaktor (ennek À brazíliai Raimündo Car- naub-a felesége 38 évi házas­ság alatt 24 fiú és 14 lány­gyermeket hozott a világra. Meg kell jegyeznünk, hogy ikergyermekeik nem születtek. Az 58 éves Camauba háza va­lóságos szállodához hasonlít, mindenütt, amerre a szem el­„Élethű” helyszíni szemle Lisszabonban egy gyilkos­ság rekonstrukciója alkalmá­val a nyomozás vezetője a gyilkos kezébe adta a fegyvert, és ráparancsolt, hogy pontosan hajtsa végre mindazt, amit néhány nappal ezelőtt tett. A gyilkos meghúzta a ravaszt és agyonlőtte a jelenet egyik sze. replőjét A rendőrség hihetet­len figyelmetlensége folytán ugyanis elfelejtették kiszedni kipróbálása alapján készítették el az új berendezést), több mint ezer órán át üzemzavar niökül működött. A Szovjetunióban nagy fi­gyelmet fordítanak a hőener­gia viMamos energiává történő közvetlen átalakítását szolgáló különböző módszerek tanulmá«, nyozására és kidolgozására* , Iát, ágyak sorakoznak. „Annak ellenére, hogy családunk ugyancsak népes — mondják a szülők, — mindenütt rend honol. Mindannyiunknak meg­van a maga feladata, a család minden tagja besegít a házi­munkába.” Amint a családfő elmondot­ta, .takarékossági szemponto­kat figyelembe véve kénytelen volt egy autóbuszt vásárolni, mert különben a közlekedési költségek ugyancsak nagy ter­het róttak volna a család gaz­dasági helyzetére. Egy kerékkel a világ körül Egy japán diák elhatározta,: hogy egykerekű kerékpárján bejárja a világot. Útja során ezerféle munkát vállal, hogy megkeresse a szállásra és éle­a golyókat a lemre való pénzt Furcsa jár­művén Tamura megérkezett ' 'ilii'iiirtiiiii«itidéirin~>i<ríáiiTfT Harmincnyolc gyerek harmincnyolc éri házasság alatt

Next

/
Thumbnails
Contents