Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-26 / 48. szám
r t I f & Népfrontválasztás Nagydorogon Csütörtökön este 7 órakor kezdődött Nagydorogon az ünnepélyes falugyűlés, melyen a nagyközség lakói megválasztották az új népfrantbizottságot. Az ülésien megjelent és az elnökségben foglalt helyet Dániel Mária, országgyűlési képviselő, Vas János, a Tolna megyei Tanács Paksi Járási Hivatalának helyettes vezetője, Abosd Erzsébet, a Hazafias Népfront járási elnökségének tagja, valamint a község vezetői. A falugyűlésen két beszámoló hangzott el: Gazdag István, a nagyközségi közös tanács elnöke ismertette a község lakóival — akik igen szép számmal jöttek össze ezen a várva-várt eseményen — a tavaly; év eredményeit, s az idei, illetve a negyedik ötéves terv feladatait. Ezután Kántor György, a nagyközség nép- fronttitkára számolt be a nép. frontbizatrtsáig újjáválasztása óta eltelt négy esztendő tevékenységéről. Az új népfrontbizottság, illetve az elnökség és a megyei küldött 'megválasztása után következtek a hozzászólások. A falugyűlés igen aktív, nyílt és őszinte volt. A megjelentek Nemrégiben egy új utazási iroda cégtáblája jelent meg Szekszárdon, a MÉSZÖV irodaházán, a COOPTOURIST Utazási Vállalat kirendeltségének a cégtáblája. Ez a turisztikai-idegenforgalmi szerv három évvel ezelőtt jött létre Budanesten, és most van kialakulóban vidéki szervezete. A négy budapesti önálló iroda mellett már vidéken is megszerveztek négyet, ezenkívül 13 kirendeltséget, amelyek közül az egyik a szekszárdi. A COOPTOURIST szövetkezeti utazási vállalat: a fogyasztási, ipari és mezőgazda- sági termelőszövetkezetek együttesen alapították meg. összesen 24 szövetkezet, illetve szövetkezeti szerv képezi a taglétszámot, és a múlt év végén kapta meg az önálló vállalatszerű gazdálkodáshoz a jogot. A COOPTOURIST létrehozását elsősorban az idegenforgalmi, turisztikai igények rohamos növekedése tette indokolttá. Az utóbbi években nem egyszerűen mennyiségi igény-növekedésről van szó, hanem mindinkább kezdenek előtérbe kerülni a speciális szakmai igények. Egyre több az olyan utazó, aki a kellemest a hasznossal is ösz- sze akarja kapcsolni, vagyis utazásai során a szokványos turisztikai élménygyűjtés mellett szívesen gyarapítja a szakmájának, munkakörének megfelelő ismereteit. Pénteken tájékoztatót tartott Szekszárdon Lesták Pál, a COOPTOURIST igazgatója és helyettese, Szabó Dezső, s a táNépújság 5 1972. február 26. nagy része elmondta problémáját és sokan tették hasznos javaslatot a nagyközség további gyors fejlődése érdekében. Többen fogalmaztak ügy, hogy szívesen vesznek részt bármilyen társadalmi munkában. de csak akkor, ha az valamilyen formában nekik is hasznos, mert például ..hiába építjük a iárdát, ha előttünk nincs.” Többen vetették fel a „virágos faluért” mozgalom kapcsán a fásítást, ami a lakóknak igen sokba kerül. Ezzel kiarocsolafban javasolták, hogy a tanács a termel őraö- ysrtceizet. az ÁFÉSZ és a lakosság közösen finanszírozzák a fásítást, úgyszintén a fák gondozását is. „Szükség lenne könyvtárunk bővítése merző- gazdanági szoikkönwelMW, hiszen a nagvd'Tvvriiak több nv'nt hatvan százaléka a mez.őeez- dalánban dnioon'lk, s ivénvluk az ilyen in1 lem köniweket, amik továbbképzésünket segítenék.” — mondta egyik felszólaló. Nagydorogon több mint harminc házban nincs villany. Lakói fiárv-i'rnezik. hoev a belichte mindig csak ígéret marad.. Talán ideiglenes megoldásként jékoztatóból kitűnt, hogy elsősorban ilyen szakmai jellegű utaztatással, társaskirándulások szervezésével kívánnak foglalkozni. A többcsatornás idegenforgalmi lehetőségekkel élve elsődlegesen a fogyasztási, ipari és mezőgazdasági szövetkezetek speciális szakmai igényeinek megfelelő utakat szerveznek. Ennek megfelelően alakítják ki a külföldi kapcsolataikat is. Már több mint 60 külföldi, elsősorban szövetkezeti utazási irodával építettek ki hivatalos kapcsolatot, és a hazai programokat is ennek megfelelően variálják. Természetesen nemcsak külföldi utakat ajánlanak a szövetkezeti közönségnek, hanem belföldieket, köztük hétvégi, olcsó programokat is. Nem nagy múltja van a COOPTOURIST-nak. de máris szép eredményeket ért el: nagyon gyors a forgalom-felfutása. Az elmúlt évben például éppen megduplázta a forgalmat az előző évihez képest. A felmérések szerint nem- más utazási irodáktól vonja el a forgalmat, hanem a rejtett tartalékokat aknázza ki, s ez annál is inkább örvendetes, mert ezzel a tevékenységével közvetlenül szolgálja a nép- gazdasági termelést, hiszen annak fontos feltétele a tapasztalatgyűjtés. Az előjelek szerint nagy jövője van a COOPTOURIST- nak. Bár önálló vállalat és speciális érdekeltségű, de természetesen igyekszik együttműködni, összehangolni tevékenységét az egyéb utazási irodákkal. A többi utazási iroda is igyekszik kapcsolatot teremteni vele. Mellesleg, a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal éppen pénteken ajánlotta fel együttműködésként a saját programjait, technikai lehetőségeit a COOPTOURIST vezetőinek, akik azt örömmel fogadták. jó lenne, ha a DÉDÁSZ a kiEEEnálásra kerülő, de még legalább tíz évig használható oszlopokat nemcsak a dolgozóinak adná el, hanem olcsón bocsátaná a községiek rendelkezésére, melyekből a nagyobb ráfordítást nem érdemlő épületeik világítását megoldhatnák. Mindemképpen elismeréssel kell szólni a nagyközségi tanács és a lakók ejrémzségi’s. jó kapcsoltáról és a falugyűlésen kdafl-lkuüt, szinte befej ezhstation hasznos vitáról. Egy dolgot azonban hozzá kell tenni, ami a csütörtöki nap szépséghibája volt. Azt, hogy a nén- frontbizottság beszámolója igen áltialáncoTcIk, kissé közhelyszerűnek tűnt, s nem tükrözte azt az együttműködést, mely a más községekben jellemzi a népfront, a tanács é.s a lakosság kapcsolatát. Valószínűleg ebből következett az, hogy a megjeiemtek közül senki nem reagált erre a beszámolóra — csak a tanácsira — s a leiTkeis, term takaró lakosság ezt közönyösem fogadta. Persze az is lehet, hogy ennek a „közönyösségnek”, iJ’etvo az „általános beszámolónak” másutt krf.il keresni a gyökerét. Azt hiszem mindegek helyretételére, s megváltoztatására érdemes lenne időt fordítaniuk a nagydorogiaknak. — vhm — Nincs Panaszkodnak a mözsiek. Panaszkodnak a Népújságra. Számon kérik a hangnemet, ahogy a manókban kitelefonáltunk: „Ekkor és ekkor érkezünk. Majd mi rendet teszünk Mözsön. Mindenkit kihallgatunk!” Az igazság kiderült. Természetesen nem a szerkesztőségből telefonáltak, hanem egy Szekszárdon dolgozó mözsi asszony akarta ismét felizgatni a k&délveket... K.-né néhány héttel ezelőtt járt nálunk. — írják meg. hogy nem vagyok bolond. Kérem, hogyse- eítsenek. Nem tudok így élni. Mözsön mindenki csak legyint- ve beszél rólam. Mindenütt megjegyzéseket tesznek... ösz- szesúgnak a hátam mögött. Mutogatnak. Egyik nap azzal jött haza az óvodából a kislányom, hogy „igaz-e anyu, hogy neked agyműtéted volt, és nem vagy normális?” — Hány éves a kislány? — Négy. — És tudja mit jelent az „agyműtét” és a „normális” szó? — Miért ne tudná? Okos az. Meg aztán megmondják neki a gyerekek az óvodában. Onnan is tudja. — Aztán elhúzza piros-fekete táskája zip- zárát. s papírokat tesz elém. — Olvassa! Világosan benne van minden. „Szellemileg ép... ép... egészséges...” — Miért kell erről írni? Hiszen itt a bizonyíték. — Mert kell. Mert másként nem tudom bebizonyítani a mözsieknek. Akkor talán nem üldöznek. A munkahelyemen elégedettek velem. Vezető beosztásban vagyok. Tehetek én arról, hogy tíz évvel ezelőtt agyműtétem volt? De az epi- lepsyám miatt. Nem másért! És mindezek ellenére vállaltam. hogy akár életem árán is de anya lettem. • Munkahelyén találtam meg a fiatalasszonvt, akit K.-né becsületsértésért legutóbb feljelentett. — Mit tettem? Csak jött az idézés. Hogy lehet följelenteni valakit azért, mert a gyerekek az óvodában mondanak egymásnak valamit? Ha mondanak... — sírással küszködve COOPTOlIRIST-lirendelíség Röpülj Páva-est Dunaföldváron Nagy sikert aratott a duna- fölidvári művelődési! ház Röpülj Páva körének bemutatkozó előadása. A nagy érdeklődésre mi sem jellemzőbb, minthogy a jegyeik már elővételben elkeltek. A Röpülj Páva szignáljának elhangzása után nyílt szét a függöny, és à nézők ott láthatták a színpadon a hetven fős szereplőgárdát: a pávakör du- naföldvári népviseletbe öltözött tarjait, a dláJraaniskart, a gyermekkórust és a helyi gimnázium néptánccsoportját. A művelődési ház igazgatója ismertette a Röpülj Páva mozgalom céliát és dunaföldvári eredményeit, majd elkezdődött a műsor. Megelevenedtek a község régi hagyományai. Szabó Járomé 100 éves dunaföld- yár-.i népviseletben énekelt. Sok szóló, illetve közös ének, zene és tánc tette színessé az előadást. Bus Mária hatodik osztályos tanuló hibátlan énekével aratott nagy tetszést A műser végén a közönség a szereplőiek?! együtt énekelte az „Érlelődik a faluban...” kezdetű népdalt. A lelkes szervezők, rendezők, valamint a szereplők munkáját siker koronázta és az előadáíSt vasárnap este megismétlik. ellene védelem ? nyújtja felém a jegyzőkönyvet — én szégyellem magam a bíróság előtt, hogy ilyen buta dolgok miatt kell ott állmom. Nekem is vannak gyerekeim. Van munkahelyem és tanulok is. Igazán nincs időm ilyesmikkel foglalkozni. PoSvondi Jánosné. a tanácskirendeltség vezetője: — A szülők fel vannak háborodva. A dada föl akar mondani. A fiatal óvónő sem szívesen dolgozik abban az óvodában. Egyszerűen oda már nem kapunk munkaerőt. Miért? Mert K.-né mindenkit följelent. I,egyen az szülő, orvos. óvónő, vagy bárki. Mindenkit zaklat, mindenkit sérteget és mindenhova elmegy panaszkodni. — Én körülbelül másfél hónapig dől sóztam vele. — Szól közbe a bölcsőde vezetője. — Egyszerűen nem volt munkáidéi«. Akkor jött és ment, amikor éDoen a kedve diktálta. Ha szóltunk, neki állt följebb. — Nem próbáltak megoldást keresni? — Megoldást? Többször beszéltünk vele... Kértük, változtasson mentalitásán. Fogad- kozott. De az egész csak addig tart, míg itt van. Minden kedvezményt megadtunk neki. Sőt. Kivételeztünk is vele. Amikor nem dolgozott, gyerekeit akkor is felvettük a napközibe. Csökkentett értékű házat kapott... Gondoltuk, ha támogatjuk, segítjük, legalább háláitól felhagy a je- lentgetésekkel. Mert itt senki nem bántja K.-nét. Ennek ellenére ő nem hagy nyugodtan élni senkit. Még a legjobb közösséget is kénes felbolygatni. Beszéltünk Keserű Sándorral is. a községi pártalapszer- vezet titkárával: — Ennyi síró asszonnyal nem mostanában találkoztam. Jönnek, panaszkodnak és segítségért könyörögnek. Védelmet kérnek K.-né elten. Mit tudunk tenni? Mindenkit meghurcoltad. Mindenkinek juttat néhány hetet a bizonytalanságból. Megy a tanácsokra, a szakszervezethez, a pártbizottságra. a bíróságra... Azt mondja. élhet állampolgári jogaival. — De nem visszaélhet! — Bizony így van, s ezt nem lehet megmagyarázni neki. Minden ember becsületébe gázol. K.-né sűrűn keresi fel a megyei, a járási és a községi vezetőket. Ha van fogadóóra, ha nincs, „Átlépi” a titkárnőket, megkerüli a szolgálati utat. Ö nem ismer lehetetlent — mondja, és erre hallatlanul büszke. „Engem minden vezető ismer” — hangoztatja, s barátokként, keresztnéven emlegeti őket. Csupán azért, mert meghallgatták. Agresszíven „töri” be a kapukat, órákig feltart „jogaim” címszó alatt bárkit, s közben nem jut eszébe, hogy ez idő alatt más végzi helyette munkáját. Sokat tűnődtem azon, mit lehetne tenni az ilyen és hasonló közismert zaklatok ellen. Semmit, és sokat; Semmit, mert meg kell hallgatni, álproblémáit pedig ki kell vizsgálni. Legfeljebb panaszideiét kellene lerövidíteni. És sókat. De az nem a közösségek és a társadalom feladata. Az az ő, a maga dolga. Hiszen K.-né egészséges, életerős asszony. Ha ereiét és idejét — amiből elég sok felesleges van — hasznos dolgokba fektetné és kamatoztatná, megnyugodna. Megszabadulna látomásaitól. De mindehhez alapos önvizsgálat és akarat kelL Kérdés, mindehhez van-e neki ereje? * Mit lehet tenni? Erre kerestek valami megoldást a mözsi asszonyok is. akiknek gyerekei a 2-es számú óvodába járnak. Rendkívüli szülői értekezletet hívtak össze. — Nem akarjuk többé le-; sütött szemmel hozni gyerekeinket az óvodába. — Szörnyű, hogy ilyen problémákkal kell itt foglalkoznunk. amikor ez az a fórum, ahol gyerekeinkről hallhatnánk, s róluk keltene beszélnünk. K.-né kiabált. K.-né szembeszállt mindenkivel. K.-né fenyegette az asszonyokat. Amikor háborgását hallottam, az jutott eszembe, hogy mikor tud egyszer saját viselkedése ellen háborogni, azzal szembeszállni. t HORVATH MARIA I
