Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-23 / 45. szám

» \ lí í ï Zöldségfront a kormányhatározat után Első lépés: ötezer hektáron gépesítés Sokoldalú, több évet átfogó programot hagyott jóvá 1971 végén a kormány, amikor el­fogadta a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium koncepcióját az úgynevezett munkaigényes növénykultú­rák fejlesztésére. Helyesebben most még csak a radikálisan csökkenő termelés megállítá­sáról, majd — minden bi­zonnyal már 1972-ben — meg­fordításáról van és lehet szó. Ismeretes, hogy tavaly, s már 1970-ben is kedvezőtlen jelek sokasága tanúskodott a zöld­ségnövények termőterületének apadásáról, súlyosbodtak a piaci, ellátási gondok, egy­szersmind — természetszerű­en —növekedtek az árak. Az idei évtől tehát egy na­gyon is esedékes, lényegében mindenkitől várt intézkedés- sorozat lép életbe, kezd hatni. Mi változott? A többi között öt-hatszázalékos áremelést hajtanak végre az ipari célra termesztett zöldségek eseté­ben. Mint dr. Gergely István mezőgazdasági- és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes leg­utóbbi sajtótájékoztatóján el­mondta. egyedül ily módon 200 millió forint többletki­adásra kerül sor — ennyivel javul a termelés jövedelmező­sége. Azt, hogy miért van erre óhatatlanul szükség, megvilá­gítja a következő ellentmon­dást: amíg a tartósítóipar műszakilag fejlettnek mond­ható, s teljesítőképessége di­namikusan emelkedett az utóbbi évtizedben, sd-.lig az alapanyagok előteremtése ha­gyományos, szinte manufaktu­rális jellegű maradt. — Feloldani ezt és az egyéb ellentmondásokat a zöldség- termesztésben: ez volt a kor­mányhatározat lényege —ma­gyarázza Tiborcz Gjmrgy, a MÉM zöldség-, gyümölcs- és borgazdasági osztályának he­lyettes vezetője. — Szokás emlegetni a termelés vissza­esésének okaként, hogy a várt­nál többen vándoroltak el a mezőgazdaságból az utóbbi években. Inkább azt gondo­lom, hogy nem abszolút, ha­nem relatív munkaerőhiány lépett fel. A fiatalabb tsz- tag ugyanis nem vállalja a kertészetben hagyományos és megkövetelt 12 órás munka­időt. Tehát nem a létszám hi­ányzik, de a részes művelés, amely számottevő ebben az ágazatban, nem csábítja az if­jabb nemzedéket. Az okok kö­zött szerepet játszott a is, hogy a részes művelőnek mind kevesebb bevétel jutott, ugyanis a termelés önköltsé­ge megnőtt, ám a jövedelme- ződés ezzel nem tartott lépést. Most a főbb növényeknél olyan szerződéses ár alakul­hat ki, ami fedezi a felhasz­nált és jelentősen megnőtt ipari eredetű anyagok költsé­geit és még így is jövedelme­zővé teszi a zöldséget. Vagyis versenyképessé vált a növény- termesztésen belül, amit ed­dig nem mondhattunk el. — Van már valamilyen konkrét hatása az intézkedé­seknek? — Február elejéig 15 szá­zalékkal többen szerződtek zöldségre, mint tavaly ilyen­kor — válaszol Tiborcz György. — S ez még pusztán egyetlen tényező, vagyis az ár­emelés hatása, de szólni kell arról is, amit a gépek felhasz­nálásától remélünk. — Az utóbbi két évben az állami gazdaságokban lénye­gében megtörtént azoknak a gépeknek a kipróbálása, amelyek számba jöhetnek a zöldségtermesztésben. A szak­emberek a szó szoros értel­mében körülnéztek a világ­ban, s kitűnt, hogy míg Eu­rópában a zöldség a kisebb farmokra hagyatkozott, az USA-ban már hagyománya van a táblás művelésnek. Mi­vel nálunk is erre nyílik le­hetőség, célszerűnek bizonyult bizonyos gépsorok importja mind Nyugat-Európából, mind az Egyesült Államokból. A konzervparadicsom, a vörös­hagyma, a fűszerpaprika, az uborka, a zöldborsó, valamint a gyökérfélék termesztésének gépeit próbálták ki az állami gazdaságokban, s a kormány- program lehetővé tette, hogy tőkés importból 5000 hektárra elegendő gépet vásárolhassa­nak 1972-ben a gazdaságok. A távlati terv az, hogy a zöld­ségtermő területnek hozzáve­tőleg az egyharmadán úgyne­vezett zárt technológiájú nagyüzemi termesztés valósul­jon meg. 1975-ig 33 ezer hek­tárra terjed ki ez a gépesített termesztési módszer, ebből az idén az említett 5 ezer hektár esedékes. Ami a legfőbb: a termelőszövetkezetek 70 szá­zalékos állami támogatást kapnak a gépek megvételé­hez. — Itt-ott azt hallom a kö­zös gazdaságok vezetőitől, hogy a jelentkezésnek külön­féle akadályai vannak... — Az állami támogatás nem olyan liberális, mint ahogy ezt a tsz-ek megszok­hatták, bizonyos előfeltétele­ket támasztunk megadásakor — mondja az osztályvezető­helyettes. — Az egyik ilyen előfeltétel: a szövetkezetnek hosszabb távra szerződnie kell. Vagyis nem engedhetjük meg a termelés rapszodikusságát. Az is előfordulhat majd, hogy ahol nem jól hasznosítják a berendezéseket, ott átirányít­juk más gazdaságokba a gé­peket. Nem kis összegekről van ugyanis szó: egy-egy technológia, 100 hektárra 4—6 millió forintba kerül! Min­dent egybevetve azonban há­romszoros így is a túljelent­kezés. Ahol bevezetjük a zárt technológiát, azokat a tsz- eket bemutató gazdaságoknak tekintjük, s ezeknek a tapasz­talatai alapján növeljük majd tovább a területet. — Bővül tehát az idén az ország zöldségterülete? — Igen, mégpedig a tavalyi 115 ezerről 120 ezer hektárra. De mindjárt hozzá kell ten­nem, hogy nem a terület nö­vekedése a legfontosabb, ha­nem a hozamok, a termés mennyisége legyen több —■ ez most a cél. KERESZTÉNYI NÁNDOR Amit nem mondott el a papírhajó kapitánya Thor Heyerdahl nyilatkozata expedíciójáról, kísérlete céljáról A Kulturális Kapcsolatok Intézete meghívására néhány napig hazánkban tartózkodott Thor Heyerdahl, akinek a Ra expedícióról írt könyve nem­sokára magyarul is napvilágot lát a Gondolat Könyvkiadó gondozásában — az újságírók­kal folytatott beszélgetésében arról számolt be, mi késztet­te világhírű expedíciói meg­szervezésére. — ,, Célom az volt — jelentette ki a neves oceanográfus —, hogy bebi­zonyítsam, már Kolumbusz előtt sem volt lehetetlen el­jutni Amerikába. A tudomány­ban két nézet tartotta magát erről. A tudósok egyik cso­portja szerint Kolumbusz előtt senki nem járhatott ott más kontinensről, mert akkor a mexikói indiánok tudnák, ho­1972. február 23. gyan kell csónakot építeni. Ugyanakkor a szakemberek­nek volt egy másak csoportja is, az úgynevezett bécsi isko­la. ök biztosak voltak abban, hogy valakik már átkeltek az óceánon, de érveik mellé a bizonyítékok hiányoztak. Fel- tételezéseiket még a kairói pa­pirusz-intézet illetékesei is cá­folták, amikor azt állították, hogy a papirusz nem bírja két hétnél tovább a vizet és elsüllyed. Ezúttal is inkább hittem az ősi primitív népek­nek — nyilatkozta Thor He­yerdahl — mintsem a speku­lációknak. A papiruszcsónak titka lényegében az, hogy a nád végét kell elkötni, s ez megakadályozza a víz felszí­vódását. Utazásom előtt ala­posan tanulmányoztam Peru, Polinézia, Mexikó, Marokkó, Etiópia ősi módszereit, hisz ezen a vidéken manapság is ugyanúgy készülnek a csóna­kok, mint évszázadokkal ez­előtt. A Ra—I. balsikerét az okozta, hogy leszakadt a csó­nak hátsó része, s ezért utun­kat abba kellett hagyni.” Az expedíció élelmezési gondjairól szólva norvég ven­dégünk kifejtette, hogy ugyanúgy készített élelmisze­reket vittek magukkal, mint feltehetően évtizedekkel ko­rábban Kolumbusz „elődjei”, mintegy 160 kerámiakorsó­ban, amelyeknek mintáját az egyiptomi múzeumokból vet­ték. így tárolták a marokkói forrásvizet is. Kenyerüket ugyancsak a fáraók „recept­je” szerint készítették, a va­jat pedig úgy tárolták, ahogy azt a sivatagban szokás ma is. Száraz hús, száraz hal, vala­mint dió, mandula mellett nem hiányzott „kamrájukból” a tojás sem, amit meszes víz alatt tartósítottak. „Utitársuk” vol néhány élő kacsa és tyúk is az étrend frissítésére. Kö­zülük egyetlen kacsa vészelte át az 57 napos utat, mivel ő maradt legutoljára és már senkinek sem volt szíve fel­áldozni. Az expedíció hétköz­napjai humoráról elsősorban egy afrikai kismajom gondos­kodott, ami mind a két „ki­ránduláson.” elkísérte a neves tudóst. Gazdag kulturális program Pécsett Pécsett elkészült az 1972-es év kulturális eseményeinek nap­tára, amely a szokottnál is gaz­dagabb programot kínál a me- csekaljai város lakosságának és az ide látogató vendégek­nek. Az év folyamán száznál több irodalmi, képzőművésze­ti, zenei és színházi eseményt rendeznek, s ezek között szá­mos országos, illetve nemzet­közi jellegű fesztivál, tárlat, hangverseny és találkozó sze­repel. Az év kiemelkedő ese­ménye a Janus Pannonius évforduló. Az 500 évvel ezelőtt elhunyt nagy humanista, ko­rának európai hírű költője pé­csi püspök volt, és számos költeménye született a Mecsek_ alján. Az évforduló tiszteletére két hónapig tartó ünnepségso­rozatot rendeznek a tavasz fo­lyamán Pécsett. Jelentős ese­mény lesz az áprilisban sorra kerülő nemzetközi kamarakó­rus fesztivál, a júniusban meg­nyílói nemzetközi ifjúsági tá­bor, a júliusban rendezendő „népek barátsága” nemzetközi nyári egyetem és az októberre tervezett nemzetközi színesdia- fesztivál. (MTI) Szép magyar könyvek seregszemléje Az elmúlt év legszebb köny­veiből rendezi meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesz­tők Egyesülése a szép magyar könyv idei seregszemléjét. Ti­zenhét hazai könyvkiadó 258 művel nevezett be, ebből 124 került a zsűri elé, amely a na­pokban fejezi be munkáját. A bíráló bizottság munkájában nyolc külföldi vendég is részt vesz. A zsűri elé került könyvek tíz kategóriában — szépiro­dalmi, politikai, gyermek- könyv, művészeti tárgyú alko­tások. valamint fotóalbumok, ismeretterjesztő művek, szak­mai kiadványok, tudományos és zenei művek, tankönyvek és speciális kiadványok — versenyeznek. Elbírálásuknál fontos szerepet játszik a könyv tipográfiai tervezése, a grafi­kai munka színvonala, a nyom­dai eljárás megválasztása, a szedés, a tördelés, valamint a könyvkötészeti munkák elem­zése. A szép magyar könyv­verseny eredményhirdetése február 25-én, pénteken lesz a könyvklubban. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents