Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-22 / 44. szám
■» * Iffegt'ezdődíek a'Bâtai közművelődési napok • • Vasárnap délután a szép kova tavaszi napsütésben sok bâtai igyekezett az új művelődési ház felé, hogy részt vegyen a közművelődési napok megnyitóján. A művelődési ház szomszédságában épült tsz-ebédlőben Fülöp László országgyűlési képviselő, a bátai November 7. Tsz elnöke mondott beszédet a közművelődési napok fi középvezetők Eisiiecsilése Mondjon egy embert Magyarországon, akinek nincs főnöke! —■" Szokás megjegyezel mostanában akár vállalat- igazgatóval, művezetővel, vagy kétkezi dolgozóval találkozik, beszélget az ember, s a beszéd a munkára, munkahelyi közérzetre, vagy a munkaszervezésre terelődik. Különösen azok mondják ezt keserű szájízzel, akik az utasítás, a végrehajtás középállásaiban dolgoznak: művezetők, brigád- vezetők, csoportvezetők, űk kapják a letolást fentről, ha valami nem úgy sikerül, ahogy odafent eltervezték, s ők mentegetőznek „lent”, ha nincs anyag, ha nincs megrendelés, ha a vezetőség szervezetlen, kapkodó intézkedéseit kell végrehajtaniuk. „Untam már a hajcsárkodást. Belefáradtam — mondta nemrég egy kiváló szakmunkásból lett művezető, miután visszament a termelésbe. — Itt legalább elvégzem a dolgom, s nem bántanak”. Meglehetősen egyedi eset, hisz az a gyakoribb, hogy ha valaki kicsit feljebb kapaszkodott az körme szakadtáig ragaszkodik a beosztásához. Ez az eset azonban valamire figyelmeztet a középvezetők idegfeszítő, lélekölő munkáját tükrözi, ami éppen elég nagy jelentőségű dolog ahhoz, hogy szó nélkül ne menjünk el mellette. Bármennyire is furcsán hangzik: a kétkezi dolgozók a fizikai munkások jórészt a középvezetőkön keresztül érzékelhetik nemcsupán a vállalati, üzemi, szövetkezeti célkitűzéseket, demokráciát, fejetlenséget, jó vagy rossz döntéseket. hanem országos méretű intézkedéseket is. Akár tudnak róla, akár nem. S ha jók azok, a művezető jár jól, ha rosszak, rajta csattan az ostor. S fordítva is így van: a vezetés az információkat legtöbbször első kézből, a középvezetőktől kapja, s rosz- szul teszi, ha a döntéseknél ezeket a megjegyzéseket, javaslatokat, bírálatokat nem veszi figyelembe. A műveze,- tők, csoport- és brigádvezetők nem túlságosan népszerű em- • berek. A középvezetők közül sokan egy idő után gyenge, vagy közepes vezetőkké válnak. Nem biztos, azért, mert nem értenek a munkájukhoz, s az sem valószínű, hogy e>gy- egy száznyolcvan fokos fordulat miatt zavarba . jönnek. Nem a változtatások, hanem a pitiáner ügyek miatt lesznek ambiciózus, hozzáértő, jó szervezőkészségű emberekből erélytelen, gyenge kezű, rossz középvezetők. Mi a dolguk? Számon kérnek, elbírálják a kérelmek jogosságát, adminisztrálnak, egy-egy üzemrészen belül ügyelnek a rendre, s mindezt úgy kell végrehajtaniok, hogy közben ne sértsék meg a dolgozók lelkivilágát. Eközben pedig állandóan arra kell figyelniük, hogy a mérleg nyelve ne billenjen sem egyik, sem pedig a másik oldalra. A középvezetők közelebb állnak a munkásokhoz, mint a vállalatok, gyárak, üzemeli szellemi és gazdasági irányítóihoz. Ha végigsétál az igazgató a gyárrészlegen, ha határszemlét tart a tsz-elnök velük fog kezet először, tőlük kérdez, érdeklődik. Az igazgatói és elnöki szobák azonban egyre gyakrabban, titkárnőkön, titkárságokon keresztül közelíthetők meg, s a tárgyalások, megbeszélések, utazgatások túl gyakoriak ahhoz, hogy az ajtók mindig nyitva legyenek. A lentről jövő kitörések, robbanások hullámai ilyenkor már sokszor hosszú idő múltán és gyengébben érkeznek oda, ahova kellene. Nem, a középvezetők hibájából. A vezetésnek nemcsak feladatai, hanem feltételei is vannak, s ahhoz, hogy ezek megteremtődj enek, elsősorban a vállalati vezetők tehetnek sóikat. Fejétől bűzlik a hal, tartja a közmondás. S valóban, ha az igazgató, az elnök,, az üzemvezető felfelé kapaszkodik, lefelé rúg, ha fejetlenül intézkedik, előbb-utóbb csak azok maradnak meg körülötte, akik .képesek hasonlóképpen élni és dolgozni. Ennek az ellenkezője is,igaz; a jó vezető ' csalás az arra érdemes középvezetőket tűri meg maga mellett. A középvezetők nem az anyagi megbecsülést hiányolják. Sokkal inkább bosszankodnak a váil- veregető lenézés, a semmibevevés. a visszhang nélküli jelzések, kívánságok, a csukott ajtók miatt, hogy sokszor a magasabb szintű vezetők a hátúik mögött a tudtuk nélkül intézkednek. Hogy olykor nem megbecsülik, hanem lebecsülik a munkájukat, a szakértelmüket; D. VARGA MARTA első rendezvényén, Czencz János festőművész kiállításának megnyitásán. Ismertette a művész életútját. Elmondotta, hogy Czencz János a Képző- művészeti Főiskolán együtt tanult Edvi Illég Aladárral és Hegedűs Lászlóval. Ekkor állította ki műveit először a Műcsarnokban. Később sokat járt külföldön. Képeiből Velencében, Párizsban, Londonban, Berlinben rendeztek kiállítást. Családjával 1936-ban került Bátára. Képeinek témájául gyakran választotta a bátai tájat, a bátai embereket, A művész 1930-ban halt meg Szekszárdon, s a város által adományozott díszsírhelyen van eltemetve, özvegye és leá_ nya jelenleg is Bátán él. Ök szintén ott voltak a kiállítás megnyitásán. Fülöp László elmondotta, hogy Czencz János legszélesebb témakörű festőink közé tartozott. Festett aktot, portrét, csendéletet, tájképet. Igen szépek, a hátainkhoz közel állnak a faluról festett képek, melyeken az élet egy- egy derűs, kedves pillanatát örökítette meg. A kiállítás méltán keltette fel a látogatók érdeklődését és talán némi elégtételt szolgáltat azért az indokolatlan mellőzöttségért, amelyet Czencz János életében nem egyszer érezhetett. Ugyanakkor a képzőművészet is közelebb jut a szépet szerető, egyszerű falusi emberekhez. A művelődési ház klubhelyi, ségében egy másik kiállítást is láthatnak a bátaiak. Itt mutatják be a szekszárdi folo- szakkör tagjainak 1971-ben készült felvételeit. Mint a megyei művelődési központ vezetői elmondották, a fotókiállítást kedvcsinálónak szánták, mivel Bátán is lehetőség van egy sikeresen működő foto- szakkör létrehozására. Délután 3 órakor a művelő, dési ház nagytermének színpadán vidám gyermekműsor kezdődött a megyei művelődési központ gyermekcsoportjainak — a bábosoknak és a néptáncosoknak — valamint a bátai gyermektánccso.porfcnak fellépésével. A közművelődési napok vasárnapi sikeres megnyitása után hétfőn este a szekszárdi ifjúsági fúvószenekar adott hangversenyt a művelődési házban, majd a Hazafias Népfront szervezésében falugyűlést tartottak. Eredmények, gondok az ÁFÉSZ-ekben Tolna megye fogyasztási szövetkezetei ban ezekben , a napokban tartják a rnérlegis- menteíő küldöttgyűléseket. A gyűléseiken ismertetik, e‘-emzik a múlt évi mérleget, és egy. ben megbeszélik a további feladatokat. Minden gyűlésen akiad mondanivaló bőven: fi- gyetamre méltó eredmény is, g-and is.’ Iregszemcse Az inegszemcsei ÁFÉSZ a múlt évben egy igen követendő intézkedéssel hívta magára a közvélemény figyelmét: sütőüzemet létesített a helyi ellátás javítása érdekében. A sütőüzem a lakosság, a tagság legnagyobb megelégedésére működik. A körzet három községében megszervezték a rendszeres olajárusítást. Ez ugyancsak jelentős előrelépést jelentett a környék ellátásában, hiszen az iregszemcsei ÁFÉSZ körzetében lévő falvakban is elszaporodtak az ofejkályhák. Ez idő szerint egy húsfeldolgozó üzem építésének gondolatával foglalkozunk, amely társulási alapom működne és ugyancsak a helyi ellátás javítását szolgálná. A körzetben gyakoriak a húsellátási gondok. ezért a szövetkezet vezetői már számos tanácskozást folytattak ez ügyben, s a kilátások szerint egy ilyen helyi húsüzemmel lehetms leginkább javítani az ellátást. Ugyanígy napirendien szerepel a gyümölcs- és zöldségellátás javítása is. Iregszemcse körzete teljes egészében mezőgazdasági település, az utóbbi időkben azonban csökkent a háztáji termelés, mind nagyobb vásárlási igény jelentkezik, és a tagság az ÁFÉSZ vezetőitől várja e téren is az ellátás javítását. A vezetőség most azt elemzi, hogy milyen imtézkedé. sekkel tehetné jobbá az ellátást. Gyünk A gyönki ÁFÉSZ körzete nagyobbrészt eldugott, félreeső kisközségekből áll, s itt a működési feltételek sokkal rosszabbak, mint az ÁFÉSZ-ek legtöbbjénél. Erről a vidékről Népújság 3 1972. február 22. Az 1972-ben befejeződő ben épülő új kénsavgyár. ődö na gy beruházásaik egyike a szolnoki Tiszamenti Vegyiműveka vásárlóerő csak eláramlik más helyekre. A lakosság zö_ me rendszeresen elutazik a körzetiből ügyes-bajos dolgait intézni — sokan pedig munkára járnak el — olyan centrális helyekre, ahol sakkal élén- fcebb a kereskedelmi élet min- cten nagyobb erőfeszítés nélkül, és ott egyúttal a bevásárlásra is van alkalmuk. Ida viszont nem áramlik be máshonnan vásárlóerő, mert e körzet távol esik a nagyfor- galtonú utaktól. Ráadásul többnyire csak kisebb kereskedelmi egységekből áll a hálózat, ezért magasak a költségek, s ezen sokat változtatni sem lehet, mert az a heilyi ellátás rovására menne. Ebből következik, hogy a gyönki ÁFÉSZ körzetében a kereskedelmi tevékenység is sok tekintetben mást jelent, mint a nagyforglalmú, centrális helyeken működő szövetkezetek esetében. Ez utóbbiak széles körű. üzletpolitikát foly. tathatnak, különböző kereskedelmi fogásokkal, a forgalom koncentrálásával törvényes körülmények közt gyors ütemben növekberiiík a nyereségüket. A gyönki körzetben viszont mindent arra kell feltenni, hogy a vásárlóerőnek lehetőleg nagyobb hányada csapódjon le helyben. Ennek érdekében pe_ dlig sok esetben olyan áldozatot kell hozni, amj végül is éppen a nyereség rovására megy. A gyönki ÁFÉSZ például kénytelen ügyelni arra, hogy a boltjaiban lehetőleg olcsóbb, vagy legalábbis ne drágább legyen az áru, mint másutt, noha a költségek a decentralizáltság és a hegyes, völgyes terep miatt többnyire magasabbak, mint másutt mert különben máshol vásárol mindenki. Hasonló okok miatt kénytelenek alacsonyabb osztályba sorolni a gyönki kisvendéglőit is. Mindennek következtében a tavalyi nyereség kevesebb az előző évinél. Szeksxárd Néhány évvel ezelőtt komoly gazdálkodási problémák v°tóak a szekszárdi ÁFÉSZ-nél: a gazdálkodási mutatók egy része kedvezőtlenül alakult. Az egyik igen fontos üzemág. a felvásárlás 1970-ben mintegy 400 000 forintos veszteséggel zárt, és ez csökkentette az egiész szövetkezet nyereségét. 1971-ben lényegesen megváltó, zott a helyzet: a felvásárlási üzemág nem veszteséggel, hanem több mint 400 000 forintos nyereséggel zárta az évet, és egyetlen veszteséges üzemága ssm volt a szövetkezetnek. A szövetkezet össznyeresége egymillió forinttal több, mint amennyi 1970-ben volt. Dom bő vár A dombóvári ÁFÉSZ továbbra is az ország legnagyobbjainak egyike, és tavaly tovább erősödött a gazdasági helyzete. Saját vagyona az 1970-es év végi 56 millióról 62,7 millió forintra növekedett. Közel 14 millió forint a múlt évi nyereség. Ez több az előző évinél, noha nem érte el a kívánt szintet, illetve az előző években megszokott mértéket. Ennek az egyik igen lényeges oka a Hotel Dombóvár megnyitása. A szállodát a múlt évben nyitották meg, de mintegy kétmillió forintos vesztaségge! működött. Ez veszteségessé tette az egész vendéglátóipart üzemágat. Az ÁFÉSZ vezetősége időközben különböző intézkedéseket tett a szálloda rentábilissá tétele érdekében. a F.
