Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-26 / 48. szám

r t I f & Népfrontválasztás Nagydorogon Csütörtökön este 7 órakor kezdődött Nagydorogon az ün­nepélyes falugyűlés, melyen a nagyközség lakói megválasztot­ták az új népfrantbizottságot. Az ülésien megjelent és az el­nökségben foglalt helyet Dá­niel Mária, országgyűlési kép­viselő, Vas János, a Tolna me­gyei Tanács Paksi Járási Hi­vatalának helyettes vezetője, Abosd Erzsébet, a Hazafias Népfront járási elnökségének tagja, valamint a község ve­zetői. A falugyűlésen két beszá­moló hangzott el: Gazdag Ist­ván, a nagyközségi közös ta­nács elnöke ismertette a köz­ség lakóival — akik igen szép számmal jöttek össze ezen a várva-várt eseményen — a ta­valy; év eredményeit, s az idei, illetve a negyedik ötéves terv feladatait. Ezután Kántor György, a nagyközség nép- fronttitkára számolt be a nép. frontbizatrtsáig újjáválasztása óta eltelt négy esztendő tevé­kenységéről. Az új népfrontbizottság, il­letve az elnökség és a megyei küldött 'megválasztása után kö­vetkeztek a hozzászólások. A falugyűlés igen aktív, nyílt és őszinte volt. A megjelentek Nemrégiben egy új utazási iroda cégtáblája jelent meg Szekszárdon, a MÉSZÖV iro­daházán, a COOPTOURIST Utazási Vállalat kirendeltsé­gének a cégtáblája. Ez a tu­risztikai-idegenforgalmi szerv három évvel ezelőtt jött létre Budanesten, és most van ki­alakulóban vidéki szervezete. A négy budapesti önálló iro­da mellett már vidéken is megszerveztek négyet, ezen­kívül 13 kirendeltséget, ame­lyek közül az egyik a szek­szárdi. A COOPTOURIST szövetke­zeti utazási vállalat: a fo­gyasztási, ipari és mezőgazda- sági termelőszövetkezetek együttesen alapították meg. összesen 24 szövetkezet, illet­ve szövetkezeti szerv képezi a taglétszámot, és a múlt év végén kapta meg az önálló vállalatszerű gazdálkodáshoz a jogot. A COOPTOURIST lét­rehozását elsősorban az ide­genforgalmi, turisztikai igé­nyek rohamos növekedése tet­te indokolttá. Az utóbbi évek­ben nem egyszerűen mennyi­ségi igény-növekedésről van szó, hanem mindinkább kez­denek előtérbe kerülni a spe­ciális szakmai igények. Egyre több az olyan utazó, aki a kellemest a hasznossal is ösz- sze akarja kapcsolni, vagyis utazásai során a szokványos turisztikai élménygyűjtés mel­lett szívesen gyarapítja a szakmájának, munkakörének megfelelő ismereteit. Pénte­ken tájékoztatót tartott Szek­szárdon Lesták Pál, a COOP­TOURIST igazgatója és he­lyettese, Szabó Dezső, s a tá­Népújság 5 1972. február 26. nagy része elmondta problé­máját és sokan tették hasznos javaslatot a nagyközség to­vábbi gyors fejlődése érdeké­ben. Többen fogalmaztak ügy, hogy szívesen vesznek részt bármilyen társadalmi munká­ban. de csak akkor, ha az va­lamilyen formában nekik is hasznos, mert például ..hiába építjük a iárdát, ha előttünk nincs.” Többen vetették fel a „virágos faluért” mozgalom kapcsán a fásítást, ami a la­kóknak igen sokba kerül. Ez­zel kiarocsolafban javasolták, hogy a tanács a termel őraö- ysrtceizet. az ÁFÉSZ és a lakos­ság közösen finanszírozzák a fásítást, úgyszintén a fák gon­dozását is. „Szükség lenne könyvtárunk bővítése merző- gazdanági szoikkönwelMW, hi­szen a nagvd'Tvvriiak több nv'nt hatvan százaléka a mez.őeez- dalánban dnioon'lk, s ivénvluk az ilyen in1 lem köniweket, amik továbbképzésünket segí­tenék.” — mondta egyik fel­szólaló. Nagydorogon több mint har­minc házban nincs villany. La­kói fiárv-i'rnezik. hoev a belic­hte mindig csak ígéret marad.. Talán ideiglenes megoldásként jékoztatóból kitűnt, hogy el­sősorban ilyen szakmai jelle­gű utaztatással, társaskirán­dulások szervezésével kíván­nak foglalkozni. A többcsator­nás idegenforgalmi lehetőségek­kel élve elsődlegesen a fogyasz­tási, ipari és mezőgazdasági szövetkezetek speciális szakmai igényeinek megfelelő utakat szerveznek. Ennek megfelelő­en alakítják ki a külföldi kap­csolataikat is. Már több mint 60 külföldi, elsősorban szövet­kezeti utazási irodával építet­tek ki hivatalos kapcsolatot, és a hazai programokat is en­nek megfelelően variálják. Természetesen nemcsak kül­földi utakat ajánlanak a szö­vetkezeti közönségnek, hanem belföldieket, köztük hétvégi, olcsó programokat is. Nem nagy múltja van a COOPTOURIST-nak. de már­is szép eredményeket ért el: nagyon gyors a forgalom-fel­futása. Az elmúlt évben pél­dául éppen megduplázta a for­galmat az előző évihez képest. A felmérések szerint nem- más utazási irodáktól vonja el a forgalmat, hanem a rejtett tartalékokat aknázza ki, s ez annál is inkább örvendetes, mert ezzel a tevékenységével közvetlenül szolgálja a nép- gazdasági termelést, hiszen annak fontos feltétele a ta­pasztalatgyűjtés. Az előjelek szerint nagy jö­vője van a COOPTOURIST- nak. Bár önálló vállalat és speciális érdekeltségű, de ter­mészetesen igyekszik együtt­működni, összehangolni tevé­kenységét az egyéb utazási irodákkal. A többi utazási iro­da is igyekszik kapcsolatot te­remteni vele. Mellesleg, a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal éppen pénteken aján­lotta fel együttműködésként a saját programjait, technikai lehetőségeit a COOPTOURIST vezetőinek, akik azt örömmel fogadták. jó lenne, ha a DÉDÁSZ a ki­EEEnálásra kerülő, de még legalább tíz évig használható oszlopokat nemcsak a dolgo­zóinak adná el, hanem olcsón bocsátaná a községiek rendel­kezésére, melyekből a nagyobb ráfordítást nem érdemlő épü­leteik világítását megoldhat­nák. Mindemképpen elismeréssel kell szólni a nagyközségi ta­nács és a lakók ejrémzségi’s. jó kapcsoltáról és a falugyűlésen kdafl-lkuüt, szinte befej ezhstat­ion hasznos vitáról. Egy dol­got azonban hozzá kell tenni, ami a csütörtöki nap szépség­hibája volt. Azt, hogy a nén- frontbizottság beszámolója igen áltialáncoTcIk, kissé köz­helyszerűnek tűnt, s nem tük­rözte azt az együttműködést, mely a más községekben jel­lemzi a népfront, a tanács é.s a lakosság kapcsolatát. Való­színűleg ebből következett az, hogy a megjeiemtek közül sen­ki nem reagált erre a beszá­molóra — csak a tanácsira — s a leiTkeis, term takaró lakosság ezt közönyösem fogadta. Per­sze az is lehet, hogy ennek a „közönyösségnek”, iJ’etvo az „általános beszámolónak” má­sutt krf.il keresni a gyökerét. Azt hiszem mindegek helyre­tételére, s megváltoztatására érdemes lenne időt fordítani­uk a nagydorogiaknak. — vhm — Nincs Panaszkodnak a mözsiek. Panaszkodnak a Népújságra. Számon kérik a hangnemet, ahogy a manókban kitelefo­náltunk: „Ekkor és ekkor ér­kezünk. Majd mi rendet te­szünk Mözsön. Mindenkit ki­hallgatunk!” Az igazság kiderült. Ter­mészetesen nem a szerkesztő­ségből telefonáltak, hanem egy Szekszárdon dolgozó mözsi asszony akarta ismét felizgat­ni a k&délveket... K.-né néhány héttel ezelőtt járt nálunk. — írják meg. hogy nem va­gyok bolond. Kérem, hogyse- eítsenek. Nem tudok így élni. Mözsön mindenki csak legyint- ve beszél rólam. Mindenütt megjegyzéseket tesznek... ösz- szesúgnak a hátam mögött. Mutogatnak. Egyik nap azzal jött haza az óvodából a kis­lányom, hogy „igaz-e anyu, hogy neked agyműtéted volt, és nem vagy normális?” — Hány éves a kislány? — Négy. — És tudja mit jelent az „agyműtét” és a „normális” szó? — Miért ne tudná? Okos az. Meg aztán megmondják neki a gyerekek az óvodában. On­nan is tudja. — Aztán elhúz­za piros-fekete táskája zip- zárát. s papírokat tesz elém. — Olvassa! Világosan benne van minden. „Szellemileg ép... ép... egész­séges...” — Miért kell erről írni? Hi­szen itt a bizonyíték. — Mert kell. Mert másként nem tudom bebizonyítani a mözsieknek. Akkor talán nem üldöznek. A munkahelyemen elégedettek velem. Vezető be­osztásban vagyok. Tehetek én arról, hogy tíz évvel ezelőtt agyműtétem volt? De az epi- lepsyám miatt. Nem másért! És mindezek ellenére vállal­tam. hogy akár életem árán is de anya lettem. • Munkahelyén találtam meg a fiatalasszonvt, akit K.-né becsületsértésért legutóbb fel­jelentett. — Mit tettem? Csak jött az idézés. Hogy lehet följelente­ni valakit azért, mert a gye­rekek az óvodában mondanak egymásnak valamit? Ha mon­danak... — sírással küszködve COOPTOlIRIST-lirendelíség Röpülj Páva-est Dunaföldváron Nagy sikert aratott a duna- fölidvári művelődési! ház Rö­pülj Páva körének bemutatko­zó előadása. A nagy érdeklő­désre mi sem jellemzőbb, minthogy a jegyeik már elővé­telben elkeltek. A Röpülj Páva szignáljának elhangzása után nyílt szét a függöny, és à nézők ott láthat­ták a színpadon a hetven fős szereplőgárdát: a pávakör du- naföldvári népviseletbe öltö­zött tarjait, a dláJraaniskart, a gyermekkórust és a helyi gim­názium néptánccsoportját. A művelődési ház igazgatója is­mertette a Röpülj Páva moz­galom céliát és dunaföldvári eredményeit, majd elkezdődött a műsor. Megelevenedtek a község régi hagyományai. Sza­bó Járomé 100 éves dunaföld- yár-.i népviseletben énekelt. Sok szóló, illetve közös ének, zene és tánc tette színessé az elő­adást. Bus Mária hatodik osz­tályos tanuló hibátlan éneké­vel aratott nagy tetszést A műser végén a közönség a sze­replőiek?! együtt énekelte az „Érlelődik a faluban...” kez­detű népdalt. A lelkes szervezők, rende­zők, valamint a szereplők munkáját siker koronázta és az előadáíSt vasárnap este megismétlik. ellene védelem ? nyújtja felém a jegyzőköny­vet — én szégyellem magam a bíróság előtt, hogy ilyen buta dolgok miatt kell ott áll­mom. Nekem is vannak gyere­keim. Van munkahelyem és tanulok is. Igazán nincs időm ilyesmikkel foglalkozni. PoSvondi Jánosné. a tanács­kirendeltség vezetője: — A szülők fel vannak há­borodva. A dada föl akar mondani. A fiatal óvónő sem szívesen dolgozik abban az óvodában. Egyszerűen oda már nem kapunk munkaerőt. Mi­ért? Mert K.-né mindenkit följelent. I,egyen az szülő, or­vos. óvónő, vagy bárki. Min­denkit zaklat, mindenkit sér­teget és mindenhova elmegy panaszkodni. — Én körülbelül másfél hó­napig dől sóztam vele. — Szól közbe a bölcsőde vezetője. — Egyszerűen nem volt munká­idéi«. Akkor jött és ment, amikor éDoen a kedve diktál­ta. Ha szóltunk, neki állt föl­jebb. — Nem próbáltak megol­dást keresni? — Megoldást? Többször be­széltünk vele... Kértük, vál­toztasson mentalitásán. Fogad- kozott. De az egész csak addig tart, míg itt van. Minden kedvezményt megadtunk ne­ki. Sőt. Kivételeztünk is vele. Amikor nem dolgozott, gye­rekeit akkor is felvettük a napközibe. Csökkentett érté­kű házat kapott... Gondoltuk, ha támogatjuk, segítjük, leg­alább háláitól felhagy a je- lentgetésekkel. Mert itt senki nem bántja K.-nét. Ennek el­lenére ő nem hagy nyugodtan élni senkit. Még a legjobb kö­zösséget is kénes felbolygatni. Beszéltünk Keserű Sándor­ral is. a községi pártalapszer- vezet titkárával: — Ennyi síró asszonnyal nem mostanában találkoztam. Jönnek, panaszkodnak és se­gítségért könyörögnek. Védel­met kérnek K.-né elten. Mit tudunk tenni? Mindenkit meg­hurcoltad. Mindenkinek juttat néhány hetet a bizonytalan­ságból. Megy a tanácsokra, a szakszervezethez, a pártbizott­ságra. a bíróságra... Azt mond­ja. élhet állampolgári jogai­val. — De nem visszaélhet! — Bizony így van, s ezt nem lehet megmagyarázni ne­ki. Minden ember becsületébe gázol. K.-né sűrűn keresi fel a megyei, a járási és a községi vezetőket. Ha van fogadóóra, ha nincs, „Átlépi” a titkárnő­ket, megkerüli a szolgálati utat. Ö nem ismer lehetetlent — mondja, és erre hallatlanul büszke. „Engem minden ve­zető ismer” — hangoztatja, s barátokként, keresztnéven em­legeti őket. Csupán azért, mert meghallgatták. Agresszíven „töri” be a kapukat, órákig feltart „jogaim” címszó alatt bárkit, s közben nem jut eszé­be, hogy ez idő alatt más végzi helyette munkáját. Sokat tűnődtem azon, mit lehetne tenni az ilyen és ha­sonló közismert zaklatok el­len. Semmit, és sokat; Semmit, mert meg kell hall­gatni, álproblémáit pedig ki kell vizsgálni. Legfeljebb pa­naszideiét kellene lerövidíteni. És sókat. De az nem a kö­zösségek és a társadalom fel­adata. Az az ő, a maga dolga. Hiszen K.-né egészséges, élet­erős asszony. Ha ereiét és ide­jét — amiből elég sok felesle­ges van — hasznos dolgokba fektetné és kamatoztatná, meg­nyugodna. Megszabadulna lá­tomásaitól. De mindehhez ala­pos önvizsgálat és akarat kelL Kérdés, mindehhez van-e ne­ki ereje? * Mit lehet tenni? Erre keres­tek valami megoldást a mö­zsi asszonyok is. akiknek gye­rekei a 2-es számú óvodába járnak. Rendkívüli szülői ér­tekezletet hívtak össze. — Nem akarjuk többé le-; sütött szemmel hozni gyere­keinket az óvodába. — Szörnyű, hogy ilyen prob­lémákkal kell itt foglalkoz­nunk. amikor ez az a fórum, ahol gyerekeinkről hallhatnánk, s róluk keltene beszélnünk. K.-né kiabált. K.-né szem­beszállt mindenkivel. K.-né fenyegette az asszonyokat. Amikor háborgását hallot­tam, az jutott eszembe, hogy mikor tud egyszer saját visel­kedése ellen háborogni, azzal szembeszállni. t HORVATH MARIA I

Next

/
Thumbnails
Contents